Az öntözés kihívásai napjainkban

Hazánk időjárása, a földrajzi elhelyezkedése miatt nagyon változékony, ezért a szárazgazdálkodásra alapozott mezőgazdasági termelés hullámzó pénzügyi eredményt mutat. A felszínre jutó napenergia több víz elpárolgását teszi lehetővé, mint amennyi csapadék hull, a nagyobb párolgás miatt a vízmérleg negatív.

Az éves átlagos csapadékmennyiség 550 mm, a lehetséges párolgás és párologtatás (PET) értéke 800 mm. Csak szélsőséges években esik megfelelő mennyiségű csapadék a tenyészidőszakban. A csapadék mennyisége várhatóan nem változik, éves eloszlása szélsőségesebbé válhat. A biztonságos mennyiségű és jó minőségű élelmiszer megtermeléséhez szükséges a vízpótlás. Szakmai szempontok alapján ennek ma két formája alkalmazott.

Öntözés

A növény vízigényének mindenkori optimális biztosítása, a rendelkezésre álló napenergia maximális kihasználása, a vízpótlás beillesztése a termesztéstechnológiába (fajta és hibrid kiválasztása, megfelelő tőszám vetése és az ehhez illeszkedő tápanyagellátás). Célja a gazdaság nyereségének növelése. A vízpótlás irányítása gazdaságon belüli, adott táblához kötött. Az eredményesség a költségek és a termés értéke alapján jól számítható, kimutatható. Az öntözés egy tudatos folyamat, melynek kezdete nem kötődik az éghajlat pillanatnyi állapotához.

Locsolás

Vízpótlás a szárazgazdálkodás keretei közé tervezett növényállományban, a termés „mentése” érdekében. Az esetek jelentős részében a számítások nem mutatnak nyereséget a locsolás elvégzése után. A locsolás, esetlegessége miatt, jelentős veszélyforrás szántóföldjeinkre. A gyors megoldások során nem figyelnek a víz minőségére. Nem minden víz alkalmas öntözésre, ami a pohárba tölthető. Kedvezőtlen sótartalom esetén szántóinkat évekre tönkre tehetjük, a talajjavítás pedig igen költséges, esetleg lehetetlen művelet.

A talaj

Az öntözés lehetőségét, eredményességét a talaj (termesztőközeg) és a víz tulajdonsága, a növény igénye együttesen határozzák meg. A talaj tartja a növényt, ahonnan gyökérzete vízzel és tápanyaggal látja el a növény leveleit, ezért nagyon fontos a minősége. A jó közeg nedvességtartó, jól levegőzött, nem tömörödik be, pH- és EC-értéke megfelelő, illetve káros baktériumoktól, gombáktól mentes. A termesztőközeget intenzív körülmények között a gazda megválogathatja, cserélheti. Erre szántóföldön nincs lehetőség.

Az esőszerű öntözést a legjobb talajokon kell végezni, ezeken a területeken kell a hazai öntözést fejleszteni. Ez a talaj Magyarországon a „csernozjom (mezőségi) talajok” kategóriában található, ahol a talajtípusok között további sorrend állítható fel. Ez a főtípus kb. 800 ezer ha területet fed le hazánkban, így megfelelő nagyságú a kitűzött 400 ezer ha nagyságú fejlesztés fogadására. Az elemzést a „Mészlepedékes csernozjom” talaj területi elhelyezkedését, nagyságát figyelembe véve kell kezdeni. Ez az MTA TAKI Agrotopo adatbázisával könnyen megvalósítható. Amennyiben a lefedett terület valamilyen szempontból nem alkalmas, úgy további csernozjom talajtípusok vonhatók be a vizsgálatba. A csernozjom talajok jellemzője a mélyen (> 6 m) elhelyezkedő talajvíz. A talaj jó vízvezető tulajdonsága (C szint: lösz) miatt a vizet CSAK burkolt csatornában lehet vezetni. A burkolatlan csatornák hatásának bemutatásához érdemes visszakanyarodni a Tisza-tó használatbavételét követő rétiesedési és szikesedési problémákra, melyek az akkori öntöző-beruházás bukásához vezettek.

Az öntözés fejlesztésénél figyelembe kell venni a kritikus talajvízszint értékét és az aktuális talajvízmélységet. A talajvízszint emelkedése az öntözött tábla környezetében az öntözés hatására nem engedhető meg.

A víz

A víz tulajdonságai közül a sótartalom a legfontosabb. A felhasználható maximális érték közegenként eltérő. Szántóföldi körülmények között, esőszerű öntözési mód esetén 500 mg/l, mikroöntözés esetén az 1000 mg/l összes sótartalom a határérték. Az öntözéshez szükséges víz hazánkban rendelkezésre áll. Az ország vízmérlegét vizsgálva a bevételi oldal kb. 168 km³-re becsülhető évente. A befolyó víz mennyiségét hosszútávon stabilnak vehetjük, mivel nagy folyóink vízgyűjtői magas hegységekben (Alpok, Kárpátok) vannak. A napi vízhozam, a csapadékkal szinkronban, a szélsőség felé módosulhat. A Duna esetében az ausztriai vízierőművek jelentős mennyiségű vizet tárolnak, és kiegyenlítik a vízhozamot.

A hivatalosan felhasznált öntözővíz mennyisége ma kb. 0,3 km³, a tervezett 400 ezer ha szántó éves öntözővíz szükséglete kb. 1,7 km³. Ez a mennyiség az éves vízmérleg becslésének hibahatárán belül van, érdemben nem befolyásolja a készleteket.

Felszíni vizek

Éves mennyiségük kb.: 117 km³. A folyóvizek megfelelően alacsony sótartalommal rendelkeznek. Esőszerű öntözéshez kitűnő forrást jelentenek. A tavak, tározók vizének elbírálása mindig adott helyen végzendő el. A tározók esetében figyelembe kell venni a párolgás okozta sókoncentráció-növekedést.

A felszíni vizek nem mindig kedvezőek a mikroöntözés szempontjából, mivel az élő szervezetek eltömítik a kijuttatóelemeket, és a kémiai kezelés körülményes és költséges.

Felszín alatti vizek

Éves mennyiségük, mellyel hozzájárulnak a folyók alaphozamához, kb.: 2,8 km³. Az adott helyen az utánpótlódás mértékét csak kiemeléssel lehet meghatározni. Öntözőkút esetén kedvező, hogy a vízadóréteg nincs egész évben terhelve, az éves használat kb. 4 hónap. A felszín alatti vizek igen változatos kémiai minőségűek és változatos mértékű az utánpótlódásuk. A folyóvölgyekben, hegységek lábainál (Északi-középhegység – Mezőkövesd, Nyékládháza, Bihari hegység – Medgyesegyház) nagy mennyiségben és jó minőségben állnak rendelkezésre. A megújuló/mozgó készletet max. Bf. 67 m talpmélységű kutakkal mikroöntözési, jóléti (sportpályák, parkok vízpótlása) célra lehet igénybe venni.

A növények az alacsony összes sótartalmú és magas tápanyagtartalmú vizet kedvelik. A hazai termesztett növények sótűrésében nincs olyan szélsőség, mint tőlünk délebbre, ahol a datolyapálma 2500 mg/l feletti érték mellett is díszlik. Hazánkban a termesztett növények esetében a felső határ kb. 1500 mg/l. Ezt az értéket az öntözővíz nem érheti el, mert ekkor nincs lehetőség tápoldatozásra, tápanyagok bejuttatására az öntözővízbe.

A három döntő tényező

A jelenlegi hazai öntözővíz felhasználás (0,3 km³/év) akár a felszín alatti megújuló, akár a felszíni vizek mennyiségét figyelembe véve mennyiségi szempontból nem jelentős igény az éves vízmérlegben. A tervezett 400 ezer ha szántó éves öntözővíz szükséglete kielégíthető. Átfogó, hosszú távú stratégia feladata meghatározni, hogy a szükséges mennyiségű víz a megfelelő helyen és időben rendelkezésre álljon.

Az öntözés fejlesztésénél nem azt kell figyelembe venni, hogy jelen pillanatban hol van víz. Az NAIK Agrárgazdasági Kutatóintézet tanulmányát figyelembe véve a legjobb talajokon szükséges az esőszerű vízpótlás bővítése. A jó minőségű öntözővíz biztosítása két tájegységen (Mezőföld, Békés-Csanádi löszhát) nem megoldott, tározó- és csatornafejlesztési munkák elvégzése szükséges.

Teljesen irreleváns a belvíz jelenségének és az öntözés gyakorlatának összekapcsolása. A belvizet el kell vezetni, hogy a tenyészidőszak minél hosszabb legyen, mert így lehetséges több energia megkötése a Nap sugárzásából (nagyobb termés). A termőtalaj védelme szempontjából a magas sótartalmú vizeket el kell vezetni a Kárpát-medencéből.

dr. Tóth Árpád
Aquarex ’96 Kft.