Az aratás és a betakarítás után a feladatok nem érnek véget. A gazdálkodóknak még akkor is oda kell figyelniük a terményre, amikor eltárolják azt. A betárolt termények lehetnek: búza-, kukorica-, napraforgó-, repce- vagy szójamagvak. A tároláskor sok és veszélyes kártevő megtelepedésére és kártételére lehet számítani.
A terménytárolás buktatói
Nem szabad elfelejteni, hogy egyes gombakártevők (pl. fuzáriumgombák) tovább tudnak fertőzni. A termény szárazon tartása is fontos feladat (1. kép). A megtermelt áruk nagy részét szemes terményként, alapanyagként tárolják a gazdaságok (2. kép). A tárolás egész ideje alatt számos kártevő, kórokozó károsíthatja a terményeket. Felléphetnek gombafertőzések, megjelenhetnek rágcsálók, károsíthatnak rovarok és madarak is.
A betárolt terményben a kár- és kórokozók 20–30%-os veszteséget is tudnak okozni, de akár eladhatatlanná is válhat a betárolt termény.
Fontos a raktár szakszerű tisztítása és karbantartása is (3. kép).
A problémát okozhatja beázás, amelynek penészedés, dohosság lehet a következménye. A rovarok rágása szintén minőségi kárt okoz. Ilyen kártevők lehetnek a zsizsikfajok és számos molylepkefaj lárvája. Az atkák kártétele nehezen vehető észre, de akkor, amikor már felfedezzük, olyan mértékű a kár, hogy az nem orvosolható, a védekezés már nem lehetséges, a növényi terméket meg kell semmisíteni.
A rágcsálók okozta probléma mennyiségi és minőségi kárt okoz. Odavonzzák a ragadozó madarakat, melyek odapiszkítanak a tárolóhelyiségbe (4. kép). A felszaporodást elősegítő tényezők a zárt épületen belül: az időjárás viszontagságaitól védve, fagymentes helyen olyan fajok is kártevőként lépnek fel, amelyek a téli hideg időjárást nem élnék túl.
Meghatározó a kártevők felszaporodásához a védett környezeten belül: a páratartalom, a megfelelő hőmérséklet, a fény és a táplálék fajtája is.
A levegő hőmérséklete limitáló tényező, amely szinte minden fajnál meghatározza az imágóvá válás fejlődési idejének hosszát: a gabonaálszú fejlődési ciklusa 17–26 oC-on több mint 32 nap, míg 28 oC felett 22–25 nap. Az ázsiai babzsizsik egy generációjának 17 oC-on a kifejlődése 38–46 napig tart, 22 oC-on 30 nap, míg télen 3-4 hónapig tart. Amennyiben a napi átlaghőmérséklet 10 oC alatt van, akkor az imágó diapauzál. A másik fontos limitáló tényező a páratartalom. Számos fajnál számít a magas páratartalom, amely felgyorsítja a rovarok fejlődését: ilyen a kaprabogár. A faj számára legalább 35 oC és 75%-os páratartalom kell az optimális fejlődéséhez. A kukoricazsizsik normális fejlődéséhez minimum 30 oC és 70–80% relatív páratartalom szükséges.
Láthatatlan károsítók
A raktári károsítók mindig rejtett életmódúak, a raktározott magvak belsejében rágnak (5. kép).
Más fajok szintén nem szeretik a fényt, olyanok sem, amelyek nem a magok belsejében élnek. Ilyen faj a kaprabogár. A polifág kártevőfajok nem válogatósak, szinte minden betárolt terményen fel tudnak nőni. Ezek közül ilyenek egyes molylepkefajok hernyói, a kaprabogár, a gabonaálszú. Vannak olyan monofág fajok, amelyek csak egy növényhez vagy egy fajcsoportba tartozó tápnövényhez kötődnek, ilyen például a kínai babzsizsik. Egyes kártevők fejlődési ideje a tápnövénytől függően is változhat. A kukoricazsizsiknek, amennyiben kukoricát eszik, akkor 27–29 nap alatt fejlődik ki egy generációja, búza fogyasztásakor 24–26 nap alatt. A magok fizikai állapota is limitáló tényező, mert a fogasnyakú gabonabogár csak a törött szemeket tudja megrágni, így előnyös az ép szemek betárolása.
A raktári kártevők, amelyek bosszúságot okozhatnak, a következők:
Közönséges babzsizsik (Acanthoscelides obtectus). Évszázadokkal ezelőtt Dél-Amerika szubtrópusi területeiről került Európába. A faj limitáló tényezője a hőmérséklet, így az északi, hűvösebb klímájú országokban csak raktári kártevőként lép fel. Hazánkban a nyári időszak megfelel a faj szabadban történő kifejlődéséhez. Hazánkba a 19. század végén hurcolták be, azóta általánosan elterjedt. A léghőmérséklettől függően évente akár 3-4 nemzedéke is kifejlődhet. A nőstény a petéit a szántóföldön a babszemekre (a bogár berág a hüvelybe), a tárolókban a babzsákokra rakja. A faj jellemző kárképe a babokon levő kb. 2 mm átmérőjű lyuk. A bogár igen jól repül, így az áttelelő bogarak attól a helytől, ahol kifejlődtek, jóval távolabb lévő babtáblákon is fertőzhetnek. Szabadföldön és raktárban is jól szaporodó faj. A nevéből adódóan a babzsizsik fő tápnövénye a bab, de sikeresen ki tud fejlődni lóbabban, szójában, borsóban, lencsében, lednekben, csicseriborsóban és csillagfürtben is.
A gabonazsizsik (Sitophilus granarius) (6. kép) eredeti hazája nem ismert, ma már kozmopolita faj.
A bogár 3,5–5 mm-es, fekete vagy sötétbarna, hosszúkás testű, kitinpáncélja pontozott. Hazánkban a gabonatárolókban általában 3–4 nemzedéke fejlődik ki egy év alatt. A bogár az áttelelő forma, főleg a raktárak repedéseiben. Tavasszal, amikor az átlaghőmérséklet eléri a 10–12 oC-ot, az imágók érési táplálkozásba kezdenek, amely a peterakásukhoz szükséges. A nőstények a mag csírarészén apró lyukat rágnak, és oda helyezik el a petét. A lárva egy magban fejlődik végig, a magot nem hagyja el, csak imágó formában. A nőstény széles hőmérsékleti tartományban, 16–35 oC között rakja a petéket. A lárva fejlődését erősen befolyásolja a mag nedvességtartalma. Amennyiben a mag nedvességtartalma 14% alatti, akkor az gátlólag hat a fejlődésére. A 10% alatti nedvesség pedig tömeges pusztulást okoz. Tápnövénye még az őszi búza, az árpa, a rozs és a tritikálé.
A rizszsizsik (Sitophilus oryzae) a 19. században került Indiából Európába és a világ többi országába, így elmondható, hogy a sarkkörök kivételével ma már általánosan elterjedt kártevő. Itthon évente 3 nemzedéke fejlődik. A faj melegigényes, és a szárazságot is jól tűri. Az imágó az áttelelő forma, amely zárt helyen, a tárolókban vészeli át a telet. Kártétele összetéveszthető a gabonazsizsikével. Tápnövénye még a rizs, a búza, árpa, kukorica, köles, zab és a napraforgómag.
A molyok közül a raktári gabonamoly (Nemapogon granella) őshonos, két nemzedékes. A lepke lárvája a kártevő alak, amely szinte minden gabonát károsít a tárolókban. A szövedékével és az ürülékével minőségi és mennyiségi kárt is tud okozni. A lepkék és a hernyók is fénykerülők, így főként a falak, gerendák és a padló repedéseiben bújnak el, és ott is bábozódnak.
A mezei gabonamoly (Sitotroga cerealella) szintén őshonos faj, így mindenütt megtalálható. Az imágók és a lárvák szintén fénykerülők, általában 3-4 nemzedékük fejlődik, de optimális körülmények között akár 5–10 generációjuk is lehet évente. A hernyók a gabonák lisztes részeit fogyasztják. Fő tápnövénye: a kukorica, a búza, a rozs, az árpa, a rizs.
Egyéb, de fontos kártevő a házi egér és vándorpatkány. A kártételük abban nyilvánul meg, hogy ürülékükkel szennyezik a terményt, ami közegészségügyi kockázatot jelent. Emellett a rágásukkal is problémát okoznak. Odavonzzák a ragadozó madarakat, melyek ürülékükkel (a bagolyfajok esetében köpetükkel) is fertőzést okozhatnak. A magevő madarak közül a balkáni gerle, az örvös galamb, a szirti galamb okozhat kárt, a raktározott növények elfogyasztásával és az ürülékével való szennyezésével.
A raktári védekezés lehetőségei
Fontos teendő a raktár kritikus, gyenge pontjainak a felkutatása, kijavítása. Meg kell szüntetni a repedéseket a falon és a padozaton. A tető épségére minden évszakban ügyelni kell, az ősz környékén a beázás, a falak nedvesedésének a megszüntetése fontos feladat. A nyílászárók jó záródása mellett fontos a szellőztetésre használt nyílások rovarhálóval való ellátása. Nem csak termelőüzemekre érvényesek ezek a megállapítások; a kereskedelmi raktáraknál is fokozottan kell figyelni. Főleg a behurcolás jelent nagy veszélyforrást.
Megelőző védekezések
Az üres raktárakat fertőtleníteni kell. A raktár fertőtlenítésének a célja a raktárban lévő károsítók aktuális fejlődési alakjainak a gyérítése. Az előrejelzésre szín- és feromoncsapdák állnak rendelkezésre, melyek még a betelepülés kezdetén jelzik a kártevők megjelenését.
A fertőzött termény kezelése
Amennyiben a betárolt terményben felszaporodtak a kártevők, akkor nagyon fontos a kártevő faj vagy fajok meghatározása, mert ez határozza meg a felhasznál technológiát a kártevő(k) ellen. Ebben az esetben védekezést kivétel nélkül gázosodó növényvédő szerekkel tudjuk elvégezni. A gázosítószerekkel a védekezést csak gázmester hajthatja végre.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
