A vízmegtartás szerepe a mezőgazdaságban

A változó klimatikus viszonyok mellett mind gyakrabban merül fel a vízhiány kérdése. Világszinten az emberi populáció növekszik, ezzel együtt pedig a fogyasztás iránti igények is nőnek. Az élelem előállításához viszont vízre van szükség. Földünk vízkészletének alig 3%-a édesvíz, mely nagy része a sarkvidéki jégtakaróban található. Számunkra tehát marad cirka 0,5%, ami folyamatos körfogásban van. A víz felhasználási technikái az emberiség szaporodásával egyre fontosabbá válnak. A következő cikkben néhány alternatívát kívánunk nyújtani az agráriumot is érintő vízkérdés megoldására.

Víz szerepe a növények életében

A víz az a vegyület, amely környezetünkben és saját szervezetünkben is legnagyobb arányban megtalálható. Nélkülözhetetlen a bioszféránk hőmérsékletének szabályozásában; a sejtek között lejátszódó biokémiai folyamatok oldószere; de fontosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy légkörünk kialakulásában is hatalmas szerepe volt, tehát nélküle nem létezne élet a földön.

1. táblázat: A művelési feladatok és a várható eredmények (Hidvégi Sz. 2007)

Minden élő szervezetnek, így a növényeknek is szüksége van vízre. Óriási szerepe van kémiai reakciók komponenseként. Funkcionál, mint tápanyag, szállítóközeg és oldószer, segít a szövetek hőmérséklet-szabályozásában, befolyásolja az ozmózist, és fenntartja a sejtek turgornyomását, azaz a sejtek közötti feszültséget. Semmilyen tápanyaghiány nem képes akkora kárt tenni a növénytermesztésben, mint az aszályos időszak. Csapadék hiányában a növény megáll a növekedésben, romlik a levélképződés, így csökkenti saját párolgását, azaz a további nedvességet veszít. A kisebb levélfelület eredményeként romlik a CO2-asszimiláció is. Ezek a folyamatok meghosszabbítják az érési fázist, aminek következtében a rendelkezésre álló tápanyagok nem biztos, hogy elégségesek lesznek a növény számára. Logikusan következik az aszály okozta stresszből a termés csökkenése, drasztikusabb esetben a növény pusztulása is.

Vízmegtartó módszerek a mezőgazdaságban

Több alternatívára van lehetőség, ha szabályozni szeretnénk a növény számára elérhető és felvehető csapadék, öntözővíz mennyiségét. Ezek közül a legszélesebb körben a több funkciót is ellátó talajmunkálatok terjedtek el. Talajművelés alatt a talaj felső rétegének fizikai és biológiai megművelését értjük, mely növénykultúrától függően változó lehet. Megfelelő vízháztartáshoz tehát szükség van a jó talaj előkészítésre. A növény számára így lehetőséget tudunk adni a kelés időszakában megfelelő nedvesség-, hő- és tápanyagellátásra. Továbbá a jól megmunkált talaj képes az esővizet befogadni, elvezetni, tárolni, azaz szárazabb időszakban is elérhetővé tenni. Melegebb hónapokban fontos lehet a tarlómaradványok szántón hagyása, ezzel mérsékelve a talajnedvesség csökkenését. Tarlóhántással megbolygatott felsőbb rétegek könnyebben felmelegednek, de ezzel egyfajta hőszigetelőként jelentősen védik az alsóbb vizenyősebb talajt. Egyre gyakrabban tapasztalhatjuk, hogy a mai változó időjárási anomáliák mellett kiemelkedő szerepe lehet a mulcs hagyásnak. Esős időszakban az iszaposodás ellen, míg aszály idején a talajszárazság ellen véd. Ezzel nem csak később a növények vízháztartását, de a későbbi talajmunkálatainkat is segítjük.

1. ábra: Vízháztartást segítő koncentrátumok hatásmechanizmusa

Sajnálatos módon a talajművelés sem tud minden esetben teljes körű védelmet nyújtani. Szükség esetén magunknak kell a növény vízutánpótlásáról gondoskodni. Erre már az emberiség hajnalán is rájöttek, gondoljunk csak az öntözéses földművelésre. Kiskerti kultúrákban még ez egyszerűbben megvalósul, de nagyobb volumenű termesztés esetén nem mindenhol kivitelezhető. Geomorfológiai viszonyok, földrajzi fekvés vagy éppen technika hiánya miatt sokak számára kizárt az öntözés lehetősége. Arról nem is beszélve, hogy a mezőgazdaságban elhasznált édesvíz nem feltétlenül jut vissza a „nagy körforgásba”, és jelentős talajeróziót is eredményezhet. Így hosszútávon nem számolhatunk az ipari öntözés lehetőségével. Többen látnak alternatívát az ipari szennyvíz mezőgazdasági célú újrahasznosításában, de az alap problémát ez sem oldja meg. Tehát sokaknak marad a fohászkodás az esőért. Tapasztalhattuk az óév őszén is, amikor jelentős csapadék hazánk nagy részén nem érkezett.

Új szemlélet

Mekkora előrelépésnek számítana a mechanikai megoldások mellett egy kémiai, mikrobiológiai lehetőség? Nyilván jelennek meg a társaiknál szárazságtűrőbb növények a piacon, de ők sem képesek a melegedő időjárás mellett, megfelelő csapadék nélkül létezni. Nem is oly régen erre is találtak megoldást. Ma már léteznek olyan talajkondicionálók, melyek csökkentik a talaj kipárolgását, segítik a gyökérzet minél jobb vízellátását. Biztosítják, hogy a talaj nedvességtartalma folyamatosan vagy hosszabb ideig kedvező legyen a növény számára. Ezek a készítmények higroszkopikusak, tehát vonzzák magukhoz a vizet. Ez azt jelenti, hogy a gyökérzóna mellett a talaj kipárolgása során képződő nedvességet is megkötik, ezzel jelentősen növelve a talaj vízutánpótlását. Így nemcsak a növény számára tudunk folyamatos vízutánpótlást biztosítani, de a talajéletet is fellendül, ezáltal pedig más kijuttatott tápanyag is jobban hasznosul. Ilyen technikai vívmányok mellett lépést teszünk afelé, hogy a jövő generációi számára is tudjuk biztosítani a számunkra rendelkezésre álló forrásokat.

Összefoglalás

Víz nélkül nem lenne élet a Földön. Minden szervezet, így a növények számára is nélkülözhetetlen. Sajnos a mai klimatikus tényezők mellett jóval nagyobb szerepe van a vízutánpótlásnak, mint valaha. Több alternatíva adott erre. Megkérdőjelezhetetlen fontossággal és legszélesebb körben a talajművelés terjedt el. Az öntözés lehetősége számos termelőnél nem áll fenn, ezért új megoldásokra kell összpontosítani. Egyes talajkondicionálóknak köszönhetően gyors és egyszerű megoldással tudunk öntözővizet, csapadékot spórolni. Vegyszermentesen, higroszkópos rendszerrel tudjuk a legjobbat adni a talajunknak és növényünknek egyaránt, mivel ahogy a régi közmondás tartja: „csak akkor tanuljuk meg a víz értékét, ha kiszáradt a kút”.

Tánczos István, Bödör Bence

A források a szerkesztőségben elérhetőek.

HEFOP 3.3.1–P.-2004-06-0071/1.0

Ez a kiadvány a „Gyakorlatorientált képzési rendszerek kialakítása és minőségi fejlesztése az agrár-felső oktatásban” című program keretében – Növénytermesztés, Szerkesztette: Hidvégi Szilvia 2007