Élesedtek a gazdaságátadás előírásai

Idő(s)szerű megoldások

A magyar mezőgazdaság nagy, eredeti problémája a gazdaságok vezetőinek elöregedése, ezzel összefüggésben pedig a gazdaságok technológiai és ökonómiai megújulásának hiánya. A Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetsége (AGRYA) már 2017-ben jelezte a problémát egy piackutatási jelentésben, ám a 2021 végére született jogszabályi megoldás csak idén január elsejétől lépett hatályba. Ugyan a végrehajtási rendeletekkel még adós az agrárkormányzat, de az már látszik, hogy a törvény célja a gazdaságátadás átruházási és öröklési szabályainak meghatározásával a birtokaprózódások megállítása, valamint a régóta esedékes generációváltással (és a fiatalok támogatásával) az agrárium modernizálása is.

A tudományos szakirodalomban fiatal gazda problémaként ismert jelenség világszerte megfigyelhető, igaz, régiónként eltérő mértékkel és jellemzőkkel. Egyes területeken a gazdaságok alacsony szintű generációs megújulása a vidéki térségek elnéptelenedésével jár együtt. Az okok számosak, az idősebb generáció vonakodásától kezdődően a tervezés teljes hiányáig. A szociológiai jellegű tanulmányok elsősorban a társadalmi és emberi tényezőket vizsgálják, amelyek befolyásolják, gátolják a gazdaságátadást, míg mások az utódlási folyamatot a fiatal generáció szempontjából tanulmányozzák. Tény azonban, hogy általános, évtizedekre visszanyúló tendencia a gazdaságok számának csökkenése és ezzel együtt az üzemméret növekedése. Az akadályozó tényezők között hazánkban a hatályos jogi előírások mivolta is említendő. Számos kutatás alátámasztja, hogy a fiatal mezőgazdasági termelők gazdaságainak általános termelékenysége, jövedelmezősége magasabb, ráadásul a fiatal gazdák sokkal környezettudatosabbak is, mint az idősebbek. A hazai statisztikai hátteret a 2020-as Agrárcenzus tárta fel a legutóbb. Művelési ágtól függetlenül a 65 évesnél idősebb gazdálkodók aránya 25% körüli, míg a 40 évesnél fiatalabbak aránya nem haladja meg a 15%-ot.

A gazdaságok irányítóinak 35%-a 65 éves vagy idősebb, míg a 40 évnél fiatalabbak aránya mindössze 10% 2020-ban. A gazdaságirányítók életkora 2010–2020 között nőtt, a 65 év alattiak aránya kicsit még csökkent is. 2020-ban a gazdaságirányítók fele mindössze gyakorlati tapasztalatok alapján gazdálkodó 40 évnél idősebb személy volt. A felsőfokú végzettségű gazdaságirányítók aránya az összes korosztályt figyelembe véve sem éri el a 10%-ot, annak ellenére sem, hogy kis mértékben, de 10 év alatt nőtt a mezőgazdasági végzettséggel rendelkezők aránya, illetve a fiatalabb gazdaságirányítók rendelkeznek nagyobb arányban szakirányú végzettséggel. A KSH felmérésének tagadhatatlanul legszomorúbb mondanivalója, hogy a gazdálkodók legnagyobb része nem tudja vagy még nem gondolkodott rajta, hogy mi történik majd gazdaságával az elkövetkező években. Különösen érdekes – jegyzik meg a szakemberek –, hogy a 65 év feletti gazdálkodók fele ebben a „cipőben jár”.

Akiknek egyáltalán vannak terveik, azok nagyobbrészt úgy gondolják, hogy a gazdaság vezetését családtagra bízzák, ám eddig a hazai jogrendszerben nem voltak olyan garanciális szabályok, amelyek hatékonyan elősegítették volna az agrárüzem „egyben tartását”. Ezzel szemben Nyugat-Európában már több száz évre visszamenőleg találunk olyan előírásokat, amelyekből kitűnik a jobbágytelkek egyben tartásának igénye. Az igény pedig tovább élt a parasztság körében a jobbágyfelszabadítás után is, sőt ezeket az általános rendelkezéseket törvényben (is) rögzítették. Kialakulásukban közrejátszott a földbirtokos nemesek körében érvényesülő öröklési szabályokhoz való igazodás, valamint az ipari és kereskedelmi szektor munkaerőt felszívó hatása.

Napjainkban a legtöbb nyugat-európai országban az esetek mintegy kétharmadában a mezőgazdasági üzem átadására még a tulajdonos gazda életében sor kerül gazdaságátadási szerződés formájában, sőt az üzem alapját képező birtoktestek a további erőforrásokkal egységet képeznek a nyilvántartásokban. Hazánkban, más történelmi-társadalmi bázison, a gazdaságátadás jogi értelemben vett rendezésének igénye csak ezekben az években merült fel.

A hazai agrárgazdaság nem uniós agrárüzem

A támogatási jogosultság felől közelítő uniós agrárszabályozás középpontjában az agrárüzem áll, ezen keresztül értelmezhetők a polgári jogi (szerződéses) és közigazgatási jogi kapcsolatok. Az agrárüzem termelési erőforrásainak köre kiterjed magára a termőföldre (saját tulajdon vagy bérelt), az állatállományra és annak tartási helyére, a gazdasági épületekre és eszközökre, a készleten lévő, egy gazdasági évben felhasználásra kerülő forgóeszközökre. Továbbá a vagyonba bele kell foglalni a nem dologi minőségű javakat (jogosultságokat) és a kötelezettségeket (tartozásokat) is. A vagyonösszesség fogalmának az agrárüzem egészének értékesítése, illetve öröklése esetén van különös jelentősége. Az agrárüzem mint vagyonösszesség magában foglalja az üzemhez tartozó, leltárba vett termelési erőforrások (dolgok) összességét; valamint az üzemhez kapcsolódó mezőgazdasági vagyoni értékű jogokat, továbbá az egyéb kötelezettségeket és jogosultságokat is. Vagyoni értékű jognak minősülnek a támogatási jogosultságok, az üzem által hasznosított kvóták, a szőlő-újratelepítési jog, illetőleg a vadászati és halászati jog is. Egyéb jogosultságok lehetnek például a folyamatban lévő hatósági engedélyezési eljárások eredményeként született építési engedélyek, illetőleg ha az agrárüzem valamilyen védjegy vagy földrajzi árujelző használatára jogosult.

Nem tartozik azonban ebbe a csoportba, tehát nem adható el, illetve nem örökölhető olyan jogosultság, melyet az üzem tulajdonosa csak személyesen gyakorolhat. Kötelezettségnek minősül többek között az agrárüzem működtetésére, fejlesztésére felvett hitel visszafizetése, illetve ezzel összefüggésben az agrárüzemre mint felajánlott fedezetre bejegyzett jelzálogjog is. Az agrárüzem mint vagyonösszesség tehát több különálló, de egy közös gazdasági cél szolgálatára rendelt, különböző fajtájú dolgok, illetve jogosultságok és kötelezettségek forgalmi egységként való összefogását jelenti.

A 2021. december 21-én elfogadott hazai törvényi szabályozás viszont nem agrárüzemről, hanem agrárgazdaságról rendelkezik. Gazdaságnak minősül a gazdaságátadó mező-, erdőgazdasági tevékenységéhez kapcsolódó vagyon, amely kiterjed a mező-, erdőgazdasági célú földekre, a mező-, erdőgazdasági tevékenység folytatásához szükséges ingatlanokra és ingóságokra, a mező-, erdőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó vagyoni értékű jogokra, a mező-, erdőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó gazdasági társaságok vagyonából való részesedésre, valamint mindezekhez kapcsolódó jogokra és kötelezettségekre. A gazdaság részét képezi a gazdaságátadó tulajdonában vagy használatában álló mező-, erdőgazdasági hasznosítású föld is. Tehát a gazdaságátadás kiterjed a föld és az ingóságok (gépek, felszerelések, termény és a jószág) átadására, de vonatkozik meglévő szerződésekbe foglalt pozíciók (jogutódlás), engedélyek, valamint támogatások átadására is. Fontos, hogy a 300 hektáros földszerzési maximum a gazdaságátadás esetén is szerepet játszik. Az ebből fakadó problémák legalább részben elkerülhetők azzal, hogy az átadó megtartja a termőföldterületek tulajdonjogát, az átvevőnek csak a használati jogot adja át majd. A gazdaságátadási szerződésnek tartalmaznia kell a gazdaság elemeinek pontos meghatározását és értékét (azon ingóságok és ingatlanok tekintetében mindenképpen, amelyeket hatósági nyilvántartások tartalmaznak, forintban meghatározott értékben), a feleket megillető jogokat és kötelezettségeket, továbbá a gazdaság egyes elemeihez kapcsolódó fennálló polgári jogi szerződéseket. Ezeken kívül szót kell ejteni a szerződésben a folyamatban lévő támogatásokról, engedélyekről, a benyújtott és még el nem bírált támogatási kérelmekről (valamint a létrejött támogatási jogviszonyok létesítő okiratairól).

Nyugati minták, korábban is meglévő hazai szabályok

Bár Nyugat-Európa 16 államából 12 esetében van érdemi agráröröklési szabályozás (hazánkban 2021 végéig nem volt), mégis jellemző, hogy a mezőgazdasági üzem átadására még a tulajdonos gazda életében sor kerül gazdaságátadási szerződés formájában. Nyugaton a mezőgazdasági üzemet szabályozzák, vagyis az üzemet tartják egyben. A szerződésben az új tulajdonos és egyben üzemvezető személyének kijelölése mellett az „átadás–átvétel” feltételeinek rögzítésére is sor kerül. A szerződések egyik kényes pontja a gazdaságban tulajdonjogot nem szerző örököstársakkal, testvérekkel való elszámolás kérdése. A szerződésben dönthetnek úgy, hogy az örököstársakkal külön elszámolnak, vagy rábízzák azt az öröklési jog kötelesrész szerinti szabályaira.

Az első esetben az elszámolás céljából meg kell állapítani az üzem „családon belüli értékét”, ami a piaci értéknél akár 30%-kal is alacsonyabb lehet. Ha nem állapodnak meg az elszámolás feltételeiben, az üzemátvevő által az örökösöknek fizetendő kötelesrész nagysága alapvetően attól függ, hány év telik el a gazdaság átadása és az átadó gazda halála között. Hazánkban a Polgári Törvénykönyv alapján a gazdaságátadást követő kettő, illetve tíz évet követően tehát az örököstársak elvesztik a kötelesrész kifizetése utáni igényüket, de lehetőségként felmerül a mezőgazdaságiüzem bizalmi vagyonkezelésbe adása is. A gazdaság a vagyonkezelő tulajdonába kerül, amit saját nevében, de a szerződésben megnevezett kedvezményezett javára kell – díjfizetés ellenében – fenntartania és üzemeltetnie. A kedvezményezett a szerződés szerinti időben és módon igényelheti a vagyonkezelőtől a gazdaság és annak hasznai kiadását. Az átvett üzem a vagyonkezelő saját vagyonától elkülönült vagyont képez, és nem válik részévé a vagyonkezelő hagyatékának sem. Nyugaton, ha mégis öröklésre kerülne sor, akkor vagy végrendelet készül, amelyben kijelölik az agrárüzem egyedüli örökösét, vagy a bíróság a potenciális örökösöket az agrárüzem továbbvitelére való alkalmasságuk, szakmai képzettségük és további, jogszabályban rögzített szempontok alapján „sorrendbe állítja”, és a legelhivatottabb örököstársnak ajánlja fel az üzemet, osztatlanul. Amennyiben nincs a törvény szerinti minősítési rend alapján alkalmas örökös, vagy azok közül egyik sem vállalja egyedül a gazdaság továbbvitelét, úgy az agrárüzem az örököstársak osztatlan közös tulajdonába kerül az üzem egyben tartásának kötelezettsége mellett.

Ki lehet átadó és ki átvevő?

A január elsején hatályba lépett törvény a magyar jogban egyedülálló módon lehetőséget biztosít arra, hogy a gazdasághoz kapcsolódó összes elem helyzete egyetlen, a gazdaságot átadni és az azt átvenni kívánó fél között létrejövő szerződésben, a gazdaságátadási szerződésben rendeződjön. Ez a szerződéstípus a mezőgazdasági őstermelő és a mező-, erdőgazdasági tevékenységet és kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó gazdaságának átadása vonatkozásában köthető. A félreértések elkerülése érdekében fontos leírni, hogy a gazdaságátvevőnek mindenképpen egyetlen személynek kell lennie.

A fentiek alapján átvevő nemcsak az átadó gyermeke, hanem akár a testvére is lehet.

A gazdaságátadónak a törvényi rendelkezések folytán vállalnia kell, hogy az átadási szerződés teljesülését követően nem folytat majd FELIR-azonosító-köteles tevékenységet. Az átvevőt pedig a mező- és erdőgazdasági hasznosítású föld tekintetében értelemszerűen hasznosítási kötelezettség terheli.

Négy szerződéstípus, vegyítve

A gazdaságátadás részben földforgalmi ügylet lesz (több hivatkozást tartalmaz az Fftv.- és Fétv.-törvényekre), de nyilván a kötelmi jog általános és különös szabályaira is tekintettel kell hogy legyen. A gazdaságátadási szerződés megvalósulhat a gazdaság tulajdonjogának átruházásával (gazdaságátadási adásvételi szerződés), a gazdaság tulajdonjogának ingyenes átruházásával (gazdaságátadási ajándékozási szerződés), tartási kötelezettséget megalapozó formában (gazdaságátadási tartási szerződés) vagy életjáradék fizetését megalapozó formában (gazdaságátadási életjáradéki szerződés). A gazdaságátadási szerződésben tehát a felek szabadon dönthetnek arról, hogy az adásvételi, a tartási, az életjáradéki vagy éppen az ajándékozási szerződéstípusok mely elemeit vegyítik egymással. Utóbbi három viszont csak közeli hozzátartozók között jöhet egyáltalán szóba. A felek döntési szabadsága e téren nagy, az életviszonyok függvényében, mindenesetre a gazdaságátadási szerződés lehet ingyenes vagy visszterhes. Arra azonban ügyelni kell, hogy a földforgalmi előírások miatt termőföldtulajdon ingyenes átadása – értelemszerűen leggyakrabban ajándékozási szerződéssel – csak közeli hozzátartozók között lehetséges.

Ez utóbbi esetben sem illeték-, sem SZJA-fizetési kötelezettség nem keletkezik. Ajándékozási szerződés esetén – konkrétan gazdaságátadás tekintetében – abban az esetben lehetséges a visszakövetelése az ajándéknak, ha a szerződésben foglalt konkrét feltétel nem következett utólag be. A gazdaságátadásról szóló szerződést a mezőgazdasági igazgatási szerv hagyja jóvá.

Az együttműködés mint próbaidő

A gazdaságátadással kapcsolatban az együttműködés jogintézménye, legalábbis Magyarországon, nagyon új keletű. Az együttműködés hátterében annak felismerése áll, hogy egy gazdaság értékét nemcsak az egyes vagyonelemek, hanem a gazdálkodó tudása és kapcsolatrendszere is adja. Az együttműködésre rendelkezésre álló öt évben az átvevő személyesen közreműködik a gazdaság működtetésében, a felek az ügyek vitelére közösen jogosultak. Fő szabály szerint, ha a gazdaság működtetéséhez szükséges költségekben az átvevő is részt vállal, akkor az eredményt, a profitot is ugyanazon hányad szerint szükséges megosztaniuk. A tulajdonjog az együttműködés utolsó napján száll majd át az átvevőre. Felmondani a gazdaságátadási szerződést az együttműködés időtartama alatt akkor lehet, ha az átvevő a törvényi kötelezettségeit nem teljesíti, vagy a szerződésből eredő lényeges kötelezettségét neki felróhatóan megszegi.

A gazdaságátvevő az átadónak általános jogutódja lesz, ezért az átadó az átvevőt minden tekintetben átfogóan tájékoztatni – írásban, az átadási szerződésben – köteles. Ha az irányító hatóság szerint viszont az átvevő nem felel meg a támogatással kapcsolatos jogi elvárásoknak, akkor lezárja a támogatást, a feleket pedig visszafizetési kötelezettség nem fogja terhelni. Együttműködés esetén a gazdaságátadási szerződésbe a folyamat biztosításához szükséges rendelkezéseket, az együttműködés időtartamát, valamint a gazdaság egyes elemei átruházása időpontjainak meghatározását is szükséges beleírni.

Csegődi Tibor László