A napraforgó növényvédelmének kritikus pontjai

A növényi olajok felhasználása az elmúlt időszakban jelentős mértékben növekedett, aminek hátterében a táplálkozásban betöltött szerepük és az ipari felhasználás lehetőségeinek folyamatos növekedése, bővülése áll.

Vetésterülete alapján a világon a 4., Magyarországon a legfontosabb olajnövény a napraforgó. A magyarországi szántóföldi termőterület kb. 60%-át gabonanövényekkel, míg 30%-át olajnövényekkel hasznosítják. Az elmúlt három évtizedben a napraforgó hazai vetésterülete a háromszorosára növekedett. A hazai gabonacentrikus vetésszerkezet diverzifikálásában jelentős szerepe van az olajnövényeknek, köztük ennek a növénynek is.

A siker alapjai

A napraforgó vetésterülete hazánkban jelentős, 2021-ben meghaladta a 660 ezer ha-t, és 2022-ban elérte a 680 ezer ha-t (1. grafikon).

A nagy vetésterülettel rendelkező országokban a napraforgó termesztése többségében alacsony ráfordítással történik, ami miatt kisebb termésátlagok figyelhetők meg. Magyarországon a napraforgó termesztése átlagos és intenzív termesztéstechnológiával történik, amelynek alkalmazása az extrém évjáratokat kivéve (pl. 2022) lehetővé teszi a nagy, 2,5 t/ha feletti országos termésátlagok elérését (2. grafikon).

A napraforgó-termesztés sikerességét a hibrid- és évjárat-specifikus termesztés szakszerű kivitelezése határozza meg. A korszerű napraforgóhibridek potenciális termőképessége 8–10 t/ha, melyből okszerű hibridspecifikus rendszer alkalmazása során a hazai termelési gyakorlatban akár4–5 t/ha termésátlag is elérhető. A napraforgó-termesztésben azonban számos biotikus (kórokozók, kártevők és gyomok), valamint abiotikus tényező is stresszfaktorként jelenik meg, melyek akár jelentős terméskiesést is generálhatnak. A növény számára a mérsékelt csapadékú évjáratok kedvezőek, mivel csapadékos tenyészidőszakban a kórokozók által előidézett fertőzés és kártétel mértéke jelentősebb. Az idei évben a május és június eleji időszak csapadékossága miatt fokozott figyelmet kell fordítani a fungicides növényvédelemre, és ha csapadékos marad az évjárat, a betakarítás előkészítésére és szakszerű, gyors kivitelezésére.

Integrált termesztési gyakorlat

A napraforgó növényvédelmének sarkalatos pontját jelenti a gombák elleni védekezés. A napraforgóban kártételt okozni képes kórokozók száma kifejezetten nagy (1. táblázat).

Jelentős, akár 50%-os terméskiesést képes okozni a diaportés szárfoltosság és -korhadás (Diaporte helianthi), valamint a fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum). Csapadékos évjáratokban a szürkepenészes rothadás (Botrytis cinerea) kártétele magas lehet. Eltérő mértékben, de minden évben megjelenik a fekete vagy a fómás szárfoltosság (Phoma macdonaldii), valamint az alternáriás levél- és szárfoltosság (Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens). Száraz évjáratokban elsősorban a hamuszürke szárkorhadás (Macrophomina phaseolina) képes nagy problémákat okozni a napraforgó-állományokban. A napraforgó növényvédelmében az integrált termesztési gyakorlat jelent hatásos védelmet. Ez a szemlélet magában foglalja a termesztési célnak megfelelő, lehetőség szerint kedvező kórtani és agronómiai tulajdonságokkal rendelkező hibrid választását (pl. jó betegségrezisztencia, -tolerancia, jó tápanyag- és fungicidreakció stb.). A Nemzeti Fajtajegyzékben szereplő, valamint az Európai fajtakatalógusból hazánkban forgalmazott genotípusok közül több is rendelkezik a napraforgóperonoszpóra rasszaival szemben rezisztenciával.

Az egészséges napraforgó-állomány létrehozása csak gyommentes, jó kultúrállapotú, homogén állomány kialakításával érhető el. Az integrált növényvédelem eszközrendszerében nagyon fontos a nem kémiai növényvédelemre alapozott agrotechnikai módszerek megfelelő használata. A napraforgó önmaga után legalább5 évig nem vethető. Gyakoribb visszavetés során számolni kell a talajban és a szármaradványokon áttelelő kórokozók fokozott fertőzésével, károsításával és a növényvédelmi költségek növekedésével.

Nem vethető továbbá olyan növényfajok után, melyek érzékenyek a napraforgó betegségeire (pl. őszi káposztarepce, zöldségnövények stb.) A túlzott N-ellátottság csökkenti a napraforgó gombákkal szembeni ellenálló-képességét, ezért lehetőség szerint kerülni kell a hüvelyes, pillangós növények előveteményként történő használatát. Kórtani szempontból kritikus agrotechnikai tényező a vetésidő és a tőszám helyes megválasztása. A napraforgó optimális tőszáma 50 000–65 000 tő/ha között változik. Növényvédelmi szempontból a túl ritka és túl sűrű állomány is kerülendő, mivel túl sűrű tőszám esetén a zárt állomány (különösen csapadékos évjáratban) párás mikroklímája kedvez a gomba kórokozóknak. Hátrányos továbbá, hogy a napraforgó magasságának túlzott növekedése és a szár elvékonyodása miatt a szárszilárdsági paraméterek is romlanak. Mivel a klimatikus paraméterek előre nem ismertek, ezért 55 000 tő/ha tekinthető optimális termőtőszámnak.

Megfelelő időpontban

A napraforgó vetésidejét elsősorban a talaj hőmérséklete határozza meg. Az intenzív csírázáshoz legalább 8 ^oC-os talajhőmérséklet szükséges. A korai, túl hideg talajba történő vetés esetén csökken a csírázási erély és a napraforgó növényvédelmi tényezőkkel szembeni érzékenysége. A megkésett vetésidőben a növényvédelmi kockázatok csökkennek ugyan, de a vetés ilyenkor már sokszor csapadékszegény időszakra esik, ami a csírázás-kelés szempontjából kedvezőtlen, és tenyészidőszak hosszának lerövidülése szintén hátrányosan hat a termésmennyiségre és -minőségre nézve. A tápanyagellátás során mindig törekedni kell a számított tápanyagmérleg alapján szükséges harmonikus tápanyag-visszapótlásra. A túlzott nitrogénellátást kerülni kell. A napraforgó fajlagos tápanyagigénye:

• N: 4,0 kg/100 kg fő- és melléktermék;
• P₂O₅: 2,0 kg/100 kg fő- és melléktermék;
• K₂O: 7,0 kg/100 kg fő- és melléktermék.

Az integrált napraforgótermesztéstechnológia szerves részét képezi az agrotechnikai lehetőségeken túl a kémiai fungicides védekezés. Átlagos és szárazabb évjáratokban is ajánlott legalább egy kémiai védekezés, de intenzív technológiában, főleg csapadékosabb évjáratokban legalább két védekezést érdemes elvégezni.

Az első védekezés optimális időpontja a növények 8-10 levélpáros állapotában van, mely földi permetezőgéppel, kontakt vagy szisztemikus szerekkel egyaránt kivitelezhető. A második védekezésre a csillagbimbós állapot végén-virágzás elején érdemes sort keríteni.

Ekkor már csak hidas traktorral vagy légi úton végezhető el kezelés és a zárt lombozat miatt csak felszívódó készítmények alkalmasak a gombák elleni hatékony védekezésre. Csapadékos májusi-júniusi időjáráskor elsősorban a diaportés szárfoltosság és -korhadás (Diaporthe helianthi) fertőzése jelent problémát, míg a virágzáskori csapadékos időjárás esetén a fehérpenészes szár- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum), valamint a tányérbetegségek terjedése okozhat terméskiesést. A szeptemberi csapadékos időjárás elsősorban a tányérbetegségek terjedését segíti elő.

Veszélyes gyomok ellen

A gyomszabályozás rendszerét a terület gyomflórája, a napraforgó gyomirtó szerekkel szembeni ellen álló képessége, valamint a rendelkezésre álló mechanikai és agrotechnikai módszerek határozzák meg. A legveszélyesebb gyomnövényei az évelő G1 és G3, valamint az egyéves T4 életformába tartoznak. A napraforgó legfontosabb gyomjait a 2. táblázat tartalmazza. A legveszélyesebb gyomja a T4 életformacsoportba tartozó parlagfű (Ambrosia elatior), a selyemmályva (Abuthilon theophrasti), a csattanó maszlag (Datura stramonium) és az olasz szerbtövis (Xantium italicum), mivel ezeknek elhúzódó a csírázási idejük, és rokon fajok a napraforgóval.

A napraforgó gyomérzékenysége a tenyészidőszak kezdetén a legnagyobb, a későbbi fenofázisokban a gyomelnyomó képessége kiváló. A gyomszabályozásban éppen ezért a tenyészidőszak első harmadában kell biztosítani a gyommentességet 30–50 cm növénymagasságig. Ez a képesség azonban csak akkor alakul ki, ha az állomány kiegyenlített, megfelelő állománysűrűségű és nem tőhiányos. A hatékony gyomszabályozás érdekében nagyon fontos a gyomok elleni védekezésben is az integrált szemlélet alkalmazása. A napraforgó gyomirtását – főleg a családazonos gyomok esetében – már az előveteményben érdemes elkezdeni, emellett az is fontos, hogy jó gyomelnyomó képességű növény legyen előtte.

A vegyszeres gyomirtás gyakorlatában rendkívül fontos mérföldkő volt a Clearfield és ExpressSun technológiák kifejlesztése, mivel ezek által lehetőség nyílt a családazonos gyomok állományban történő posztemergens gyomirtására. Ezek a technológiák csak az ezekre a célokra külön-külön nemesített hibridcsoportoknál használhatók.

2015-ben a Clearfield technológia továbbfejlesztését követően létrejött a Clearfield Plus, melyhez speciális hibridcsoport került kinemesítésre. Ebben a gyomirtási rendszerben már Yellow flash hatás nélküli, jobb parlagfűirtási hatékonysággal lehet a gyomirtást elvégezni. Az elmúlt években új, gyomirtószer-rezisztens és hagyományos napraforgóban is használható, a kétszikűek elleni hatékony védekezésre alkalmas hatóanyagok is segítik a gazdálkodók sikeres tevékenységét.

Dr. Szabó András
DE MÉK Növénytudományi Intézet