A pelletált szerves anyagok másképp működnek, mint akár a szerves, akár a műtrágyák, és egymásra is kevéssé hasonlítanak. Az alábbiakban a hasznosulásuk legfontosabb sajátosságait foglaljuk össze.
A pelletált szerves trágyákat sok éve használják Magyarországon, de hosszú ideig ezek jóval költségesebb nitrogénforrást jelentettek, mint az olcsó műtrágyák. Ennek következtében csak egy szűk gazdálkodói kör, az ökológiai termelők és a talajon termelő kertészetek használták ezeket a termékeket. A termesztéstechnológia azonban megköveteli, hogy pontos ismereteink legyenek a termékekből felszabaduló nitrogén mennyiségéről és annak dinamikájáról. Ezek a tápanyagformák másképp működnek, mint akár a szerves, akár a műtrágyák, és egymásra is kevéssé hasonlítanak. Az alábbiakban a pelletált szerves trágyák hasznosulásának legfontosabb sajátosságait foglaljuk össze.
Növekvő kereslet
A nitrogénpótlás kérdése a 2022. évi árrobbanás után került igazán előtérbe, de az EU Oroszországból és Fehéroroszországból származó termékekre, így a műtrágyákra kivetett vámjai következtében újra élesedhet a kérdés: mivel tápláljuk a növényeket? A szerves anyagok kijuttatása a talajéletre is kedvező hatással van, javítja a termőközeg vízmegtartó és tápanyag-szolgáltató-képességét is. Mindezek miatt a szerves anyagokra, ezen belül is nagyüzemi körülmények között is könnyen kezelhető trágyapelletekre terelődött a figyelem.
A kereskedelmi forgalomban kapható szervestrágya-pelletekkel kapcsolatos adatok hiánya motiválta az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) szakembereit, hogy utánanézzenek: milyen ütemben táródik fel a nitrogén a hazai piacon elérhető termékekből? Leginkább arra voltak kíváncsiak, hogy mennyiben térnek el ezek a tápanyagok a tankönyvekből ismert szerves trágyáktól, hiszen ez az, ami az adagolásuknak irányt szab. Szerencsére a termelők közül is egyre többen látják, hogy nem csak az a kérdés, mennyi nitrogént juttatunk ki, hanem az is, mikor válik felvehetővé a növény számára, és milyen hatással van a talajéletre.
Minden pellet másképp működik
A szerves pelletek nitrogénje döntően – nem meglepő módon – szerves kötésben van jelen. Ahhoz, hogy ebből a növények számára felvehető ammónium vagy nitrát legyen, a talaj mikroorganizmusainak le kell bontaniuk az anyagot. Ez a mineralizáció vagy ásványosodás, amelynek üteme alapvetően három tényezőtől függ:
1. a szerves anyag kémiai felépítésétől (mennyire könnyen bontható),
2. a talaj hőmérsékletétől és nedvességétől,
3. valamint a mikrobiális aktivitástól.
Két azonos nitrogéntartalmú pellet is teljesen eltérően viselkedhet a talajban. A szerves nitrogén feltáródása, vagyis a mineralizáció egy természetes, mikrobiológiai folyamat, amelynek sebességét és mértékét döntően a környezeti feltételek határozzák meg. A mineralizációt a túl száraz talajállapot, az alacsony mikrobiológiai tevékenység és a túl magas vagy túl alacsony hőmérséklet is gátolja. A megfigyelések szerint a hasonló alapanyagú, de különböző gyártóktól származó termékek között is van különbség a nitrogénleadás ütemében, ami arra utal, hogy a gyártástechnológiának is van erre hatása.
Az ÖMKi kertészeti csoportjának kutatói a nemzetközi szakirodalom áttekintése után on-farm kísérletekbe kezdtek. 2022-ben és 2023-ban a MATE és az Orsiherba Biokert együttműködésében kápia paprikákat vizsgáltak egy 200 négyzetméteres, fűtetlen fólia alatt. Ennek során nemcsak a különféle tápanyagformákat, de az összesített nitrogénmennyiség hatását is megfigyelték a terméshozamokra és a minőségre. Elsőként azt összegezzük, miként viselkednek a talajban a különféle pelletek.
Baromfi- és marhatrágyapellet: nem egy szezonra szólnak
A baromfitrágya-pellet, a hazai baromfiágazat egyik mellékterméke ma már az egyik legelterjedtebb trágyapellet Magyarországon. A gazdák már a 2022. évi árrobbanás után megkedvelték ezt a tápanyagformát, hiszen könnyen kezelhető és kiegyensúlyozott tápanyag-ellátást biztosít. (Az Agrárágazat hasábjain 2024 márciusában írtunk róla részletesen: Szervestrágya-pellet: pár év alatt alakult át a piac.) Ez a pellet jellemzően 3–5% nitrogént tartalmaz, emellett szerves anyagot és mikrobiológiailag aktív összetevőket is találunk benne.
A hazai kísérletek szerint a baromfitrágya-pellet az első hetekben általában csak mérsékelten mineralizálódik, ezután viszont a nitrogén felszabadulása folyamatos N-ellátást biztosít. 100 nap alatt a pelletben kijuttatott nitrogénmennyiség 30–40%-a válik felvehetővé a növények számára, a maradék nitrogén az utóveteményben, illetve a következő évben hasznosul.
A marhatrágyapellet erőssége nem a nitrogéntartalom, hanem a lassan bomló szerves anyag. A benne lévő nitrogén az első 100 napban gyakran csak 10–20%-ban tárul fel. Ez első látásra hátránynak tűnhet, valójában előnyt jelenthet ott, ahol a talajélet javítása a fő cél, hiszen a humuszképződésen keresztül fejti ki a hatását. Inkább háttértámogatóként, mint instant tápanyagként tekintsünk rá.
Toll-liszt: egy gyors kezdőlöket
A toll-liszt egy kifejezetten koncentrált nitrogénforrás. Nitrogéntartalma jellemzően 12–15%, ami már önmagában is figyelemre méltó. A toll fő alkotóeleme a keratin, egy rendkívül stabil fehérje, de megfelelő talajkörülmények között a mikroorganizmusok meglepően hatékonyan bontják. A kísérletek alapján a toll-lisztből a nitrogén-felszabadulás üteme már az első hetekben eléri csúcspontját. Meleg, jó levegőzöttségű talajban a kijuttatott nitrogén 25–30%-a már az első hónapban felvehetővé válik, és 100 nap alatt több mint a fele mineralizálódik.
Ez a tulajdonsága teszi a toll-lisztet igazán értékessé: a tápanyagprofil és a hasznosulás tempója szempontjából ideális átmenetet képez a műtrágyák és a szerves trágyák között. Tiszta toll-liszt alapanyagú termék nincs a piacon, de gyakran keverik más szerves anyagokkal. A sztenderdizált termékben a toll-liszt biztosítja a gyors nitrogénellátást.
Gyapjúpellet, a háttérmunkás
A gyapjúpellet különleges kategória. Nitrogéntartalma viszonylag magas, ám a gyapjú fehérjéinek lebontása rendkívül lassú. A nitrogén felszabadulása több évre is elnyúlhat, ez a tulajdonsága az istállótrágyához teszi hasonlatossá. Kertészeti kultúrákban, ültetvényekben vagy talajjavító célú alkalmazásra értékes anyag lehet, hiszen hosszú távon biztosít stabil nitrogénforrást. Különösen a gyenge víztartó-képességű talajokon lehet előnyös az a tulajdonsága, hogy szálas szerkezete és a lassú bomlása miatt javítja a talaj vízháztartását.
Ezeken az alapanyagokon kívül számos más szerves anyagot is használnak pelletkészítésre: növényi eredetű feldolgozásból származó melléktermékeket (pl. napraforgó-maghéj, kakaóhéj, törköly, lucernapellet), vágóhídi hulladékokat (szőr-, pata-, szaruliszt, vérliszt, csontliszt), élelmiszeripari melléktermékeket. Mindegyiknek más a nitrogénszolgáltató-képessége.
Szerves nitrogénforrások és nitrogénszintek: nem kell túlzásba esni
Az ÖMKi termesztés-technológiai kísérletének célja az volt, hogy gazdálkodási körülmények között tesztelje, hogyan hatnak a különféle tápanyag ellátási technológiák a kápiapaprika hozamára és minőségére. A kísérlet során különböző szerves forrásokat (baromfitrágya-pellet, lucernapellet, vérliszt) alkalmaztak három különböző tápanyagellátási szinten.
Az extenzív technológiában csak baromfitrágya-pelletet és meszezést alkalmaztak paprikanevelésben. A kiadott N mennyisége egy hektárra vetítve mindössze 22 kg volt (gyakorlatban egy maroknyi pellet került minden paprikanövény alá az ültetéskor). A közepes ellátási szinten az előbbieken felül még lucernapelletet, meszet, kálium-szulfátot és keserűsót is kaptak a növények. A kivitt N mennyisége 78 kg/ha volt. Az intenzív technológia mindezek mellett még vérlisztet és rendszeres tápoldatozást is tartalmazott. A tenyészidőszak során 126 kg/ha N mennyiséget juttattak ki.
Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a kísérletet egy korábban pihentetett, 3% feletti humusztartalmú talajon állították be, ami eleve jó a tápanyagszolgáltató-képességgel rendelkezett. Ilyen talajállapot mellett a feltáródó nitrogén mennyisége a kezelt és a kezeletlen parcellákban is jelentős lehet.
A kísérlet legmeglepőbb eredménye az volt, hogy bár az intenzív kezelés hozta a legnagyobb tömeget és gyümölcsméretet, de a teljes hozam (kg/m²) nem volt szignifikánsan több a közép- vagy extenzív szinthez képest. Ez azt jelenti, hogy a hozam növekedése nem volt arányos a többlet-befektetéssel. A sok tápanyag elsődlegesen a bogyók méretét növelte, miközben egységnyi területről nem tudtak lényegesen több termést leszedni. A piacképesség szempontjából azonban nem mindegy, hogy a termés mekkora része lesz extra osztályú.
A kutatók azt is megfigyelték, hogy a különböző kezelések hatással voltak a kártevők előfordulására. Az intenzív technológiában – ahol több nitrogén és komplexebb tápanyag ellátás volt biztosítva – nagyobb egyedszámban jelentek meg a tripszek és a gyapottok-bagolylepke hernyói, mint az alacsonyabb tápanyagszintű kezelésekben. A növényi szöveteket „fellazító”, bőséges táplálás hatása ismert a gazdálkodók előtt. Az alacsonyabb tápanyagszintek jellemzően egészségesebb, de kisebb méretű terméseket eredményeznek.
A kísérletek egyik legfontosabb tanulsága, hogy nemcsak a kijuttatott nitrogén mennyisége, hanem annak felszabadulási üteme is meghatározó hatással van a terméshozamra és a termés minőségére. Itt is igaz lehet az ősi tanács: lassan járj, tovább érsz.
Gönczi Krisztina
Agrárágazat Tudástár: Mineralizáció – A mineralizáció a talajban zajló mikrobiológiai folyamat, amely során a szerves kötésben lévő nitrogén ammónium- és nitrátformává alakul, így a növények számára felvehetővé válik. A mineralizáció ütemét a szerves anyag összetétele, a talaj hőmérséklete, nedvessége és a mikrobiális aktivitás határozza meg. Szerves pelletek esetében a nitrogénhasznosulás sebessége döntően ezen a folyamaton múlik.
