Az integrált növénytermesztés fogalma elsőre talán régimódinak, túlzottan elméletinek tűnhet a 21. század high-tech mezőgazdaságában. Pedig a jelen kihívásai – a klímaváltozás, a vegyszerkivonások, a rezisztenciaproblémák és a társadalmi elvárások – épp abba az irányba mutatnak, ahonnan a rendszer egykor elindult: vissza a megalapozott döntésekhez, a komplex szemlélethez, a termőhelyi sajátosságok és biológiai folyamatok figyelembevételéhez.
Egy rendszer, amely túlmutat a növényvédelem határain
Bár a közbeszédben gyakran azonosítják az integrált növénytermesztést az integrált növényvédelemmel, a két fogalom nem fedhető le maradéktalanul egymással. A növénytermesztés integrált megközelítése ugyanis magában foglal minden olyan agrotechnikai, talajművelési, vetésforgóra, fajtaválasztásra és tápanyag-gazdálkodásra vonatkozó döntést, amely a kultúrnövények egészségét, ellenálló-képességét és produktivitását támogatja.
A rendszer eszköztára rendkívül széles: kezdve a kártevő- és betegségnyomás alakulását követő monitoringrendszerektől a rezisztenciamenedzsmenten, a vetésidő optimalizálásán, a fajtatolerancián át egészen a precíziós permetezésig vagy a mechanikus gyom irtásig.
Az integrált szemlélet egyik alaptétele, hogy a kémiai védekezés sosem lehet elsődleges lépés. A döntést minden esetben meg kell hogy előzze a megelőző lehetőségek mérlegelése – legyen az fajtaválasztás, vetésidő, térállás, elővetemény-hatás, vagy akár a vetésforgó bővítése.
A vegyszerek kora leáldozóban?
Az utóbbi évek egyik legfájóbb tapasztalata a növényvédelem területén a hatóanyag-kivonások drasztikus üteme. Olyan, évtizedeken át használt készítmények veszítették el az engedélyüket, amelyekre gyakorlatilag teljes termesztéstechnológiák épültek. Ezzel párhuzamosan pedig egyre több gyomnövény és kártevő mutat rezisztenciát a megmaradt hatóanyagokkal szemben.
Mindez különösen élesen jelentkezik az egysíkú vetésforgót folytató gazdaságokban, ahol a sűrűsödő kukorica-búza váltás önmagában is növeli a kórokozónyomást. A kémiai növényvédelem lehetőségeinek beszűkülése ugyanakkor arra kényszerít, hogy újra felfedezzük a biológiai alapokra épülő növénytermesztést – és újraértékeljük a vetésforgó, a köztes növények és az alternatív kultúrák szerepét.
A szűkülő hatóanyag-kínálat közepette egyre nagyobb szerep jut a genetikai védekezésnek. Az ellenálló vagy toleráns fajták használata régóta ismert stratégia, de az új molekuláris nemesítési technikák – például a CRISPR/Cas rendszer – új dimenziókat nyitnak meg ezen a téren.
Az Európai Unió jelenleg is tárgyalja a génszerkesztési technikák szabályozásának felülvizsgálatát, hiszen a jelenlegi korlátozások hátráltatják az európai növénynemesítők versenyképességét. Márpedig a jövő termesztéstechnológiájának egyik kulcsa a klimatikus stresszhelyzetekhez, biotikus nyomásokhoz és inputcsökkentési célokhoz illeszkedő fajtákban rejlik.
A gyomirtás új fejezete
Az egyik legkritikusabb pont a szántóföldi növénytermesztésben jelenleg a gyomszabályozás. A nehezen irtható, rezisztens gyomfajok terjedése, valamint a hatóanyag-használat szigorítása új, komplex stratégiákat kíván. A megoldás része lehet a vetéstechnológia újragondolása: például a vetésidő késleltetése, az álvetés alkalmazása, a sűrűbb vetés és az alávetések. Emellett egyre nagyobb teret nyer a mechanikus gyomirtás, amely kameravezérelt kapák, szenzorok, sőt már mesterséges intelligencia segítségével is precízen működtethető.
A mechanikus gyomirtás azonban nem csodafegyver. Hatékonyságát befolyásolja a talajállapot, az időjárás, a kultúrnövény térállása és a gépesítettségi szint. Emellett bizonyos gyomnövények – például mélyen gyökerező évelők – ellen kevésbé hatásos. Mindezek ellenére a gyomszabályozásban ismét elengedhetetlen elemmé válhat, főként a kémiai eszközökkel kombinálva.
Precízió mindenek felett – digitális növényvédelem
A vegyszerek mennyiségének csökkentésére és a célzottabb beavatkozásra egyre több eszközt kínál a digitalizáció. A precíziós permetezés eszköztára ma már tartalmaz:
- részterületek hozampotenciáljához igazított kijuttatást (zónakezelést),
- Spot-Spraying technikát, azaz a pontszerű vegyszerezést,
- GPS-alapú szakaszolást és fúvókavezérlést,
- pulzáló adagolást, amely görbemenetben optimalizálja a dózist,
- digitális kártevőmonitorozást, például repcebolha vagy levéltetű ellen.
A jövő ígéretes eszköze lehet a mezőgazdasági robotika is – igaz, ma még sok esetben drága és lassú –, valamint a drónokkal történő célzott hasznos rovar-kijuttatás, ami például a kukoricamoly elleni védekezésben már sikeresen működik.
A Bitkom és a DLG 2024-es kutatása alapján a német gazdák 91%-a úgy látja, hogy a digitális technológiák segítenek az inputok, köztük a növényvédő szerek csökkentésében. Egyre többen alkalmazzák ezeket: a zónakezelés aránya két év alatt 23-ról 30%-ra nőtt.
A tápanyag-gazdálkodás is precízebb lett
Az integrált növénytermesztés része a tápanyagellátás racionalizálása is, különösen a nitrátérzékeny területeken. A cél a vízbázisok védelme és a túltrágyázás elkerülése, miközben a növények megfelelő táplálása nem szenvedhet csorbát.
A modern gépgyártók válasza erre az igényre: szenzoros vezérlésű műtrágyaszórók, automatikus szakaszolás, görbeív-kompenzáció, és a határszórás pontosságát garantáló pneumatikus rendszerek. Mindezek nemcsak a környezetet, de a pénztárcát is kímélik.
Az integrált növénytermesztés nem múltidéző romantika, hanem a jövő hatékony, fenntartható és digitálisan támogatott gazdálkodási modellje. Olyan szemlélet, amely nem egyetlen technikára vagy beavatkozásra épül, hanem rendszerszintű gondolkodásra és a technológiai lehetőségek bölcs alkalmazására.
A 2025-ös Agritechnica (Hannover, 2025. nov. 9–15.) kiállítás kiváló lehetőséget kínál mindazok számára, akik saját szemükkel szeretnék látni, mire képes az integrált növénytermesztés eszköztára a 21. században: robotok, kamerák, szenzorok, algoritmusok és sokéves tapasztalat közös szolgálatában – a növény, a talaj és a gazda javára.
Gyommentes föld vegyszer nélkül? Milyen gépek jöhetnek szóba?
A sorközművelő kultivátorok évtizedek óta ismert eszközök, de a mai változatok már kamerával vezérelt, precíziós rendszerek. Ezek érzékelik a sorokat, és centiméteres pontossággal dolgoznak, akár nagy sebesség mellett is. A késes vagy csillagrotációs kapák nem bolygatják feleslegesen a talajt, így a talajélet is kevésbé sérül.
Emellett egyre több helyen alkalmaznak robotizált gyomfésűket, gyomégetőket vagy elektromos gyomirtókat is – ezek már nemcsak hatékonyságban, hanem környezeti szempontból is új szintet jelentenek.
Miért éri meg?
A mechanikus gyomirtás legfőbb előnye, hogy nincs szükség vegyszerekre, így nem terheli a talajt, a környezetet, és nem alakul ki rezisztencia a gyomokban. Különösen fontos ez ott, ahol a szabályozás szigorú, vagy ahol a piac elvárja az alacsony növényvédőszer-maradványt (pl. biotermékek esetén).
Ráadásul a mechanikus eszközök egyszeri beruházást jelentenek, és megfelelő karbantartás mellett hosszú évekig használhatók. Az automatizált változatokkal akár munkaerőt is spórolhatunk.
Nem minden növényi kultúra alkalmas azonban mechanikus gyomirtásra. A széles sortávú növények (pl. kukorica, napraforgó) jobban kezelhetők, mint a sűrű vetésűek (pl. kalászosok).
Sándor Ildikó
