A talajélet fenntartásának és javításának alapja
Napjainkra a hatékony mezőgazdasági termelés alapvető és nélkülözhetetlen feltételévé vált a talajok termékenységének megőrzésére irányuló törekvés, a talajok szervesanyag-tartalmának a növelése, szervesanyag-gazdálkodásának javítása. Nagyon sok jó, a termékenységet, termelékenységet nagymértékben és gyorsan fokozó szintetikus anyag áll rendelkezésre, azonban az integrált, fenntartható növénytermesztéshez ez kevés. A múltban a talaj szerepét sokszor gyakorlatilag egyszerű „támasztóközegként” próbálták kezelni, amelyben a növények gyökerei megkapaszkodnak, az összes többi funkciójukat pedig az ember veszi át.
Ma már bizonyossá vált, hogy ezt lehetetlen hosszú távon károsodás nélkül megvalósítani, hiszen a talaj egy háromfázisú polidiszperz rendszer, egy „élő anyag”, amelyben a szilárd, a folyékony és a légnemű anyagok mellett igen jelentős biológiai élet is zajlik. A talaj a múltban, a jelenben és a jövőben is szántóföldi növénytermesztésünk alapvető bázisát jelentette, jelenti és fogja jelenteni, amely táplálja a növényeket, ellátja őket tápanyaggal, vízzel, ezáltal az állatokról és végső soron az emberről is gondoskodik. Az egészséges, biológiailag aktív talajban nagyon sok kémiai folyamat játszódik, amelyeknek élvezői a növényeink lesznek. Ezt segíti elő a talajok szervesanyag-tartalma, amelynek gyarapításához mi is hozzájárulhatunk a szervestrágyázással. A szervestrágyázásnak több formája és anyaga is lehet. Most az utóbbi időben a több okból is egyre többször szóba kerülő zöldtrágyázással foglalkozunk.
Története, jelentősége
Eredete egészen az ókorba vezethető vissza, termésnövelő hatását pedig a műtrágyák térhódításáig élvezték. A nyugat-európai országokban (Ausztria, Németország, Franciaország) már régóta ismert és alkalmazott technológia.
Hazánkban az 1950-es évekig ismert és alkalmazott volt, de az 50-es évek végén és a 60-as években a műtrágyahasználat széles körű elterjedésével és a vele járó hirtelen és nagymértékű hozamnövekedéssel együtt a zöldtrágyázás korszerűtlennek minősült, így lassan a háttérbe szorult, és szinte teljesen meg is szűnt.
Az 1990-es években erősödő fenntartható növénytermesztés, valamint a közelmúltban megjelenő különböző pályázatok a zöldtrágyázás elterjedését nagyban előmozdították, az utóbbiak követelményrendszerének pedig szerves részét alkotta a zöldtrágyázás gyakorlása, ami nem baj, hiszen ezzel egyidejűleg az istállótrágya-mennyiségek nem mindenhol voltak elegendőek a gazdák és területeik számára.
Mi is a zöldtrágya és a zöldtrágyázás?
A zöldtrágyázás kifejezetten erre a célra vetett növények teljes zöldtömegének bimbós vagy virágzó állapotban történő visszadolgozását, azaz az adott területen megtermelt szerves trágya talajba keverését, forgatását jelenti. Hivatalosan nem tartozik ide a betakarításkor elszóródó magvakból kikelt növényállomány, azaz a kizöldült tarló vagy árvakelés, valamint a kigyomosodott tábla és annak magszórás előtti bedolgozása, de még a kultúrnövényeink tarló- és gyökérmaradványai sem.
A zöldtrágyázás előnyei
A zöldtrágyázás alkalmazása számos előnnyel jár, megpróbáljuk ezeket összegyűjteni:
– Alapjában és összességében hozzájárul a talaj termékenységének fenntartásához, növeléséhez, az utána következő növény tápanyagellátásához, bár teljes mértékben nem fedezi azt.
– A szervestrágyázás legegyszerűbb és egyben leggazdaságosabb módja, hiszen megfelelő növényekkel hatalmas szervesanyag-tömeg kerül a talajba, amit ott, a helyszínen termelünk meg, nincs szállítási és kijuttatási költség.
– Gyarapítja a talaj szervesanyag-tartalmát, így nevezhető humuszgyarapító műveletnek, így homok, valamint szikes talajokon különösen ajánlott, de minden más talajtípus esetében is nagyon jó hatású, főként, ahol nincs elég állat vagy más lehetőség az istállótrágyázáshoz. Az alkalmazott zöldtrágyanövények szára és gyökere kedvező C/N aránnyal rendelkezik, a talajban élő mikroorganizmusok által könnyen bonthatók. A lebomlás során keletkező CO2 és különböző szerves savak a talajban kötött formában lévő tápanyagok feltáródását segítik.
– Utánuk a talaj morzsalékos szerkezetű lesz, különösen a keresztesvirágú növények gyökérrendszere képes a talajt aprómorzsás, jól levegőzött állapotban hagyni. Mélyre hatoló gyökereik által a talaj mélyebb rétegei is lazulnak, az utónövények gyökerei képesek lesznek mélyebben gyökerezni, így több vízhez, tápanyaghoz juthatnak.
– A zöldtrágyanövények a mélyebb talajrétegekből fel tudnak venni olyan tápanyagokat, amelyek az évek során lemosódtak, a termesztett növényeink számára már nem elérhetőek, majd elbomlásukat követően ezek a tápelemek újra a felső szintekbe kerülnek. Azonban ez fordítva is igaz, hiszen a könnyen mozgó tápelemek (például nitrogén) lefelé történő mozgását is megakadályozzák azáltal, hogy a felesleget felveszik, beépítik a szöveteikbe.
A zöldtrágyafajok kártevőirtó hatása?
Zöldtrágyának előszeretettel vetnek pillangós növényeket, amelyek a különböző Rhizobium baktériumfajokkal szimbiózisban élnek. A baktériumok képesek megkötni a levegő nitrogénjét olyan mennyiségben, hogy saját maguk felhasználásán kívül gazdanövényeiknek is juttatnak. A növények pedig asszimilátákkal látják el a baktériumokat, így az együttélés mindkét fél számára hasznos. A legfontosabb ebből a kapcsolatból nekünk mint termelőknek, hogy a pillangós-hüvelyes növények évente körülbelül 40–60 kg nitrogént még a talajban is hagynak vissza, tehát nitrogéntápanyaggal gazdagítják a területet.
Tőlünk nyugatra azért is népszerű szervestrágyázási mód a zöldtrágyázás, mert sok esetben lejtős területen folyik a gazdálkodás, ami a defláció és főként az erózióval szembeni örökös harcot is jelent. A termőréteg vékonyodását, szél vagy víz általi elhordását leginkább és leghatásosabban úgy tudjuk megakadályozni, ha növények gyökereivel „fogjuk” meg a talajt. A szántóföldi növénytermesztésben azonban vannak olyan időszakok, amikor nincs növényállomány a területen, viszont felhőszakadás, erős szél előfordulhat. A folyamatos növényborítás is megoldható ezekkel a növényekkel.
Sajnos a talajpusztulás, a termőréteg csökkenése Magyarországon is jelen van. Sok helyen megszüntették a mezővédő erdősávokat, aminek következményeként ezek a káros jelenségek tovább erősödtek. Egyes zöldtrágyanövény-fajokra jellemző a fonálférgek irtása, illetve riasztása is. Ha keresztesvirágú növényeket vetünk, azok gyökereinek váladéka gátló hatással van a talajban élő fonálférgekre, azok fejlődésére, de a cserebogarakat is gyérítik, így növényvédelmi szempontból is kedvező hatásúak. Két kultúrnövény közé vetve őket – eltérő faji jellemzőik következtében – mérsékelhetjük a talaj tápanyagainak és nedvességkészletének egyoldalú felhasználását, megtörhetjük egyes kórokozók, kártevők fejlődési ciklusát és felszaporodásukat is. Egy jól záródó zöldtrágyanövény-állomány gyomelnyomó hatása kiváló; ha mégis kelnek ki gyomok, azok a többi növénnyel együtt beforgathatók a talajba.
A nyári melegben a sűrű növényállomány árnyékolja is a talajfelszínt, nem engedi „túlmelegedni”, egyúttal csökkenti az evaporációt, a zöldtrágyával fedett talaj esetében kedvezőbb nedvességellátottsággal számolhatunk, mint a fedetlen területen. A kissé párásabb körülmények a felszín közelében és közvetlenül a felszín alatt a hasznos talajlakó élőlények életfeltételeinek kedveznek, azok jobban el tudnak szaporodni.
A talaj mikrobiális életét több szempontból is élénkítik, az általuk termelt szervesanyag-tömeg táplálékul szolgál a különböző lebontószervezeteknek, földigilisztáknak, valamint a gyökerek közelében a talajmikrobák száma is jóval nagyobb. Hozzájuk kapcsolódik a mikorrhiza hálózat is, tehát összességében fokozódik a talaj tápanyagszolgáltató képessége. Gyökérsavaikkal képesek olyan elemek felvételére is, amelyek kultúrnövényeinknek hasznosak, viszont azok nem tudják felvenni. A pohánka például a kálium feltárást segíti elő, míg a facélia és a csillagfürt a foszfor feltárásában játszik fontos szerepet.
A keresztesvirágú növényfajok, közülük is az olajretek, meliorációs vagy talajművelő retek vagy a mustár gyökerei erőteljesek, szerteágazók, ezáltal talajlazító hatásúak, elősegítik a pórusok kialakulását, aprómorzsás szerkezetet, jól művelhető talajt hagynak maguk után. Az utónövények könynyebben és mélyebben lesznek képesek gyökerezni. A talaj levegőzöttségének javulása a vízháztartást is segíti, a porózus szerkezetnek köszönhetően a csapadék beszivárgása is javul. Fontos még megemlíteni, hogy a szántóföldi növénytermesztés biodiverzitást csökkentő hatását is mérséklik azáltal, hogy egy zöldtrágyakeverék faji gazdagsága sok hasznos élőlénynek biztosít életteret. A virágzó zöldtrágyanövény-állomány nagyon jó méhlegelő is.
Összességében a zöldítési feltételek teljesítését is a legegyszerűbb módon meg tudjuk vele oldani, egyben a talajunknak is a legjobbat biztosítjuk általa. A fenti előnyök az ökológiai gazdálkodásban való használatára is alkalmassá teszik, ezáltal kiegészítve az állati eredetű trágyák használatát.
A zöldtrágyázás kedvezőtlen hatásai
Az eddig leírtak alapján minden szép és jó, a zöldtrágyázás a legjobb tápanyag-utánpótlási módnak mondható, azonban negatív hatásokat is előidézhetünk általa, főleg abban az esetben, ha az alapvető néhány szabályt nem követjük.
– A zöldtrágyanövények igen nagy bio masszát fejlesztenek, amelyhez vízre is szükség van, ezért a talaj felső szintjét átmenetileg kiszáríthatják, viszont az árnyékoló hatásuk és a fentebb említett talajszerkezet-javító tulajdonságaik miatt a talajnedvesség gyarapításában mégiscsak szerepet játszanak. Nagy szárazság idején kell ezzel inkább számolnunk, érdemes ilyen esetben kevésbé vízigényes kultúrákból összeállított „mixet” vetnünk.
– A nagy zöldtömeg talajba dolgozásához megfelelő talajművelő eszköz, illetve eljárás szükséges, ellenkező esetben a nem elég jól aprított és beforgatott szármaradványok akadályozhatják a későbbi műveleteket, a magágykészítés és vetés folyamatát.
– Ha hagyjuk az állományt a virágzás végéig a területen, egyes növényfajok szára megerősödik, a tartószöveteket nehezebben bomló anyagok fogják alkotni (nyersrost, cellulóz stb.), így az ilyen növényi részeknek a bedolgozása is nehézkesebb lesz, illetve tág lesz C/N arány, ami a pentozánhatás jelenségéhez vezet. Időszakos nitrogénhiány lép fel a művelt rétegben, így a zöldtrágya után következő növénykultúrának esetlegesen nem lesz elegendő tápanyag a zavartalan kezdeti fejlődéséhez. A vetőmagkeverékben lévő magvak egy része kemény héjú és nehezebben csírázik, különösen száraz időjárás esetén, ha száraz az időjárás, nem mindegyik fog kicsírázni a vetés után, hanem „elfekszik” a talajban, és sok esetben majd csak a következő kultúrában fog a növény kikelni, ahol viszont már nem lesz kívánatos, gyomként fog jelentkezni.
– Arra is érdemes figyelnünk, hogy bizonyos kártevők és kórokozók számára kedvező élőhelyet biztosíthatnak, köztesgazdaként is szolgálhatnak, így olyan növényfaj kerüljön utánuk, amivel közös betegségek vagy kártevők nincsenek. Jó példa erre a keresztesvirágúak esete, ahol a bolhapopulációk könnyen felszaporodhatnak, és egy őszi káposztarepce utónövényben komoly károkat okozhatnak.
– Biomasszahozamuk nagyban függ az évjárattól, így nehezebben számítható ki jótékony trágyázó hatásuk, hiszen csapadékosabb időjárás esetén jóval nagyobb zöldtömeget nevelnek.
Zöldtrágyázásunk sikerét az időjáráson túl befolyásolja még a zöldtrágyázási mód, a választott növényfajok vagy vetőmagkeverékek. A fenti jellemzők mérlegelése elengedhetetlen, hiszen a zöldtrágyázáshoz kapcsolódó talajművelés, vetés, illetve azok berendezései, valamint a vetőmag is pénzbe kerül. A pozitívumokat és a negatívumokat összevetve elmondható, hogy ez a szervestrágyázási forma minden talajon sikerrel alkalmazható, jótékony hatásai különösen gyengébb termőképességű, rosszabb fizikai tulajdonságú (nagyon kötött vagy túl laza homok) talajokon érzékelhetők.
Termesztéstechnológiába történő illesztésével a sok előnyből természetesen nem mindig és nem is mindegyik teljesül minden területen és bármilyen adottság mellett, azonban a termékenység fenntartásának, akár fokozásának is egyik eszköze lehet. Nem mindig baj, ha régen sikerrel alkalmazott eljárásokat hozunk vissza a termelésünkbe, hiszen nem szabad elfelejtenünk, hogy talajaink állapotának megóvása, javítása az utókornak való megőrzésüket is jelenti.
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
Dr. Szabó Éva adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
