Letettem az ekét – most hogyan tovább? (II. rész)

10 kérdés a talajmegújító gazdálkodással kapcsolatban

Az elmúlt hónapban elkezdtük a talajmegújító gazdálkodás kérdéseit, válaszait feszegetni, pontokba szedve észrevételeinket, ennek során az első három évben felmerülő legfontosabb kérdéseket, hibákat és téveszméket igyekeztünk áttekinteni. Megkezdett gondolatmenetünket ezúttal folytatjuk, így áll össze mind a 10 kérdés és válasz a témában.

Nyári mátrix kísérletünkben az elővetemény őszi búza szalmája már bomlásnak indult, és a felső pár centimétert szépen átdolgozták a gyökerek

6. A takarónövényre mindenképpen szükségem van?

A min-till művelés elemeit 7-8 éve alkalmazó gazdák erre egyértelműen azt mondják, hogy igen, a takarónövényeknek az átállás első percétől a rendszer részeinek kell lenniük. Ennek oka az, hogy a szántás elhagyásával a gyomszabályozásra, a talajok lazultságának fenntartására, a talajszerkezet javítására és a magágykészítésre is megoldást kell találnunk. Erre a takarónövények gyökerei, valamint felszín feletti részei tökéletesen alkalmasak úgy, hogy közben a talajéletet is táplálják, védik a talajt az eróziótól (itt ne csak a dombos területekre gondoljunk, egy hirtelen lezúduló 30–40 mm csapadék is tud nagy károkat okozni, a tavaszi szelekről már nem is beszélve). A takarónövények után kialakuló tavaszi talajállapotot pedig mindenkinek magának kell látnia és tapintania, hogy elhiggye, lehetséges megfelelő magágyat csinálni pusztán gyökerekkel.

Természetesen a takarónövényeknek sincs helyük minden vetésforgóban. A mi éghajlatunkon a repce-búza vagy búza-repce közötti takarónövény kockázatos, mert ha jó az idő, és van csapadék, akkor nagyra nőhet, és a vetés előtti kezelése gondot okozhat, valamint a vizet is kiveheti, és a mostani száraz őszökön ez is gondot jelenthet. Ha pedig száraz nyár van, és nem kel ki a takarónövényünk, akkor kidobtuk a pénzünket az ablakon. Ezért mindig azt javasoljuk, hogy egy nyári betakarítású növény (búza, repce, árpa, borsó) után egy tavaszi növény (kukorica, napraforgó, szója) elé takarónövényezzünk. Az ősszel lekerülő kapások után, egy tavaszi kapás elé már csak áttelelő keveréket van értelme betenni, de természetesen ennek is van létjogosultsága, amennyiben rendelkezünk a megfelelő eszközökkel és tapasztalattal a takarónövény tavaszi kezelésére. Hogyan térül meg a takarónövény alkalmazása? A franciák meglátása szerint a takarónövény-vetőmag költsége ne legyen több a szántás költségénél, a vetés és a megsemmisítés költsége pedig ne haladja meg a szántás elmunkálásának költségeit. Ez azt jelenti, hogy egy 15–20 ezer forintos hektárköltség sem értelmetlen, ha értelmes és jól teljesítő mixet választunk (a legtöbb francia gazda szerint a 45–50 euró a lélektani határ egy-egy keverékért hektáronként). A tapasztalt takarónövényes gazdák a költségekben nem látnak egetverő csökkenést a takarónövényes min-till/no-till és a szántás között, csupán a költségek rendeződnek át. A legjobb számítások is 10% körüli költségcsökkenéssel számolnak rövid távon (az első 3–5 évben). Akkor miért éri meg nekem kockáztatni, és kipróbálni valami újat, amikor a szántásos vagy kultivátoros művelés nálam tökéletesen működik? Rövid távon nem éri meg – ha 1–5 éves földbérleti szerződésekkel dolgozol, akkor 5 év alatt nem fogod látni a megtérülést. Ha van 5–10 éved, és a saját földjeidet műveled, akkor éri meg belefogni az átállásba. Tudjuk, hogy a legtöbb gazdaság túlgépesített, és egyelőre a munkaerőhiány sem okoz problémát, ám azt is láttuk, hogy a tengerentúlon a „kevés ember + nagy terület = hatékonyság igénye” a no-till terjedésének hajtóereje.

Olajlen, tehénborsó és négermag keveréke egy Baranya megyei területen

7. Hogyan adjam ki az őszi alaptrágyákat?

Logikus kérdés, hogy egy őszi alaptrágyát vagy szerves trágyát hogyan juttassunk ki és dolgozzunk be ebben a rendszerben. A Rolf Derpsch-féle 10 pont egyik alaptétele az, hogy a nagy mennyiségű talajjavító anyagot (meszezőanyagok, szerves trágya) és tápanyagot juttassuk ki az átállás előtt, még a mulcshagyó vagy min-till rendszerben. A szerves trágyából 35–40 t/ha tárcsával is bedolgozható, arról nem is beszélve, hogy egyre többen megkérdőjelezik, hogy mennyi értelme van a szerves trágyát 30–35 centire alászántani, ahol levegő nélkül lebomlani nem, csak rothadni fog. Itt van nagy szerepe a trágya megfelelő kezelésének, amelynek segítségével virágföld állagú, könnyen kezelhető anyagot szórhatunk ki, amelyet biztosan elég lesz csak sekélyen bedolgozni. Az őszi foszfor és kálium alaptrágyák kijuttatására a tavasziak előtt gyakran alkalmazott módszer a monoműtrágyák rászórása a takarónövény-állományra akkor, amikor a szántást végző szomszédok is kiadják. A P és K esetében az elillanástól nem kell úgy tartanunk, mint a nitrogén hatóanyagnál, ugyanakkor biztosak lehetünk benne, hogy a takarónövények alatti nedvesebb és lazább talajfelszín segíteni fog a műtrágyaszemcsék feloldódásában. Az sem ritka, hogy a takarónövényes terület nem kap őszi alaptrágyát, hiszen egy jól fejlődő takarónövény-állomány képes segíteni a nyáron learatott főnövény után ottmaradó tápanyagok feltárásában, és ez a tápanyag a takarónövények megsemmisítése után szerves formában elérhető lesz a következő főnövénynek. Min-till rendszerben a tavasszal a szármaradványokra vagy a takarónövények maradványaira kiszórt és az ezekkel együtt betárcsázott nitrogén alaptrágya is működhet. A foszfor és a kálium a vetéssel egy menetben, makro- vagy mikrostarterként vagy akár folyékony starterként is kiadható.

Egy szármaradványos területen kérdéses lehet a tavaszi kapások kelés utáni tápanyagellátása, ugyanis a maradványok gyomelnyomó hatása miatt a sorközművelés nem feltétlenül szükséges (arról nem is beszélve, hogy a legtöbb sorközművelő kultivátor összehúzná a szárakat). Erre jó megoldás az egyre inkább terjedő injektálás, amikor a növények gyökere mellé 5–8 cm-re folyékony műtrágyát juttatunk ki a talajba – kipróbáltuk, működik.

Napraforgó után direktvetett kukorica sorköze 2020. július közepén

8. Milyen vetőgépre lesz szükségem tavasszal?

A vetőgép kérdése annyira speciális és sokrétű, hogy ennek muszáj egy külön kérdést szentelnünk. A korábban már említett szaktanácsadó, Rolf Derpsch a 10 pontos átállási listának csak a 7. pontjánál kezd egyáltalán beszélni a vetőgépről – előtte meg kell oldanunk a talajtömörödöttséget, a tápanyag-ellátást, talajjavítást és a vetésforgó kialakítását. Nagyon fontos, hogy rendszerszinten kell gondolkodnunk, és csak e lépések után kezdjük el böngészni a vetőgépek hirdetéseit. Paul Jasa szerint ha no-till vetőgépekről van szó, négy fontos funkciót tudunk megállapítani. Először is vágja át vagy kezelje a szármaradványt. Ahhoz, hogy átvágja a szármaradványt, a duplatárcsás vagy egytárcsás nyitórendszernek élesnek kell lennie. A késes nyitórendszer nem tudja minden körülmények között ezt, előfordulhat, hogy túlműveli a talaj, és összehúzza a szármaradványt. A második kritérium az, hogy a megfelelő mélységben behatoljon a talajba, hogy a vetőmagot a talajba juttassa. Ehhez nagy saját tömeg vagy rugók kellenek, hogy a súlyt át tudjuk vinni a nyitótárcsákra (ezt hívjuk csoroszlyanyomásnak). A nyitótárcsák, az egytárcsás rendszerek elég könnyen mennek bele a talajba. A harmadik lépés a talaj-mag kapcsolat kialakítása. Nedvességet kell juttatnunk a magba, hogy az elkezdjen növekedni, ezért muszáj belenyomnunk a magot a talajba egy maglenyomó pálcával vagy prokerékkel. A negyedik lépés a magágy bezárása, hogy megvédje a magot, így a rovarok, madarak és rágcsálók nem jutnak el a maghoz, és a talaj nedves marad, nem szárad ki a mag körül.

Az egytárcsás és duplatárcsás rendszerekről, a maglenyomásról és a magárok lezárásáról sokat beszélgettünk a nebraskai Paul Jasával – az interjút videóként is vissza lehet nézni vagy elolvasható.

A talajszelvény rengeteg olyan információval szolgálhat, amely megkönnyíti az átállás folyamatát, és megóv minket a költséges hibáktól

9. Hogyan állítsam össze a vetésforgómat?

A vetésforgó összeállításának legfontosabb eleme, hogy el tudd adni, amit megtermeltél. Hiába lenne jó négyből két évben valamilyen pillangóst termeszteni, ha nincs rá piacod. A legfontosabb a talajmegújítás szempontjából, hogy minél több nagy szármaradványt hagyó növényed legyen (ilyenek a kalászosok, a kukorica), amelyek segítenek a talaj szervesanyag-tartalmának gazdagításában. Papíron jó vetésforgó lehet a kukorica > szója > búza > takarónövény sorrend, ahol van szármaradvány, van pillangós és van takarónövény is, de természetesen ez nem működhet mindenkinél.

Az olajosnövények (repce, napraforgó) problémája nem csupán az, hogy kevés szármaradványt hagynak hátra, hanem az is, hogy tapasztalataink alapján kevésbé tudnak erőteljesen fejlődni no-till körülmények között, mint a kukorica, a búza vagy a szója. Ez azt jelenti, hogy ki kell hagyni őket a vetésforgóból? Abszolút nem, hiszen tudjuk, hogy jól fizető főnövényekről van szó. Ugyanakkor ezeknél a növényeknél előnyösebb lehet egy min-till művelési rendszer, ahol tavasszal a takarónövények maradványai kapnak egy sekély tárcsázást, és ebbe kerül például a napraforgó. A búza után, a repce elé felesleges takarónövényt betervezni, ugyanakkor a repce után sok időnk van egy jó takarónövény-állományra a kukorica előtt (tudjuk, hogy a repce klasszikusan jó előveteménye a búzának, de egyre többen tesznek takarónövényt, majd kukoricát a repce után). A vetésforgók összeállításával kapcsolatban Dwayne Beck rengeteg hasznos információt megosztott velünk, a vele készült interjút meg lehet nézni.

„Gyökérportfólió” egy 15 fajból álló keverékből Komárom megyében

10. Mikor fogok 0 talajműveléssel, 0 inputtal 10%-os szervesanyag-tartalmú talajokon rekordkukoricát termelni?

Gabe Brown, David Brandt és a talajmegújító gazdálkodás nagyjainak történetei inspirálóak mindannyiunk számára: talajművelés nélkül, minimális vagy szinte nulla inputtal kiváló terméseket elérni, miközben a talajaink olyanok, mint a csokitorta. Ki ne szeretné ezt? Ehhez azonban idő kell: azt a 20–30 évet, amit ezek a pionírok beletettek a talajaik megújításába, mielőtt a sajtó felkapta a történetüket, nem tudjuk lerövidíteni vagy kannás-zsákos termékekkel kiváltani. Vegyük figyelembe azt is, hogy az észak-amerikai kontinens időjárási sajátosságai (a csapadék egyenletesebb eloszlása, a kemény téli fagyok az északabbi államokban), a GMO-technológiához való hozzáférés, a növényvédő szerek bővebb listája alapvetően eltérő helyzetet teremt. Mi itt, a Kárpát-medencében megtapasztaljuk a tavaszi aszályt és az őszi aszályt egy éven belül, egyre enyhébbek a telek, a szerlista napról napra szűkül – ilyen körülmények között biztosak lehetünk benne, hogy az Újvilág no-till és talajmegújító receptjei nem importálhatóak se tudás, se termék formájában egy az egyben. Ki kell fejlesztenünk a saját takarónövény-keverékeinket, ki kell találnunk a legjobb itteni vetésforgókat, meg kell találnunk azokat a kémiai és biológiai hatóanyagokat, amelyek a leginkább illeszkednek a rendszerbe. Az egyre aridabbá váló körülmények között pedig nagyon igaz az egyik vajdasági gazdatársunk megállapítása: „Kedvenc agrotechnikai műveletem az eső.” Minél hamarabb vágsz bele a min-till/no-till rendszer saját területedre való adaptálásába, annál hamarabb fogsz eljutni arra a pontra, amikor kisebb ráfordítással ugyanannyit termelhetsz (a 16–17 tonnás kukoricatermésekre az egyik gazdatársunk találóan azt mondta, hogy ezt a mai körülmények között már felesleges üldözni). Addig meg fogod tapasztalni a talajaid átalakulását, látni fogod a gyomflóra átalakulását (ebbe sok embernek beletörik a bicskája), átvariálod a gépparkodat, kipróbálsz 8–10 takarónövényfajt, megkísért az állatok integrációja, minden tábládban lesz valamilyen kísérlet, de ami a legfontosabb: leteszed az ekét, és elindulsz a talajmegújító gazdálkodás útján.

Repce után direktvetett őszi kalászos Somogy megyében