A körte kártevői

A hazai körtetermesztés jelentősen elmarad az almához képest. Napjainkban országszerte csaknem 3000 hektár mezőgazdasági területen folyik a termesztése, évente több mint 20000 tonna termést szüretelnek le ezekről a területekről. A Pyrus communis, nemes körte fajtái Európa- és Amerika-szerte a legelterjedtebbek, a rózsafélék családjába tartozik, almatermése van. Ázsiában kedveltebbek a nasi körteként is ismert fajták, melyek már a hazai üzletek polcain is fellelhetőek. A körte gyümölcse vitaminokban és rostokban gazdag, ezért az egészséges étkezés szerves részét képezheti.

A körte növényvédelmi szempontból nem tartozik a problémás kultúrák közé. Károsítói – rokonságukból következően – az almáéhoz igen hasonlóak, de a legtöbb ellen nem szükséges rendszeresen védekezni.

Betegségek

A körtében károsíthat a körtevarasodás (Venturia pyrina), a moníliás rothadás (Monilia furctigena), a körterozsda (Gymnosporangium sabinae), a mikoszferellás levélfoltosság (Mycosphaerella sentina), de mind közül a tűzelhalás (Erwinia amylovora) a legveszélyesebb betegség.

Kártevők

A hazai körteültetvények rettegett kártevői a körtelevélbolhák. Nem is gondolnánk, hogy ilyen apró rovarok jelenthetik az egyik legnagyobb veszélyforrást a termesztők számára. A füstösszárnyú körtelevélbolha (Psylla pyri) és a nagy körtelevélbolha (Psylla pyrisuga) kizárólag körtén károsít. A levélbolhák szívogatása visszaveti a növényeket a fejlődésben. Csökken a hajtásnövekedés intenzitása, a levelek deformálódnak, de gyakran idő előtt le is hullanak. A lombevesztés nagy stresszt okoz a növények számára, ami miatt a termésfejlődés is korlátozódik. A levélbolhák táplálkozás közben mézharmatot termelnek, ami ragacsos réteget képez a fennmaradó levélzeten és a fejlődő gyümölcsökön is.

Füstösszárnyú körtelevélbolha imágói (fotó: Menyhárt Anna)

Másodlagos kártételként a levelek és a termés felületén megtapad a korompenész, ami tovább rontja a növény asszimilációs képességét, valamint a gyümölcsre tapadva csökkenti a piacképességet is. A rendszeres, nagymértékű lombvesztés és levélfelület-csökkenés a károsított növények idő előtti pusztulásához is vezethet, csökken az ültetvény élettartama.

Korompenész körtén (fotó: Lepres Luca)

A füstösszárnyú körtelevélbolha Európában és Ázsiában honos faj, így alkalmazkodott a klímához. Jól bírja a hideg téli időszakot, a fülledt meleg nyár, a 30 °C feletti hőmérséklet azonban nem kedvező számára, ez a tojások kiszáradását okozza. A Psylla pyri imágók fejlődése telelés után, a fák nedvkeringésének megindulásával kezdődik el. 5 °C feletti hőmérsékleten már elkezdenek szaporodni is. A nőstény egyedek életük során akár 300 petét is képesek lerakni, általában védettebb helyekre, mint például fiatal vesszők, zsendülő levelek, vagy akár a bimbók, virágok is kedvelt tojásrakó helyként funkcionálhatnak. Évente 6 nemzedékük is kialakulhat, ami a nőstény egyedek rakta tojások számával párosítva mutatja, hogy rendkívül gyorsan fel tud szaporodni. A már károsított, mézharmatos levelek az újabb nemzedék kinevelésére már nem alkalmasak, azért mindig újabbakat keresnek peterakás és károsítás szempontjából is. Az első és utolsó nemzedék élete hosszabb ideig tart, a nyáriak gyorsabban cserélődnek. Az imágók ősz elejétől kezdve indulnak telelni, de károsításukra akár az első fagyokig is számítani lehet. Jellemzően kéregrepedésekben és lehullott lombleveleken telelnek át.

Körtelevélbolha kártétele (fotó: Menyhárt Anna)

A nagy körtelevélbolha kártétele a füstösszárnyúéhoz hasonló. Különbség, hogy a Psylla pyrisugának egy nemzedéke fejlődik évente. Szintén imágó alakban telelnek, de nem a körtén, hanem fenyőféléken húzódnak el téli nyugalomra, majd tavasszal térnek vissza a főnövényükre. Petéiket szintén vesszőkre és levelekre rakják, majd a lárvák körtén károsítanak. A nyáron kifejlődött imágók átvonulnak a fenyőfélékre telelni.

A körtelevélbolhák elleni hatékony védekezés a körtetermesztés egyik alapfeltétele. Nem elegendő az agrotechnikai eszközök bevetése, fontos a folyamatos monitorozás és az ennek megfelelően időzített kémiai kezelések elvégzése. A kártevő számára kedvezőtlen körülményeket a szellős lombkorona kialakításával tudjuk megteremteni. Ez, amellett, hogy a kórokozók elleni küzdelemben is segítségünkre lehet, a növényvédő szerek kijuttatása miatt is fontos. Egy szellőzetlen, sűrű lombkorona belső részeibe a növényvédő szer nem képes bejutni, ezzel csökkentve a permetezés hatékonyságát. A kibocsátott mézharmat is valamilyen szinten védelmet nyújt a károsító számára, melyet egy hevesebb esőzés képes megbontani, ehhez viszont arra van szükség, hogy a csapadék átmoshassa a lombozatot.

A körtelevélbolha elleni védekezést már az előző vegetáció alatt el kell kezdeni. Abban az esetben, ha nagy számban vonulnak telelőre az imágók, melyek következő tavasszal azonnal reprodukálódni kezdenek, már nem biztos, hogy kártételi szint alatt lehet tartani az egyedszámot. Ősszel és kora tavasszal érdemes megelőző védekezést elvégezni, annak érdekében, hogy a levélbolhák tavaszi felszaporodását gátoljuk vagy késleltessük.

Ehhez olyan készítményt kell választanunk, melynek hatóanyaga hűvösebb időben is kellő hatással bír (spirodiklofen), de abamektin-, triflumuron-, spirotetramat-, spinozad- és acetamipridtartalmú növényvédő szerek szintén használhatók.

A szoros rokonság miatt a körte az almamoly (Cydia pomonella) számára is tápnövényül szolgál. A körte ezenfelül egy molyt (Cydia pyrivora), illetve egy csipkés poloskát (Stephanitis pyri) is a „sajátjának tudhat”. A körtemoly az almamolyhoz nagyon hasonlatos, feltételezhetően őshonos faj Európában, a kártételét azonban nem különítették el az almamolyétól.

Körtemoly kártétele (fotó: Kálmán Anna Léda)

Morfológiailag a tükörfoltjaik és az ivarszervek eltérései alapján tudják a szakemberek beazonosítani. A kárt termesztett és vadkörtén egyaránt a lárva okozza. Az imágó a petéit a gyümölcs felszínére rakja, mely alatt a gyümölcshús kissé megsüllyed. Kikelést követően a hernyók innen rágnak be egyenesen a magházig, ahol a körtemagokat fogyasztják csak el. Ezt követően kirágják magukat a gyümölcsből. A fúrt járat ürülékmentes. A károsított gyümölcs a fán marad, általában nem hullik le.

Körtemolykár, amit másodlagos kórokozók és darazsak tovább súlyosbítottak (fotó: Kálmán Anna Léda)

A moly okozta felszíni sérülés utat nyit másodlagos kórokozóként például a moníliának, ami további termésveszteség okozója lehet. A körtemoly hernyó alakban vészeli át a telet, évi 1 nemzedéke fejlődik ki. A lárva gubóban, a talaj felső rétegében vonul el telelni, tavasszal, nyár elején bábozódik, majd az imágók megjelenésére július-augusztus folyamán kell számítani. A bábozódást követően a kifejlett nőstények már néhány nap múlva elkezdik lerakni petéiket.

A védekezést érdemes előrejelzésre alapozva végezni. Erre használható feromoncsapda, melyet június folyamán, a lombkorona 2 méteres magasságában célszerű elhelyezni. Az első növényvédelmi kezelést érdemes peterakás előttre időzíteni, majd, ha szükséges, 7–10 naponta, készítménytől függően, ismételni. Használható és engedélyezett hatóanyag a körtemoly ellen a triflumuron és a feoxikarb.

A poloskaszagú körtedarázs (Hoplocampa brevis) jelenlétére gyakran már csak akkor figyelünk fel, amikor bekövetkezett a kártétel. Ekkor ugyanis a kis méretű körték a sziromhullás után nagy számban kezdenek el lepotyogni a fákról. Ha jobban megnézzük, apró lyukat láthatunk rajtuk a csészelevelek környékén. A lyuk körül ürülék is fellelhető. Ha a lehullott körtekezdeményt félbevágjuk, elfeketedett belső részt láthatunk, valamint jellegzetes poloskaszagot érezhetünk: mindkettőért a kártevő álhernyója tehető felelőssé. Abban az esetben, ha a gyümölcsöt később károsítja a darázs, vagy nem hullik le még nagyon kis méretnél a fertőzött termés, egy jellegzetes S-rajzolat lesz megfigyelhető rajta. Az Európa-szerte elterjedt kártevőnek évente 1 nemzedéke fejlődik ki. A téli időszakot lárvaként vészeli át, majd tavasszal bábozódik. A báb kezdetben zöld, fehér színezetű, majd később bebarnul. Az imágók megjelenésére és a peték lerakására a körte virágzásával egy időben lehet számítani, és ez nagyjából sziromhullásig tart.

Poloskaszagú körtedarázs kártétele (forrás: biokontroll.hu)

A nőstény egyedek a csészelevelekhez vagy a bőrszövet alá rakják le átlagosan 20–40 darab tojásukat. Egy álhernyó több körtét is károsíthat, mielőtt a maga szőtte burok védelmében bebábozódik a talajban, majd kifejlett egyed lesz belőle. Nem mindegyik lárvából lesz a következő évben imágó, mert a bábok akár 4 évig életképesek maradhatnak a talajban. A poloskaszagú körtedarázs kártétele van, hogy elenyésző mértékű, azonban olyan is előfordul, hogy robbanásszerű megjelenése ellen már nem tudunk védekezni, és hatalmas kárt okoz. Ha a virágzás idején magas, 20 °C feletti hőmérsékletet tapasztalunk, a kártevő nagy számú előfordulására kell számítanunk. Védekezhetünk az imágók ellen szélesebb hatásspektrumú készítményekkel, alkalmazhatunk kitinszintézis-gátló hatóanyagot is a lárvák ellen. Viszont mivel a kártevő rajzása a virágzással egyidejűleg zajlik, fontos, hogy olyan készítményeket juttassunk ki, melyek a beporzó szervezetekre nincsenek káros hatással. Kisebb egyedszáma hatékonyan csökkenthető a fertőzött gyümölcsök összeszedésével és megsemmisítésével, valamint hatékonyan gyéríthető a talajban bábozódó egyedek száma akkor, ha a talaj felső néhány centiméteres rétegét átforgatjuk.

A hajtáshervasztó darázs (Janus compressus) a korábbiaktól eltérő módon nem a gyümölcsben, hanem ahogy azt magyar neve is jelzi, a hajtásokban okoz kárt. A kártevő kizárólagos tápnövénye a körte. A maximum 10 mm nagyságú darazsak kártételére május második felétől lehet számítani. A friss hajtások némelyike fonnyadásnak indul, majd elfeketedik, kampósbotszerűen lekonyul. A károsult rész alatt apró szúrásnyomok figyelhetők meg. Ide rakják az imágók a petéiket, akár 15–30 darabot is. A világossárgás, fehéres lábatlan lárvák a hajtás csúcsával ellenkező irányba, lefelé rágnak. Ürülékük eltömíti a járatot. Itt, a hajtás belsejében bábozódnak, és ebben az alakban vészelik át a téli időszakot is. Évente egy nemzedékük fejlődik.

Hajtáshervasztó darázs kártétele (fotó: Menyhárt Anna)

A hajtáshervasztó darázs elleni kémiai védekezés gyakran nem hoz kellő eredményt az elhúzódó rajzás miatt, egy kezelés ugyanis nem szokott elegendő lenni. Mivel a lárvák jelenléte egyértelműen látható (leszáradt hajtások), ezért hatékonyan gyéríthetjük az egyedszámot a károsodott vesszők lemetszésével. Metszés során ezeket az elhalt növényi részeket amúgy is el kell távolítanunk, így ez a megfelelő védekezési lehetőség, ennek elvégzésével azonban nem várhatjuk meg a telet. Erős fertőzés esetén felszívódó készítményeket célszerű használni, hogy a hajtás belsejében táplálkozó lárvát is elérjük velük.

A körte csipkéspoloska (Stephanitis pyri) szívogatásával károsítja a kultúrát. A levelek fonáki részén sötét színű ürüléke és a levetett lárvabőrök nagy része lesz megfigyelhető. Szívogatott levéllemezen az apró foltok nagyobb és szabálytalanabb formát öltenek és összeolvadnak. A fertőzött levelek klorotizálódnak, majd idő előtt lehullanak. A lombvesztés stresszt okoz a növénynek, csökken az asszimilációs felület.

Körte csipkéspoloska imágója (forrás: agro.bayer.co.hu)

A körte csipkés poloska egy igen apró, 3 mm nagyságú kártevő, kéregrepedések alatt telel. Tavasszal helyezi petéit a levelek fonákjára, a levéllemez alá süllyesztve. Évente 2 nemzedéke fejlődik. Külön ellene általában nem szükséges védekezni, mert más, jelentősebb problémát okozó kártevők elleni kezeléssel egy időben a csipkéspoloska egyedszáma is gyéríthető. Az áztató, alapos tél végi és tavaszi lemosó kezelések hatékonyan csökkentik a telelő egyedek számát. Arra kell csak figyelnünk, hogy a készítmény a kéregrepedésekhez is eljusson.

Kálmán Anna Léda
növényorvos