Bajban vannak a magyar diótermesztők

Kiszorulóban a magyar dió az európai piacról; a klímaváltozás okozta termesztési és növényegészségügyi problémák miatt évről-évre csökken a diótermés, ugyanakkor a minősége is romlik, ez mellett a nagy diótermelő országok olcsó árukínálata teszi versenyképtelené termékünket.

A piacon elsőként megjelenő magyar dió helyzete jelentősen megváltozott

Évekig kifejezetten jó áron volt értékesíthető az európai piacon a magyar dió. Az aszályos időjárás miatt az alacsonyabb hozam tovább csökkent, és ez már nem teszi versenyképessé a terméket a nagy diótermelők két-háromszoros termésátlagaival szemben.

Az utóbbi években jelentkező növényegészségügyi problémát sem tudja sok gazda megfelelően kezelni. Nagyapáink mondása, hogy a diófát nem kell permetezni, ma már nem állja meg a helyét, számos károkozó jelent meg a kertészetekben, például a dióburok-fúrólégy a termést teszi tönkre.

Az ágazat növekedése a dió korábbi jó piaci pozíciójának és kedvező értékesíthetőségének köszönhető

A korábbi pozitív piaci visszajelzések miatt a hazai diótermő terület folyamatos növekedést mutatott Magyarországon az elmúlt évtizedben. Míg tíz évvel ezelőtt alig haladta meg a 3 ezer hektárt, addig jelenleg 8 ezer feletti hektáron termelünk diót, melyből a termőkorú ültetvények területe mintegy 5-6 ezer hektár.

Magyarországon az éves termés egy átlagos évben 7 ezer tonna körül alakul, míg egy igazán jó évjáratban elérheti a 10 ezer tonnát is. Az előállított dió éves elsődleges termelési értéke 4-6 milliárd forint.

A telepítések növekedésében jelentős szerepet játszott annak extenzívebb jellege, a relatíve alacsony tőke- és élőmunka-igénye is. Ebben közrejátszott az a közkeletű vélekedés is, hogy a kiskertek diófái vagy a vadon termő fák mindenféle gondozás nélkül képesek valamilyen szintű termést produkálni. Árutermelő ültetvények esetében ez azonban sok diótermelőt megtéveszthet.

A gyakorlatban csak azok versenyképesek, akik magas szintű szaktudás, jó tőkeellátottság, megfelelő termesztéstechnológia és kiváló gépesítettség mellett folytatnak diótermelést.

A magyar dió kiváló gyümölcsméretet produkált az elmúlt években

Az átlagos termésátmérő nagyobbrészt elérte a 32-36 mm-t. A klímaváltozás hatására azonban az utóbbi években ez csökkent, ami negatív hatással volt a hozamokra és a piaci árakra is.

A dióbél esetében legértékesebb árunak a feles dióbél számít, a negyedes dió már alacsonyabb értéket képvisel, legszerényebb áron pedig a törött bél értékesíthető. Egy kilogramm betakarított nedves, nyers dióból hozzávetőlegesen 0,7 kg osztályozott, száraz héjas dió képződik (a 30 százalékos tömegveszteség a szárítás miatti jelentős vízelvonásnak, valamint a léha és gyengébb minőségű, sérült szemek kiválogatásának köszönhető). Továbbá 1 kg száraz héjas dióból 30-35 dkg dióbél nyerhető.

A világ diópiaca is jelentősen változott

Nagymértékű termelésbővülés következett be az USA, Kína, illetve – a déli féltekén – Ausztrália és Chile termelésében. A korábban legnagyobb dióimportőr, Kína mára már exportőri pozícióba került.

Mindezek következtében óriási importnyomás alakult ki az európai piacon. Ebben a folyamatban Magyarország piaci pozíciója gyengült, a héjas dió exportunk harmadára esett vissza, évi 1,5 ezer tonnáról 500 tonna alá. A dióbél exportunk még kedvezőtlenebbül alakult, mivel az a negyedére esett vissza, 2 ezer tonnáról 500 tonna körüli értékre. Ezzel párhuzamosan a dióbél importunk is emelkedett, a korábbi 600 tonnáról 1,2 ezer tonnára.

Merre tovább, ha maradnánk a diótermesztésben?

Napjainkban már alap a dióburok-fúrólégy elleni védekezés, ami komoly termesztés-technológiai szaktudást, tőkét, valamint gépi-technikai hátteret követel meg. Amelyik gazdaság nem rendelkezik az említett adottságokkal, nem tudja megvédeni termését a károsító ellen. A vadon termő és a háztáji diósok már áldozatul estek ennek az invazív károkozónak.

Pozitívum azonban, hogy a tavalyi évben már felhasználási engedélyt kaptak olyan növényvédelmi készítmények, amiket a nyugat-európai diótermelők is használnak ültetvényeik megvédésére.

A nehéz helyzetben lévő hazai diótermesztés megmentése, hasonlóan más gyümölcsfajokéhoz: jelentős kutatás-fejlesztési tevékenységet igényel.

A Nemzeti Agárgazdasági Kamara társszervezetekkel, kutatóintézetekkel és a hatósággal közösen komplex fejlesztési javaslatot készített a kormányzat részére, hogy fajta- és technológiaváltás eredményeként növekvő termésátlagokkal és magas minőségű áruval tudjanak a magyar termelők a piacon megjelenni.

Forrás: NAK Sajtóközlemény

Összeállította: Barna Ferenc