A szántóföldi növénytermesztésben az ökológiai adottságoknak – talajviszonyok, talajféleségek és -állapotok, termelési szerkezet, vetésforgók, vetésváltás és időjárási viszonyok, különböző forgatásos vagy forgatás nélküli, művelettakarékos – megfelelő talajművelési eljárásokat alkalmaznak.
Változatos konstrukciók
A kalászos gabonák őszi vetési technológiája, munkaműveletei és az alkalmazott műszaki eszközök konstrukciói is ennek megfelelően választhatók meg, illetve kibővíthetők a no-till technológiához kapcsolódó direktvetéssel. Az őszi kalászosok – őszi árpa, őszi búza, rozs, tritikálé – vetése azonban minden esetben gondos magágykészítést igényel, akár soronkénti magadagolású, gravitációs magszállítású, akár központi magadagolású, pneumatikus magszállítású vetőgépet használunk.
A magágykészítés külön menetben történő elvégzésére számos tárcsás, forgóboronás, kultivátoros vagy ásóboronás munkaszerszám, illetve kombinált magágykészítő gép (kombinátor, kompaktor) áll a felhasználók rendelkezésére. Ezeknek az eszközöknek a vetőgépre szerelt változatai segítségével pedig a magágykészítés a vetéssel egy menetben is elvégezhető. Az őszi kalászosok termesztéstechnológiájában elsősorban a változékony időjárási és csapadékviszonyokhoz jobban alkalmazkodó, nagyobb termésbiztonsággal és -hozamokkal termeszthető fajták mellett a különböző hibridek is jelentős volumenben jelen vannak. Ezek a hibridek, de az újabb nemesítésű fajták is a hagyományos, ~180-200-220 kg/ha vetőmagnormához képest kisebb, 70-80 kg/ha mennyiséggel vethetők ki. A kisebb vetőmagnormával történő vetés pontosabb magadagolást, vetőmag-kihelyezést követel meg. A magládás, soronkénti magadagolóval és rövid magvezetőcsővel szerelt gépeket is és a központi magtartályos és magadagolású, pneumatikus magszállítású gabonavető gépeket is ebbe az irányba fejlesztik.
Számos, az őszi kalászosok vetésére alkalmas, magládás, soronkénti magadagolású, ejtőcsöves és gravitációs magszállítású gabonasorvető gép található a mezőgépkínálatban (1. kép).
Konstrukciós kialakításukat tekintve a kisebb munkaszélességű gépek függesztett, féligfüggesztett, míg a nagyobb munkaszélességű változatok vontatott gépek. Valamennyi konstrukciónál a munkaszélességnek megfelelően kialakított vázszerkezetre van építve a – fedéllel és védőráccsal vagy hálóval ellátott – lemezből kialakított és azzal megfelelő szélességű magtartály. A magtartály lehet osztott kivitelű, és így műtrágya vagy külön aprómagvak befogadására is alkalmas lehet. A vetőmag boltozódását pedig a magtartályban végighúzódó hajtott boltozódásgátló akadályozza meg.
A soronkénti magadagolású gépeknél minden sorba külön magadagoló henger – mely lehet „bütykös” vagy tolóhengeres kivitelű –, egy tolózár és egy magvezető lemez van beépítve. A megfelelő tolózár elzárásával kialakítható a művelőutas vetés. Az adagoló- vagy vetőhengerek különböző magméretű magok vetésére cserélhetők, ezért ezeket a gépeket univerzális vetőgépeknek is nevezhetnénk. Az adagoló-, illetve vetőhengerek a vetőtengelyre soronként vannak felfűzve (2. kép).
A vetőtengely a hajtását a talajkerékről a vetési sebességgel arányosan kapja, lánc-, fogaskerék-áttételen keresztül vagy dörzskerekes megoldással. A tolóhengeres adagolószerkezetnél a henger bordázott aktív hosszával és a vetőtengely fordulatszámának változtatásával nagyon pontosan lehet a vetőmagnormát beállítani. A bütykös vetőhengerrel szerelt vetőtengely fordulatszáma, vagyis a kivetendő mag mennyisége egy fogaskerékszekrénybe épített fogaskerekes hajtóműben – nevezhetjük nortonszekrénynek – állítható be. Az újabb konstrukciókon – az elektromos és hidrosztatikus energiaátvitel fejlődésének, illetve jól szabályozhatóságának eredményeként – a mechanikus hajtást gyakran váltják ki. Ezek a beállítási módok a különböző vetőmagnormák és eltérő fizikai tulajdonságokkal bíró vetőmagok esetén is nagyon pontosan adagolnak (3. kép).
A rövid magvezető csövek alkalmazásával pedig nagyon pontosan vetik helyére a magot. Ez a tulajdonság különösen nagy jelentőségű a drága, kis vetőmagnormával vethető vetőmagok, így pl. a hibrid kalászosok – őszi árpa, búza és rozs – vetése esetén.
Különféle területteljesítménnyel
A soronkénti magadagolású gabonavető gépek konstrukciója, építési módja, hajtásátvitele stb. korlátozza a munkaszélességet, ezért maximum 4 m munkaszélességű gépeket építenek (4/a-b kép). A munkaszélesség, vagyis a területteljesítmény növelése több gép mechanikus összekapcsolásával vagy vonókerettel történő üzemeltetéssel lehetséges.
A pneumatikus magtovábbítású, központi magtartályos és magadagolású gépek akár 24-32-48-96 soros munkaszélességű változatokban is kialakításra kerültek (5/a-b kép).
A pneumatikus magszállítású gépeket nevezzük pneumatikus gabonasorvető gépeknek. Ezeknél a gépeknél a központi magtartály erős vázszerkezetre van építve, egyes típusoknál pedig járókerekekre támaszkodó vetőkocsit alkalmaznak. A magtartály lehet osztott kivitelű, és a vetőmag mellett műtrágya befogadására is alkalmas. A magtartály alsó részére van építve a központi magadagoló-szerkezet. A magadagoló-szerkezet ezeknél a gépeknél celláskerekes vagy hengeres kialakítású. A hajtása kisebb munkaszélességű függesztett gépeknél küllős talajkerékről láncáttételen és fogaskerék-hajtóművön keresztül történik. Az újabb pneumatikus magszállítású vetőgépeknél a magadagoló, illetve műtrágya-adagoló cellás henger hajtását – az előzőekhez hasonlóan – jól szabályozható elektromotorok végzik. Ezeknél a gépeknél a cellás henger által a magszállító csőbe adagolt magot a motor a vázszerkezetre épített, elektromosan vagy hidrosztatikusan meghajtott ventilátor nyomó légáramába, majd a légáram a függőleges, oszlopos magelosztóhoz juttatja (6/a-b kép). A magelosztóból a légáram a magot soronként a vetőcsoroszlyákhoz szállítja. A műtrágya adagolása és szállítása hasonlóan történik.
A magvezető csövek a vetőcsoroszlyákhoz vezetik a kiadagolt vetőmagot. A vetőcsoroszlyák kialakítása lehet tárcsás, szimpla vagy dupla, csúszó vagy késes. A tárcsás csoroszlyás vetőkocsiknál a szármaradványos területeken való alkalmazáshoz a vetőtárcsákat csipkés nyitótárcsa előzi meg. A magvezető csőből a mag a vetőtárcsa által nyitott magárokba kerül. Egyes típusoknál a magot a magágyba nyomókerék rögzíti. A vetőelemekhez rugósfogú magtakaró kapcsolódik. A műtrágyát a vetőágy mellé juttatják ki (7. kép). A direktvetéses technológiában való alkalmazásra pedig sortisztítóval, vágótárcsával szerelt változatok szolgálnak.
A vetőgépek elé a vetéssel egy menetben történő magágykészítésre különböző aktív vagy passzív magágykészítőket építenek. Ezeknél a gépeknél nehéz talajokon a vetőgép elé épített forgóborona végez hatékony munkát. Az összeépített passzív munkaszerszámú magágykészítő gépek lehetnek kultivátoros munkaeszközök, simítóval szerelt rövidtárcsák vagy akár precíziós kombinátorok. A magágykészítő aktív vagy passzív berendezések váz- és függesztőkerettel csatlakoznak a vetőgép vázkeretéhez, ami lehetővé teszi a vetőgépről történő lekapcsolást és az önálló gépként való működtetést. A szabványos hárompont-csatlakozás a különböző gyártmányok összekapcsolását is lehetővé teszi.
A pneumatikus magszállítási mód a magtartálynak a vetőgéptől nagyobb távolságra történő elhelyezésére is lehetőséget kínál. Ez lehetővé teszi a magtartály frontfüggesztésű elhelyezését (8. kép). A vetőmag hosszú magvezető csövekben történő szállítása azonban a vetés pontosságát kedvezőtlenül alakíthatja, ami különösen az alacsony vetési normával kivethető hibrid vetőmagok kivetésében jelent problémát.
A gyártók kínálata
Ezért a pneumatikus vetőgépek gyártói, konstruktőrei az utóbbi időben nagy gondot fordítanak a magkihelyezés pontosságára, és különböző mechanikus és digitális megoldásokat dolgoztak ki. Ilyen fejlesztés eredménye a Horsch pneumatikus vetőgépeihez (pl. Pronto) a vetőcsoroszlyára épített szemenként vető adapter kialakítása. Az adapter a vetőcsoroszlya maglevezető csövére épített zárt házában forgó lapátkerék, mely a nyomó légáramban szállított vetőmagot egyenként adagolja az ejtőcsőbe. Természetesen a szemenként vető adapter alkalmazásához új rendszerű vetőcsoroszlya-szerkezet és elektronika tartozik (9. kép).
A vetőmag áramlását a magelosztó toronyra épített optikai szenzorok ellenőrzik. A szenzor – egy piezoelektromos szenzor – érzékeli a jeleket, meghatározza a másodpercenkénti áthaladó magok számát, és közvetíti a vetőgép monitorára, és a radarszenzorral mért munkasebesség alapján határozza meg a kivetett mag mennyiségét. A kialakított szoftver segítségével végezhető el a megfelelő vetőmagnorma beállítása, vagyis kiváltható a mechanikus leforgatás. Az adapter kisebb átalakításokkal meglévő Horsch-konstrukciókra is kiépíthető. A berendezés üzemeltetéséhez előnyös a kalibrált vetőmagok használata, ezért a cég ehhez egy speciális rostát is ad. Az adapter a vetőcsoroszlyáról könnyen leszerelhető, így a gép a hagyományos vetőmagnorma kivetésére továbbra is alkalmas.
A Väderstad Rapid és Spirit típusjelű gépeken a Seed Eye szenzort alkalmazzák. A Digitroll Kft. által kifejlesztett berendezésnél a maglevezető csövekbe épített hat infravörös fénnyel dolgozó fotocella végzi az ellenőrzést, és számolja a nagy sebességgel áramló magokat. A monitoron keresztül menet közben is ellenőrizhető a kivetett magmennyiség, illetve elvégezhető a leforgatási próba (10. kép).
A gabonasorvető gépeken egyéb leforgató és kalibráló rendszerek is alkalmazásra kerülnek, például a Lemken típusoknál a magtartályba épített elektromos mérlegből, leválasztóciklonból, mérőedényből, terítőkúpból álló rendszer, valamint a hozzá kialakított elektronika, szoftver és ISOBUS-terminál.
ISOBUS és GPS
A kalászos gabonák sorvető gépeire tehát jellemző a digitális jelátvitel, a szenzortechnológia, az ISOBUS-szoftver, illetve -adatátvitel, fedélzeti komputer és terminálok alkalmazása. Jellemző az ISOBUS- és GPS-munkagép-traktor kombináció.
A GPS-technológia alkalmazása, az automata kormányzás, az ISOBUS-adatátvitel a kalászos gabonák vetése során is javítja a műveleti pontosságot, a fogáskiosztás pontosságát – még a szokásosnál magasabb vetésimunkasebesség-tartományban is –, és lehetőséget biztosít a precíziós vetés, a tábla- vagy tápanyagtérkép szerinti vetés megvalósítására, a kivetett magmennyiség menet közbeni szabályozására. A gabonasorvető gépeken kiépített ISOBUS-terminálok által rögzített üzemeltetési adatok lehetőséget biztosítanak ezen adatok USB-s továbbítására, és PC-n történő kezelésére (11. kép).
Az őszi kalászosok vetéstechnológiájában a jó minőségű magágynak – az alkalmazott talajművelési módtól függetlenül – meghatározó szerepe van. A külön menetben történő magágykészítés a vetés előtt a különböző, passzív, fogas vagy tárcsás boronákkal, kultivátor munkaeszközökkel vagy speciális magágykészítő kombinátorokkal végezhető el. A munkaműveletek összekapcsolására pedig a gabonasorvető gépek egyes típusai ezekkel összekapcsolva üzemeltethetők. A magágykészítéssel egy menetben történő vetésre pedig az egybeépített gépkombinációk a megfelelőek. A hagyományos vetési normák melletti és az alacsony vetőmagnormákkal történő hibrid kalászosok vetésére a soronkénti magadagolású gépek és az újabb fejlesztésű szenzortechnológiával ellátott típusok – az agrotechnikai követelmények tökéletes kielégítése mellett – alkalmasak.
dr. Kelemen Zsoltműszaki szakértő – Gödöllő
