Az őszi búza és az őszi árpa vetésének kritikus elemei

Írta: Agrárágazat-2022/07. lapszám cikke - 2022 augusztus 01.

Őszi kalászos növényeink közül az őszi búzát és az őszi árpát kell kiemelnünk, hiszen a Magyarországon termesztett kalászos gabonák csoportjában vetésterületüket tekintve ezek a legjelentősebbek. Együttesen az ország szántóterületének (4,1–4,3 millió hektár) körülbelül egynegyedét teszik ki. Az elmúlt 10 évben az őszi búza vetésterülete az 1–1,1 millió hektárról 1 millió hektár alá csökkent, míg az őszi árpa vetésterülete növekedett, már több évben is meghaladta a 200 000 hektárt.

Az őszi búza jelentőségét nem kell részletezni, az árpa növekvő népszerűsége pedig annak kiváló takarmányértékére és a búzáénál kisebb termőhelyi igényeire, a jó termőképességére és a búzáéhoz hasonló felvásárlási árára vezethető vissza (1. grafikon).

grafikon
1. grafikon. Az őszi búza és az őszi árpa termőterületének alakulása hazánkban (2011–2021) (forrás: KSH)

Az előbb említett gyengébb adottságú területeken termesztett őszi árpa termésátlagai hosszabb időszakot tekintve is stabilan az őszi búza terméseredményeit követik, sőt, meg is haladják, 2021-ben 0,6 tonnával többet is termett hektáronként, az országos átlagot tekintve (2. grafikon). Így elmondható, hogy hazánkban nagy biztonsággal termeszthető mindkét növény, s míg kenyérgabonánkat a jobb talajadottságú területeken ajánlott vetni, addig az őszi árpa Magyarország szántóterületén – kis túlzással –bárhol termeszthető.

grafikon
2. grafikon. Az őszi búza és az őszi árpa termésátlaga Magyarországon (2011–2021) (forrás: KSH)

Termesztésük, agrotechnikájuk is nagyon hasonló, mégis adódnak különbségek, melyeket érdemes figyelembe venni.

Először nézzük az őszi búza vetését, az azt megelőző műveleteket, tennivalókat.

Biológiai alapok, fajtaválasztás

A Nemzeti fajtajegyzékben megközelítőleg 170 búzafajta található, tehát a vetőmagpiac igen jól ellátott biológiai alappal. Az, hogy melyiket választjuk, a termelő saját döntése, amit adottságai, termesztési célja fog meghatározni. Három szempontot érdemes mérlegelnünk, ezek: termésmennyiség, termésminőség és termésbiztonság. Érdemes egyeztetni a kiválasztott fajtát előállító, forgalmazó céggel, annak képviseletével, hiszen a genotípus lehet extenzívebb körülmények között is viszonylag jól teljesítő, de előfordulhat, hogy kiváló beltartalmi paramétereit vagy kiemelkedő hozamát csak intenzív termesztéstechnológia esetén képes megmutatni. A termésbiztonság manapság egyre inkább meghatározó tulajdonsága egy fajtának. Rendkívül kiszámíthatatlan évjáratainkban nem mindegy, hogy az általunk kedvelt genotípus az egymást követő években milyen nagy ingadozásokkal képes teremni.

Vetésváltás

A vetésváltás, az elővetemény után következő növény helyes megválasztása kulcsfontosságú az őszi búza – sőt, szinte az összes termesztett növényünk – esetében. Átgondolása, megtervezése nem kerül pénzbe, viszont mind a jó, mind a rossz döntés a teljes tenyészidőszakban és – természetesen – a terméseredményeknél is igencsak érinteni fogja a pénztárcánkat. A búza legjobb előveteményei a hüvelyes növények, azokon belül is a borsó. Korán lekerül, kevés, könnyen bomló szármaradványa van, de ami a legfontosabb, a gyökerén, az úgynevezett gyökérgümőkben élő Rhizobium baktériumok nitrogénkötése által a talajban körülbelül 40 kg nitrogént hagy vissza hektáronként. Ennek köszönhetően 1–1,5 t/ha terméstöbblet is elérhető, vagy műtrágya spórolható meg, csupán ezt a növényt választva előveteményként. A másik, kiemelkedően jó elővetemény lehet az őszi káposztarepce. Erőteljes karógyökere „drénező” hatással bír a talajra nézve, utána levegős, porózus szerkezetű talajállapot alakul ki, így a búza számára aprómorzsás, jó szerkezetű magágyat tudunk kialakítani. A pillangós virágú növények közül a lucernát is érdemes kiemelni. Jó előveteménynek számít, ehhez viszont második kaszálás után fel kell törnünk a kiöregedett állományt, hiszen a 4 éves lucernás hatalmas mennyiségű gyökérmaradványt hagy hátra, melynek bontási folyamatait érdemes jóval a búza vetése előtt elkezdeni.

Rossz előveteményeinek minősülnek a későn (szeptember vége, október) lekerülő, sok szármaradványt vagy igen rossz talajállapotot (pl. cukorrépa) maguk után hagyó növények, valamint – a közös betegségek, kártevők, gyomok miatt – a kalászos gabonák és önmaga.

Tápanyagellátás

Az őszi búza trágyázásánál már egy kedvező helyzetet a fentiekben említettünk (a hüvelyes elővetemények). Általánosságban elmondható, hogy nitrogénből 60–160 kg-ot, foszforból (P2O5) 30–70 kg-ot, míg káliumból (K2O) 40–90 kg-ot igényel; természetesen az adagok pontos meghatározását érdemes talajvizsgálatnak megelőznie. A káliumot és foszfort már ősszel, az alapműveléssel talajba dolgozhatjuk, viszont a nitrogénadagnak körülbelül 30%-át juttassuk ki vetés előtt, illetve vetéssel egy menetben, a többit a tavaszi szezonra érdemes hagyni. Van még egy fontos tápelem, mely az elmúlt években egyre inkább felsorakozott a három makroelem mellé, ez pedig a kén. Mivel az őszi búza főként a malomipar számára termesztett alapanyag, fehérjetartalma igen fontos beltartalmi mutató, így a fehérjék, aminosavak alkotóelemeként részt vevő kén is elengedhetetlen. Eddig azért nem volt ennyire hangsúlyos az utánpótlása, mert a hőerőművek által kibocsájtott, ipari tevékenységekből származó kén a levegőből „pótolta” a talajok kénkészletét, mára ez volumenében nagyot csökkent, így egyre többfelé lehet kénben szegény talajokkal találkozni. A műtrágyagyártók is egyre-másra jelennek meg ként is tartalmazó különféle műtrágyájukkal, melyek most már nemcsak a repcetermesztésben, hanem a búza tápanyag-utánpótlásában is szerepet kaphatnak.

Talaj-előkészítés

Az őszi búzát nem soroljuk a vízigényes növények közé, a múltban mondhattuk is azt, hogy a csapadék minden esetben pótolta az egyes fenofázisokban a növény vízigényét, de az idei szezon már ellentmond ennek az állításnak. Ennek megfelelően a búza termesztéstechnológiája során is kiemelkedő fontosságú a vízmegőrző, víztakarékos gazdálkodás, melynek igen fontos eszköze a talajművelés. Nagyon sokat hangoztatjuk az elővetemény lekerülése utáni minél hamarabb megtörténő tarlóhántást, későbbiekben a tarlóápolást és a műveletek utáni hengerezést, felszínzárást.

Alapvetően a búza nem igényel mélyművelést, még forgatást sem. Szántani leginkább abban az esetben kell, amikor kalászos kalászost követ a vetésváltásban, valamint ha nagy tömegű szerves anyagot akarunk a talajba dolgozni. 20–23 cm mély művelés elegendő, a cél, hogy aprómorzsás, kellően ülepedett magágyat tudjunk kialakítani. Gazdaságosan végezhetjük az alapművelést különböző kultivátorokkal vagy akár tárcsával, de már nagyon terjedőben vannak a talaj-előkészítést és vetést egy menetben végző gépek is, melyek sekélyen bolygatják a talajt, és ezzel egy időben startertrágyát is kijuttatnak, és a vetőmagot is a talajba helyezik, valamint soronkénti tömörítő kerekekkel le is zárják a vetést. Áruk magas, és vonóerőigényük is nagy, viszont alkalmazásukkal idő és hajtóanyag takarítható meg.

Ezzel át is térhetünk a vetéstechnológiára. A nagyobb üzemek szinte mindenhol az előbb említett vetéstechnikát alkalmazzák, de még szép számmal dolgoznak gabonavetőgépek is, melyek alapos talaj-előkészítést igényelnek, és sok esetben a vetés után még hengereznünk is kell, mert tömörítő kerekekkel nem rendelkeznek.

Napjainkban a vetéstechnikában is komoly fejlesztések zajlanak, melynek eredményeképpen már vannak a kereskedelemben gabona szemenkéntvető gépek is. Itt a vetőmagmennyiség még pontosabban adagolható.

A vetés mélységénél nagyon fontos, hogy a későbbiekben a bokrosodási csomó, mely a gyökérfejlődést is befolyásolja, 3–4 cm körül legyen a talaj felszíne alatt. Ennek megfelelően az optimális vetésmélység 4–6 cm.

A vetőmag esetében különböző szaporulati fokokat említhetünk meg: szuperelit – elit – I. fok – II. fok – III. fok. Az egyes szintek (szaporulati fokok) között körülbelül 5%-os terméscsökkenés tapasztalható. A termelők számára leginkább az I. és II. fok elérhető, melyből további szaporulati fokokat vetnek a későbbiekben vissza, de a terméscsökkenéssel érdemes számolni; a vetőmag-felújítás fontos eleme a hozamok magas szinten tartásának.

traktor, vetőgép
Hagyományos gabonavető gép

Meg kell még említeni a hibrid búzákat is, melyek körülbelül 10–15 éve hazánkban is elérhetőek. Termesztéstechnológiájuk egy része eltér a fajtabúzákétól. Vetésidejük szeptember végére–október elejére tehető (a fajták optimális vetésideje október 5–25. között van), a vetéskori csíraszámuk jóval kisebb (1,3–1,7 millió csíra hektáronként, míg a fajtáké 4,5–5,5 millió csíra/hektár).

Őszi árpa

Az őszi árpa termesztésénél két dolgot hangsúlyoznunk kell, mely alapvető különbségként jelentkezik a búzához képest.

Az egyik a télállóság. Igaz, manapság a telek jóval enyhébbek, és a fajták-hibridek télállósága is javult, de a faj kevésbé bírja a nagyobb fagyokat (-10 oC már megviselheti). A másik figyelemre méltó tény, hogy az árpanövény magasabb, szára hosszabb és gyengébb, mint az őszi búzáé, ezáltal könnyebben megdőlhet.

A növény elővetemény szempontjából kevésbé igényes, sőt a búzánál említett hüvelyesekkel ebben az esetben érdemes óvatosnak lenni, mert ha az őszi árpa jó minőségű talajra (például csernozjom, csernozjom dinamikájú talajok) kerül, borsó elővetemény után, tavasszal a megdőlés veszélye nagyobb lehet. A tápanyagokat jól hasznosítja, trágyaigénye ennek megfelelően alacsonyabb, főként nitrogénből fele mennyiséget kell kiadagolnunk, mint a búzának, hiszen a túlzott nitrogén is szárdőlést eredményezhet.

traktor, vetőgép

Kalászos után egy évig még biztonsággal termeszthető, de a több évig tartó visszavetést már nehezen tolerálja, a talajuntság jeleit, kórokozók, kártevők fokozottabb megjelenését tapasztalhatjuk. Vetésideje az őszi búzáét megelőzi, így még kevesebb idő áll rendelkezésre a talaj-előkészítésre. Nem igényli a mélyművelést, a forgatásos művelést sem, vetéstechnológiája a búzáéval megegyező.

Az optimális vetésidő viszont fokozottabb hangsúllyal bír a másik őszi kalászoshoz képest, bokrosodási időszakának nagy hányada őszre tehető, így érdemes elvetni szeptember 25. és október 10. között, annak érdekében, hogy megerősödve érjen a télbe.

Az ősziárpa-fajták között vannak sörárpatermesztésre alkalmasak is, melyeknél – az alacsony fehérjetartalom (kisebb mint 12%) miatt – a hüvelyes elővetemények és a fokozott nitrogéntrágyázás különösen kerülendő.

Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
Dr. Szabó Éva adjunktus
Dr. Ragán Péter adjunktus