A sokszínű vetésforgó, a pillangósok szerepeltetése és a szervesanyag-kijuttatása jelentősen javítja a termőtalajok biológiai-kémiai állapotát, sőt, szerkezetét is. Ha a pillangósok konvencionális vetésforgóban is megjelennek, akkor már az öko és a konvencionális közötti talajélet-különbség érezhetően csökken. Ez is elhangzott a Magyar Talajvédelmi Baktérium -gyártók és -forgalmazók Szakmai Szövetségének Kincsünk a termőföld 2025-ös konferenciáján.
Dr. Berényi Üveges Judit (ÖMKi) előadásában elemezte, miért tartja az ökológiai gazdálkodást a talajok helyreállításának egyik reális útjának. Hangsúlyozta, nem minden gazdaságnak és nem minden termőhelyen „az” egyetlen megoldás, mégis kézzelfoghatóan sokat tehet a talajéletért. A nemzetközi ökológiai szervezetek definícióját idézve azt emelte ki: az öko célja a talaj termékenységének óvása, helyreállítása és a természetes egyensúly megtartása úgy, hogy a természet folyamatai érvényesülhessenek. E szempontból a talaj nem „aljzat”, hanem élő rendszer: az egészséges talaj–egészséges növény–egészséges táplálék–egészséges állat láncolatának alapja.
A gyakorlat szintjén: sokféleség, szervesanyag, takarás – és kevesebb „kémiai zaj”
Az előadás szerint az ökológiai gazdálkodás talajéletet támogató eszköztára több, egymást erősítő elemre épül. Kulcspont a diverzifikáció: a vetésforgó, a többféle növényfaj és fajta, a köztes- és együttvetések, valamint a takarónövények használata. A takarás eredetileg gyakran zöldtrágya- és tápanyag-utánpótlási logikából került be az öko rendszerébe. Ugyanakkor a talajtakarás „mellékhatásai” legalább ilyen értékesek, mert segítenek stabilabb talajállapotot fenntartani.
A tápanyag-gazdálkodásban az öko egyik legfontosabb célja a talaj szervesanyag-tartalmának megőrzése és gyarapítása. Ehhez illeszkedik a komposzt, a szervestrágya és a zöldtrágyázás, valamint a nitrogénkötő növények szerepe (pillangósok, egyes hüvelyesek). A rendszer része az is, hogy tiltott a szintetikus növényvédőszerek és műtrágyák használata. Egyre több szakirodalom foglalkozik azzal, hogy ezek a beavatkozások a talaj és a felszín feletti élőlények közösségeire is hatással lehetnek. Kiegészítő, mégis látványosan „rendszerszintű” elem a természetes szegélyek (füves, bokros, fás sávok) létesítése. Ezek pufferként működhetnek, és élőhelyet, „rezervoárt” adhatnak a hasznos szervezeteknek, ami közvetve növényvédelmi jelentőségű is.
Mit mondanak a mérések? Európai és amerikai példák
Az előadásban két, ökológiai és konvencionális rendszert összevető kutatási példát is kiemelt. Egy hosszú távú európai vizsgálat (FiBL) alapján az ökológiai művelésű talajok jobb szerkezetet mutattak, kevésbé voltak erózióra hajlamosak, és mintegy 40%-kal több hasznos mikorrhizagomba-fajt találtak bennük, mint a konvencionális és integrált parcellákon. Egy amerikai vizsgálat pedig a talaj fizikai működésére fókuszált. Az ökológiai rendszerhez kapcsolódóan a vízbeszivárgás nagyságrendileg (tízszeresére) nőtt, és javult az aggregátumstabilitás, illetve az aggregátumok mérete is.
A nagy kép: 56 kutatás meta-analízise és a talajbiológiai „plusz”
Judit egy átfogó meta-analízist is ismertetett, amely 56 független kutatás 149 parcellapárját/táblapárját elemezte. A vizsgálatoknál alapfeltétel volt a tudományos kísérleti kritériumok teljesülése, legalább 3 év futamidő (de voltak évtizedes, sőt százéves kísérletek is), a felső 20 cm-ből történő mintavétel, és az, hogy a parcellapárok talajművelése csak minimálisan térjen el. Az ökológiai parcellák átlagosan 16 éve voltak öko művelésben.
Az összesített eredmények szerint több talajbiológiai mutató az ökológiai gazdálkodás javára mozdult: a mikrobiális szén +41%, a mikrobiális biomassza-nitrogén +51%, a foszfolipid zsírsavak (PLFA) +59%, a dehidrogenáz aktivitás +74%, a proteáz aktivitás +84%, az ureáz aktivitás +32% volt a konvencionálishoz képest. Egy stresszhez köthető aránymutató (a talajlégzés és mikrobiális biomassza hányadosa) enyhe csökkenést mutatott, de nem szignifikánsan – az előadó szerint ezt nem érdemes automatikusan „rossznak” tekinteni, inkább a mikrobaközösség állapotának finom jelzője.
A meta-analízisből az is kiderült, mely gyakorlatok adták a legerősebb pozitív hatást: a diverz vetésforgó, a pillangósok szerepeltetése és a szervesanyag-kijuttatás. Külön figyelmeztető üzenetként hangzott el: ha konvencionális vetésforgóban is megjelennek a pillangósok, akkor az öko és a konvencionális közötti talajélet-különbség érezhetően csökken – vagyis a pillangósok „húzóereje” önmagában is kiemelkedő.
Magyar példa ÖMKi-kísérletből: a forgatás elhagyásának „időfaktora”
Végül hazai adatokat is hozott a Szár térségében futó ÖMKi on-farm talajművelési kísérletből, ahol ökológiai körülmények között vizsgálják, hogyan illeszthetők be a regeneratív elvek: csökkentett talajművelés, fokozott talajtakarás, köztes- és takarónövények. A bemutatott eredmények közül a béta-glükozidáz enzimaktivitás emelkedése volt a legbeszédesebb: ott látszott a legmarkánsabb, statisztikailag is igazolható növekedés, ahol a legrégebb óta (több mint 6 éve) elhagyták a szántást. Az előadó szerint a vizsgálatok egyik tanulsága, hogy ezt a paramétert leginkább az „utolsó szántás óta eltelt idő” magyarázta, nem pedig más környezeti tényezők – vagyis a talajélet felépülésének egyik kulcsszava: idő.
Agrárágazat Tudástár: Talajélet diverz vetésforgóval – A talajélet diverz vetésforgóval történő javítása olyan gazdálkodási megközelítés, amely a sokszínű növényösszetételre, a pillangósok bevonására és a szervesanyag-visszapótlásra építve erősíti a talaj mikrobiológiai aktivitását, szerkezetét és tápanyag-szolgáltató képességét, miközben csökkenti az ökológiai és konvencionális rendszerek közötti talajbiológiai különbségeket és javítja a termőhelyek hosszú távú ellenálló-képességét.
