Vízágyúból inni – lesz profit a sok mezőgazdasági adatból?

Az már nem hír, hogy a magyar mezőgazdaság is új korszak küszöbén áll: adatalapúvá, sőt, mesterséges intelligenciával támogatottá válik. A kérdés az, tudunk-e mit kezdeni, több profitot, jobb minőségű alapanyagot előállítani a ránk zúduló hatalmas adatmennyiségből.

Bénító áradat

Technológiai forradalom az agrárgazdaságban címmel rendezett kerekasztal-beszélgetést a Portfolio Agrofuture 2025 konferencia az ágazatba az utóbbi évtizedben betört új technológiai, műszaki, informatikai vívmányokról és azok alkalmazásának tapasztalatairól. Noha egyre többen, főleg a fiatalabb gazdagenerációk alkalmazzák ezeket, termelők gyakran úgy érzik, olyan adatözön zúdul rájuk, aminek „megemésztése”, feldolgozása, hasznosítása még nem mindig valósul meg a gyakorlatban. Derdák Gábor gyakorló gazda úgy fogalmazott, az adatfelhalmozó, új technológiák olyanok, mintha valaki csak egy pohár vízből szeretne inni, de vízágyúval locsolják… A Magosz megyei elnöki tisztét is betöltő gazda másik oldalról is megközelítette meg a témát. Az osztrák határ mellől jelentette: applikációk, szenzorok, levélminták, műholdképek között próbál eligazodni – de ez néha inkább bénító, mint inspiráló. A hazai technológiák gyakran kompatibilitási gondokkal is küzdenek: hiába ISOBUS-rendszer, ha a permetező nem kommunikál a traktorral. A gazdálkodóknak olyan digitális eszközökre van szüksége, amelyek nemcsak laborban, hanem sárban is működnek.

Az MI már a raktárban is ott van

A beszélgetésen Bedekovits Csaba (KRAMP Hungary) rámutatott: a gyors és hatékony alkatrészellátás is elképzelhetetlen már mesterséges intelligencia nélkül. Egy-egy igény beérkezésétől számítva 7 percen belül fut be az információ a rendszerbe – ennek köszönhető, hogy a gépek működőképesek maradnak. Náluk a termékválasztás már évek óta MI-alapon történik. A gépek állásideje nemcsak technikai, hanem gazdasági kérdés is, és itt jelenik meg az MI valódi értéke: segít dönteni, még mielőtt baj történne. A mezőgazdasági munkacsúcsok – vetés, növényvédelem, betakarítás – idején valóban, néha órák is számítanak: ilyenkor az az alkatrész-utánpótlás sebessége jelentős pénzügyi előnyt-hátrányt jelenthet.

Tudás és mélytudás

Nagy János (Debreceni Egyetem) szerint a megoldás kulcsa az adatban van – de csak akkor, ha tudjuk, mit keresünk. Az egyetem e szempontból nemcsak Európában, világviszonylatban is hatalmas jelentőségű, 41 éve futó tartamkísérlet gondozója, ami olyan adathalmazt jelent, ami révén az MI valóban értelmes válaszokat tud adni – igaz, csak akkor, ha jó kérdést teszünk fel. A gép ugyanis „csak” azt tudja, amit feltöltöttek belé, a problémák elemzésére, előrejelzésére alkalmas mélytudást a hallgatóknak maguknak kell megszerezniük. Mindez elképzelhetetlen például anélkül, hogy a gazdák maguk is számon tartsák főbb adataikat: mennyit fordítottak az adott évben vetőmagra, inputanyagra, hol mit vetettek, milyen jövedelmet nyertek az egyes táblákon és így tovább. Mint elhangzott, ha nem tudom, mennyit költöttem a növényre, akkor hogyan tudnám megmondani, mennyire volt hatékony egy fejlesztés?

A másik kulcsszó: együttműködés. A Debreceni Egyetem informatikai kara és agrárosai közösen fejlesztenek elemző platformokat, amelyek képesek 10 milliónál is több adatpont értelmezésére.

Szabó István (MATE Műszaki Intézet) szerint a digitalizáció csak az első lépés volt – az MI a második, de sokkal nagyobb ugrás. A gépek felismerik a hibát, döntenek, sőt, tanulnak is belőle. Az egyetem szeptembertől kötelező mesterséges intelligencia-képzést indít minden hallgatónak, legyen agrármérnök vagy gépész. A cél: a fiatal szakemberek értsék, ne csak használják ezeket az eszközöket.

Nem kell minden gazdának adatkutatónak lennie

A beszélgetés egyik tanulsága: a gazdálkodóknak nem kell adattudósnak lenniük, de kell, hogy valaki az ő oldalukon álljon. Egy megbízható tanácsadó, partnercég vagy szoftverplatform, amely előemészti az adatokat és valóban hasznos tanácsot ad. Ez azonban csak akkor működik, ha van bizalom és tudatosság abban, kivel működünk együtt. A konferencián elhangzott az ismert gőzhajó szemléleti modell: a 19. század derekán sokan vitatták, kizárták, hogy a fémtestű, gőzzel hajtott hajók átveszik a hagyományos fa vitorlások helyét…