A talajban élő baktériumok egy sor olyan anyagot termelnek, amelyek mind a növények, mind a talaj szempontjából rendkívül fontosak. Ebben az írásban – a teljesség igénye nélkül – három ilyen anyagról lesz szó: a növényi növekedést serkentő hormonszerű anyagokról, a nyálkaszerű anyagokról (pl. exopoliszacharidokról) és a sziderofórokról.
A fent említett anyagok röviden a növények növekedését, fejlődését és a jó, egészséges talajszerkezetet és talajéletet hivatottak biztosítani. A baktériumok által termelt növényihormon-szerű anyagok a növényi hormonokhoz (fitohormonok) hasonlóan a növények életfolyamatait szabályozó vegyületek.
A talajoltó anyagokban található baktériumok közül több termel:– az auxinok csoportjába tartozó indolecetsavat, mely a szár és gyökér növekedésének irányításában, valamint a termésképződésben vesz részt;– gibberellinsavat, mely fokozza a sejtek növekedését, és mint virágzást segítő hormon is ismert;– és különféle citokinineket, melyek a sejtosztódást, a sejtek differenciálódását, a sejtmegnyúlást, a gumók képződését serkentik. Ez a hormon indítja meg a növények csírázását, és késlelteti az öregedésüket.
Ilyen baktériumok például az azospirillumok, Azotobacter, Pseudomonas, Bacillus fajok.
Nyálkaszerű anyagok (poliszacharidok)
Minden talajbaktérium termeli ezeket az anyagokat. Egyrészt ilyen anyagok vonják be kívülről, mint egy kapszula, a baktériumsejtet. Másrészt sok baktérium nagy mennyiségben a környezetébe ki is választ ilyen nyálkaanyagokat, ezeket exopoliszacharidoknak (EPS) nevezzük. Az EPS több hasznos funkciót lát el. Egyrészt képes sok egyedi baktériumsejtet finom biofilmként bevonni, baktériumtelepeket képezve, ezzel megóvva a sejteket a külső hatásoktól, például a kiszáradástól. Másrészt fontos szerepet játszik a morzsalékos, jó szerkezetű talaj kialakulásában. Az exopoliszacharidok ugyanis kulcsfontosságúak az aggregátumképzésben: az aggregátumokban a nyálkaszerű anyag ragasztja össze a szervesanyag-törmeléket, szilikátokat, agyag- és iszaprészecskéket, a baktériumokat, gombafonalakat kisebb-nagyobb aggregátummá, ezzel egyben életteret is biztosítva a mikroorganizmusok számára. Az EPS viszonylag nagy mennyiségű vizet képes felvenni és tárolni, így segít a növény vízellátásának kiegyenlítettebbé tételében. Az így kialakult morzsalékos talaj víz- és hőháztartása javul, kevésbé vannak a növények kitéve az aszály okozta károknak.
Ide tartoznak többek között: Pseudomonas, Micrococcus (Kocuria), Azotobacter fajok.
Sziderofórok
Azok a baktériumok, amelyek sziderofórokat termelnek, szolgálják a talaj és növény egészségét. A sziderofórok olyan kis molekulájú szerves vegyületek, amelyek képesek megkötni kelátképzéssel a vasionokat. Az így megkötött vasat a növény könnyen fel tudja venni, ugyanakkor a talajban lévő más mikroorganizmusok, mint például a növényi kórokozó gombák számára ez felvehetetlen. Tehát számukra vashiányos környezet alakul ki, nem tudnak szaporodni, terjedésük megáll. A sziderofórtermelő baktériumok így járulnak hozzá a talaj fertőzöttségének csökkentéséhez (pl. fuzáriumok).
Sziderofórokat termelők lehetnek például a Pseudomonas, Bacillus és Paenibacillus fajok, azospirillumok.
A talajoltóbaktérium-készítmények fejlesztése során a kutatók olyan törzseket izolálnak a talajból, és válogatnak össze, amelyek a fenti tulajdonságok egyikével, de sokszor mindhárommal bírnak. Ezért hatékonyan támogatják a növények növekedését és fejlődését, javítják a talaj szerkezetét, és szolgálják a kórokozók visszaszorítását. Így a kultúrnövény-állomány jól fejlett, egészséges lesz, többlettermést hoz. A talaj művelése könnyebbé válik, csökken a gázolaj-felhasználás. A jobbá tett vízgazdálkodású talajokon pedig várhatóan kisebb lesz az aszálykár, valamint kevesebb vegyszeres beavatkozásra lesz szükség a kórokozó gombák elleni védekezésben.
Magyar Talajvédelmi Baktériumgyártók és-forgalmazók Szakmai Szövetsége
