Mi vár a tojástermelőkre a szigorodó uniós szabályok és a kiskereskedelmi láncok várható korlátozó lépései után? A Takarékbank Agrárcentrum elemzői azt vizsgálták, hogy milyen többletköltségeket hozhat az alternatív tartásmód.
Magyarország tyúktojástermelése jelentős mértékben visszaesett az 1990 előtti időszakhoz képest: a majdnem 4,8 milliárd darabos kibocsátás a 2010-es évek végére 2,5 milliárdra csökkent. Ebben szerepet játszott a rendszerváltást, majd az EU-csatlakozást követő piaci sokk, valamint a 2012-es évben zárult kötelező ketreccsere, amelynek keretében az EU-ban a korábban előírt 500 négyzetcentiméter/tyúk életteret a másfélszeresére kellett növelni. Utóbbi hatására sokan felhagytak a termeléssel. Az alágazatot sújtotta továbbá az a fogyasztói tévhit, miszerint a magas koleszterintartalma miatt a tojás egészségtelen lenne, holott jó minőségű fehérjeforrás, és a biológiai értéke is magas. Emiatt némileg csökkent hazánkban is a tojásfogyasztás, mára azonban kellő edukációs tevékenységgel a tojás kedvelt fehérjeforrásává vált az egyre inkább egészségtudatos fogyasztóknak. A következő kihívás – a jelenlegi piaci nehézségek leküzdése mellett – az EU-szerte tervezett ketreces tartásmód betiltása. Az árutojáspiacon már évek óta napirenden van, hogy a nagy élelmiszerláncok Európában 2025-től nem kívánnak ketreces tartásmódból származó tojást értékesíteni. Emellett 2018-ban az Európai Unióban elindult egy polgári kezdeményezés, amely a tojástermelésben alkalmazott ketreces tartásmódok beszüntetését célozta. Ehhez a kezdeményezőknek sikerült kétmillió aláírást összegyűjteniük, az Európai Parlament a javaslatot megszavazta, idén júniusban pedig a brüsszeli bizottság állást foglalt, miszerint a hatástanulmányok elkészülte után, 2023-ig tervezik kidolgozni azokat a jogszabályokat, amelyek várhatóan 2027 végével megtiltanák valamennyi baromfi- és nyúlféle ketrecben tartását. A ketreces tartásmód aránya a tyúkférőhelyek tekintetében körülbelül 71 százalékra tehető Magyarországon. A 2012-es ketreccserét követően növekedett a magyarországi tojástermelő állományok koncentrációja és az átlagos telepméret, viszont még mindig nagyon elaprózódott az ágazat üzemszerkezete.
A Wageningeni Egyetem kutatása alapján az alternatív (mélyalmos, volier) tartásmódokban a tojás előállításának költsége 13–16 százalékkal nagyobb, mint a ketreces tartásban. Ez elsősorban a rosszabb férőhely-kihasználtságnak, az alacsonyabb tojáshozamnak és a magasabb takarmányfelhasználásnak köszönhető. Ez azt jelenti, hogy egy dolgozóra hetvenezer tyúk jut ketreces tartásmód esetén, alternatívnál már csak negyvenezer. Az egy tojótyúk által megevett takarmány ketrecben 110 gramm, ugyanez alternatív tartásmódokban 120 gramm, egy darab tojáshoz. Tehát az alternatív tartásmódok kevésbé intenzifikálhatók, mint a ketreces, emellett a beruházás is nagyobb költséget jelent alternatív tartásmód esetén.
A jelenlegi piaci körülmények között, amikor a takarmányárak rekordmagasságban vannak, a tojás átvételi árában pedig nem jelent meg ez a költségtöbblet (legalábbis termelői oldalon), sokan önköltségi ár alatt kénytelenek értékesíteni. Összevetve mindezt azzal, hogy a magyar férőhelyek majdnem háromnegyede ketreces tartásmódú, amiben jelentősen alacsonyabb költségszinttel lehet termelni, a magyar termelők újabb kihívással néznek szembe. Az agrárfinanszírozási piac egyik legnagyobb szereplőjeként a Takarékbank a jövőben is partnere kíván lenni a magyar agráriumnak, figyelemmel kíséri a szabályozási folyamatokat, és a Takarékbank Agrárcentrum szakértő munkatársai készséggel segítenek abban, hogy a beruházásokat a jövő igényeinek megfelelően alakítsák a magyar termelők.
Héjja Csaba
