Új kórokozók megjelenése a hazai erdőkben

A sokat emlegetett globalizáció és a termékek szabad áramlása révén az elmúlt évtizedekben felgyorsult az idegenhonos növényi kórokozók megjelenése Európában és Magyarországon is. A változó klimatikus viszonyok szintén jelentősen hozzájárultak az új növényi betegségek terjedéséhez. Bár vannak nemzetközi egyezmények, amelyek előírják a növényi termékek és szaporítóanyagok egészségügyi ellenőrzését, ezek lényegében csak lassítani tudják az új kórokozók terjedését. A folyamat a jövőben várhatóan erősödni fog, megállítani, bármennyire is szeretnénk, nem tudjuk, így együtt kell élni a változásokkal.

Az új fajok megjelenése önmagában is veszélyes a hazai gazdanövényekre nézve, de a helyi kórokozókkal keveredve hibrideket képezhetnek, melyek virulenciája változhat, így a hibridek lehetnek agresszívebbek, vagy akár új fajokat is fertőzhetnek. Ilyen volt legutóbb a Phytophthora alni gomba megjelenése az égerállományokban. A növényvédelmi szakemberek szerepe felértékelődik ebben a folyamatban, mivel a növényi betegségek folyamatos megfigyelése, elterjedésük, járványos fellépésük törvényszerűségeinek vizsgálata, a gazdanövénykörük változásának nyomon követése rájuk hárul.

Feladatunk, hogy az új kihívásokkal szembenézzünk, és minden tőlünk telhetőt megtegyünk a kedvezőtlen folyamatok hatásainak csökkentése érdekében. Az alábbiakban bemutatunk néhány erdészeti vonatkozású új kórokozót, amelyek az utóbbi években jelentek meg a hazai fafajokon.

Cser- (Quercus cerris) kéregelhalás – Biscogniauxia (Hypoxilon) mediterranea gomba

Az elmúlt tíz évben egyre többször érkeztek jelzések az ország különböző részeiről a cserállományokban szembetűnővé váló pusztulásokról. A korábbi évtizedekben, a tölgypusztulások idején még azt gondoltuk, ha más fafaj nem is, de a déli elterjedésű cserek jól tolerálják a melegedést. Sajnos a jelenlegi tapasztalatok cáfolni látszanak ezt a feltevést. A pusztuló csertölgyállományokban végzett vizsgálatok során egy korábban csak a szakirodalomból ismert kórokozót, a Biscogniauxia mediterranea-t azonosítottuk. A gomba a mediterrán országokban a paratölgy és a csertölgy ismert, jelentős kórokozója. A 2000-es évektől kezdődően vannak jelzések a kórokozó intenzív megjelenéséről és károkozásáról, amit egyértelműen összekapcsolnak a klímamelegedéssel, mivel kísérletekkel igazolták, hogy a gomba tömeges elszaporodásának legfőbb kiváltó tényezője a vízhiány.

A fertőzés legszembetűnőbb tünete a felrepedő, leváló kéreg és az alatta megjelenő szétterülő termőréteg, amelynek színe szürkétől a feketéig változhat, bársonyos bevonatot képezve a törzsön. A gomba fiatalabb és idősebb fákat is elpusztíthat. Megjelenése esetén célszerű a fertőzött egyedeket eltávolítani az állományokból.

Akác-kéregelhalás (Phomopsis oncostoma)

Az akácokon relatíve ritkábban fordulnak elő kórokozók. Az utóbbi években azonban megjelent az akác fomopsziszos kéregbetegsége, amely nagyon hasonló a gyümölcsfákon jelentkező fomopsziszos tünetekhez. Gyakrabban jelenik meg fiatal, 1–5 éves állományokban. A fertőzések májustól kezdődően alakulnak ki a törzsek vékonyabb kéregrészein. A kéreg a fertőzést követően egyre nagyobb felületen elhal, elszíneződik. A törzsön, a fertőzött ágcsonkok körül kialakulnak a kalluszosodó rákos sebek.

Megelőző védekezésként kerülni kell a fagyzugos helyeket, illetve a termőhelyválasztás során figyelembe kell venni, hogy a gyenge talajokon rosszabbul fejlődő fák sokkal fogékonyabbak a kórokozó fertőzésével szemben. Ha az akácost négyéves kora előtt erős fertőzés éri, célszerű az összes fertőzött egyedet tőre vágni. Igen fontos a kivágott egyedek és ágak megsemmisítése, elégetése a további fertőzések megelőzése érdekében. A nyeséseket körültekintően kell végezni, mert a fertőzött hajtás levágásakor a szerszámmal könnyen átvihetjük a fertőzést egyik fáról a másikra.

Kőriskéregfekély (Hymenoscyphus fraxineus), korábbi nevén Chalara fraxinea

A magas kőrisen (Fraxinus excelsior), valamint a keskenylevelű kőrisen (F. angustifolia) korábban elhanyagolható számban jelentkeztek gombakárosítók. A 2000-es évek kezdetén azonban Ázsiából behurcolták a Hymenoscyphus fraxineus kórokozót, amivel szemben az európai és így a hazai kőrisek is védtelenek. Üdítő kivételt jelent a virágos kőris (F. ornus), amely ellenálló a gomba fertőzésével szemben.

A gomba fertőzése többnyire a leveleken vagy a levéléren indul, majd a levélnyélen vagy kisebb kéregsérüléseken keresztül hatol be a kéreg szöveteibe, ahol nekrózist okoz. A fertőzési ponttól minden irányba terjed. Az elhalt kéregrész besüpped, vörösesre, világosbarnára, később sötétbarnára színeződik. Az elhalt hajtások és vesszők helyén újabb és újabb oldalhajtások fejlődnek, ami a fa alakját is deformálhatja. A vastagabb kéregszövetekben jellegzetes felrepedező nekrózist okoz. A fiatalabb fák folyamatos fertőződés esetén elhalnak, míg az idősebb fákon jelentős koronaelhalások következhetnek be. Egyelőre nem ismerünk hatékony védekezési eljárást; a rezisztens egyedek szelekciója és továbbszaporítása hozhat megoldást a jövőben.

Gyertyánkéregrák (Cryphonectria carpinicola)

A kórokozó közeli rokona a C. parasitica gombának, amelyet 1938-ban hurcoltak be Ázsiából Európába, és jelentős károkat okoz még manapság is a szelídgesztenyéken. A gyertyánokon a 2000-es évek elején figyeltek fel hasonló jellegű tünetekre Európa számos területén, és a vizsgálatok során megállapították, hogy a Cryphonectria carpinicola okozza az elhalásokat. Hazánkban 2022-ben a Pilisben találták meg először a kórokozót, de azóta számos helyről jelezték előfordulását. Fertőzése rendszerint kéregsebzéseken keresztül történik. Tüneti megjelenése hasonló a szelídgesztenye-kéregrákhoz. A fertőzött kéregrészek elhalnak, majd az elhalt kéregfelületen megjelennek a gomba jellegzetes sárgás, narancsszínű ivartalan termőtestei. Az egyre terjedő kéregnekrózis miatt a fák teljes pusztulása is bekövetkezhet.

Hegyijuhar-kéregbetegség (Cryptostroma corticale)

A kórokozó amerikai eredetű, a Brit-szigetekre már a 60-as években behurcolták. Európai megjelenését nem ismerjük pontosan, de 2014-ben egyértelműen azonosították Svájcban.

Azóta számos európai országban megtalálták, így hazánkban is. Megjelenését és fertőzését a száraz aszályos, meleg időszakkal hozzák összefüggésbe. A kórokozó elsősorban a hegyi juhart (Acer pseudoplatanus) fertőzi, de előfordulhat a többi juharon és a kőriseken is. Fertőzése rendszerint a vázágakhoz köthető, de a fák elhalásában a törzsek fertőződése a döntő. A kórokozó a kéregrepedéseken, sérüléseken keresztül hatol be a fába, ahol gyors ütemben terjed a szíjácsban. Az elhalt kéreg nagy darabokban leválik, és alatta feltűnik a bársonyos, porózus termőréteg. Ennek színe rendszerint sötétszürke, fekete. Hazánkban egyre elterjedtebb, de egyelőre nincs ellene hatékony védekezési módszer.

2008-ban észleltük először ezt az új típusú megbetegedést fiatal nemesnyár-állományokban. A tünetek a nyár folyamán jelennek meg a törzsön, intenzív nedvfolyás formájában. A tünetek bárhol kialakulhatnak a törzsön, akár a koronában vagy a törzs alsó felén. A folyás kezdetben fehér habos, majd a rátelepülő egyéb élőlények hatására elszíneződik. A fertőzés nyomán a kéreg felpuhul, alatta a szíjács elhal, és erjedésnek indul. Ennek következményeként fehér, túrós massza keletkezik a kéreg alatt, amely igen erős savanyú szagot áraszt. Később, általában ősszel az elhalt kéreg hosszában felreped, kiszárad, megindul a kalluszosodás, de a seb méretei miatt teljesen behegedni már nem képes. A baktérium azonosítása 2011-ben megtörtént, a vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy egy új baktériumfajról van szó, amelyet Lonsdalea populi néven írtak le. E baktérium rokon fajait korábban a fűzön és tölgyeken azonosították, de nyárfajokról még nem mutatták ki korábban.

A fertőzés menetéről és a kialakulását segítő tényezőkről egyelőre keveset tudunk, az ezzel kapcsolatos vizsgálatok folyamatban vannak. Jelenlegi ismereteink szerint eddig csak az ország középső területein okozott észlelhető tüneteket és kiterjedtebb károkat. A Koltay, Pannónia és az I-214 fajtákról sikerült eddig izolálni a kórokozót.

Baktériumos tölgyelhalás

Hasonló a nyárak bakteriális kéregfertőzéséhez. Relatíve új jelenség, 2009ben jelent meg az első hivatalos publikáció Nagy-Britanniában, bár ilyen jellegű tüneteket Európa több országában észleltek már az 1980-as években, de akkor még nem tudták azonosítani a baktériumokat. A tüneteket több rokon baktériumfaj okozza, de leggyakrabban a Brenneria goodwiniit lehetett azonosítani a mintákban. Ezt a baktériumot hazánkban eddig kocsányos tölgyön (Quercus robur), kocsánytalan tölgyön (Q. petraea) és csertölgyön (Q. cerris) azonosítottuk.

A baktériumok által kiváltott tünetek jellegzetesek, viszonylag könnyen azonosíthatók. A folyások rendszerint kéregrepedésekből indulnak, amelyek a törzsön bárhol megjelenhetnek. Kezdetben a kifolyó nedv enyhén habos, világosabb színű, majd később sötétbarna, fekete lesz, és feltűnően elszínezi a kéreget. Akut tünetek esetén a kéreg felfoszlik, erőteljesebben felrepedezik, és később a vékonyabb törzseken rákos burjánzás, deformációk alakulhatnak ki. Sok esetben xilofág rovarok is megjelennek a fertőzött kéregrészeken, illetve a szíjácsban. Gyakran kisebb-nagyobb lyukak láthatók a fertőzött törzseken, melyeket a rovarlárvát kereső madarak hoznak létre. A betegség terjedésére vonatkozóan csak feltételezések vannak, melyek szerint a baktériumok vektorai xilofág rovarok vagy a madarak lehetnek.

A fentiekben bemutatott kórokozók már érezhető, esetenként jelentősebb károkat okoznak erdeinkben. Ezek mellett számos más betegséget is figyelemmel kísérünk, amelyek az utóbbi években és évtizedekben jelentek meg hazánkban. A globalizáció és a klímaváltozás egymással karöltve egyre inkább elősegíti az új kórokozók, károsítók és más invazív fajok eredeti élőhelyüktől távoli elterjedését, ami fokozott veszélyt jelent az ökoszisztémákra.

Dr. Koltay András tudományos főmunkatárs
SOE Erdészeti Tudományos Intézet, Erdővédelmi Osztály