Víz helyett 300 milliárd úszik el a Dunán

Mit is mondott a legendás római hadvezér? Navigare necesse est, vivere non est… – azaz, ha élni nem is, de hajózni muszáj. Akkor mondta ezt, amikor gabonát vitt Egyiptomból Rómába. Derűs múltidézés? Sajnos, korántsem: egyre csökken a Duna hajózhatósága, ami nagyon rossz hír a hazai agráriumnak.

 

Közvetlen agrár-exportérdekünk

Évente körülbelül 300 milliárd forint – a teljes évi mezőgazdasági teljesítmény több mint 8%-a(!) – kár éri az ágazatot amiatt, hogy egyre csökken a Duna hajózhatósága. Elsősorban a hajózható napok száma fogyatkozik: az évtizedekkel ezelőtti 300-ról 250 alá esett ez a szám. A 2018-as évben már olyan látványos jeleket produkált ez a probléma, ami még a laikus budapesti polgárság számára is emlékezetes lehetett: heteken át le tudtak sétálni a Margit-híd szigeti pilléréhez.

A probléma különösen a száraz őszökön sújtja a magyar gazdaságok exportérdekeit, hiszen a nyáron aratott termény jó része ekkor hagyná el az országot nyugat felé. A mezőgazdasági termékek kikötőink egyik fő profilja, az áruk jelentős része agrártermék, gabona – vagyis a Duna használhatósága nemcsak agrár-, hanem logisztikaipari kérdés is.

 

Máshová is kellhet majd ez a víz…

A dunai vízszintcsökkenés amiatt is komoly probléma, hogy a klímaváltozással mindinkább szükség lesz a vízpótlásra a szántóföldi és más ágazatokban. Az állam tavaly hirdette meg az öntözésfejlesztési programot, ami évente 17, a tízéves program szintjén 170 milliárd forintot szán e célra. Ugyanakkor számos ipari célú felhasználás is a Duna vizére épül. Ám a Duna további szabályozása, a mezőgazdasági célú vízkiemelés tovább súlyosbíthatja a problémát. Emellett a lehetséges megoldások tárházát befolyásolják a környezetvédelmi szempontok is.

 

Betörés hajóval

A megoldási lehetőségek között van például egy izgalmas mérnöki-logisztikai lehetőség. A hazai hajózási stratégia például olyan, hazai fejlesztést is megcéloz, ami egy magyar építésű, sekélyebb merülésű hajót hozna létre. A mai dunai áruszállító hajók jellemzően 25-30 dm legnagyobb merüléssel rendelkeznek, és a külhoni gyártók is ilyeneket állítanak elő, de a Dunára kisebbek kellenek. Ha nálunk olyan új hajótípust gyártanánk, ami kihasználná a maximális hosszúsági és szélességi paramétereket, de legnagyobb merülése 20 dm lenne, a jelenlegi gazdaságosan hajózható napok száma jelentősen nőne. 1600-1800 tonnát szállíthatna teljes merüléssel, de kisvízállás idején még 15 dm merüléssel is képes lenne 1000-1200 tonna árut felvenni. Ezzel rugalmasabban lehetne kereskedni, meg lehetne nyújtani a hajózási napok számát, betörhetnénk vele és jelentősen növelhetnénk részesedésünket az európai belvízi hajózási piacon.

 

Vízen a legolcsóbb

A törekvés és az agrárium érdekeltsége nem véletlen: a belvízi hajózás energiatakarékos, és biztonságos. Ehhez kell a legkevesebb üzemanyag (a szállított rakomány súlyához mérten, arányosan), hiszen a közútinak majdnem háromszorosát, a vasútinak másfélszeresét viszi el ugyannyi üzemanyaggal, emellett ez képes a leggyorsabban is megtenni az utat a tömeghez mérten.