A takarmánykeverő-kiosztó kocsik használata a szarvasmarhatartásban a kötetlen tartástechnológiájú tejelő tehenészeti telepeken és a húsmarhatartásban terjedt el. A termelési szintek növelését – a jövedelmezőség fenntartásában, a tartástechnológiában – folyamatosan fejlesztik, különösen az állatjóléti igényeknek minél jobban megfelelő műszaki kialakítással, berendezésekkel, trágyatechnológiával, etetéstechnológiával.
Ezek az új innovatív megoldások az egészen kis állományú tehenészeti, a kettős hasznosítású és húsmarhatartó telepektől a nagy állatállományú, nagytejű tehenészeti telepekig és a nagy húsmarhahizlalókig fellelhetők. Az etetéstechnológiában pedig általánosnak mondható a komplett takarmánykeveréket tartalmazó TMR, terjedőben vannak a robotfejést alkalmazó tehenészetek, a részleges takarmánykeverékek kiosztása pedig egyre újabb és korszerűbb takarmánykeverő-kiosztó kocsik alkalmazását teszik szükségessé.
TMR-PMR szenázsfutószalag
A TMR, illetve PMR takarmánykeverékek alapvető összetevői a különböző növényféleségekből készült szenázsok és szilázsok. A keverékekben a hagyományosan készített silókukorica és cirkos keverékei mellett – az előnyös takarmányozási és a kérődzők tápanyag-hasznosítási tulajdonságai miatt – egyre nő a különböző teljes növényként betakarítható gabonafélékből, fűfélékből (pl. olaszperje és különböző pillangós, kalászos gabonakeverékekből) készített szenázsok aránya. Ezeknek a növényeknek a szántóföldi vetésforgóba történő beillesztése jelentősen növeli a tehenészetek, a kettős hasznosítású és a húshasznú állomány takarmányellátását.
Az adott szálas takarmányok vetési, illetve termesztési, betakarítási idejének rugalmas megválasztásával mérsékelhetők a szeszélyes – és az utóbbi időben egyre tapasztalható aszályos – időjárás káros hatásai (1. kép).
Ezeknek a szenázsalapanyagoknak mint „szenázskészítési futószalag” összetevőknek a betakarítási időpontra, időszakra vonatkozó adatait a 1. táblázat tartalmazza.
A táblázat adataiból látható, hogy az esetleges előző évi aszályos időjárás miatt kieső silókukorica, illetve cirkos keverék hiánya viszonylag rövid idő alatt pótolható. További előny, hogy a korán lekerülő kultúrák után még rövid tenyészidejű silókukorica is biztonsággal elvethető és megteremhet (2. kép).
Keverő-kiosztó kocsik, technológiai követelmények
A TMR-, illetve a PMR-monodiétás etetési technológiában, valamint a komplett TMR-takarmánykeverékeket tejelő állomány részére a különböző termelési szintnek, a húsmarhahizlalásban a testtömeg, illetve testsúly, a PMR esetében pedig a laktációs időszak figyelembevételével kell összeállítani. A takarmánykeverékek kiosztására pedig különböző konstrukciójú és nagyságrendű takarmánykeverő-kiosztó kocsik állnak rendelkezésre.
A takarmánykeverő-kiosztó kocsiknak mind a TMR-, mind a részleges PMR-takarmánykeverékek számos eltérő konzisztenciájú komponense miatt nagyon komoly keverési munkát kell végezniük a homogén keverék kialakítására. Ehhez azonban fontos néhány szabályt betartani. A komponensek berakásának sorrendjében legelőször a legnagyobb hosszúságú komponenseket, az előaprított szénaféléket kell berakni, majd ezt követően a magasabb nedvességtartalmú szenázsokat/szilázsokat, ezután pedig a különböző, szintén magasabb nedvességtartalmú (pl. répaszelet stb.) összetevőket, majd a takarmánykiegészítőket. A homogén keverék kialakításának és egyenleteségének elősegítésére a bálázott szénát, szalmát feltétlenül szükséges előaprítani, ezt a műveletet traktoros vagy magajáró teleszkópos vagy törzscsuklós homlokrakodókra szerelhető hidromotoros meghajtású bálaszeletelővel, vontatott vagy függesztett traktoros bálabontó-aprítóval lehet elvégezni, de a magajáró keverő-kiosztó kocsik silómaró berendezésével is megoldható (3. kép).
Nagyon fontos a szeletelés és bontás megkezdése előtt a bálakötöző anyag gondos eltávolítása. A takarmánykeverék homogén keverését a vízszintes vagy függőleges keverőcsigák műszaki állapota jelentősen befolyásolhatja. Ezért fontos a csigalevelek és a rájuk szerelt utóaprító kések, valamint az állókések kopásának, műszaki állapotának ellenőrzése. A különböző termelési szintű, illetve laktációs időszakú csoportok részére különböző mennyiségű takarmánykeveréket kell kijuttatni. Ezért a takarmánykeverő-kiosztó kocsikkal az etetőútra vagy jászolba a TMR- vagy PMR-takarmánykeverékekből a beállításnak megfelelően juttatják ki folyóméterenként a megfelelő mennyiségű takarmányt (4. kép).
A különböző tartástechnológiájú és hasznosítású, termelési szintű állomány részére a kiadagolt, folyóméterenkénti mennyiség a kocsiszekrényen lévő adagolónyílás, „súber” nagyságának szabályozásával és a kiosztás munkasebességének megválasztásával több fokozatban állítható be. Ezt szemlélteti a 4. táblázat.
Konstrukciós megoldások
Az etetéstechnológiai igények kielégítésére, a telep, illetve az állomány összetételének, nagyságának és termelési szintjének megfelelően eltérő működésű és nagyságrendű keverő-kiosztó kocsik állnak a felhasználók rendelkezésére. A kisebb állománnyal gazdálkodó telepeken, ahol a napi etetési technológiában az etetés ugyan több lépcsőben történik, de a keverő-kiosztó kocsik üzemeltetése kevés üzemidőt vesz igénybe, könnyű univerzális traktorokkal üzemeltethető, 10–20 m3-es tartálytérfogatú, egytengelyes futóműves, vontatott gépek is kielégítik az üzemi igényeket (5/a-b. kép).
Természetesen a nagyobb állományú telepek, a nagyobb üzemi igények kielégítésére 30–35 m3-es tartálytérfogatú, tandem futóműves vagy ikertengelyes, 40–45 m3-es tartálytérfogatú, tridemtengelyes futóműves keverő-kiosztó kocsik is rendelkezésre állnak. Ezeknek a kocsiknak az üzemeltetéséhez 125/90 LE/kW középnehéz vagy 175/130 LE/kW motorteljesítményű nehéz univerzális traktorok szükségesek.
A telepeken, ahol az etetés több termelési csoportban és nagyobb üzemelési időben – ami a feltöltésből, a menet közbeni, szállítás közbeni keverés, a kiosztás és az ürítés menetidejéből tevődik össze – végezhető el, az üzemi igényeknek a silómaróval felszerelt nagyobb, 30–40 m3-es tartálytérfogatú keverő-kiosztó kocsik felelnek meg. A magajáró takarmánykeverő-kiosztó kocsik is különböző tartálytérfogattal készülnek, a 12–24 m3-es tartálytérfogatú gépek beépített motorjának teljesítménye 125/90 LE/kW, míg a nagyobb, 30 m3-es gépeké 260/190 LE/kW.
Keverőszerkezetek
A vontatott és magajáró takarmánykeverő-kiosztó kocsik – a szakzsargonban ezeket etetőkocsiknak is nevezik – különböző vízszintes és függőleges keverőszerkezettel vannak felszerelve.
A vízszintes csigás vagy motollás keverő-kiosztó kocsik felülről nyitott kocsiszekrényének mellső és hátsó falában csapágyazott, nagy menetemelkedésű csigák végzik a keverést. A nagy menetemelkedésű felső csigák forgásiránya egymással ellentétes, az alsó csiga (csigák) a kiadagolónyílás irányába szállítja az anyagot. A csigalevelekre – az utóaprítás hatékonyságának növelésére – különböző profilkialakítású kések vannak felszerelve. Az aprítás növelésére a kocsiszekrény oldalfalára bordázott ellenkéseket rögzítenek (6. kép).
A robusztusabb építésű függőleges csigás keverőberendezések jobban, biztonságosabban tudják elviselni az üzemelés során fellépő szilárdsági igénybevételeket. A függőleges csigás keverőberendezések kocsiszekrénye is felülről nyitott, kialakítása pedig dézsás rendszerű. A kocsiszekrény aljába, alsó padlólemezéhez csatlakozik a függőleges keverőcsiga hajtóműháza, a csiga tengelyének csapágyazásával. A csigákból – a kocsi nagyságrendjének megfelelően – egy-kettő, max. három darab van beépítve. Az egészen nagy, 40 m3 raktérfogatú változatoknál pedig akár 4 db függőleges csigával is találkozhatunk.
A nagy menetemelkedésű, durvalemezből kialakított csigalevelek felfelé csökkenő átmérővel, „egyenszilárdságú tartókhoz hasonlóan” vannak kialakítva (7/a-b kép).
Az utóaprítás hatékonyságának növelésére a csigalevelekre keményfém felrakású kések vannak felszerelve. A dézsák falára pedig ellenkések vannak rögzítve. A keverőcsigák hajtása az újabb változatokon változtatható nyelőképességű, vagyis változtatható fordulatszámú hidromotorokkal történik.
A magajáró gépek is különböző, 20-30-40 m3-es raktérfogattal és különböző felszereltséggel készülnek. Az újabb változatok – szinte kivétel nélkül – függőleges csigás keverővel és silómaró berendezéssel készülnek. A silómaró berendezés gémszerkezete előrenyúlik a gép vezetőfülkéje elé, és csuklósan csatlakozik a „dézsás” kocsiszekrény keretéhez, amely egyben a láncos vagy kaparóléces szállítószalag tartóváza is. Az aprítókésekkel szerelt silómaró dob a szállítószalag keretének mellső részéhez van csapágyazva. A dob és tartóváza rendszerint korrózióálló anyagból, míg a kések jó minőségű kopásálló szerszámacélból készülnek. A silómaró dobot, illetve a szállítószalag tartóvázát, vagyis a gémszerkezetet munkahelyzetbe a vezetőfülkéből vezérelt kettős működésű munkahengerek emelik, illetve süllyesztik a kívánt helyzetbe (8. kép).
A „dézsás” kocsiszekrénybe juttatott szecskázott szilázs, illetve szenázs alapanyagot az előaprított szálas takarmánnyal különféle széna- vagy takarmányszalmafélékkel és a kiegészítő takarmánykomponensekkel a függőleges tengelyű csigák keverik „komplett”, homogén takarmánykeverékké. A függőleges tengelyű csigák nagy menetemelkedésű, robusztus durvalemezből kialakított, felfelé kúpos csigalevelekkel szerelt berendezések.
A vontatott és magajáró takarmánykeverő-kiosztó kocsik is, melyeket a TMR-PMR etetési vagy takarmányozási technológiákban alkalmaznak – a takarmányozási receptek pontos össze- vagy beállítása céljából – elektrotenzometrikus mérlegrendszerrel, ISOBUS-adatátviteli rendszerrel beállítható szoftverrel, kijelzőterminállal és számítógépes adatfeldolgozással, adatrögzítéssel, USB, illetve RS 232 adatátvitellel rendelkeznek (9. kép).
A megfelelő konstrukciós kialakítású és jó minőségű, nagy szilárdságú, korrózióálló mérőcsapok, illetve megfelelő IP 68 védettségű mérőcellák hőmérséklet- és lejtőirányú kompenzációval vannak ellátva.
A vontatott takarmánykeverő-kiosztó kocsik gyártástechnológiai, műszaki és üzemeltetési paraméterei és etetéstechnológiai alkalmazás szempontjából is egyaránt minden üzemi igénynek megfelelnek, hasonlóan a magajáró változatokhoz. Valamennyi ismertetett konstrukció a hazai mezőgéppiacon megtalálható (10. kép).
Az újabb takarmánykeverő-kiosztó kocsik, robotokkal kombinálva, a robotfejést alkalmazó telepeken a PMR-kiosztást is megoldják. A robotfejést alkalmazó telepeken egyre gyakoribbak a beépített etetőkonyhák, a kötött pályán mozgó és kiosztó robotok, a mobil feltolók és takarmánytakarítók.
Dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő