Aszály, eső, erózió? Horsch-sal kevésbé függünk az időjárástól!

Már a 70-es években voltak modellek a klímaváltozásra, de még a 90-es években is kinevették azt, aki erről beszélt. És most a vezetőket szidják, hogy miért nem készítették fel az országot, a termelőket a klímaváltozásra… Sokan nagyot néztek volna, ha betiltják pl. az eke használatát, vagy elveszik a földalapú támogatást attól, aki alapos indok nélkül szánt. Azonban ez a klímaváltozás egy normális jelenség. A jégkorszakok és a felmelegedések váltakozva követik egymást. Most éppen a felmelegedés van soron. Ez egy szélmalomharc, de aki időt nyer, az csatát nyer! Lássuk, hogyan!

Nem tanulunk, pedig megóvható a talajnedvesség!

Az intenzíven megművelt földek felszínét a télen elvitte a szél. Ez mutatta, hogy talajtakaró nélkül mekkora veszteség éri a termelőket – talaj és nedvesség szempontjából. Augusztus vége felé megjött a csapadék, és máris van olyan termelő, aki azonnal szántott, mert repcét vetne, mellette a kukorica meg sínylődik. Nem tanulunk! A talaj takarása – be kell ismerni! – egy hasznos dolog. Szeptemberben kell vetni, és azokra a területekre, ahova tavaszi kultúra kerül.

Azonban a nyári talajnedvesség elvesztésével vagy csapadék elmaradásával, a tarlók kezelésével is kell valamit kezdeni. Egyre nagyobb a dilemma, hogy aratás után legyen-e tarlóhántás, mivel amúgy is nagyon száraz a föld. Egy nyári kísérlet során az egyik parcellát Cultro-val ultra sekélyen műveltük, másikon nem történt semmi. Az ott hagyott alacsony tarló képes volt olyan mértékben kiszárítani a földet 30 cm-ig, hogy alig lehetett megásni. Olyan volt, mintha földutat próbáltunk volna felszedni. Az ultra sekélyen művelt is veszített a nedvességből, de jóval kevesebbet. Szabad szemmel lehetett látni, hogy 25 cm mélyen mennyivel sötétebb a föld, sokkal több a nedvességtartalma. A tarlóhántás kb. egy hónap után kapott csapadékot, és a kihullott magvak elkezdtek csírázni. A műveletlen tarlón nem történt semmi. Azonban azt is jól lehetett látni, hogy ahol a műveletlen tarlón a tarlómagasság nagyobb, ott kisebb volt a nedvességveszteség. Két lehetőség áll előttünk: alacsony tarlót vágunk, és ultrasekélyen tarlót hántunk, vagy ha nem hántunk, akkor a lehető legnagyobb tarlót hagyjuk, minél több nódusz marad fent, annál kisebb a kipárolgás.

Így véd a mulcsos vetés az eróziótól, kiszáradástól

A mulcsos talajművelés egyik alap vetőgépe a Sprinter. A szármaradvánnyal borított felületre a csoroszlya alulról nyúl a talajba, és a vetőmagot így helyezi a talajba. A szármaradvány a felszínen marad, és továbbra is védi azt a kipárolgástól és az eróziótól. A csoroszlya csúcsa lazít, és félretolja a nagy mennyiségű szármaradványt, a mögötte keletkezett barázdába kerül a műtrágya. Ezt a részt egy ferdén futó talp tömöríti, majd erre ikersávba kerül a vetőmag.

A talajáram, ami elhaladt a csoroszlyatest mellett, betakarja a vetőmagot. Alulra kerül az apróbb morzsa, a felszínre a nagyobb és a legtetejére a szalma. A csoroszlyák háromgerendelyes kivitele óriási átömlő keresztmetszetet hoz magával, így nagy mennyiségű szármaradvány mellett is dugulásmentesen tud dolgozni. Minden csoroszlya után egy gumikerék halad, ami lezárja a vetést. Az apró magok vetésénél a mulcs bizonyos hátrányt jelenthet, azonban a Sprinter segítségével ezt eltávolítjuk a vetési síkból, és a felszínen helyezzük el takaróként. A felszíni szalmatakarás védi a talajt a kipárolgástól, az esetleges hirtelen lezúduló nagy intenzitású esők eróziójától, a „lecserepedéstől”. A Sprinternél, a Duett csoroszlyával bevetett felület 35%-át vetőmag borítja. A vetőmagvak ilyen módon történő térállása biztosítja a jobb bokrosodást és a még jobb gyomelnyomó képességet. A vetéssel egy menetben történő, vetési sík alatti műtrágyázás a fiatalkori erőteljes fejlődést és bokrosodást támogatja. Az aszály rámutat a sok éves hibákra. Ezeknek a kiküszöbölését legegyszerűbben kezdhetjük ott is, hogy minden termelő minden parcellája szélébe minden évben ültessen el egy csemetét!

Szász Zoltán
+36-30/743-0302