Talajélet, biológiai egyensúly

A termőtalaj a leggazdagabb élettér a Földön. Élő és élettelen komponensekből tevődik össze, 50-60%-ban szilárd, 40-50%-a pedig gáznemű, illetve folyékony halmazállapotú. Egy marék földben több élőlényt találunk, mint ahány embert a Földön, s e talajlakó élőlények nélkül nem jöhetett volna létre az a közeg, amit ma talajként ismerünk.

E talajt alkotó élőlények bonyolult faji összetétele az edafon, melynek összetevői az alábbiak.

• Mikroszervezetek: baktériumok, sugárgombák és algák vagy cianobaktériumok, fonalas gombák és vírusok.
• Állatok: mikrofauna (egysejtűek, fonálférgek), mezofauna (ugróvillások, termeszek, atkák stb.) és makrofauna (rovarok, puhatestűek stb.).
• Növények: mikro-méretűek (algák) és magasabb rendűek (magvak, gumók, hagymák, gyökerek stb.).

Egyensúlyi helyzet

A réteken és legelőkön a gyökerek tömege jelentős, akár 100 tonna is lehet egy hektár területen. Utána következnek a gombák, 2-5 t/ha mennyiségben. Baktériumokból a talaj felső 80-90 cm-es rétegében 10-500 milliót találunk egyetlen gramm talajban. Tömegük is jelentős, sorrendben rögtön a gombák után következnek 1-2 t/ha mennyiséggel. Szántóföldön ezek az értékek jelentős mértékben lecsökkenhetnek.

A nagyobb (nem mikroszkopikus) élőlények (pl. a vakondok, hörcsögök, egerek, gyűrűsférgek stb.) járatokat, ezekkel pedig makropórusokat hoznak létre, így segítik a talaj levegőzöttségét, szellőzését. Az elhalt gyökerek járatai hasonló tagoltságot eredményeznek. Az állatok különböző szerves és ásványi anyagokat kevernek össze, és szállíthatnak is az egyes talajrétegek között. Az állatok bélcsatornáján áthaladó anyagok jelentős változáson mennek át. Olyan ragasztóanyagokkal keverednek itt, amelyek jelentősen segíthetik a humuszanyagok képződését. Kiemelten fontos pl. a giliszták hatása, melyek mészmirigyeik váladékával átitatják a talajt, így elősegítik a kalcium szerves anyaghoz való kötődését és a talajkolloidok kialakulását.

A mikroszervezetek is jelentős szerepet töltenek be mind a humuszképződésében, mind annak lebontásában, az ásványi anyagokat pedig a növények számára hozzáférhetővé teszik. Így alakul ki egy egyensúlyi helyzet a talajban található szerves anyag állapotában.

Forrás: https://www.permaforum.hu/

A szerves anyag felhalmozódása akkor történik, ha a lebontásban szünet áll be. Ez köszönhető a hőmérséklet vagy a talajnedvesség csökkenésének, illetve ha a talajlevegő kiszorul a pórusokból, és anaerob viszonyok állnak elő (belvíz esetén). Ha egész évben optimális hőmérsékleti, nedvességi és pH-viszonyok vannak a talajban, akkor szinte azonnal lebomlik minden szerves anyag, és nem halmozódik fel belőle semmi.

A talajedafonnak óriási szerepe van a lebontásban, valamint az energia áramlásában és a tápanyag körforgásában. A légkörre is hatással vannak, mivel csökkentik a szén-dioxid képződést azzal, hogy megkötik a szenet, így mérsékelik az üvegházhatást.

Egyensúlyi állapotban a növényi kártevőket és az állati kórokozókat visszaszorítják, szennyezett talaj-bioremediációval szénhidrogénekből vizet és szenet képeznek, valamint hozzájárulnak a kedvezőbb víz-, illetve levegőháztartáshoz, továbbá szerves anyagok átalakításában is döntő szerepük van, elpusztulásuknál pedig a talaj szervesanyag-tartalmába épülnek be.

Szemléletváltásra van szükség

Ma már világszerte, így Európában és hazánkban is, a gazdaságilag fontos élelmiszer- és takarmánynövények termőterületének jelentős részét teszik ki az alacsony termékenységűvé vált talajok s ezeken a termőterületeken a növénytermesztés változó mértékben ugyan, de kockázatos, mert a talajszerkezet degradációja és a talajélővilág diverzitásának csökkenése következett be. A talajdegradáció és a mikro- és makrobiológiai talajbiom-romlás megállítása hatékony beavatkozást kíván.

Mindezek azt vetítik előre, hogy a mezőgazdasági művelésben elérkezett az ideje egy újabb korszaknak. Paradigmaváltásra van szükség, ahol a műtrágyázás és a megfelelő talajéletet, talajszerkezetet biztosító mikrobiológiai és talajművelési módszerek egyensúlyát kell megteremteni, hogy a mezőgazdasági talajok végleges kimerülését és degradációját elkerüljük, így a megfelelő talajszerkezet és humusz-tápanyagtartalom mellett hozzájárulhatunk a növényi élet serkentéséhez és tápanyagellátásához. A baktériumok, így a talajbaktériumok is mindennapi életünk szerves részei. Nem is gondolnánk, de az egyik legnagyobb közösség, amivel az emberiség együtt él, az a baktériumok közössége. Életünk minden pillanatában kapcsolatban vagyunk velük, még ha ezt nem is érzékeljük. Amikor a földi élet megalapozóiról, a cianobaktériumokról, kékalgákról beszélünk, akkor pedig végképp el kell, hogy felejtsük a kétkedést a baktériumokkal szemben.

A talajbaktériumok szerepe

A talajbaktériumok elsődleges szerepe némileg hasonlít a humán biológiai baktériumokéihoz. A termesztés során felhasznált növényvédő szerek és műtrágyák káros hatásait képesek tompítani, hosszabb távon megszüntetni, így a talajbaktériumokat nem az említett termékek helyett, hanem azok mellett kell és érdemes alkalmazni. A talajbaktériumok konzekvens használata lényegesen jobb (80-90% körüli) műtrágya hasznosulást és hatékonyabb növényvédelmet eredményezhet.

Baktériumok, gombák, humuszrészecskék, aggregátumok a talajban. Mikroszkópos felvétel (forrás: https://livingsoilsp2011.fi les.wordpress.com/2012/05/life-in-soil-april-2015.pdf)

Növényvédő szerek és műtrágyák nélkül ma elképzelhetetlen a gazdaságos termelés, a megfelelő mennyiségű élelmiszerek előállítása. Azonban az is világos, hogy az elmúlt 50 év intenzív gazdálkodása komoly pusztítást végzett talajaink biológiai életében. Egyes kutatások szerint ma a talajok romlása 3-35-ször gyorsabb, mint azok épülése, kemikalizációja s így legfeljebb 50-100 évre elegendő termőföldünk van, ha ebben az ütemben és szemléletben folytatódik a mezőgazdasági termelés. A talajbaktériumok, a baktériumtrágyák elsődleges szerepe (sok más mellett) tehát az egyensúly visszaállítása a talajainkban, amely a baktériumpopuláció intenzív növelésével érhető el.

Ahhoz, hogy eldönthessük: vajon serkenteni (aerob túlsúly) vagy visszafogni (anaerob túlsúly) kell-e a talajéletet, ismernünk kell az adott terület sajátos (mikro)biológiai dinamikáját és a talaj szervesanyag-tőkéjének nagyságát. Ezen szempontoknak a termesztésben való figyelembevételével teremthető meg a talaj biológiai egyensúlya, az egészséges talajállapot.

Daoda Zoltán
A Magyar Talajbaktériumgyártók és –forgalmazók Szakmai Szervezete