A kalászosok kártevői

Már az idei évi tanulságok…

A gabonák növényvédelme évszázadok óta elsőrendű fontosságú az emberiség számára. Az utóbbi évtizedek változásai olyan feladat elé állították a növénynemesítőket és a növényvédős szakembereket, amelyek szoros együttműködést és nagy odafigyelést igényelnek.

A növénytermesztés intenzívvé válása olyan kártevők megjelenését segítette elő, melyek évtizedekkel ezelőtt nem okoztak gondot. A 2022-es év ősze szerencsésen alakult csapadék szempontjából, a gabonák optimálisan nedves talajba kerültek elvetésre.

A következőkben a gabonák legfontosabb rovarkártevőiről lesz szó, egy-egy faj rövid bemutatásával, illetve a cikk végén hatóanyagot is ajánlunk.

Optimális táblaválasztás

A búza mint kenyéradó gabonánk védelme fontos és összetett feladat. Fontos, hogy optimális legyen a kiszemelt terület a búza számára. A terület kiválasztásakor törekednünk kell arra, hogy ne mélyen fekvő, nyirkos részt válasszunk. A nádas, vizenyős terület sem alkalmas a búza számára. Az ilyen területeken a gyökerek befulladnak, a túlélő egyedeket gombák fertőzik meg. Előnyös még, hogy a tábla lehetőség szerint talajlakó kártevőktől mentes legyen. Egy rosszul beállított vetőgép esetén – nem megfelelő mélység – a szemeket a madarak és a mezei pockok fogyaszthatják. A csírázás után a magokat a drótférgek, áldrótférgek, az őszi vetéseket a csócsárló, a kabócák és a levéltetvek sanyargathatják. Ősszel a vadak sem kímélik a vetéseket, főleg az erdők melletti táblákon okoznak károkat (1 kép).

A bokrosodás előtt álló növényeket a gabonalegyek lárvái károsítják, ezzel számos esetben a levelek sárgulását okozva. A kétszárnyú kártevők közül kiemelkedik az őszi fekete búzalégy és a csíkoshátú búzalégy. Az utóbbi légy első generációja a tavaszi gabonákat, a második nemzedéke az őszi gabonákat károsítja. Ez különösen a túl korai vetés esetén lehet szembetűnő. Tavaszi légykártevők közül a tavaszi fekete búzalegyet és az ugarlegyet érdemes megemlíteni. A bogarak közül ősszel károsít a csócsárló (2. kép).

Kártételére idén számítani lehetett, mivel a 2022-es év ősze csapadékos volt, így a bogarak tudtak petét rakni. A gabonafutrinka foltszerűen károsít. A bogár lárvái a leveleket lehúzzák a föld alá, és ott rágják meg őket. Egy károsított folt akár 5–10 négyzetméteres is lehet.

Amikor a tavasz száraz, a gabonapoloskák érési táplálkozással, szívogatással okoznak kárt, aminek következtében csak lassan következik be a szárba indulás. Kártevőként jelentkezhetnek még a levéltetvek (3-4. kép).

A szívogatással vírusokat juttathatnak a gabonába, a mézharmattal pedig a korompenész megjelenését segítik elő. A pejbogár a virágok és a gabonaszemek rágásával, kitúrásával és ezek fogyasztásával okoz kárt. A gabonaszipolyok is a magokat rágják, a mezei gabonamoly hernyói pedig kártételükkel késleltetik vagy teljesen meg is akadályozzák a kalász kibúvását (5. kép). Alkalmanként kártevőként felléphet a közönséges fülbemászó is.

Fontosabb gabonakártevők

A búzafonálféreg a gabonák közül a búzát, rozst, károsítja. Kártételére már ősztől számítani lehet. Kártétele a már kikelt és fejődésnek indult gabonán jelentkezik, és egészen az aratásig károsít. A tojásból való kikelés után ősszel a lárvák a növénybe fúródnak, és ennek hatására a búza levelei deformálódnak, fodrosodnak, csavarodnak (6. kép).

Ennek következményeként a növények a fejlődésében lemaradnak, száruk rövidebb lesz. A búzaszemek érése idején a helyükön sötét színű ovális gubacsok alakulnak ki. A gubacsos magban már ott vannak a lárvák, ezek miatt sárgás színű a gubacs. Hazánkban elsősorban a Dunántúl csapadékosabb, hűvösebb területein okozhat esetenként kárt. Csapadékosabb években, mint amilyen 2010 volt, más területeken is felszaporodhat. Évente egy nemzedéke fejlődik. A lárvák csak akkor jönnek elő a szemekből, amikor ezek felpuhultak a nedvességtől, és a gyökérváladék hatására befúrják magukat a növénybe. Tavasszal, áttelelés után, amikor a szemkezdemények már kialakultak, ezekben a szemkezdeményekben megtelepednek, és ott gubacsot képeznek. Az így kialakult gubacsban a nőstények a párosodás után több száz petét raknak. Még azelőtt kikelnek a lárvák, hogy a szemek megérnének. A lárvák a gubacsokban, L2 stádiumban anabiotikus állapotban (15 évig) maradnak. Tovább csak akkor fejlődnek, ha az ökológiai viszonyok kedvezők.

A védekezésről: csak egészséges, fémzárolt vetőmag vetése javasolt. Fontos a szempergés minimálisra csökkentése. Hatékonyan védekezhetünk, ha a fertőzött talajban zöld állapotban lekaszáljuk a növényeket, így a kártevő elpusztul.

A gabona-levéltetveknek az idei csapadékos május optimális volt. Észrevehetően megnőtt a gabonatáblákban a levéltetű-fertőzöttség. Ez mind őszibúza-, mind ősziárpa-vetésekre is jellemző. A levéltetvek elsősorban a levélen, a hüvely védelmében és a kalászon alakítják ki telepeiket. Hazánkban elsősorban a gabona-levéltetű, a zselnicemeggy-levéltetű és a zöld gabona-levéltetű a leggyakoribb. Kártételük miatt a gabona levelei besodródnak, elszáradnak, a kalászok elvesztik alakjukat. A vírusvektor szerepük miatt vetőmag-előállításban kifejezetten káros a jelenlétük. Abban az esetben, ha a gabonatábla 30%-án megjelentek az első kolóniák, akkor védekezni kell ellenük. A levéltetvek szívogatása nyomán sárgultak a gabonatábla levéltetűvel fertőzött részei. Ez a sárgulás nemcsak a levéltetvek szívogatása miatt alakulhat ki, ezt az általuk terjesztett sárgatörpülés-vírus is okozhatja. A kutatások igazolták, hogy a vírusfertőzés is jelentős termésveszteséget okoz. Az optimális vetésidő határozottan csökkenti a fertőzés kialakulásának esélyét. A korán elvetett növények sokkal érzékenyebbek erre. A levéltetvek tömeges megjelenésekor törekedni kell arra, hogy kíméljük a hasznos parazitoid és ragadozó szervezeteket, katicabogarakat, azok lárváit és a zengőlégylárvákat és azok bábjait.

Veszélyben a monokultúra

A gabonafutrinka eredetileg a vad pázsitfűféléken élt. A gabonaféléken a monokultúrás termesztés elindításakor jelent meg mint kártevő. A gabonán kívül a kukoricát károsítja. Az imágók érési táplálkozást folytatnak, ekkor az érett szemeket károsítják. Peterakás csak akkor történik, ha az ősz csapadékos, száraz időszakban peterakás nélkül elpusztulnak.

A károsító alak a lárva. A károsítása ősztől egészen április-májusig tart. Enyhe télen a lárva megszakítás nélkül táplálkozik. Amennyiben a táblán sok lárva él, akkor látványos, nagy kárt okoznak. Ilyenkor a vetés foltokban kipusztulhat, és ez különösen tavasszal szembetűnő. A gabonapoloska gyűjtőnév négy poloskafajt takar. A fajok kártétele és életmódja hasonló. A szerecsenpoloska (7. kép), az osztrákpoloska a pajzsospoloska-félék családjába tartozik.

A címeres poloskák családjába a szipolypoloska és a csőrös szipolypoloska tartozik. Tápnövényeik a kalászosok, a búza a fő tápnövényük, de a vad pázsitfűféléken is megélnek. Kártételük nagyon korán, már a szárba indulás előtt szembetűnő lehet, a vezérhajtás kisárgul, fehéredik, a klorofill elbomlik. A még hasban lévő kalászt károsítva az teljesen fehér marad, abban az esetben, ha tejesérésben szúrják meg a szemeket a poloskák, akkor aszottak lesznek. A viaszérés stádiumában károsított szemek olyanok, mint az ép szemek, de az ebből a lisztből készített tészta nem kel meg. A palearktikum déli és keleti részén általánosan elterjedt fajok. Hazánkban elsősorban a Mátrától délre eső területeken lehet számítani a kártételükre.

A poloskafajok egynemzedékesek. Az imágók elsősorban erdőszélek, szántó menti árkok avarjában telelnek át. Áprilisban bújnak elő, és indulnak a gabonavetésekre. A gabonapoloskák melegkedvelő rovarok, a fejlődésüknek száraz, meleg tavasz szükséges. Ha két vagy több egymást követő tavasz száraz, az átlagosnál melegebb (mint például az idei év), akkor gradációra számíthatunk. Az imágók ellen a védekezést már a bokrosodás és szárba indulás idején kell végezni.

A gabonaszipolyok közül a következő fajok azok, amelyek károsítása jelentős lehet: széles szipoly, osztrák szipoly, keresztes szipoly, vetési szipoly, gabonaszipoly. A szipolyimágók elsősorban a pázsitfűféléket károsítják, de alkalomszerűen a napraforgót is megrághatják.

A leggyakoribb a széles szipoly, melynek imágója az érésben lévő szemeket rágja, kitúrja. Egy-egy bogár akár 50–60 gabonaszemet is kitúrhat és megrághat. A lárva polifág, talajlakó kártevő.

Dél-európai eredetű fajok. Magyarországon a gabonatermő vidékeken általánosan elterjedtek. A pajorok fejlődése általában két év, és lárva alakban töltik a teleket a talajban. A fejlődésük második évének májusában 20 cm mélyen, a talajban bábozódnak. Mivel a bogarak melegigényesek, ezért legkorábban június elején kezdenek el repülni, és a déli órákban jelennek meg a táblákon. A kopula után a nőstény a petéket a tábla vagy a tábla melletti terület talajába helyezi el. A lárvák először humusszal, később az L2-es nagyságúak pedig a növények gyökerével táplálkozva okoznak kárt. Ha a búzatáblákban 10 egyed/m² pajort találunk, akkor védekezni szükséges.

A populáció értékelése a cserebogárpajorokéhoz hasonló módon, térfogati quadrát módszerrel történik, a veszélyességi küszöbérték is a cserebogáréhoz hasonló.

Segít a helyes talajművelés

A veresnyakú árpabogár Európa déli területein sokkal gyakoribb kártevő, mint hazánkban. Európa északi részén kisebb a jelentősége. Hazánkban mindenütt, az északi területeken is előfordul.

Tápnövényei: a legjobban a tavaszi árpát kedveli, de a zabban és az őszi gabonákban is kártevőként lép fel, esetenként, főleg késő nyáron kártétele kukoricában is előfordul.

A vetésfehérítő lárvái, melyek a meztelen csigára hasonlítanak, elsősorban hámozzák a gabona leveleit, főként a zászlós levélben okoznak nagy károkat. Az imágó hosszú csíkokat és lyukakat rág a leveleken az erek között. A károsított gabona kifakul, kifehéredik. Ha korán kiég a gabona, akkor, amennyiben a szomszéd táblán kukorica van, tömegesen átvándorolnak oda, mert a telelés előtt érési táplálkozást kell folytatniuk.

A károsított növényeknél a termés mennyisége számottevően csökken, jóval kisebb lesz, mint az egészségeseké. A fajnak évente egy nemzedéke van, imágóként telel át az avarban. Általában áprilisban bújik elő, amikor a napi középhőmérséklet 10 °C fölé emelkedik. A telelés után érési táplálkozást folytat, majd ezután párosodik, petéit a levél színére rakja. A nőstény átlag 150–200 petét rak le. A lárvák 12–14 nap múlva kelnek ki. A lárva optimális esetben két hét alatt eléri a fajára jellemző fejlettségi szintet, majd bábozódik. A talajban 2–4 cm mélyen, bábkamrában bábozódik. A bábnyugalom két hétig tart. A bogarak június végén–augusztus elején kelnek ki, majd táplálkoznak. Ősszel növényi maradványok közé bújva telelnek át. Tömegesen akkor tudnak felszaporodni, ha párás, meleg a tavasz, a mély fekvésű területek, a sűrű állományú búza és árpa kedvez a felszaporodásuknak. Az imágók és a lárvák mennyiségét elsősorban fűhálózással mérhetjük fel.

A vetésfehérítő a zabot az összes többi gabonánál jobban szereti. Régen úgy védekeztek ellene, hogy gabonavetés köré egy sávban zabot vetettek, így odacsalogatták a vetésfehérítőt, és amikor megjelentek a lárvák, a zabot lekaszálták, és az állatokkal feletették.

A vetési bagolylepke polifág faj. A hernyó szélsőségesen polifág, így egyszikű és kétszikű növényen is megél. A fiatal növényeket (gabonafélék, kukorica, napraforgó stb.) a hernyók a talaj felett, 1–2 cm-es magasságban megrágják, ezek a növények rendszerint elpusztulnak. A hernyók kártétele foltszerűen jelentkezik a vetésekben. Magyarországon mindenütt megtalálható és közönséges a lepke. A gradációs években még súlyosabb kárt okoz.

Évente két nemzedéke fejlődik ki. A hernyó a telet egy föld alatti kamrában vészeli át, amely 15–20 cm mélyen van. Az áttelelt hernyó rendszerint tavasszal már nem táplálkozik, ekkor bábozódik, az első nemzedék lepkéi májusban, júniusban repülnek. A lepkék az érési táplálkozás után a tojásokat a szántóföldi növények föld közeli leveleire helyezik. A hernyók először júniusban károsítanak, legkésőbb júliusra érik el a fajra jellemző fejlettséget, és ilyenkor 2–3 cm mélyen a talajban bábozódnak. A második nemzedék imágói július végétől augusztus végéig rajzanak. Fénycsapdával a vetési bagolylepke előrejelzése megoldott. Amikor napi 5-nél több imágót fog a csapda, tömeges felszaporodásra kell felkészülni. Védekezni a fiatal lárvák ellen lehetséges. A lárvák tömeges kelése a rajzáscsúcs utáni 10–14 nappal várható. Az őszi gyomirtás és a talajművelés elvégzése a kártevő petéit, a fiatal lárvákat és a bábokat is pusztítja. A fent leírtakból látható, hogy a gabonafélék rovarkártevők elleni védelme nem egyszerű feladat. A terület használójának érdemes hetente többször bejárnia a táblákat, és ellenőriznie a kártevők populációinak a nagyságát. Amennyiben szükséges, meg kell terveznie a növényvédő szeres védekezést.

Rezisztencia és szerkínálat

Itt szeretném felhívni az olvasó figyelmét a növényvédőszer-rezisztencia kialakulásának veszélyeire. Ez elsősorban a növényvédő szerek egyoldalú, indokolatlan használata miatt alakulhat ki. Ha éveken keresztül vagy év közben többször egymás után ugyanazt a hatóanyagot (pl. piretroid) vagy a rokonságába tartozót használjuk, egy a sejtszinten végbemenő mutáció révén kialakulnak az átlagosnál tűrőképesebb egyedek, amelyek ezt a tulajdonságot átadják az utódaiknak. Ezek a tűrőképesebb egyedek képesek olyan mennyiségű inszekticid elviselésére, amely a normál rovarnépesség nagy részét elpusztítaná. Ezért ajánlott, ha egy károsító ellen évente többször kell védekezni, a növényvédőszer-hatóanyagokat (-csoportokat a keresztrezisztencia miatt) váltogatni, így késleltetve a rezisztencia kialakulását.

A gabonatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak rendelkezésre a 2023. 06. 06-ai adatok szerint:

• cipermetrin: gabonapoloska, levéltetvek, vetésfehérítő ellen;
• gamma-cihalotrin: levéltetvek, mezei poloska, vetésfehérítő bogarak ellen;
• deltametrin: levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen;
• teflutrin: talajlakó kártevők ellen;
• eszfenvalerát: levéltetvek, vetésfehérítő bogarak ellen;
• lambda-cihalotrin: gabonapoloska, levéltetvek, magkártevők, poloskák, sodrómolyok, vetésfehérítő bogarak ellen.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus