E cikk írásakor, március első hetében a búza jóval kevesebbet ér, mint a prémium minőségű szárított lucernaszéna, főként Európában. Nem hatott rá az ukrán árudömping sem. A hazai termelők előtt két lehetséges út áll a lucernát illetően.
A jó széna drágább, mint a búza
A lucerna termelői ára 2021 szeptemberében kezdett el emelkedni, éppen úgy, ahogy az összes többi szántóföldi terményé is. Amerikában az abszolút csúcsot 2022 nyarán érte el az ára, és azóta alig csökkent, a termelők 260–300 dollárt kérnek el a jó minőségű szénák tonnájáért. Itt jegyezzük meg, hogy e cikk írásakor a márciusi szállítású búza ennél jóval kevesebbet ér: 248 dollárt(!). Európában a szárított lucernabálák értéke novemberre kapaszkodott fel a 377,5 euró/tonnás (143 ezer Ft) csúcsra, és azóta sem moccan onnan a milánói kereskedők értékrendje szerint. Ez bő 50 százalékkal magasabb árszint, mint a háború előtti.
A lucerna ősszel sem követte a többi szántóföldi terményt az árcsúszdán, noha ebből is megjelentek a hollandok és németek kínálatában a „bármilyen állatnak” alkalmas megjelölésű, tonnánként 60–65 dollárért kínált (22 ezer Ft), Ukrajnából származó tételek. Magyarországon most tonnánként 30–40 ezer forintért lehet hozzájutni a közepes minőségű lucernabálákhoz. Nemzetközi viszonylatban tehát olcsónak számítunk, de hozzá kell tennünk, hogy ez nem is az amerikai szuperprémium minőség, és már ezt is kigazdálkodhatatlanul drágának tartják a hazai állattartók. A növénytermesztő szemszögéből nézve azonban ennél kevesebbért nem éri meg foglalkozni vele. De mégis, hogy lehet az, hogy egyes országokban kincsesbánya a növény, nálunk meg nem?
Támogatásorientált termelés
Az egyik fontos ok, hogy itthon nincs jó piaca a lucernának. Akinek lényeges a kiváló takarmányminőség, az megtermeli magának, akinek meg nem, abból egyre kevesebb van az országban. Nekik adják el a lucernájukat azok a növénytermesztők, akik támogatásmaximalizálási okokból vállalták be ezt a szálas fehérjenövényt. A zöldítés, a termeléshez kötött támogatás és az agrár-környezetgazdálkodás (AKG) támogatási pénzeiből 2019-ig rohamosan bővült a hazai lucernaterület, a növény felvevőpiaca eközben szűkült. Az állattartás ugyanis egyre koncentráltabb, egyre professzionálisabb, egyre kényesebb a nyereségességet meghatározó termelési mutatóira, amit csak magas színvonalú takarmányozással érhet el. Aki ma 500 tehénnél kevesebbet tart, és 10 ezer literes átlag alatt feji a holstein-frízeit, nem tartozik a legjobbak közé a tejtermelésben. Mivel egyre kevesebb gazdaság tart egyre több tehenet, egyre kevesebb helyre lehet eladni a lekaszált takarmánynövényt. Eredmény: zuhanó bálaárak. Az utóbbi években 15–20 ezer forintnál nem lehetett többet elkérni egy tonnányi lucernaszénáért, így a hektáronként átlagosan 4–5 tonnás hozam nem túl kecsegtető bevételt hozott.
Amíg 40–60 ezer forint volt a gabona, mindez nem számított: a támogatásokkal jól lehetett sakkozni. A termeléshez kötött támogatás és az AKG révén a lucerna cc. 24 ezer forinttal megemelte a területalapú, illetve az AKG horizontális szántó programban elérhető kifizetéseket. Utóbbi előnye, hogy valamennyi, a támogatási programba bevitt terület támogatási szintjét ennyivel növeli. A szénakészítés azonban így is elvitte a bevételek oroszlánrészét, ezért a legtöbb növénytermesztő csak a lucernatelepítés költségét vette magára, a betakarítás fázisait pedig egy szomszédos állattartóra bízta. Így nagyjából 50 ezer forintból kihozható volt a telepítés, majd a növedék szinte munka nélkül termelte a bevételt és hozta a támogatást – nemcsak a lucernatáblákban. Jó üzlet volt, egészen 2021 nyaráig.
2021 őszén, amikor a növénytermesztőknek dönteniük kellett arról, hogy belevágnak-e az új, hároméves AKG-programba – ami a lucernatermesztés leginkább rentábilis módja –, akkor a kukorica már csaknem dupla annyiba került, mint a megelőző évben (lásd grafikon). Igaz, elkezdődtek a bajok a műtrágyaellátással is, de senki nem gondolta, hogy hamarosan a háromszorosába fog kerülni az ammónium-nitrát, a kukoricatermés pedig feleződni fog. Emellett az őszi vetésű gabonák 2021-ben rekordot döntöttek a hozamaikkal, a búza valóságos kincsesbányának bizonyult. Így amikor a termelők az AKG-vállalásaikat tették, már inkább pénzrabló, mint pénzhozó növényként tekintettek a lucernára. Így hiába hízott a kétszeresére, egymillió hektárra a környezetgazdálkodásba vont terület, a lucernások kiterjedése nem nőtt, sőt, csökkent.
Ezt a gondolatmenetet erősíti meg egy Szerencs közeli gazdaság vezetője, aki 200 marhát tart, de pár éve elengedte a növényt. „Régebben úgy szoktuk, hogy ősszel elvetünk 50 hektárnyi lucernát, abból az első vagy az első két kaszálást bebálázzuk, és a második vagy harmadikból magot fogunk. De az utóbbi időben olyan volt a piac, hogy ezeken a jó földeken inkább árunövényt volt érdemes termelni, semmint pár mázsa lucernamagot, de még a szénának valót is inkább más AKG-s gazdáktól vásároltuk lábon. Kaszája, bálázója úgysincs mindenkinek. Én magam is AKG-s vagyok, de másodvetéssel, zöldugarral, füves keverékkel is teljesíthető az előírás.” 2022 második felében persze fordult a kocka: kiderült, hogy kevés a takarmány, a gabonák ára meg zuhan. „Tavaly gyenge volt a fűhozam, vásárolnunk kellett rétiszéna-bálát és lucernabálát is. Ha ilyen marad a takarmányhelyzet, ősszel én is telepítek lucernát…”
A növénytermesztők oldaláról is viszonthalljuk a gondolatmenetet. Egy közepes méretű gazdaság Baranya és Tolna határán a magasabb támogatás miatt vállalta az AKG-ban a szálas pillangós vetését, abban bízva, hogy a bálázást majd megoldja az állattartó. Mint mondja, számos kis-közepes gazdaság tevékenykedik a térségben, akik nem nézik, milyen a lucerna, megvásárolják a kialkudott áron. Hamar rátér ő is az időjárási akadályokra. 2022 tavaszán telepített lucernát, de a vetés egy része csak a júniusi és a szeptemberi esőkkel(!) kelt ki. A tábla nagy foltokban hézagos volt, a szénahozam a kaszálás üzemanyagárát is alig hozta be. „Úgy érzem, a területem ötödét feleslegesen áldozom a lucernára…” – kesereg a termelő.
Közbeszól az időjárás
Itt érdemes egy pillanatra megállnunk. Az időjárás nagyon fontos termelési korlátot jelent egy kora ősszel vagy áprilisban telepítendő növény esetében. Az utóbbi 4 évben mindkét vetési időszak extrém száraz volt. A takarmányozás szempontjából így éli meg ezt egy Heves vármegyei juhász: „Lucernabálánk még van saját termelésből, mivel az őszt a szomszéd szövetkezetből vásárolt rozs-tritikálé szenázzsal húztam ki, a télre tartogatva a lucernámat. A legelők csak a szeptemberi esőkre újultak meg, úgyhogy szinte karácsonyig kijártak rájuk a juhok, ami egyébként nem szokás. Ahogy hallom, ha venni kéne lucernát, most a 125 x 125-ös bála is 30 ezerbe kerülne, amit lehetetlen kigazdálkodni. Ősszel zabot vetettem kaszálásra és tritikálét magnak, nemsokára itt az idő, hogy a tavaszi zabot és a zabosbükkönyt is elvessem. Az aratás után pedig kölest vetek még. Fel kell készülni minden eshetőségre, tavaly a 25 hektár lucerna és a 70 hektár kaszáló olyan silány termést adott, hogy nem tudta kiszolgálni a 650 birkát.”
Ádám Jenő, aki a szénakészítés elismert szaktekintélye és gépforgalmazója az országban, úgy látja, a tavaly őszi időjárás és a takarmányszűke többeket is a tavaszi telepítés felé mozdíthat el, főként a tél viszonylag kiadós esői után. A talajok azonban máris szárazak a böjti szelektől. „Célszerű a lucernát zabra vetni vagy nádképű csenkesszel keverten, hogy ezek védjék a kezdeti fejlődése során. Sokan takarékoskodnának a vetőmaggal, de nem érdemes. Így is szomorú képet festenek a hároméves állományok: a tőszám kétharmada már nincs meg, és erről nemcsak az időjárás tehet. A lucernához mindig utoljára érnek oda a gépek, holott ebben a kultúrában is egyre rövidebbek a munkavégzésre alkalmas időablakok, legyen ez vetés vagy kaszálás. Idén senki nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy a Nyugat-Dunántúlról hozasson lucernát a Hajdúságba: a tej ára mostantól ezt nem viseli el. Helyben kell jobban csinálni a termelést” – int a szakma nagy öregje.
Hogyan tovább?
A gabonaárak fényében elhalványultak a támogatások. De az sem megoldás, ha mindenki gabonát vet. „Tömegáruval nem tudunk versenyezni Ukrajnával. Olyan termékekre van szükség, amik nagy hozzáadott értéket képviselnek. A mi lucernánk ilyen, többet is kérhetünk érte. A magyar állattartás eddig nem bírta el a prémium takarmány költségét, de lehet ez még másképp. A határ túloldalán, Romániában máris tudok olyan üzemet, amelyik nagyon igényes a szálastakarmányra” – vázolja fel az egyik lehetséges utat Petis Mihály, a BátorTrade Kft. vezérigazgatója. A kulcs az integrált, céltudatos, precíz termelésben van. Ahogy a malac-előállítás elvált a hizlalástól, vagy a vetőmagüzem a növénytermesztéstől, úgy fog idővel önálló életre kelni a lucernaszéna-gyártás is. A specializációnak megvannak a maga előnyei.
Ha 22 százalék fehérjetartalom feletti lucernát akarunk készíteni, akkor annak nagyon a „sarkában” kell lenni. 50 hektár az alsó határa a saját géppark gazdaságos kihasználásának – vélekedik Petis. Az egyenletes kelést akár öntözéssel is érdemes segíteni, a sűrű kaszálás pedig a kiváló beltartalmi mutatókhoz szükséges. Saját gyakorlatukban egy másodéves állományba 6-szor is belemennek, ami extrém igénybevételt jelent a növény számára. Három év után fel is törik. A lucernát némi fonnyasztás után a nyírbátori cég biogázüzemében keletkező hulladékhővel szárítják, majd ugyanezen a gépsoron kockabálát préselnek belőle. Egy nap alatt 30 hektárnyi lucernát tudnak feldolgozni. A száraz tárolásra fedett csarnokok, a nedves tárolásra különböző méretű falközi silók, illetve a „maradékanyag” számára silótömlők állnak rendelkezésre.
A lucerna nem számít olcsó takarmánynak, emészthetőségben is elmarad a fűféléktől, mégis 300–400 hektárt foglal el az 1300 tehenes gazdaságban. Petis Mihály szerint a jó laktációs átlagokhoz szükséges a változatos tömegtakarmány, és a tehén nem élhet kizárólag savanyított étrenden. Kell a széna – főként az ennyire fehérjedús – a többi takarmányalkotó jobb hasznosulásához. A nyírségi homoktalajt a cég a tehenek trágyájával és a csirkefeldolgozás maradékait is hasznosító biogázüzem fermentlevével gazdagítja, így jellemzően 12 tonna(!) szénaértéket tudnak egy hektáron előállítani lucernából, de tavaly csak 7 tonnát kaszáltak. A 40 százalékos mínusz az aszálynak köszönhető, csak az első és az utolsó kaszálás sikerült jól az öntözetlen földeken.
Tavaly nagyon belehúztak az öntözésfejlesztésbe, amit idén folytatnak az elnyert pályázati pénzek segítségével. Az 1800 hektárnyi saját területből 250 hektáron már végeztek a beruházással, idén további 350 hektáron folytatják a munkát. 700-800 hektárig be sem fejezik a fejlesztést. Pedig felszíni vizekben szerény a térség. Három irányból próbálnak vizet nyerni: egyrészt az állattartó telepen belüli trágyaszeparálással, másrészt a település csatornahálózatán érkező vizekből, harmadrészt kint, a táblákon az egyébként is vizesedésre hajló foltok kimélyítésével, majd a belvizek bélelt tározókba vezetésével. 700 ezer köbméternyi tárolókapacitást tudnak évente nagyjából kétszer megtölteni. Petis Mihály szeretne javítani a szárító kihasználtságán is, például ősszel napraforgószárítás vállalásával.
A közepes méretű növénytermesztő gazdaságok előtt két út áll, ha nyereségesen akarnak lucernázni: vagy semmit nem költenek rá, és addig termelik a növényt, amíg a környezetükből ki nem kopnak a takarmányra igénytelen állattartók, vagy intenzíven termesztik, pontosan úgy, ahogy azt a tehenészet megköveteli tőlük. Az integrált termelés előnye, hogy egy jó kaszán kívül a növénytermesztőnek nem kell másba invesztálnia.
Kik a versenytársak, hol a piac? Az Eurostat 2021-es adatai szerint Európában a legnagyobb területen, közel 700 ezer hektáron Olaszországban termelnek lucernát. Az olaszokat a románok követik a sorban 443 ezer hektárral, és csak aztán jönnek a spanyolok 244 ezer hektárral. Hazánk 2021-ben csaknem 200 ezer hektáron termesztette a növényt. 2021-ben a spanyol lucernaliszt- és -pelletexport 486 ezer tonnát tett ki, amivel messze megelőzték a világranglista második helyezettjét, Olaszországot (237 ezer tonna), de a híresen jó minőségű szénákkal rendelkező Egyesült Államokat is (164 ezer tonna). Hozzá kell tennünk, hogy a lucernaszéna exportjával viszont messze az USA keresi a legtöbb pénzt a világon. Tavaly 2,85 millió tonna (!) lucernaszénát raktak hajóra, 2020 és 2021 után ismét rekordévet zártak, ehhez az Európát sorozatosan sújtó extrém időjárás is kellett. Az export 57 százaléka Kínába ment, további fontos vevőik még Japán, Szaúd-Arábia és Dél-Korea. Kína kiváló piac: az 1,6 millió tonnányi, prémium minőségű szénáért 827 millió dollárt fizettek, azaz több mint 500 dollárt (!) tonnánként. A spanyol lucernapellet legnagyobb piaca az Egyesült Arab Emírségek. Ugyanis a világ egyik vezető lucernakereskedő vállalata, az Abu-Dzabiban székelő Al Dahra négy telephellyel és egy elosztó központtal is rendelkezik Spanyolországban, így a cég gyakorlatilag „önmagának exportál” Európából. Románia sem véletlenül jön föl. Itt az Al Dahra a helyi földpiac legnagyobb szereplője, 57 ezer hektárt mondhat a magáénak, amiből 2500 csak a lucernát szolgálja, és már a harmadik lucernafeldolgozójukat indítják el idén.
Gönczi Krisztina
