A mezőgazdasági erőgépek és gépjárművek zavartalan működtetéséhez különféle kenőanyagokat kell alkalmazni. A „Hajtóműolajok jelölése és alkalmazása” című cikk (megjelent az Agrárágazat 2013. januári számának 108-109. oldalán) kiegészítéseként most a hajtóműolajokkal, a hidraulikaolajokkal és a kenőzsírokkal foglalkozunk. A kenőanyagtermékek sokszínűsége és a kínálat bőségének zavarával küzdő gépüzemeltetőknek kívánunk segítséget nyújtani a kenőanyagok kiválasztásához és alkalmazásához.
Hajtóműolaj-választás
A mezőgazdasági technika a közlekedési hajtóműolajokat alkalmazza, amelyek osztályozása két szempont alapján valósul meg: viszkozitás és teljesítményszint szerint. Az elmúlt egy évben a hajtóműolajokra vonatkozó SAE viszkozitási besorolás nem változott. A hajtóműolajok API szerinti teljesítmény besorolása viszont jelentős változáson ment át (1. táblázat).
| 1. táblázat Hajtóműolajok API teljesítményszint szerinti osztályozása
|
A hatályon kívül helyezett osztályokba új terméket nem sorolnak be, de a régebbi mezőgazdasági gépek használhatják a kereskedelemben még meglévő termékeket.
A hajtóműolajok fejlesztésének megfelelően új minősítésű teljesítményosztály, az API MT-1 jelent meg. A mezőgazdasági erő- és munkagépekhez az API GL-4 mellett az API MT-1 teljesítményszintű hajtóműolajok alkalmazása lesz a leggyakoribb.
A garanciális időszak alatt az üzemeltető csak a gépjárműgyártó, a traktorgyártó, vagy a hajtóműgyártó előírásainak megfelelő hajtóműolajat alkalmazhatja. A garanciális időszak után már szabadon lehet a piac termékkínálatából választani.
Hajtóműolaj viszkozitásának kiválasztása
Az üzemeltetési hőmérséklethez tartozó, gyári előírásnak megfelelő viszkozitású kenőolaj megválasztása nagyon fontos (pl. SAE 90).
Gyári előírás hiányában az 1. ábra segít a környezet átlaghőmérsékletéhez tartozó viszkozitási osztály kiválasztásában.
1. ábra. A többfokozatú hajtóműolajok alkalmazhatósági hőmérséklet intervalluma
Hajtóműolaj-teljesítményszint megválasztása
A járműgyártó által megadott hajtóműolaj-teljesítmény kategóriájától lefelé nem, de felfelé el lehet és szabad térni.
A gyári előírás hiányában az 1. számú táblázat alapján lehet a hajtóműolaj-teljesítményszintet megválasztani. A szükségesnél alacsonyabb teljesítményszintű olaj alkalmazása esetén a kenési elégtelenségek miatt a hajtómű kopása megnövekszik. Az esetleges után töltéshez a feltöltéshez használt terméket kell használni.
Az automata sebességváltó-olajok, ATF (Automatic Transmission Fluid) kiválasztása
Az ATF-olajoknak a hagyományos hajtóműolajokhoz képest a következő többlet funkciókat kell teljesítenie: jobb hőelvezetést, megfelelő kenőképesség biztosítása a kapcsolótárcsák betéteinél, az automatikus kapcsolást végző szervo-berendezés munkaközegszerepének ellátása, stb. Ezeket a tulajdonságokat a hajtóműolajokhoz képest többlet adalékozással biztosítják.
Az ATF-olajok kialakításánál a két nagy automata sebességváltókat gyártó cég, a Ford és a General Motors külön utakon járt, így eltérő adalékolású olajok használatát írják elő, amelyek nem cserélhetők fel. Az ATF-olajokra nemzetközileg elfogadott, egységesített minősítő rendszer még nem alakult ki. Az egyedi előírások a Ford és GM gyárakon kívül elsősorban a Mercedes, MAN, a ZF illetve a Voith cégek nevéhez fűződik.
Mezőgazdasági univerzális kenőolaj-választás
A mezőgazdasági traktorokhoz az 1960-as évektől az ún. univerzális kenőolajokat alakítottak ki, abból a célból, hogy a különböző kenőolajok (hajtómű-, hidraulika-, motorolaj) helyett egy olaj alkalmazása is elegendő legyen. Az univerzális kenőolajok az alábbi csoportokba sorolhatók:
Az UTTO (Universal Tractor Transmission Oil – univerzális traktor erőátviteli olaj) alkalmazható hajtóművekhez, hidraulikákhoz, motorokhoz nem!
A TOU (Tractor Oil Universal – univerzális traktorolaj) alkalmazható szívó-dízelmotorokhoz is, hajtóművekhez (ha nincs nedves fék), hidraulikus rendszerekhez.
A STOU (Super Tractor Oil Universal – szuper univerzális traktorolaj) alkalmazható turbó-dízelmotorokhoz is, hajtóművekhez (nedves fékekhez is), hidraulikus rendszerekhez.
A gyári előírásnak megfelelő mezőgazdasági univerzális kenőolaj terméket szabad használni!
Hidraulikaolaj választás
A hidrosztatikus emelő- és energiaátvivő berendezésekhez használt munkafolyadékok az ún. hidraulikaolajok.
2. 2. táblázat Hidraulikaolajok viszkozitásának jelölése
az ISO 3448 szerinti osztályozási rendszer alapján
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
A hidraulikaolajok viszkozitásának jelölésére az ipari olajokra szokásos ISO-3448 osztályozási rendszert alkalmazzák (2. táblázat)!
A hidraulikaolajok teljesítmény szerinti besorolását az 3. táblázat szemlélteti. A hidraulikaolajok termék palettája nagyon változatos, igen tág határú viszkozitással és összetétellel készülnek. A következő rész röviden csak az ásványolaj alapú hidraulikaolajok választásával, felhasználásával foglalkozik.
3. táblázat Hidraulikaolajok teljesítmény szerinti osztályozása
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Az általános szabály, hogy a gyári előírásnak megfelelő hidraulikaolajat kell használni! A felhasználó az alkalmazás során bizonyos mértékben eltérhet a gyári előírástól, amely bizonyos következménnyel járhat. Viszkozitás-eltérés esetén, ha a gyári előírásnál kisebb viszkozitású hidraulikaolajat alkalmaz a felhasználó, akkor kisebb lesz a rendszerben az olaj nyomása, csökken a berendezés teljesítménye, és megnövekszik a résveszteségek nagysága. A gyári előírásnál nagyobb viszkozitású hidraulikaolaj alkalmazása esetén növekszik a rendszerben az olaj nyomása, a tömítések igénybevétele megnő, kezdetben a berendezés teljesítménye is nő. Ebben az esetben az olaj hamarabb elhasználódik, mert jobban melegszik. Tartós üzem esetén az előbbi kedvező jelenségek mértéke csökken (az olaj melegedése miatt).
A teljesítményosztály eltérése az ásványolaj alapú hidraulikaolajok esetében felfelé, a magasabb szint irányába általában megengedett, ebben az esetben az olaj és a hidraulikus berendezés élettartalma növekszik.
Az ásványolaj alapú hidraulikaolajokhoz előszeretettel alkalmazzák adalékként a cink-dialkilditiofoszfát vegyületeket. A hidraulikus berendezések alkatrészeinek felületét egyes gyártók ezüst bevonattal látják el. A cinkvegyület az ezüstöt, illetve egyéb fémötvözeteket megtámadja, és tönkre teszi a berendezést. A hidraulikaolaj-gyártók választékában általában megtalálhatók a cinkmentes hidraulikaolajok is. Figyelni kell arra, hogy a cink vegyületet tartalmazó hidraulikaolajat ezüstözött (vagy más érzékeny anyagú) alkatrészekkel rendelkező berendezésekhez ne használjunk!
Kenőzsírválasztás
Kenőzsírok, gépzsírok: a környezeti, illetve az üzemelési hőmérsékleten alaktartó (konzisztens), képlékeny kenőanyagok gyűjtőneve. A kenőzsír felépítését valamilyen kenőolaj és valamilyen „sűrítő” képezi (4. táblázat).
4. táblázat A fontosabb kenőzsír sűrítők tulajdonságai
|
A kenőzsírok konzisztencia szerinti osztályozását először az amerikai Nemzetközi Kenőzsír Intézet (National Lubricating Grease Institut, röviditve NLGI) készítette el. Ez az osztályozás ma már az intézet kezdőbetűiről NLGI-fokozatként ismert az egészvilágon (5. táblázat). A NLGI 000-tól a 0-ig konzisztenciával rendelkező zsírokat központi zsírzó berendezésekben alkalmazzák. A kézi működtetésű zsírzó készülékekhez az NLGI 1-3 fokozatú zsírok használhatók, míg a gépi zsírzó berendezésekben a 3-5 fokozatba tartozók. Az NLGI-6 konzisztenciájú, nagyon kemény zsírokkal a kent gépelemeket összeszerelés előtt bedörzsölik.
5. táblázat A kenőzsírok NLGI-konzisztencia fokozatai
|
A kenőzsír kiválasztásánál a gépkezelési, karbantartási könyvéből, vagy a csapágygyártó előírásából ki kell nézni a vonatkozó alapadatokat. A kenőzsírra vonatkozó alapadatok: a sűrítő típusa (pl. „lítium bázisú, lítium-szappan”) és a konzisztencia, a sűrűség besorolása (pl. NLGI-2), illetve a zsír adalékolására vonatkozó előírás (pl. „EP, grafit, vagy molibdén diszulfid). Ezeknek az adatoknak megfelelő kenőzsír szabadon választható a rendelkezésre álló termékpalettából.
Ha nincs előírt adat a zsír minőségére, akkor a következőképpen lehet eljárni:
- a kenőzsírokra vonatkozó 4. táblázatból a kenőhely követelményeinek megfelelő sűrítőtípust kell választani (pl. az alkalmazhatósági hőmérséklet alapján „litíum bázist”);
- a zsírkenésű gépelempár terhelési adataihoz kiválasztani az adalékolás típusát (pl. nagy felületi nyomás esetén „EP” adalékolást);
- a kenési hely kialakításához és a zsírzó berendezéshez igazodó konzisztenciafokozatot kiválasztani (5. táblázatból pl. NLGI-2).
A különböző bázisú, sűrítő típusú zsírok keverését általában (pl. utánzsírzás során) kerülni kell!
A gördülő csapágyakat nem szabad teletömni hőálló zsírral! Az alacsony fordulatszámú tengelyek csapágyait maximum 80%-ban, a magas fordulatszámú csapágyakat maximum 60%-ban szabad zsírral ellátni.
A csapágyazások zsírellátását és az utánzsírzás során alkalmazott mennyiséget, valamint az időközök mértékét a gépkönyv, illetve a csapágygyártó katalógusa alapján kell meghatározni.
A gyártó által megadott kenőanyagtól való eltérés előtt célszerű a márkaszerviz, vagy közvetlenül a mezőgazdasági gépgyártó véleményét kikérni.
Dr. Varga Vilmos
SZIE Gépészmérnöki Kar,
Járműtechnika Tanszék,
Gödöllő
