Döbbenetesen hatna az egész mezőgazdaságra a takarmányborsó

Mint sok más kiskultúrában, a tavaszi-őszi takarmányborsó termesztésében is szívszorító hanyatlást szenved el a hazai mezőgazdaság. A visszaszorulása azért is érthetetlen, mert több szempontból még a szójánál is kedvezőbb takarmányhasznosítási jellemzői, termeszthetősége és jövedelmezősége elképesztő potenciált rejt. Egy minapi konferencián egészen döbbenetes kalkulációkról adtak számot a szektor hazai szakértői.

Több súlyos érv szól mellette

Míg a magyar mezőgazdaság fénykorában – 30-50 évvel ezelőtt – összesen 150-170 ezer hektáron termett őszi és tavaszi takarmányborsó, addig ma ennek 5-10 százalékára esett vissza az előállítás. Ennél a haszonnövénynél azonban nem a szokványos problémák (munkaerőhiány, klímaváltozás stb.) állnak a vetésterület-növekedés útjában. A probléma az, hogy minden erény ellenére ma még nehéz belföldön értékesíteni, s nem megoldott a feldolgozása. Ez pedig azért lehet így, mert bár kiváló tápértékű takarmány-alapanyag, mégis eltűnt a hazai receptúrákból, és a hazai termés döntő része alapanyagként hagyja el az országot. Az őszi-tavaszi takarmányborsóról azt tartják, hogy a szója után ennek van a legnagyobb jelentősége a fehérjeprogramokhoz illeszkedő, jövedelmező növénytermesztés terén. Olyan szójamentes takarmányozási receptúra állítható össze vele, amivel több szempontból importfüggetlen takarmányozási rendszer építhető fel, és kiegészíthető az abrakfogyasztó állatok biológiailag értékes fehérjeellátása.

A borsóra – akárcsak a szójára – minden mellőzöttsége ellenére azért irányul most figyelem, mert Európát és Magyarországot is egyre jobban nyomasztja a GMO-s import szójától való függés. Ismert, hogy a hazai fehérjeigények töredékét tudjuk csak GMO-mentes szójából, borsóból és másból kielégíteni.

Javítja a talajt

A borsó mindemellett rendkívül sok és sokrétű pozitív hatást gyakorol a talajokra, így a vetésforgóra, vagyis a következő kultúra termesztési eredményességére. Hosszú, mélyre hatoló gyökérzetével javítja a talajszerkezetet, így hozzájárul a termőréteg jobb levegő- és vízháztartásához. Ez utóbbi jelentőségét a tavalyi aszály és a klímaváltozás tudatában nem kell részletezni. Emellett csökkentett menetszámmal termeszthető, vagyis mind a talajterhelés, mind az üzemanyag-megtakarítás folytán előnyös a termesztése. Mivel továbbá nitrogénmegkötő növényről van szó, jelentős gazdasági hasznot is termel – hangzott el február 22-én Jászdózsán. A takarmányborsó-térség központjában a Magyar Szója és Fehérjenövény Egyesület rendezett szakmai napot, ahol az előadások végén elképesztő, de reális kalkulációban összegezték a kiskultúra kiaknázatlan mezőgazdasági, sőt, potenciálisan nemzetgazdasági(!) jelentőségét.

Fontos és hasznos a térségi integráció

Mindezek előtt a rendezvényen a Magyar Szója Nonprofit Kft. ügyvezetője örömmel számolt be arról, hogy hosszú idő után a hazai agrárvezetés végre elismerte a fehérjenövény-ágazat érdekérvényesítési törekvéseit. Ennek eredménye az is, hogy a termeléshez kötött támogatás tovább nő, így gazdaságilag stabil, jövedelmező ágazatot képeznek a szója, a takarmányborsó, a pillangósok.

A SAATEN-UNION Hungária Kft. képviseletében Varga Gábor termékfejlesztő azt hangsúlyozta, hogy a takarmányborsó mint kiskultúra sikeres jövője szempontjából fontos a vertikális és horizontális integráció megléte. Mivel nem tőzsdei terményről van szó, a jövedelmező, hatékony termesztésen túl a térségi szintű értékesítés és feldolgozás feltételeit meg kell teremteni. Ez azért is fontos – erősítette meg –, mert sok tekintetben a szójánál is előnyösebb tulajdonságokkal bíró növényről van szó a jövedelmezőség, a termésbiztonság szempontjából. Ezt a jobb stressztűrő-képességet morfológiai jellemzők, erősebb-nagyobb gyökérzet, jó fagytűrő képesség eredményezik. Mindehhez az ismert vetőmag-előállító és -forgalmazó vállalat széles spektrumon kínál Európa-szerte bevált alapanyagot.

Komoly szakmai munka támogatja

E fontos szakmai ismereteket egészítette ki a Huminisz Kft. és a Terragro Kft. szakmai előadása. Pais István az előbbi részéről bemutatta azokat a fulvo-, humin-, és aminosavas készítményeket, amelyek hatékonyan enyhítik a takarmányborsó és más fehérjenövényekben végzett gyomirtószeres kezelések stresszhatásait. Emellett bizonyítottan jelentős, átlagosan 8-12 százalékos terméstöbbletet produkálnak, továbbá javítják a termés beltartalmi jellemzőit. A Huminisz ügyvezetője ugyanakkor felhívta a figyelmet: a biostimulátorok és az agro-ökológiai programban nyerhető támogatások hullámán számos cég és még több termék is megjelenik a magyar piacon, amelyeket hazai körülmények között még nem teszteltek, áruk nem feltétlenül tükrözi hatásukat. Különösen érdemes tehát a már bizonyított hazai cégektől vásárolni az ilyen növénykondicionáló készítményeket, lombtrágyákat.

A Terragro részéről Fehérné Boros Irén a talajoltás jelentőségét elemezte. Ehhez mikrobiológiai készítményeik komplex technológiáját javasolta, amelyek a vetéstől a csírázáson és a szárnyúláson át a magérésig elkísérik a növény fejlődését, méghozzá az adott termőterület, tábla talaj-pH-jához igazodóan. E technológia egyik nagy előnye, hogy – például a rhizobium-oltásos eljárással – akár 250-300 kg szerves nitrogén is hozzáférhetővé válik a talajban, aminek jelentőségét az inputanyagárak növekedése és a szerves tápanyagok haszna szempontjából nem is kell külön indokolni.

Nemzetgazdasági tényező lehet belőle

A szakmai előadások utolsó felvonásában Gyenes Gábor, a Gyenes Kft. ügyvezetője a takarmányborsó-termesztés költség-bevétel arányai kapcsán a növény jövedelmezőségét elemezte. Még a földbérleti díjat is hozzászámolva úgy kalkulál, hogy a tavalyi, kiugróan „drága” évben sem haladták meg a kiadások a hektáronkénti 262 ezer forintot (korábban ez bő 30 ezerrel kevesebb volt). Ugyanakkor a bevételek csaknem elérik a 820 ezer forintot – vagyis a summa jócskán meghaladja az 550 ezer forintos hektáronkénti eredményt.

Gyenes Gábor tág kitekintésű elemzése azonban ennél is tovább megy, és átfogó agrár-, sőt, nemzetgazdasági szinten mérlegel. Ha ugyanis a borsó a vetésforgó 10%-áig nőne az összes nagy szántóföldi növény mellett, akkor 4-500 ezer hektáron 1,2-1,5 millió tonna takarmányborsónk lenne évente. Ebből kétféle gazdasági haszon is ered. Egyrészt a borsó által a talajban megkötött-felhalmozott nitrogén a következő vetemény, például kalászos számára (az említett 4-500 ezer hektáron, a ki nem szórt alap- és nitrogénműtrágya megtakarításból adódóan) mintegy 37 milliárdos értéket teremt szerves trágyában. Ha ez plusz 1,5 tonnás kalászostermény-többletet hoz, akkor további 75 milliárdos értékteremtés valósul meg. E kettő összege hatalmas, bő 110 milliárdos plusz árbevételt jelent a magyar mezőgazdaságnak, ami már nemzetgazdasági szinten is mérhető nagyságrend.