Újra aktuális: kártevők a talajban

Mikor, hol, mi ellen kell védekeznünk? A földi élethez nélkülözhetetlen polidiszperz rendszer a termőtalaj. Nélküle elképzelhetetlen a földi élet. Ellátja az élőlényeket; a növényeket és az állatokat vízzel, valamint tápanyagokkal, ezenkívül támaszt ad a gyökereknek. Itt történik a szerves anyagok megkötése és átalakítása. A talaj háromfázisú polidiszperz rendszer, egy keverék. Az alkotórészei: a szilárd, a folyadék- és gázfázisú anyagok. Ezek egymással összefüggő rendszert alkotnak.

Élet a talajban

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hegy ez az alapvető rendszer az élet szempontjából rendkívül fontos! Az utóbbi évtizedekben a hazai talajok sok esetben sérültek, egyes helyeken súlyosabban, máshol kevésbé. Ez a természetes biotikus és abiotikus körülményeket elhagyva, kizárólag az ember tájátalakító tevékenysége és szennyezése miatt történt és történik napjainkig. Ezektől a változásoktól a talaj egészséges egyensúlya megbomlott. Ennek következtében a talajban egy sor hátrányos folyamat indult be. Ezek a folyamatok a növények egészségi állapotát, a termés mennyiségét és az emberi életminőséget is negatívan befolyásolják. A felhasznált növényvédő szerek sajnos nemcsak a potenciális kártevőket pusztítják el, hanem a talajélet szempontjából nélkülözhetetlen olyan lebontószervezeteket, ragadozókat, mutualista szervezeteket is, amelyek általában szűk tűrésű (sztenök) fajok.

Talajéletrontás

A mezőgazdasági termelésben elsősorban olyan növényvédő szerek okoznak problémát, melyek a talajban akkumulálódnak, és ott átalakulnak, és ezek az átalakult vegyületek negatív hatással vannak a talajban és a talaj felett található élőlényekre. Ezekben a sérült talajokban az obligát és opportunista kártevők fel tudnak szaporodni, és számottevő kártételt okozhatnak. Az okszerű, integrált növényvédelemmel nemcsak a pénztárcánkat kíméljük meg, hanem a talajéletnek is jót teszünk. Ha segítjük a hasznos szervezeteket, amelyek kordában tartják a kártevőket, akkor kevesebb növényvédő szert kell használnunk. Általában a kártevők előrejelzése, így a talajlakókéra is többszintű rendszer kell alkalmaznunk, amelynek lehetőleg már az imágók megfigyelésével kell kezdődnie. A többszintű rendszerek a következő módszerekből állhatnak: a Jermy típusú fénycsapda, szexferomoncsapda, talajcsapda, térfogat quadrát mintavétel és a színcsapdák. Ezeket az előrejelzési módszereket térben és időben kombinálva összefüggéseiben láthatjuk, hogy milyen valószínűséggel, hol, mikor és milyen mennyiségben jelenhetnek meg a kártevők. Ezzel kezünkbe kerül egy nagy hatékonyságú előrejelző rendszer, amellyel akár táblaszinten is jelezni tudjuk a várható kártétel nagyságát.

Kártevők, kórokozók

A talajlakók általában polifágok, vagy oligofág kártevők. Nagyon csekély esetben monofágok. Ezért a talajlakó kártevők bármelyik termesztett növényünkben kárt tehetnek. Vannak olyan kórokozók, melyek ellen nehezen tudunk védekezni, ilyen az Agrobacterium tumefaciens baktérium. Ez a kórokozó fás szárú növényekre lehet végzetes. Amennyiben megtámad egy fát, az menthetetlen. A további fertőzés megakadályozása érdekében a megfertőzött fát el kell távolítani, és oda 6-8 évig tilos fás szárú növényt ültetni. A baktérium elsősorban a gyökereken, az ágakon és törzsön is képes tüneteket okozni (1. kép).

A kártevők közül szabad szemmel nehezen észrevehetőek a fonálférgek (2. kép). A fonálférgek nemcsak a gyökerek károsításával okoznak kárt, de képesek a szárrészek, gumók és a levelek károsítására is. Ismert, hogy vírus-, baktérium- és gombaterjesztő képességgel is rendelkeznek.

Az egészséges talajban a fonálférgeket ragadozók: atkák, ugróvillások, hangyák, és különböző rovarok lárvái fogyasztják el. Egyes gombafajokról is ismert, hogy képesek elfogyasztani a fonálférgeket. A laza, homokos területeken él a szabadföldi gubacsfonálféreg. A legújabb vizsgálatok szerint Magyarországon szabadföldön is át tud telelni. Az üvegházakban előforduló fonálféregfajok általában melegigényesek ezért csak üvegházakban tudnak áttelelni. Ilyen faj a kertészeti gubacsfonálféreg, a növényházi gubacsfonálféreg és a melegövi gubacsfonálféreg. Ezek szabadföldön akkor okoznak kárt, ha a palánta már a palántanevelés során megfertőződött. A szárfonalféreg sok tápnövényű (polifág) faj.

A növények belsejében élősködik, tehát belső élősködő. Optimális esetben évente 3–8 nemzedéke fejlődik ki. Az áttelelése a talajban történik, növénymaradványokkal, gyomnövényekben, a haszonnövények áttelelő képleteiben: dughagymában és a fokhagymagerezdekben. A szárfonalféreg a fokhagymán és a vöröshagymán, ezek szárán, a levelén, valamint a hagymatesten és zöldségféléken okoz látványos tüneteket. A hagyma levelei rendellenesen növekednek a szárfonálféreg kártételének hatására. Az így károsodott növények a fejlődésben visszamaradnak kondíciójuk romlik. Ennek a fajnak a kártételével elsősorban az öntözött területeken kell számolnunk. A legnagyobb kárt a fokhagymában okozza. A fokhagymán a következő tünetek jellemzőek: fiatal levelek elkeskenyednek, vékonyak és hosszúak, ún. fűszerűek lesznek, a hagymaszáron torzulásokat, repedéseket találunk. A tárolás esetén a hagymagerezdek megbarnulnak, elpusztulnak.

Védekezés: a szárfonalféreg ellen úgy lehet védekezni, hogy csak egészséges szaporítóanyagot vásároljunk, és fertőzés esetén legalább ötéves vetésforgó legyen tartva.

A paprika, a sárgarépa, a gyökér, a pasztinák, a káposztafélék is potenciális tápnövényt jelentenek a fonálférgeknek.

A láthatatlan ellenfél: a cserebogárpajor

A talajban élő rovarkártevők lárvái egy vagy több évig fejlődnek a föld alatt. A leggyakoribb és az egyik leglátványosabb kárt okozó talajlakó kártevő a cserebogár lárvája, a pajor. A pajor több évig (három) fejlődik a talajban, és ezért tud éveken át kárt okozni. Az idős harmadik éves pajor nemcsak a hajszálgyökerek megrágására képes, hanem a vastagabb gyökereket is képes el- és megrágni. A bogarak közül az áprilisi, a májusi, az erdei, a júniusi cserebogarak okozzák a legtöbb kárt. Ezek közül kártétele nagyságával kiemelkedik a májusi cserebogár (Melolontha melolontha). A csontszínű vagy fehéres lárva (pajor) az élete első szakaszában (3. kép) a talajban található humusszal, fejlődése későbbi szakaszában elsősorban a közelben élő növények gyökereivel táplálkozik.

Táplálékhiány esetén növényt keresve nagyobb távolságot is képes a talajban megtenni. Az utolsó éves lárva a vastagabb gyökerek meg- és átrágásával a fiatalabb csemeték pusztulását is okozhatja. Optimális esetben az imágóvá történő kifejlődéséhez 3 év szükséges. Abban az esetben, ha a táplálék szűkös, akkor ez akár 2 évvel is tovább tarthat. Jól felfogott érdekből a facsemeték telepítése előtt vizsgáljuk át az ültetőgödröket. Ezzel meg tudunk győződni arról, hogy kell-e védekezni pajor ellen. Amennyiben az ültetőgödörben 1-2 egyedet találunk, úgy mindenképp használjunk valamilyen talajfertőtlenítőt. A drótféreglárvák és cserebogárpajorok is sokat mozognak a talajban. A hőmérséklet és nedvesség változása esetén függőlegesen és vízszintesen is jól tudnak mozogni. A lárvák ősszel, a talajhőmérséklet csökkenésekor az átteleléshez mélyebbre húzódnak. Az enyhe teleken a gyökérzónában telelnek. Tavasszal, amikor a talaj hőmérséklete emelkedik, a felső rétegekbe vándorolnak, ahol folytatják a táplálkozást. Szeptemberben, még a hűvösebb időszak beállta előtt a lárvák a talaj felső, 20–30 cm-es rétegében élnek. Az ilyenkor végzett talajvizsgálat a következő évi kártételükre megbízható információt adhat.

Egyéves fejlődésű talajlakók

Az egyéves fejlődésű talajlakó fajok: a pattanóbogarak lárvái (4. kép), az amerikai kukoricabogár lárvái, a vincellérbogarak, a szipolyok (5. kép) és a répabarkók lárvái. Ezek lárvái az egyedfejlődésük legérzékenyebb szakaszában védett helyeken, a talajban, a növények szerveit rágva vagy a növények belsejében élnek, és ott okozzák a legnagyobb kárt. Elmondható, hogy imágó (bogár) állapotukban viszonylag rövid életűek. A kártevő bagolylepkék közül a vetési bagolylepke lárvája, a mocskospajor (6. kép) a cserebogárlárvákhoz hasonló kártételt tud okozni. Károkozására elsősorban napraforgóban, kukoricában kell számítani. A gyökérzöldségfélékben, a paprikában, a cukorrépában, a gabonafélékben és a hagymában is jelentős kártevő. A talajlakó kártevőkétől eltérő életmódja miatt másképp kell ellene védekezni.

A fiatal lárva a leveleket fogyasztja, nappal a levelek fonákán bújik meg. A fiatal hernyó kártétele még nem jelentős, viszont ebben az időszakban lehet ellene védekezni. Az idősebb hernyó már fénykerülővé válik, így lehúzódik a talajba. Éjszaka előbújik, ekkor a növény szárát, gyökerét teljesen körberágja, odvasítja. Amennyiben a fiatal növények gyökerét vagy föld alatti szárát rágja el, akkor az a növény elpusztul (7. kép).

A faj gradációja esetén a kár látványos és súlyos, a növények foltszerűen pusztulnak. A vetési bagolylepkének évente két nemzedéke fejlődik, amikor meleg az ősz, akkor tud szaporodni. A kártétel megelőzésére nagy hatásfokú fénycsapdát és szexferomoncsapdát is alkalmazhatunk. A rajzáscsúcsot – amit feromoncsapdával kiválóan jelezni lehet – követő 10–15 napon belül mindenképp védekezni kell, mert ekkor a fiatal hernyók még a növényen vannak.

Amerikai kukoricabogár

A talajlakó lárvájú amerikai kukoricabogár az eddig bemutatott fajokkal ellentétben monofág, alapvetően kukoricával és cirokkal táplálkozik. Őshazája Észak-Amerika, első európai egyedeit 1992-ben a belgrádi repülőtér közelében találták meg. A kártevőt őshazájában kordában tartó rovarpatogén vírus vagy gomba és egyéb parazitoid hiányában viharos gyorsasággal terjedt szinte egész Európában, így Magyarországon is. A fő kártevő a lárva, de az imágók az érési táplálkozásukkal is súlyos minőségi és mennyiségi kárt tudnak okozni. A lárvák a gyökereket rágják, odvasítják. A fiatal lárvák elsősorban a puhább gyökerek csúcsát, az idősebbek pedig a vastagabb tartógyökereket rágják el. A gyökerek megrágásával a növények tápanyag-ellátottsága és vízháztartása nagyban romlik. Ezért az így megrágott növény visszamarad a fejlődésben. Az idősebb lárvák által elrágott támasztógyökerek hiánya miatt csökken a növények stabilitása, a kukorica támasztása gyengül, és erősebb szél hatására eldől. Ez megnehezíti a betakarítást.

Az amerikai kukoricabogár mindkét neme kukoricapollennel és a bibeszálakkal táplálkozik. Ezzel a bogarak kárt okoznak: a bajusz lerágásával termékenyülési zavarok keletkeznek, a cső ablakos lesz. Az amerikai kukoricabogár szerencsére csak egynemzedékes faj. Pete alakban telel a talaj felszíne alatt. A lárvakelés tavasszal, a hőmérséklettől függően május második felétől június közepéig húzódhat. Optimális esetben a lárvából általában 30 nap alatt lesz bogár. Az imágók rajzása június közepétől kezdődik. A kártevő előrejelzése legegyszerűbb módon szexferomoncsapdával lehetséges. A kukoricabogár elleni védekezés leghatékonyabb módja a vetésváltás.

A védekezés szempontjai

A talajlakó kártevők elleni védekezés hatékonyságát több tényező együttesen befolyásolja. A kezelés időpontjának meghatározásánál vegyük figyelembe, hogy a ma engedélyezett talajban használható növényvédő szerek maximum 4–6 hétig hatnak. A talajlakó kártevők a talaj hőmérsékletének csökkenésével a talaj mélyebb rétegeibe húzódnak, így egy utólagos, késő őszi vagy egy kora tavaszi rovarölő szeres talajkezelés, különösen rövid hatástartalmú készítményekkel, nem vezet eredményre. A legoptimálisabb kezelés a vetéssel egy menetben kijuttatott inszekticidekkel lehetséges. A mezei pockok nem tipikus talajlakó kártevők (8. kép), azonban az utóbbi évek száraz időszakai és enyhe telei kedveztek a fajnak, így számos esetben okoztak súlyos károkat.

A talajlakó kártevők ellen, a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a gazdálkodók rendelkezésére a 2024. 07. 08-ai adatok szerint (forrás: Nébih):

– Gyökérgubacs-fonálféreg, talajlakó kártevők, talajlakó kórokozók ellen: Nemasol 510.
– Cserebogárpajor, drótférgek, fonálférgek, gyomok, gyökérgubacs-fonálféreg, mocskospajor, talajlakó gombák, talajlakó kártevők ellen: dazomet.
– Talajlakó kártevők ellen: cipermetrin.
– Amerikai kukoricabogár, cserebogárpajor, drótférgek, talajlakó kártevők ellen: teflutrin.
– Lótücsök járta helyek, rágcsálóval fertőzött terület (lakott területen kívüli) csak feltételesen engedélyezett: cink-foszfid.
– Fonálférgek, talajlakó kártevők ellen: metám (nátrium).
– Bagolylepkék, pattanóbogarak lárvái, vetési bagolylepke ellen: ciántraniliprol.
– Amerikai kukoricabogár, drótférgek ellen: lambda-cihalotrin.
– Bagolylepkék, cserebogárpajor, drótférgek, hagymalégy, káposztalégy, lószúnyog, repcebolha, sárgarépalégy ellen: cipermetrin.
– Burgonyafonálféreg, fonálférgek ellen: fosztiazát.

Takács Attila
növényvédelmi entomológus