Terményvédelem gázosítással

A terménytárolás során megjelenő rovarkártevők jelentős veszteségeket okoznak. A FAO-jelentések átlagosan 10%-ra becsülik a különféle rovarok okozta kártételt tárolt terményeinkben és élelmiszereinkben. A károsítószervezetek nemcsak a közvetlen fogyasztással, hanem rágcsálékuk, ürülékük levedlett lárvabőreik hátrahagyásával közegészségügyi problémákat okoznak, a terményt emberi, állati fogyasztásra alkalmatlanná teszik.

A károsítóval fertőzött termény bemelegszik, szövedékes, összetapadt lesz, könnyen megtelepednek rajta a penészgombák, fuzáriumok. A mag táplálószövetének, illetve magának az embriónak a megrágásával csíraképtelenné válik, a vetőmag használati értéke megszűnik, a szabványok szerint ha a vetőmag mintájában élő rovart találnak, az egész tételt kizárják a fémzárolás folyamatából, és csak gázosítás, illetve átrostálás után lehet azt újraminősíttetni. A betárolt termény rovarkárosítás hatására piacképtelenné válik, úgy, hogy annak szinte teljes előállítási költsége veszendőbe megy, ezáltal jelentős kiesést okozva.

A károsító rovarok elleni védekezésnek a tárolóhelyen már esetleg megtelepedett rovarkárosítók irtásával kell kezdődnie. A tárolóhelyről vigyünk ki mindent, legyen az előző évről maradt termény, göngyöleg, ami esetlegesen ott maradt. Az üres tárolóhelyeket alaposan ki kell takarítani, a padozat és a falak hézagos részeit alaposan ki kell tisztítani, portalanítani minden egyes párkányt, oszlop menti éleket és sarkokat. Célszerű az arra engedélyezett 1–2 ml/m² ACTELLIK 50 EC-vel (pirimifosz-metil), ami a még rendelkezésre álló utolsó szerves foszforsavészterek közzé tartozik vagy 40–60 ml/m² K-OBIOL 25 EC 5 (deltamerin + piperonil-butoxid) nevű készítménnyel elvégezni a rovarirtást. A készítmények II. forgalmazási kategóriájú növényvédő szerek, azt az arra jogosult zöld könyvvel rendelkező gazdálkodó is beszerezheti, és hagyományos motoros permetezővel vagy hidegködképző géppel ki tudja juttatni. A készítmény a betárolt terménynél is használható 4–6 ml/t vagy 150–300 ml/m² mennyiségben.

Egy kellően kitakarított, fertőtlenített tárolóhely már nagyon sokat jelent abban a tekintetben, hogy az oda több hónapra betárolt terményben ne legyenek károsító rovarok. A rovarok és egyéb károsító rágcsálók, madarak távoltartása érekében a tároló műszaki hiányosságait szüntessük meg, a padozat, falak réseit tömjük be vagy javítsuk ki. A tetőzet állapotát vizsgáljuk át, ha repedt, hiányos, lyukas fedőelemek vannak, azokat cseréljük ki, már csak a beázás veszélye miatt is. A nyílászárók szigetelését ellenőrizzük, ha hiányosak, nem pontosan zárnak, hozzuk rendbe a problémát, a magtár közvetlen környezetében található idegen anyagokat vigyük el onnan. A rovarok betelepülése azonban ún. passzív úton, leginkább a fertőzött termény betárolásával megy végbe. Ilyen esetben, ha a termény betárolása mindenképp szükséges, a fertőzött terménytételt gázosítani kell. Ez az eljárás történhet konténer, sátor vagy fólia alatti gázosítási eljárással. A borsózsizsik a zöldborsót még kint a táblán felkeresi, és petéjét a hüvelyben lévő magokba helyezi, a lárva abban fejlődik, majd ott bábozódik. Ezért vetőmagborsó esetén kötelező, az étkezési és takarmányborsó esetén pedig erősen ajánlott a gázosítási eljárás a fertőzés megszüntetése érdekében. A fentebb már említett készítmények használhatóak a betárolt termény kezelésére hagyományos permetezéssel, ULV-eljárással és hidegködképzéssel való kijuttatással is.

Viszont ezek hatékonysága – mivel a károsítók pete- és bábalakban nem mozognak, és nem táplálkoznak, csupán a passzív légzési funkciójukon keresztül támadhatjuk őket, nem lesz kielégítő csak gázosítási eljárással.

A gázosítás technológiája

A mérgező gázokat, elsősorban a cián-hidrogént 1898-ban alkalmazták először az USA-ban, és itt fedezték fel a szén-diszulfid hatását is, amely vegyületet egy melaszt szállító uszályon a patkányok ellen vetettek be. Rovarirtásra a klór-pikrint 1907ben, rágcsálóirtásra a kén-dioxidot 1910-ben kezdték alkalmazni. A gázosítószerek gyártásával és a különféle gázosítási módszerekkel elsőként a német DEGESCH cég kezdett hatékonyan foglalkozni 1922-ben, a ciánt gázosításra először hidrogénnel a hírhedt ZYKLON, majd az ingerlő hatású klór-pikrinnel kombinálva ZYKLON-B nevű gázkonzervként hozták forgalomba. Kártevőirtásra való felhasználásra 1928-ban kezdődött a foszfor-hidrogén alkalmazásának gyakorlata. Az 1950-es években négy gáz: a foszfor-hidrogén, metil-bromid, etilén-oxid, cián-hidrogén került előtérbe, jelzőgázként a klórpikrint használták. Az EU-ban a metil-bromid ökotoxikológiai, illetve az etilén-oxid felhasználási engedélye elsősorban humán egészségügyi okok miatt már betiltásra került, a cián-hidrogén használható, de hazánkban csak indokolt esetben, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal külön engedélyével lehetséges. Igy maradt a foszfor-hidrogén, ami a kártevőirtásban lehet alumínium-foszfid, illetve magnézium-foszfid. A vegyületet már több mint kétszáz éve leírták, de nagymértékű tűzveszélyessége miatt gyakorlati alkalmazása csak az elmúlt 70 évben valósulhatott meg. Ez abból adódik, hogy a földfémek foszfidjaiból a levegő páratartalmának hatására kifejlődő foszfor hidrogén-difoszfinné és hidrogénné alakul át: 2PH₂– > (PH₂)₂ + H₂. A difoszfin már szobahőmérsékleten önmagától meggyullad, és lángra lobbantja a foszfor-hidrogént is. Kezdetben a foszfor-hidrogén tűzveszélyességét úgy próbálták kiküszöbölni, hogy kálium- vagy nátrium-hidrokarbonátot adagoltak hozzá: 2KHCO₃ vagy 2 NaHCO₃– > K₂CO₃ vagy Na₃CO₃H₂O + CO₂, így kálium- vagy nátrium-karbamát keletkezett, ami nem éghető. Ez vagy a foszfor-hidrogén meggyulladását megakadályozó védőgázként szerepelt, majd később a kálium-, illetve nátrium-karbonátot ammónium-karbamát váltotta fel, így NH₂COONH₄– > 2 NH₃ + CO₂, ahol védőgázként ammónia és szén-dioxid keletkezik, és mivel a formuláció külsejét vonja be, ez a reakció hamarabb végbe megy, így a védőgáz kialakulása megelőzi a foszfor-hidrogén kialakulását, ami a tűzveszélyt minimálisra csökkenti. A foszfor-hidrogén, PH₃ tulajdonságai: a levegőhöz viszonyított sűrűsége 1,17, forráspontja 87,77 ^oC, színtelen, szaga kellemetlen, karbidra, rothadó halra, fokhagymára emlékeztető, vízben kissé oldódik, gyenge sav, nem korrozív.

A DEGESCH és az akkori DELITIA cég egyszerre, párhuzamosan dolgozta ki a foszfor-hidrogén előállítására szolgáló új védőgázként az ammóniát és szén-dioxidot fejlesztő alumínium-foszfid hatóanyagú készítményeit, kezdetben alumínium-foszfid tasak, majd a tabletta- és a labdacsformulációkat.

A jelenleg rendelkezésre álló készítmények

Magyarországon értékesíteni, megvásárolni, szállítani és felhasználni csak érvényes gázmesteri szakképesítéssel szabad!A készítmény 1 kg-os zárt fémpalackban kerül forgalomba, egy kg készítmény 33–47 tonna termény gázosításához elég. A tabletta és golyó 3 g-os, amiből 1 g foszfin szabadul fel, a pellet 0,6 g, amiből 0,2 g gáz képződik. A készítményt az engedélyokiratok szerint 15 ^oC felett, legalább 60%-os relatív páratartalomnál felhasználni, míg a gázosított anyag nedvességtartalma 11,5% kell hogy legyen. A behatási idő minimum 48 óra, ez azonban az időjárás és egyéb tényezőktől függően lehet több is, erős atkafertőzés esetén 10–12 nap.

 leggyakrabban garmadában álló betárolt terménynél golyókat vagy pelletet alkalmazunk, amit szondával juttatunk a terménybe, majd azt a végén egy speciális fóliával letakarjuk. Silóknál alkalmazható az áthúztatás, amibe automata adagolóval lehet behelyezni a gázosítószert, valamint elterjedt egy J-System nevű rendszer, ahol a gázosítószer behelyezésre kerül a siló tetején, a terményoszlop felső szintje alá 20–25 cm mélységben, a keringtetést pedig egy robbanásbiztos motorral hajtott ventilátor végzi, ami felül befúja, alul pedig kiszívja a silótérben levő gázelegyet.

A kezelt terményt a behatási idő után a fólia eltávolításával és az épület megnyitásával szellőztetni kell. Majd az engedélyokiratban meghatározottak szerint a terményt ki kell rostálni, ez azonban már a raktározó megbízó felelőssége, nem a gázmesteré; a gáztérátadási jegyzőkönyvben a gázmester rögzíti, hogy a rostálást a termény kitárolásakor vagy azt megelőzően el kell végezni.

A foszfor-hidrogén sejtméreg a citokróm-oxidáz enzimhez kötődve, a máj és a vese sejtjeit károsítva anyagcserezavart idéz elő. Zsíroldékony tulajdonsága miatt a központi idegrendszert izgatja, majd bénítja. Mérgezést követően 3-4 nappal sejtkárosító hatása miatt ún. késleltetett halál következik be. A légutakon kerül az emberi szervezetbe, de a foszfor-hidrogén fejlesztésére szolgáló készítmény lenyelése estén ugyanaz a mérgezés áll elő. Tünetei, kis mennyiségben, nehézlégzés, rekeszizomtáji és mellkasi fájdalom, légszomj, halálfélelem. Nagy töménységben igen erős mellkasi fájdalom, nehézlégzés, eszméletvesztés, majd tüdővizenyő alakul ki, ami halálos lehet. Lenyelve mellkasi fájdalom, hányás, hasmenés, ájulás, eszméletvesztés, halálos kimenettel.

Jó szakemberrel…

A foszfor-hidrogének az életveszélyes és vízzel érintkezve tűz- és robbanásveszélyes tulajdonságaik miatt veszélyesek, ennek ellenére tapasztalható, hogy a feketepiacról (Ukrajna, Szerbia) beszerezve többen maguk kívánják megoldani a tevékenység elvégzését. Belegondolni is borzalmas, hogy a veszélyes üzemi tevékenység végzése esetén egy apró meggondolatlan mozdulatnak vagy egy rosszul meghozott döntésnek milyen következményei lehetnek, nem beszélve annak jogi szankcionálásáról. A másik, amire felhívnám a figyelmet, hogy elég nagy árverseny van a piacon, miközben a gazdatársadalom a viszonylag magas input- és terményárak negatív gazdasági trendje miatt nem vagy csak kevés tartalékkal rendelkezik. Vannak szakképzetlenek, akik olyan árakon vállalnak gázosítást, hogy abból, ha az előírt dozírozást végrehajtanák, aligha érné meg számukra elvégezni azt. Majd arra hivatkoznak, hogy a szellőztetés után már nincs hatása a gázosításnak, ami egyébként így, önmagában igaz. Eközben az aluldozírozott gázosítószer, a nem kellő időben végrehajtott gázosítás és a csökkentett behatási idő különkülön vagy együttesen kialakítja a rezisztenciát. Olyan szakembert keressünk, aki lehet, hogy nem dolgozik 400 Ft/t ár alatt, de vállalja, hogy egy erre a célra használható kis tülltasakban tesztrovarokat ad, amit kér, hogy a megbízó helyezzen el a tárolóban, majd szellőztetés után együtt megvizsgálják, hogy azok életben vannak-e. Ma már a Detia Degschnek van olyan rovartesztje, amellyel a gázmester megállapíthatja, hogy ezek a rovarok rezisztensek-e a foszfinra vagy sem. Előbbi esetben nincs értelme gázosítani, inkább az inszekticides kezelést alkalmazzuk.

Mindenesetre, ha már megtermeltük a terményt, és ott van a pénzünk a raktárban, áru formájában, az komoly törődést, odafigyelést igényel, különösen most, amikor könnyen eladhatatlanná válik a termény bármilyen apró minőségi kifogás esetén is. Ezért fontos, hogy időben – nem, amikor a vevő kéri, vagy elszállítanák az állományt, de az rovarokkal fertőzött –, folyamatosan győződjünk meg arról, hogy nincs-e rovarkártételre utaló nyom, rovartetem, lárvabőr, szövedék, ürülék a betárolt terményben. Amennyiben van, kérjük szakemberek segítségét a probléma megoldásához.

Nagy János
egészségügyi gázmester