Igaz, hogy még az őszi kalászosok, főként a búza nemrég kerültek le a területről, az időjárás több helyen is kitolta az aratás végét, mégis lassan érdemes a következő növényünk termesztésén gondolkozni. Mivel a kalászosok egyik legjobb utónövénye a repce, vagy úgy is fogalmazhatunk, hogy az őszi káposztarepce legmegfelelőbb előveteményének a nyári betakarítású kalászos gabonák számítanak, így sok gazdaságban ezen a növényen is gondolkoznak. Mostani cikkünk is az őszi káposztarepcével fog foglalkozni, azonban nem az előkészítő műveletekkel, hanem a tenyészidőbeli tápanyagutánpótlással, a lombtrágyázással.
Tápanyagigény: a repce nagy falatokban gondolkodik
Az őszi káposztarepcének a vegetációs ideje során nagy mennyiségű tápanyagra van szüksége. A főbb szántóföldi kultúráink közül az egyik legtápanyagigényesebbnek mondható növényünk. Fajlagos tápanyagigénye ezt tükrözi is, hiszen 100 kg magtermés és a hozzá tartozó vegetatív tömeg (levél, szár) kifejlesztéséhez 5,5–6 kg nitrogénre (az őszi búzának 2,2–3 kg!), foszforból 3,3–3,5 kg-ra (őszi búza: 1,0–1,5 kg!), míg káliumból 4,0–4,3 kg-ra (búzának 1,8–2,5 kg!) van szüksége. Emellett még mész- és magnéziumigényes is.
Ha a makroelemekből ilyen jelentős felvétele van, akkor a mikroelemekről sem haszontalan dolog beszélnünk. A termés mennyiségét a nitrogén határozza meg, a tápanyagokat pedig – a jó foszforellátottság esetén fejlesztett – szerteágazó gyökérrendszerével veszi fel, a kálium pedig a télállóságban és a betegségekkel szembeni ellenállóságban is segít. Azonban még két elemről mindenképpen fontos beszélnünk: az egyik a bór, a másik a kén. Míg az előbb említett három elem a termésképzésben, vegetatív-generatív növényi részek képzéséhez nélkülözhetetlen, addig az utóbbi kettő a repce általános kondícióját, valamint az olajtartalmát is jelentősen befolyásolja.
A bór jelentősége a repce tápanyagellátásában
A mikroelem hiánytünetek közül legtöbbször a bórhiánnyal számolhatunk, mert ebből igényel nagyobb mennyiséget a növény, és ez az a mikroelem, ami a termés mennyiségét a leginkább befolyásolja.
Hogyan van jelen a bór a talajban?
A talajban egyrészt a csillámokban és egyéb ásványokban, szilikátokban, kalcium-borátként, másrészt pedig szerves vegyületekben található. Az első esetben mállás útján, míg a második esetben a szerves anyagok bomlásakor szabadul fel, bórsav, illetve borátok formájában. Egyszerű ionként is előfordulhat, szabadon a talajoldatban, valamint a talajrészecskékhez kötődve is. Minél magasabb a talaj agyagtartalma, annál több ion képes megkötődni, így kevesebb marad szabadon a talajoldatban.
Ugyanakkor savanyú talajokban a bór felvétele kedvezőbb. Meszezés hatására a talaj pH-ja emelkedik, ez pedig rontja a bórhasznosulást, hiszen annak optimális felvétele enyhén savas–semleges kémhatáson (pH 5,5–7,0) történik. Átlagosan 20–200 mg található a talajokban, azonban ennek mintegy 2–5% van a talajoldatban, azaz a növények számára elérhető. A növények borátion formájában veszik fel, de a növényben korlátozottan mozog. Az egyszikű növények kevesebb bórt igényelnek (1 kg levél bórtartalma 1–6 mg), míg a kétszikűek többet (1 kg levél bórtartalma 20–70 mg).
Mire hat a bór, és mi történik, ha nincs elég?
A mikroelemek közül a bór befolyásolja leginkább a termés mennyiségét. Fontos szabályozója a szénhidrát-, de a nukleinsav (uracil) szintézisének is. Erősíti a sejtfalakat, elősegíti a gyökerek és szállítószövetek fejlődését, és biztosítja a szénhidrátok zavartalan áramlását a növényben. A növény igényének megfelelő ellátás esetén a gyökerek szénhidrátellátása kedvező, ami az ionok felvételéhez nagyon fontos, illetve a generatív szervek, a virágzás, terméskötés szénhidrátellátását is biztosítja. A pollen csíratömlő fejlődésében is fontos a szerepe, így szinte közvetlenül kiveszi a részét a virágok megtermékenyítésében. Kedvező bórellátottság mellett a növények vízhiány esetén is hatékonyabban szabályozzák a transzspirációt, így a bór a vízháztartás fenntartásában is kulcsszerepet játszik.
Bórhiány
Hiánya esetén a szállítószövetek fejlődése visszafogott, csökken a sejtosztódás, a szénhidrátok felhalmozódnak bizonyos szervekben, míg mások nem jutnak elegendő mennyiséghez. A szénhidrát-felhalmozódás következtében a fehérjeszintézis is akadályozottabb. A gyökérzet satnya, gyengén fejlődik, és akár üregessé is válhat. A tenyészőcsúcs növekedése gyakran rendellenes. Emellett komoly gondot jelent, hogy a virágok fejletlenek maradnak, a bimbók és becők elszáradhatnak, vagy ki sem fejlődnek – mindez jelentős terméskieséshez vezethet. A bór a repce egész tenyészideje alatt fontos, de leginkább a virágok differenciálódásakor jelentkezik nagyobb szükség rá, így a kora tavaszi időszaktól már érdemes rá figyelnünk.
A kén szerepe a növénytermesztésben
A másik igen fontos elem, amelyet külön is ki kell hangsúlyoznunk a „szokásos” tápanyagok mellett, a kén. A növények a talajból szulfátion formájában veszik fel a ként, és ez a folyamat nem érzékeny a talaj kémhatására. Korábban a talajok kéntartalmára nem kellett ilyen mértékben figyelni, hiszen a gyárak által a levegőbe jutott kén a talajok készleteit a növények igényeinek megfelelően szinten tartotta. A szigorodó környezet- és levegővédelmi előírások következtében a gyárak légszennyezési mutatói is sokat javultak, a kéntartalmú gázok kibocsátása lecsökkent, megszűnt, így a kénhiány a talajokban egyre inkább megmutatkozik. Az őszi káposztarepcének különösen nagy szüksége van a kénre, hiszen betakarításkor termésével kétszer annyi ként vonunk ki a talajból, mint a kapás vagy kalászos kultúrák esetében. Leginkább a kéntartalmú aminosavak (metionin, cisztein) szintézisében, tehát a fehérjeképzésben alapvető fontosságú.
Fontos tényező az olajtartalom növelésében, és közvetve a klorofilltermelésben is nélkülözhetetlen. Ismert, hogy a repce genotípusokat csoportosíthatjuk a glükozinolát-tartalmuk alapján (0,00,000,0000). Minél több a nulla, annál kisebb a glükozinolát a magvakban, ami felhasználás szempontjából kedvező, azonban ezek a vegyületek a kén raktározásában játszanak szerepet. Ha a növényben már csak nyomokban (tetra 0-s hibridek) lelhetők fel, korlátozott a kénraktározásuk, ezért kénhiányos talajokon fokozottabb ellátásukra kell törekednünk, ahhoz, hogy a hiányt elkerüljük. A repcének magas (60–80 kg/ha!) a kénigénye. A növény fejlődésének korai szakaszában segíti a nitrogén hasznosulását, így a gyorsabb növekedést is, később pedig az olajszintézist fokozza.
A kén hiánya és annak tünetei
A hiány a nitrogénhez hasonló tünetekkel kezdődik, súlyosbodása esetén a kezdeti halványzöld-sárga levélszín vörösessé válik, a növények tartása merevebb lesz, a levelek elkeskenyednek. Mindez a fehérjeszintézis sérülésére utal, csökken a termés mennyisége, a magvak olajtartalma. A repcének tehát nagyon fontos a tavaszi bór-kéntrágyázás. Tavasz kezdetén a talaj még lassan melegszik, a gyökerek a hideg közegből nehezebben tudják felvenni a tápanyagokat, így a hiánytünetek elkerülése, a növények jó kondíciója miatt érdemes fontolóra venni a levélen keresztüli tápanyagfelvételt, azaz a lombtrágyázást.
Lombtrágyázás: gyors megoldás célzott tápanyagpótlásra
• Száraz évjáratok esetén a tápanyagok hasznosulása kedvezőbb, mintha a talajon keresztül próbálnánk műtrágyázni.
• Kloridot nem tartalmaznak, így kímélik a növényeket.
• Könnyen és gyorsan pótolhatjuk a hiányban lévő tápanyagokat, vagy megelőzhetjük a hiánybetegségek kialakulását.
• A készítmények a legtöbb esetben növényvédő szerekkel együtt is tankkeverékben kijuttathatók (érdemes azért keverési próbát végezni).
• A kereskedelemben lévő termékek az adott növényfajra vagy csoportra (pl. olajos növények) lettek fejlesztve, így tápelem-összetételükben azok igényeihez jól igazodnak.
• Hatékonyságuk fokozásáért olyan anyagokat is tartalmaznak, amelyek segítik a leveleken való megtapadást, ezáltal azok felszívódását.
Milyen lombtrágya, milyen időpontban?
Levéltrágyák tekintetében mára igen sokfélét találunk a piacon. Léteznek csak ként vagy csak bórt tartalmazók, de olyan termékek is vannak, amelyben mind a két elem megtalálható. Ezek az egy, két vagy három elemet (bór, kén, nitrogén) főként növény- vagy levélanalízis alapján megállapított hiány orvoslására is használhatók. Vannak olyan termékek is, amelyekben a bór és kén mellett kalcium, vagy magnézium, vas, réz, cink, molibdén és mangán is található. Ezek a növényállomány általános kondíciójának fenntartására használhatók.
A bórt tartalmazhatják szerves komplex formában is, amely a minél gyorsabb felvételt és beépülést segíti. A magasabb bórtartalmú lombtrágyákat, valamint a kifejezetten csak bórtrágyákat a legtöbb esetben a repce zöldbimbós állapotában már érdemes kijuttatni. A kén pótlására használhatók talajból ható szilárd, komplex műtrágyák, amelyekben a kén mellett nitrogén is van. Lombtrágyákból pedig igen széles körű a választék. Túlnyomórészt folyékonyak, de léteznek por alakú vagy kristályos, de akár vízben jól oldódó formulációk is, amelyekben különféle formában van jelen a kén (szulfit, kéntrioxid (SO3), elemi kén (S)). Hatékony megoldásnak számítanak azok a biostimulátorok, amelyek már kész, kéntartalmú aminosavakat tartalmaznak. Így a növény jelentős energiát takarít meg, mivel nem kell ezeket saját maga előállítania. A kénes levéltrágyák kijuttatási ideje is termékenként változó. Vannak olyanok, amelyet a gyártó már akár ősszel is kipermetezésre javasolhat, hiszen a repcének a kénre folyamatosan, az egész vegetáció alatt szüksége van, azonban legtöbbjük alkalmazása kora tavasztól kezdődhet. Szinte minden termék esetében a kétszeri kijuttatás ajánlott. A főbb időszakok a kora tavasz, a szárbaindulás, a virágzás előtt, zöld- illetve a sárgabimbós állapot.
Rugalmasság és megelőzés: ez a jövő
A rapszódikus időjárás, az egymás utáni évek időjárásának kiszámíthatatlansága arra kell késztessen mindenkit, hogy ne csak a talajművelés terén, hanem a trágyázási technológiában is új megoldásokat vezessünk be, amelyek az eddigi jól bevált gyakorlatot nem leváltják, hanem inkább kiegészítik. Így valamivel rugalmasabban tudunk alkalmazkodni a hirtelen változó időjárási körülményekhez (hirtelen lehűlés vagy éppen felmelegedés, a tenyészidőszakban korán jelentkező aszályos periódus). Azt is érdemes szem előtt tartanunk, hogy a tápanyag-utánpótlásban is a „megelőzés” a fontos, hiszen a hiánytünetek kialakulása már a fejlődésben zavart okoz, bármilyen gyorsan is sikerül pótolnunk a hiányzó elemeket. Ehhez talajvizsgálatokra és növényanalízisre is szükség van, hogy képet kapjunk a kezdeti állapotokról és a vegetáció alatti tápelem-ellátottságról.
Dr. Dóka Lajos Fülöp adjunktus
Dr. Szabó Éva adjunktus
Dr. Szabó András adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
Agrárágazat Tudástár – Bór és kén az őszi repcében
Az őszi káposztarepce nagy tápanyagigényű növény, amelynek termésbiztonságában a bór és a kén kiemelt szerepet játszik. A bór segíti a gyökérfejlődést, a virágzást, a terméskötést és a vízháztartás szabályozását, míg a kén a fehérje- és olajszintézisben nélkülözhetetlen. A lombtrágyás pótlás gyors, célzott megoldás a hiánybetegségek megelőzésére, és javítja a repce kondícióját, télállóságát és olajtartalmát.
