Most ugyan nincs meleg, és nincs terményszárítási szezon a mezőgazdaságban, mégis van aktuális szempontja a terményszárítók tűzbiztonságának. ez pedig a tűzbiztonsági beruházásra való felkészülés, amire ilyenkor a legjobb az időzítés.
Begyulladás: nem mindig a hőfok a gond, az elakadás is ok lehet
A kukoricaszárítás közbeni tűzeseteknél sokan elsőre a „túl magas hőmérsékletre” gyanakodnak. Ám a leírt tapasztalatok szerint a probléma gyökere jellemzően nem az, hogy a kezelő „túlforrósítja” a szárítót. A gázégő által biztosított belépő hőmérsékletet a vezérlés többnyire stabilan tartja, és a gyakorlatban a kukorica szárításánál jellemzően 90–130 °C-os tartományt használnak, a betakarított termény nedvességétől és a tervezett kampányhossztól függően. A veszély ott kezdődik, amikor a terményáramlás valamilyen okból megakad. Ez lehet a magasabb nedvességtartalom miatt kialakuló „megizzadás” és összetapadás. Lehet bármilyen más műszaki vagy üzemviteli tényező is, amely miatt egy kisebb vagy nagyobb terménytömeg hosszabb ideig egy helyben marad a szárítózónában.
A szárítók lényege egyszerű: a nedves szemeket érő hirtelen hőhatás intenzív vízleadást indít be a magban. A felszínre kijutó vízcseppeket a szárító felső szakaszában a már telített szárítóközeg nem mindig tudja elég gyorsan elpárologtatni. Ez fokozza az összetapadás esélyét, különösen 20% feletti nedvességtartalomnál. Amint pedig elakad egy terménytömeg, először „kiszárad” – és ezzel megszűnik a párolgás hűtő hatása. Innentől a góc hőmérséklete dinamikusan emelkedhet, és elérheti a kukorica öngyulladási tartományát, amelyet a szöveg 400 °C körül jelöl meg. Ha a termény begyullad, az égő/izzó anyag akár 1000 °C-on is képes izzani, ami a szárító szerkezeti elemeit rendkívül gyorsan károsíthatja. Az alumínium 660 °C körül már olvad, de ilyen hőterhelésnél a horganyzott lemez is felizzik és károsodik. Ezért kulcsüzenetként jelenik meg, hogy a szárítót nem szabad felügyelet nélkül hagyni! Mint minden tűzesetnél: a korai észlelés és a gyors beavatkozás milliókat menthet.
A 2–5 perc aranyszabály: gyorsleürítő ajtó nélkül gyorsan nő a kár
A tűzkár megelőzésének és mérséklésének központi eleme a gyors, szabályozott vészleürítés. A szakértők itt egy nagyon konkrét, számszerű követelményt fogalmaznak meg. Akkor nevezhető valódi gyorsleürítésnek a rendszer, ha a szárítótorony 2–5 percen belül kiürül. Ez nem kényelmi funkció, hanem kármegelőzési alapfeltétel. Egy szárítóban a méretétől függően gyakran 50–90 tonna kukorica is lehet. Ha ez gyorsan kifolyik, a kisebb izzó góc jellemzően „széthúzódik”, elkeveredik a tömegben, és sok esetben a kiürített anyagban már csak néhány elkokszosodott szemet találnak – vagy még annyit sem. A kiürített termény betonon történő szétterítése után a még füstölgő, izzó darabok már jóval biztonságosabban kiválogathatók és eltávolíthatók.
A vészforgatókönyv logikája szintén egyszerű és sorrendet igényel. Füst vagy más egyértelmű jel esetén azonnal le kell kapcsolni a gázégőt és a ventilátorokat, mert a plusz levegőbetáplálás megszüntetése csökkenti a tűz intenzitását és a füstképződést. Ezzel párhuzamosan vagy közvetlenül utána meg kell kezdeni a gyorsleürítést, vagyis ki kell nyitni a leürítő ajtót, és „le kell engedni” a tornyot. Ha a tűz kiterjedtebb annál, amit a kezelő biztonságosan kézben tud tartani, természetesen a tűzoltók riasztása a következő lépés. Ha nincs kialakított leürítőnyílás, és a tűzoltók kényszerből vágnak nyílást, az több okból is súlyosbíthatja a kárt. Egyrészt telik az idő, miközben a góc növekedhet. Másrészt, amikor a kivágott nyíláson megindulna a kukorica, a helyére friss levegő jut, amitől az égés felerősödhet. Ráadásul az izzó kukorica összeállhat, és már nem biztos, hogy „folyik” kifelé – vagyis a kényszermegoldás egyszerre késő és kiszámíthatatlan.
Fontos emlékezni rá, hogy a megelőzéshez nem elég a józan ész, hanem adat és kontroll is kell. Példaként bemutatja a telemetrikus figyelés szerepét: ha a maghőmérséklet egy oldalon lassan, folyamatosan emelkedik és 80 °C fölé kúszik, az már veszélyes állapotot jelezhet elakadás miatt. Ilyenkor a korai figyelmeztetés és a tervezett beavatkozás (leürítés, átvizsgálás, takarítás, majd újratöltés) képes lehet megszüntetni a túlhevülést, és megelőzni a begyulladást.
Tél van, de most a legolcsóbb és legbiztonságosabb felkészülni
A legfontosabb gyakorlati tanulság azonban a szezonon kívüli felkészülés. Most nincs meleg évszak és nem fut a kukoricaszárítási kampány, éppen ezért most a legjobb időpont megterveztetni és kivitelezőt megbízni egy működő leürítő rendszer kialakításával. Kampány közben minden megoldás drága, kapkodós és kockázatos. Ráadásul a gyorsleürítés 2–5 perces követelménye csak akkor teljesíthető, ha a nyílás, a zsilip/ajtó, a terményút és az üzemeltetési protokoll előre ki van találva, kivitelezve, és a kezelők fejben is „begyakorolták”. Magyarul: a tűz nem kérdez, a termény értéke viszont ott áll a toronyban – ezért a gyorsleürítő ajtó és a vészleürítő rendszer a kukoricaszárítás egyik legfontosabb biztonsági beruházása.
Kohout Zoltán (forrás: Precíziós Szárítás)
Agrárágazat Tudástár: Szárítótűz kockázata terményszárításkor – A szárítótűz a terményszárítás során kialakuló veszélyhelyzet, amelyet jellemzően nem a túl magas hőmérséklet, hanem a terményáramlás elakadása okoz, mivel a helyben maradó szemek kiszáradása után megszűnik a párolgás hűtő hatása, a hőmérséklet gyorsan emelkedik, és csak a gyorsleürítő rendszerrel végrehajtott 2–5 perces vészleürítés képes érdemben csökkenteni a tűzkárt és megóvni a szárító szerkezetét.
