Lehetetlen előre látni a Dél-Amerika és Európa közt kötendő Mercosur egyezmény várható következményeit. Az viszont máris jó hír, hogy a környezetre és az európai gazdákra nézve aggályos szabadkereskedelmi egyezmény egy platformra tereli a környezet- és fogyasztóvédőket a termelőkkel.
Nagy árat fizetünk érte
A Mercosurt illetően már az beszédes, hogy 25(!) éve készítik elő. Ez egyrészt arra utal, hogy számos elemében aligha reagál a felgyorsuló geopolitikai (orosz háború), piaci és szabályozási változásokra (tömegtermelés, hatóanyagokat és élelmiszerbiztonságot érintő előírások stb.). Továbbá beszédes, hogy még 25 év után is mind a környezetvédők, mint az élelmiszerbiztonság miatt a vásárlókért aggódók, mind a gazdálkodók számos országban ellenzik a Mercosur-országokkal aláírandó kereskedelmi megállapodásokat, ami megszünteti számos agrártermék behozatali vámját. Az uniós országok számára ugyan olcsóbbá és könnyebbé válik a sajt, bor, gyógyszerek és autók exportja a latin-amerikai országokba. De ezért első hallásra is nagy árat fizet az európai mezőgazdaság: a latin-amerikai országok olcsóbban exportálhatnak húst, szóját, autóalkatrészeket és alapanyagokat.
A nagy agrárországok ellenzik
Az EU és a Mercosur-országok közötti kereskedelem évente több tízmilliárd eurót tesz ki. Összességében a két kereskedelmi blokk lakossága nagyjából 700 millió fogyasztó. A támogatók azt mondják: miközben az Kína, India és részben Brazília új gazdasági blokkon dolgozik, továbbá az oroszok kiszámíthatatlan geopolitikai magatartása miatt az EU és Dél-Amerika együttműködése stabilitást adhat.
Az ellenzők – például a franciák, hollandok, lengyelek – viszont tisztességtelen versenytől tartanak, főleg a mezőgazdaság szempontjából. Tény, hogy a megállapodás számos olyan termékkört érint, amelyeknél az Európai Unió egyre nagyobb erőfeszítésekkel képes csak megőrizni versenyképességét. Ez akár a tej- és húsipart, a szója- és etanol- vagy a méztermelést egyaránt jelenti. Nem véletlen, hogy Dél-Amerikában lényegében osztatlanul nagy lehetőséget, megnyíló új piacot látnak a Mercosurban, míg Európában aggályok övezik a készülő megállapodást.
Kérdés persze, hogy az EU ratifikálja-e majd az egyezményt, miután nagy agrárállamok (az említett franciák és a lengyelek) máris jelezték, hogy nem fogadják el azt. Hazánk ugyan kis szereplő a játékban, de az ellenzők közé sorolható, hiszen számos stratégiai agrárágazatunkra nézve kockázatos a vámegyezmény. A baromfi, a gabona, a hús- és méztermelés nálunk is érintett.
Nagy ellentmondás
Még nagyobb az ellentmondás az európai környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági törekvések és a Mercosur kilátásai között. Az európai gazdák a saját bőrükön érzik, milyen szigorú szabályozás övezi a termelést: hatóanyag-kivonások, szer- és inputanyaghasználat-csökkentés, talaj- és biodiverzitás-óvó gazdálkodási módok és sorolhatnánk. Mindezek Dél-Amerikában messze nincsenek olyan magas szinten, mint itt. Vagyis az ottani termelés olcsóbb, ugyanakkor veszélyesebb a környezetre (erdőirtások stb.) és kockázatosabbak lehetnek az élelmiszer- és takarmányiparra. Továbbá – érvelnek a környezetvédelmi kritikusok immár a gazdákkal együtt – nem világos, miért kellene dél-amerikai termékeket utaztatni nagy környezeti lábnyommal, ha ugyanazt: gyümölcsöt, húst, tejet, gabonát európai gazdák is előállítják.
A NAK is bírálta
Érthető módon a magyar agrárkamara (NAK) ugyancsak kritikusan áll hozzá a Mercosur-egyezmény elfogadásához. A NAK tavaly síkra szállt az ellenzők érvei mellett: a megállapodás nem veszi figyelembe azokat az EU Green Deal törekvéseit, azt a változó környezetet, amelyben a mezőgazdaság napjainkban működik (Covid, orosz háború). A NAK egyetért a nagy európai agrár-érdekvédelmi szervezettel, a COPA-COGECA véleményével a Mercosurról: a magyar és európai gazdák helyzetét nehezíti, és kereskedelmi szempontból irreális.
