A pestisvírusok az emberiség egész történelmében jelen voltak, embereket és állatokat egyaránt megbetegítve. A mai kor egyik legnagyobb kihívása az állattartók körében a sertéspestis megállítása. A klasszikus sertéspestissel szemben elért sikereket beárnyékolja, hogy jelenleg az afrikai sertéspestis egyre gyorsabban terjed Európában, hatalmas károkat okozva ezzel az ágazatban.
Klasszikus sertéspestis
A klasszikus sertéspestis (Classical swein fever – CSF) első megjelenéséről az Egyesült Államokból, Tennessee államból származnak adatok az 1810-es évekből, majd az 1860-as évek után gyorsan elterjedt az USA egész területén, valószínűleg a vasutak fejlesztésének következtében. Európában először 1862-ben, Angliában tűnt fel. Hazánkban 1895-ben jelentkezett, a kőbányai sertéshizlaldákban, de az 1960-as évek mentesítési programjának köszönhetően 1972-re felszámolták a vírust. Az 1980-asévektől kezdve azonban ismét megjelent Európában, és változott a klinikai kép is, megjelent egy enyhébb változat. Magyarországon legutóbb 2007-ben tört ki járvány a vaddisznók körében, az utolsó esetet 2009-ben regisztrálták. A mentességet 2013-ban nyertük vissza.
A klasszikus sertéspestis kórokozója a Flaviviridae családba tartozó Pestisvirus genus tagja. Ez egy RNS vírus, melyet 40–60 nm-es gömbburok vesz körbe. A közelmúltban történt koevolúciós vizsgálatok során kiderült, hogy a vírus a 18. század végén jelent meg, mégpedig valószínűleg a juh pestisvírusok sertésre való átterjedésével, amit a szoros genetikai kapcsolat támaszt alá, illetve az a tény, hogy akkoriban általános gyakorlat volt a különböző fajok egy állományban tartása, és ebben az időben lett népszerű az Egyesült Államokban a tunéziai juhok behozatala.
A sertéspestis csupán a sertésre és a vaddisznóra jelent veszélyt. Terjedésében főként a fertőzött állat játszik szerepet, de behurcolható mentes állományba konyhai hulladékkal, vágóhídi melléktermékekkel is. Jelentős a ragályfogó tárgyak, az ember, a fertőzött takarmány és ivóvíz szerepe is. Lúgos hatásra érzékeny kórokozó, de pácolással, füstöléssel és fagyasztással szemben ellenálló. A vírus szájon át jut be a szervezetbe, és a mandulákban szaporodik, ahonnan a véráramba kerül. A sertés már a klinikai megjelenés előtt elkezdi üríteni a vírust a váladékaival, mint nyál, vizelet, orrváladék. A vemhes kocákban a magzatba is bejut, melynek következménye attól függően, hogy a vemhesség melyik szakaszában történt a fertőződés, lehet vetélés vagy életképtelen malacok születése, de akár látszólag egészséges, ugyanakkor a vírust ürítő, esetleg immuntoleráns állatok születése.
A sertéspestist túlélt állatok hosszú időre, akár évekre is védettséget szereznek, de továbbra is vírusürítők maradhatnak.
Tünetek
A lappangási idő 8–22 nap között alakul, vagy akár hosszabb is lehet. Először általános tünetek jelentkeznek, láz, étvágytalanság, bágyadtság. Ezek után a bőr kipirul, apró, pontszerű bevérzések keletkeznek a füleken, a combok belső részén és a has alján. Az állatok bizonytalanul, kissé dülöngélve járnak a hátulsó testfél gyengülése miatt.
A szemek váladékosak, a nyálkahártyák kipirultak. Jellemző tünet a hasmenés. Idegrendszeri tünetek is előfordulhatnak, melyek koordinálatlan mozgás formájában jelennek meg. A sertések pár hét alatt elpusztulnak, idült kórformában néhány hónapig is elhúzódhat a betegség.
Védekezés
A védekezés alapja a húskészítmények, járművek, közvetítőanyagok és élő állatok forgalmának ellenőrzése, a fertőzött állományok leölése. Fontos az állományok vaddisznóktól való elszigetelése.
Afrikai sertéspestis
Az afrikai sertéspestist (ASP vagy angolul ASF – African swein fever) először Kenyában írták le 1921-ben, majd az 1950-es évek végére Európában is megjelent. Az afrikai vadon élő állatok rezisztensek a vírusra, amit azonban a varacskos disznó tünetmentesen átvészel, az a házisertést elpusztítja. A vírus óriási károkat okoz a világ többi országának sertéságazatában. A becslések szerint 2018 és 2019 között a világ sertésállományának csaknem 25%-a pusztult el az ASF-járvány miatt.
A kórokozó az Asfarviridae család Asfivirus nemzetségébe sorolt DNS vírus, melynek kutatásai a mai napig zajlanak. Az ASF vírus rendkívül összetett, több burokból álló, ikozaéderes szerkezet. A kettős DNS-t körülveszi egy fehérje maghéj, egy belső lipidmembrán, egy külső fehérjekapszid és egy külső lipidmembrán. A vírus átmérője így 175–215 nm.
A vírus fizikai hatásoknak rendkívül ellenálló, 56 °C-on legalább 70 percre van szükség az inaktiválásához. Szárított vagy hűtött húskészítményekben még évek elteltével is található fertőzőképes vírus. Fehérjetartamú mintákban a pH-változást is jól tűri, pl. vérsavóban 13,4-es pH-n fertőzőképes maradhat egy hétig is. Elhullott állatok tetemében még hónapokon át fertőzhet.
A vírust a beteg állatok nagy mennyiségben ürítik a testváladékaikkal. Fő fertőzési útvonal a fertőzött és egészséges állat találkozása, vagy a vírussal szenynyezett tárgyakkal, húskészítményekkel való kapcsolat. A betegség nem előzhető meg a fertőzött állat elkülönítésével, csak késleltetni lehet ezzel a terjedést. A vírus rendkívül virulens, a fertőzött állományokban a levegőből is kimutatható.
A vírus rezervoárja és terjesztője Afrikában az Ornithodoros nemzetségbe tartozó óvantagok, amelyek Európában azonban csak az Ibériai-félszigeten vannak jelen. Felmerült a gyanú, hogy az európai kemény testű kullancsok is terjeszthetik, de a kutatások alapján úgy tűnik, nincs számottevő szerepük. Ugyanakkor kísérletesen bebizonyosodott, hogy a vérszívó legyeknek és a tetveknek lehet szerepük a kór terjesztésében. Házisertések megfertőződhetnek vaddisznókkal való közvetlen érintkezés útján, de a vaddisznók ürülékével, vizeletével szennyezett takarmány is veszélyt jelent.ú
Tünetek
Túlheveny formában az afrikai sertéspestis magas lázzal (41–42 °C), bágyadtsággal, étvágytalansággal és szapora légzéssel jelentkezik, a bőr helyenként kipirul, cianotikus foltok jelenhetnek meg. A többi jellemző tünet azonban rendszerint nem alakul ki, az állat 1-4 nap alatt elhullik.
Heveny esetben a betegség kezdetén magas láz (40–42 °C) jelentkezik, ami bágyadtsággal, étvágytalansággal jár, illetve lecsökken a fehérvérsejtek száma. Károsodnak a vérerek, ami miatt a szervekben és a bőrben vérzések keletkeznek. A fülön, a végtagokon és a hasi tájékon kipirult foltok jelennek meg, ezeken a területeken kialakulhat cianózis, és a bőrben elhalhatnak kisebb területek. Továbbá orrvérzés, véres hasmenés, hányás figyelhető meg, a vemhes kocák pedig elvetélnek. A tüdőben vizenyő alakul ki, majd az állatok kómába esnek, habos váladék jelentkezik a száj-orr környékén. A lép megduzzad, akár hatszorosa is lehet az eredeti méretének. A nyirokcsomókban vérzések, a vesében, a húgyhólyag nyálkahártyájában és a mellhártya alatt pedig pontszerű bevérzések keletkeznek. Az állatok 90-100%a egy héten belül elpusztul.
Félheveny formát alakíthatnak ki a kevésbé virulens törzsek, ennek tünetei hasonlóak az előbbihez, de kevésbé súlyosak. Az érrendszeri elváltozások azonban sokkal jelentősebbek, emiatt a vérzések testszerte nagyobb arányban mutatkoznak. A vérlemezkék száma csökken, kialakul mellvízkór, az epehólyagban és az epevezetékben, valamint a vesékben ödéma keletkezik, illetve a nyirokcsomókban és vesékben vérzések is lehetnek. Az állatok 1–3 héten belül elpusztulnak. Halálozási arány 30–70%.
Idült esetet enyhe virulenciájú vírustörzsek okoznak. Tünetei a bőrben lévő elváltozások és az ízületgyulladás. A vemhes kocák elvetélnek, légzőszervi tünetek jellemzőek, gyakori a bakteriális társfertőzések következtében kialakuló tüdőgyulladás, szívburokgyulladás. Elhalások a bőr mellett a mandulákban és a nyelven is megjelenhetnek.
Védekezés
Mivel oltóanyag még nem áll rendelkezésre, a megelőzésre kell törekedni. A fertőzött vaddisznókkal való találkozást megakadályozni fizikai akadályokkal lehet (dupla kerítés), de arra is oda kell figyelni, hogy vadászatkor az elejtett állatot olyan járművel szállítsák, melyet külön erre a célra szántak, és lehetőleg a parkolás a vadászterületen kívül történjen. Ruhát, felszerelést fontos tisztítani, zsigereket és egyéb hulladékot megfelelő tárolóban elhelyezni. Az elejtett vaddisznóból mintát kell venni, és legalább 48 órán át kerülni kell a házisertésekkel való mindennemű érintkezést.
A gazdaságokban fontos a higiéniai szabályok betartása, lábbelik, eszközök, autók fertőtlenítése. Az újonnan érkezett állatokat érdemes 14–30 napig elkülönítve tartani.
A fertőzés bejelentési kötelezettséggel jár, gyanú esetén a hatósági állatorvos állapítja meg a betegséget, a telepet pedig zárlat alá helyezik. Ha a járványügyi nyomozás során kiderül, hogy másik telepről hurcolták be a vírust, akkor a zárlat kiterjeszthető további gazdaságokra. Amennyiben biztossá válik az ASF-fertőzés, az Országos Főállatorvos erről tájékoztatja az EU bizottságát és a tagállamokat. Ezek után létre kell hozni a Helyi Járványvédelmi Központot, és értékbecslést követően leölni az állományt.
Mindezek fényében, bár túlzásnak és feleslegesnek tűnhetnek a megelőzés érdekében hozott higiéniai szabályozások, mégis érdemes betartani őket, és tájékoztatni az állattartó telepeken dolgozókat, látogatókat, valamint a vadászokat ezekről.
Az ASF jelenleg is itt van, 2018. 04. 21-én mutatták ki először Gyöngyös közelében. Eddig még hazánkban kizárólag vaddisznókban találtak igazoltan ASF vírust. A legfrissebb információk a Nébih honlapján követhetőek nyomon.
A képek és a források a szerzőnél elérhetők.
Guttyán Piroska
