Terménytárolók felügyelete

Az iparban a termékek raktározása általában nem egy túlságosan bonyolult tevékenység.

Amikor elkészült a gyártósoron vagy az összeszerelő üzemben a termék, megmérik a paramétereit, minősítik, ellenőrzik a működését, s ha a technológia megkívánja, becsomagolják. Ezt követően pedig betárazzák a raktárba. Ettől kezdve konstans, változatlan körülmények között kell tárolni (perszer betartva az előírásnak megfelelő paramétereket), és „csak” arra kell felügyelni, hogy illetéktelenek ne férjenek hozzá, valamint a „kitárazáskor”, azaz a termékre vonatkozó megrendelés beérkezését követően hozzáférhető legyen, és biztosítható legyen az akadálymentes továbbítása a megrendelő kívánságának megfelelő szállítási egységenként. A tárolás ideje alatt a termék anyagminősége, műszaki színvonala, felhasználhatósága, nem változik, feltéve, hogy nem változtak a tárolási körülmények, vagy nem következett be valamilyen vészhelyzet, váratlan esemény. Ez azért lehet ennyire egyértelmű, mert nem élő anyagok tárolásáról beszélünk. A mezőgazdaság azonban más…

Élő anyag!

Az agráriumban a tárolásra, szárításra, tovább feldolgozásra bekerülő termény mindegyike élő anyag, függetlenül attól, hogy szántóföldi betakarításból, vagy öntözéses növénykultúrából érkezik be a telephelyre. Bár a beérkező termények kezelése és további feldolgozása merőben más technológiát igényel, az biztosan kijelenthető, hogy minden mezőgazdasági alapanyag folyamatos kontroll alatt kell, hogy álljon a beérkezéstől a továbbértékesítésig, vagy a feldolgozás megkezdéséig. Ez a gazdálkodó felelőssége és egyben elemi érdeke is, hiszen a kárveszély ez idő alatt az ő vállát nyomja.

Ennek az írásnak a terménytárolók felügyelete a témája, tehát elsősorban az ezeket érintő problémákat, hatásokat és lehetséges megoldásokat fogom érinteni. Cégemmel agrárinformatikai megoldások fejlesztésén dolgozunk, ezért a felvázolt megoldások az informatika által kínált lehetőségeket taglalják részletesen.

A kontroll

Azt már leszögeztük, hogy a mezőgazdaságban a telephelyre bekerült terményt több szempontból kontroll alatt kell tartani. Mégpedig folyamatosan. Az elejétől a végéig, a beérkezéstől a kiszállításig, hiszen állandóan érik hatások, amelyek befolyásolják a minőségét, sőt adott helyzetben akár élet és vagyonvédelmi vészhelyzetet is okozhatnak.

Rendben, de mindenekelőtt lássuk tisztán, mi is az a kontroll? Definíció szerint a kontroll a következő: „egy folyamat, eseménysor, szándékunk szerinti alakítása, kormányzása annak érdekében, hogy a kívánatos célt elérje, a megfelelő haladási irányon, korlátok közt maradjon, illetve a megfelelő eredményt, következményt, hatást okozza.”

Tehát a folyamatot végig a megfelelő haladási irányban kell tartani, és eltérés esetén meg kell tenni a megfelelő korrekciót. Ekkor kapjuk meg a folyamat végén a kívánt eredményt.

A terménytárolásban a kívánt eredmény nagy általánosságban az, hogy a folyamat végén betárazott termény teljes volumene(!) az elvárt hőmérsékleten, nedvességtartalommal, fertőzés- és baktériummentesen rendelkezésre áll. Természetesen technológiánként a paraméterek eltérőek lehetnek, szakmai kérdéseket az írás nem részletez.

A kontroll a folyamatok, és felügyelet tekintetében három szintre osztható: 1. észlelés, 2. jelzés, 3. beavatkozás.

1. Észlelésnek nevezzük egy paraméter folyamatos vagy periodikus mérését, és a mérés eredményének vizualizálását valamilyen formában. Ez a szint általában akkor (és a gyakorlatban úgy) valósul meg, ha valamilyen kézi eszközzel mérést végzünk, és a kijelzőről leolvassuk a mért értéket. Ebben az esetben a mért érték alapján a mérést végzőnek kell eldöntenie, hogy elindítja-e a következő szintet, azaz jelzést indít, illetve amennyiben a felelősségi köre megengedi/megköveteli, hogy a folyamatba is beavatkozzon.

2. Az emberi beavatkozás nélküli jelzéshez az adott paraméter folyamatos mérése szükséges. (arra, hogy a termény felügyelet esetében a mérésnek milyen kritériumai és eszközei vannak, későbbiekben kitérek). A jelzőrendszer folyamatosan értékeli a mért értéket, és amennyiben az a normál üzemi tartománytól eltér, akkor valamilyen jelzőberendezés indít. Ennek a jelzésnek köznapi neve a riasztás, de a mérnöki szóhasználat szinte kizárólag a jelzés szót használja az irányítástechnikában.

Ez a jelzés többféle lehet: akusztikus, azaz valamilyen hangjelző megszólaltatása; vizuális, általában képernyőn létrehozott állapot változás; vezeték nélküli kommunikációs csatornán (rádióhullám, GSM, mobil internet) továbbított jelzés a kijelölt személy készülékére.

Ebben az esetben a jelzést már egyértelműen azt jelenti, hogy a folyamat eltért a kívánt iránytól és beavatkozás szükséges.

Gyakran a jelzőrendszerek két típusú jelzés küldésére is alkalmasak, annak függvényében, hogy az eltérés illetve a paraméter változásának sebessége milyen mértékű. Kis eltérés esetén előjelzés (vagy tájékoztatási fokozat), nagy eltérés esetén éles jelzés küldésére is képesek. Ebben az esetben a jelzés értékelésével a szakember el tudja dönteni mennyire sürgős a beavatkozást elvégezni. A beavatkozás automatikus jelzés esetén is manuális, azaz igényli az emberi tényező jelenlétét és döntését.

3. Beavatkozás. Teljesen automatizált rendszerekben a mérés és az értékelés nem jelzést továbbít, hanem szabályozási kör segítségével elindítja a beavatkozást a folyamatba. A beavatkozó egység szabályozóelemek vezérlésével biztosítja a szükséges korrekciót. Ez a terménytárolás gyakorlatában, legtöbb estben a hűtés, fűtés módosítását, szellőztetés, ventilláció szabályozását jelenti.

Természetesen automatizált működés esetén is lehetőség van a kezelőszemélyzet tájékoztatására a beavatkozás közben vagy még annak megkezdése előtt, a korábban ismertetett módokon. Automatikus rendszerek is lehetőséget biztosítanak arra, hogy a személyzet felülbírálja a vezérlést, amennyiben ezt az üzemi körülmények megkívánják.

A mérés

Arra a pontra (végpont), ahonnan adatot szeretnénk kapni, mérőeszközt kell elhelyeznünk. Ennek a mérőeszköznek az a feladata, hogy egy fizikai mennyiséget adattá alakítson át és alkalmassá tegye a továbbításra. Ennek a végponti mérőeszköznek a közismert neve: szenzor. A gyártók által kínált alap mérőeszközök önmagukban általában nem alkalmasak mezőgazdasági felhasználásra. A pontos méréshez a mérőeszközt a felhasználás közvetlen környezetében szükséges üzembiztosan felszerelni és rögzíteni. Ez a terménytárolás esetén jelentheti a terményben történő elhelyezést is. Ezek olyan üzemi körülmények, amelyekre a gyártók nem készítik fel az eszközöket, tehát szükséges még egy lépcsőt beiktatni, amely biztosítja a felhasználás körülményeinek megfelelő tokozást és a kivezetések biztosítását is. Ez speciális tervezői és gyártói tevékenység keretében valósítható meg.

Terménytárolás esetén leggyakrabban mért értékek: (amelyeknek a szerepe egyértelmű, nem magyarázom):

• hőmérséklet,
• nedvességtartalom,
• páratartalom,
• fénymennyiség,
• anyagjelenlét/koncentráció: jelezheti a nem kívánatos anyagok, gázok megjelenését, vagy veszélyes elegy kialakulását is; technológiai és biztonsági szerepe egyaránt lehet;
• elmozdulás-érzékelés: jelezheti a nem kívánatos anyagmozgást, amely bekövetkezhet spontán, vagy külső behatásra; technológiai és biztonsági szerepe egyaránt lehet;
• áramfelvétel: visszajelzést ad a technológia eszközeinek állapotáról, esetleges meghibásodásáról.

• Előnyök és lehetőségek felügyeleti rendszerek alkalmazásával a terménytárolásban:

• költséghatékony üzemeltetés,
• biztonságosabb működés,
• csökkenthető személyi állomány,
• központi felügyelet/vezérlés,
• több telephely vezérlése egy központból.

Kövesdi József

OKOSFARM