fbpx

Válságban a baromfiszektor: mélyebb zuhanás jön, mint 2017-ben

Írta: - 2020 május 21.

Kettős járványhelyzettel még soha nem szembesült a baromfiágazatunk. Külön pech, hogy ezzel egyedül állunk az egész világon.

Nagy István agrárminiszter nyílt levéllel állt ki az Európai Baromfi-feldolgozók és -kereskedők Szövetsége (AVEC), valamint az Európai Élőbaromfi-termelők és Tojáskeltetők Egyesülete (ELPHA) kezdeményezése mellett, szólítva az Európai Bizottságot a baromfiimport felülvizsgálatára. Az indok hivatalosan a koronajárvány miatti kereskedelmi károk csökkentése, de Magyarországnak ennél nyomósabb indoka is van.

Hazánk a világ legfertőzöttebb állama a mostani madárinfluenza-járványban. A globálisan regisztrált 126 esetből 122-t (!) Magyarországról jelezték az Állategészségügyi Világszervezetnek (OIE). Ez nagyobb csapást mért a baromfiszektorra – különösen a víziszárnyasra – mint a koronavírus. Utóbbiból lassan magához tér a kereskedelem és a vendéglátás, mi viszont nyakig ülünk a madárinfluenzában, ezért a 80 százalékban külföldre induló hízottmáj-termékek eladhatatlanok, fagyasztva halmozódnak.

Uniós szinten a víziszárnyasok miatt senki nem kapná fel a fejét – főként, ha csak a magyarokat érinti, és a franciákat nem – a brojlercsirkék és a tojástermelés ügye azonban már általánosabb téma, mindenkire tartozik valamiképp, ha másként nem, fogyasztóként. Az ukrán importcsirkékről tavaly hallhattunk utoljára, amikor az EU lezárta azt a kiskaput keleti szomszédaink előtt, amit a 2016-os kereskedelmi megállapodásban véletlenül nyitva hagyott a vámmentesen behozható szárnycsontos csirkemell előtt (amit sokfelé „csirkekabátnak” neveztek hazánkban). 2016 és 2018 között emiatt csaknem a tizenötszörösére emelkedett e sajátos csirkemell importja Ukrajnából. A behozott mennyiség egy részét aztán szlovák és holland cégek bérmunkában feldolgozták, majd értékes csirkemellként adták tovább az unión belül és kívül is, korlátozva ezzel az uniós csirkemell piacát. Az egyezmény tavalyi módosításáért cserébe az ukrán fél a vámmentesen behozható csirkemell kvótájának emelését kérte, és meg is kapta: az új kvóta csaknem annyival több (+50 ezer tonna), mint amennyi csirkemell 2018-ban összesen beérkezett az unióba Ukrajnából (55 ezer tonna).

Európa a világ harmadik legnagyobb baromfihús-exportőre Brazília és az USA után, de a harmadik legnagyobb importőre is Kína és Japán után. Az EU-28 önellátottsági szintje 106 százalékos, legnagyobb termelője pedig Lengyelország 2,5 millió tonnával, aki a teljes uniós termelés (Nagy-Britanniával együtt) 17 százalékát adja.

Ezek az államok a legnagyobb játékosok Európában:

Ukrajna az idei év első negyedévében is a 4. legnagyobb beszállítója volt az EU-27-nek, de 25 százalékkal kevesebb baromfihúst tudott behozni, mint egy évvel ezelőtt. Az adatsor utolsó két hete már a koronajárvány idejére esik, amikor elkezdődtek a határlezárások Európában. Tény, hogy baromfihúsból az EU-28 és Magyarország is 6 százalékos felesleggel rendelkezik, amit csak komoly árcsökkentés árán lehet elhelyezni a piacon. A feldolgozók az értékesítési nehézségekre már eddig is a termelés visszafogásával és a munkaerő-költségek lefaragásával reagáltak. Mivel minket a madárinfluenza is sújt, annyira sem látjuk az alagút végét, mint európai versenytársaink, akiknek „csak” a koronajárvány hatásaiból kell kilábalniuk. A hűtőtárolókban több mint tízezer tonnányi fagyasztott baromfit halmoztunk fel. Elkezdődött az árumennyiség „kényszerértékesítése”, azaz a készletektől való nyomott áras szabadulás.

Ha a feldolgozó fizetési nehézségekkel szembesül, akkor azt megérzi a termelő is. A grafikonon jól érzékelhető az idei árzuhanás. 2018-ban csak azért indultak ennél is mélyebbről az árak, mert akkor meg a 2016/17. évi madárinfluenza-járvány utáni kínálati sokkot szenvedte a piac. 2019-ben egy éppen normalizálódott helyzet után ért minket a következő válság. A zuhanás most a 2017. évinél is mélyebb lehet.

Bár első blikkre a baromfiimport korlátozása jó ötletnek tűnik a bajok enyhítésére, azonban olyan kereskedelmi feszültségekhez vezetne Brazíliával és Ukrajnával, ami ellentétes az EU érdekivel, ezért kétséges, hogy van-e realitása. Valószínűbb az, hogy a szektornak további „segélyeket” utalnak ki az uniós és nemzeti kasszákból a válságos időszak áthidalására. Sok piaci szereplő elvérzik a következő fél évben, a többiek pedig csak többletberuházásokkal és extrém termelési fegyelemmel tudnak majd alkalmazkodni a madárinfluenzához, ami épp úgy a mindennapok részévé válik, ahogy a sertésszektorban az afrikai sertéspestis. A liba- és kacsatartóknak is be kell rendezkedniük rá, hogy évente kétszer, madárvonulás idején egy-két hónapra bezárják a teljes állományt. Azonban a kifutós tartásmóddal szemben ez csak fele annyi madár elhelyezését teszi lehetővé a meglévő istállókban. Bővítő építkezésre most biztosan nincsenek tartalékaik a termelőknek, de a Vidékfejlesztési Programon belül nem rég valósultak meg azok a telepkorszerűsítések, amelyekre 23 milliárd forintot fizetett ki a kormányzat, és további 1 milliárdot kifejezetten járványvédelmi fejlesztésekre különített el.