A hazai és európai szarvasmarha-tenyésztők fellélegezhetnek: 15-35 százalékos termelőiár-emelkedéseket jegyeznek a piacon. Ráadásul nem átmeneti, hanem várhatóan trend-szerű növekedésről van szó a mezőgazdaságban. Az áremelkedés mögött álló okok ugyanakkor aggasztóak is egyben.
Látványos a drágulás
Az európai marhapiac 2026 elején látványosan drágult, és ez a magyar termelői árakban is megjelent. Az EU-ban a fiatal bika „R3” kereskedelmi osztály vágóhídi belépési ára 2026 januárjában 7 euró/kilogramm hasított hideg súly volt, ami bő 24%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Ugyanebben az időszakban a tehén „O3” ára 30,4%-kal, az üsző „R3” ára 25,2%-kal emelkedett. Magyarországon is két számjegyű a drágulás. Az AKI PÁIR adatai szerint a fiatal bika termelői ára 2026 1–7. hetében 2297 Ft/kg hasított meleg súly volt (+16% év/év), miközben a vágóüsző ára több mint 34%-kal, a vágótehéné szűk 32%-kal nőtt.
Több tényező a tartós emelkedés mögött
Termelői szemmel ez alapvetően kedvező elmozdulás: ugyanazért az állatért több bevétel érkezik, ami javíthatja a likviditást, és feszesebb kínálat mellett erősebb alkuhelyzetet adhat a felvásárlókkal szemben. A drágulás azonban nem egyetlen „csodaokból” fakad, hanem több, egymásra rakódó piaci tényezőből. Európában a legfontosabb hajtóerő a kínálat szűkülése: a szarvasmarha-állomány csökkenése kevesebb vágóalapot jelent, ami felfelé tolja a vágóhídi árakat. A nagy termelő országokban is látható az állományleépülés, és a trend sok jel szerint szerkezeti jellegű, vagyis nem csak egyetlen gyengébb év eredménye. Ehhez társulhatnak állategészségügyi kockázatok, korlátozások és logisztikai nehézségek, amelyek időszakosan tovább szűkíthetik az elérhető kínálatot. Mivel az EU-s piac erősen összekapcsolt, a központi drágulás gyorsan „átadódik” a régióban: a jegyzések és a felvásárlási árak a periférián – így Közép-Európában is – feljebb csúsznak.
(Illusztráció: Horizont Média)
Többet kínál a piac is a termelőnek
A magyar árak emelkedését több hazai sajátosság is erősítheti. Egyrészt működik az „EU-s árszívóhatás”: ha a környező piacokon magasabb ár alakul ki, a hazai vágóhidaknak és felvásárlóknak is többet kell kínálniuk a jó minőségű, exportképes állatokért. Másrészt a külkereskedelmi mozgások is feszesebb piac irányába mutatnak. 2025-ben az élőmarha-export mennyisége 30,6%-kal nőtt, miközben az import volumene 47,5%-kal csökkent; kevesebb „pótló” állat érkezése általában felárat okoz a belföldi beszerzésben. A marhahúsnál a kivitel volumene 74,7%-kal bővült, az import mennyisége enyhén mérséklődött (–4,7%), miközben az import értéke erősen emelkedett (+29,6%), ami arra utal, hogy a drágább (jobb értékű) termékek súlya nőtt, és a belpiac is „versenyez” az exporttal. Közben a vágás is emelkedett: 2025-ben a szarvasmarha vágása élősúlyban +24,2% volt, a teheneké +6,3%, az üszőké +17,3%. Rövid távon ez több árualapot jelent, hosszabb távon viszont könnyen együtt járhat azzal, hogy fogy a tenyészállomány vagy romlik annak összetétele – a piac pedig ezt gyakran előre beárazza.
Mi marad a plusz bevételből, és mik a kockázatok?
A drágulást mégis érdemes óvatosan szemlélni. Az áremelkedés önmagában nem garantál jobb jövedelmezőséget, mert a többletbevételt részben „megeszik” a költségek (takarmány, energia, munkaerő, állategészségügy, finanszírozás). A kínálatszűkülés pedig kétélű fegyver: rövid távon felhúzza az árakat, de ha a háttérben ágazati leépülés, kényszerselejtezés vagy tartós állományszűkülés áll, akkor középtávon csökkenhet a termelési kapacitás, sérülékenyebb lesz az ellátási lánc, és nagyobb kilengések jöhetnek az árakban is. A vágótehén és vágóüsző árának erős ugrása külön figyelmeztetés: ez a termelőknek most pénzt hozhat, de ha a selejtezés mögött nem tudatos állományfrissítés, hanem kényszerű költségcsökkentés áll, akkor később a szaporulat és a vágóalap is szűkülhet. Magyarán: a mostani, termelőbarátnak látszó ártrend mellett kulcskérdés, hogy az ágazat képes-e stabilizálni az állományt és a költségoldalt – mert a „magasabb ár” csak akkor válik tartósan jó hírré, ha nem egy tartós leépülés mellékhatása.
Agrárágazat Tudástár: EUROP minősítési rendszer – Az EUROP minősítési rendszer az EU-ban használt vágótest-osztályozás, amely a marhák húsformáját (E–U–R–O–P) és faggyúborítottságát (1–5) jelöli. Az EUROP minősítési rendszerben az „R3” például közepesen jó izmoltságú (R) és közepes faggyúborítottságú (3) vágótestet jelent, míg az „O3” gyengébb izmoltságú (O) és közepes faggyúborítottságú (3) kategória. Az EUROP minősítési rendszer fontos, mert a termelői és vágóhídi árak jelentős része ezekhez az osztályokhoz kötötten alakul.
