„Holnaptól” már a magyar mezőgazdaságban sem az a kérdés, akarjuk-e ázsiai-venezuelai munkaerővel pótolni a – létező, csak nem hajlandó – magyar munkaerőt. Inkább az, hogy mikor zárjuk le a kérdést egy géppel.
Ez már nem szezonális gond itthon
A hazai kertészeti ágazatban ma már nem az a kérdés, érdemes-e gépesíteni, hanem az, hogy mikor. Hosszabban: melyik munkaműveletnél, milyen ütemben és milyen technológiával lehet kiváltani az egyre nehezebben megszervezhető emberi munkát. Magyarországon – akárcsak Európában – a munkaerőhiány régóta ismert probléma, de mostanra valódi beruházási kényszerré vált. Ezt jól mutatja, hogy a szakmai szervezetek már nem egyszerűen szezonális feszültségként beszélnek róla, hanem tartós szerkezeti gondként, amelyre már csak részben ad választ a külföldi munkaerő bevonása. Ha egy ágazat már ázsiai idénymunkások lehetőségét is vizsgálja, az világos jelzés: a kézi munkaerőre épített működési modell egyre kevésbé tartható fenn. Más kérdés, hogy az ágazat és a hazai gazdaság válsága egyelőre nem nagyon nyújt forrást átfogó modernizációra a szektorban.
Versenyképességi kérdés egy kimerült mezőgazdaságban
A kertészeti ágazatban ez különösen élesen látszik, hiszen a zöldség- és gyümölcstermesztés sok olyan munkaműveletet tartalmaz, amelyet eddig nehéz volt gépesíteni. A metszés, a termésválogatás, a szedés, a gyomirtás vagy a soraljművelés sok helyen még mindig kézimunka-igényes feladat. Csakhogy a napszámoshiány, a bérköltségek emelkedése, a szezonális munkaszervezés bizonytalansága és a termelési kockázatok együtt már olyan nyomást helyeznek a gazdaságokra, amely a fejlesztéseket nem kényelmi, hanem versenyképességi kérdéssé teszi. Nem véletlen, hogy a támogatáspolitika is külön ösztönözné a kertészeti technológiai korszerűsítést, a gép- és eszközbeszerzést. Ugyanakkor – mint nemrég a Zsendülés ágazat konferencián megfogalmazódott: napi kockázat az ágazatban, hogy kimerült a magyar (mező)gazdaság. Már csak az erőltetett, kényszerű beruházások jelentenének kimenekülési lehetőséget, ám részben a késlekedő EU-támogatások miatt épp a beruházási lendület is hiányzik.
Ezt tudja a robot
A gépesítés és az automatizálás ugyanakkor nem egyetlen nagy ugrás, hanem sok kisebb technológiai lépés összessége. A szüretelési robotok ma még nem általános üzemi eszközök, de egyre több olyan példa látható, ahol már nem laboratóriumi kísérletekről, hanem valós termelési próbákról van szó. A paradicsomszedésben például a belga és holland üvegházi tapasztalatok azt mutatják, hogy a robot ma már képes kereskedelmi körülmények között is mérhető teljesítményt adni. Az Inaho rendszere a közelmúltbeli tesztekben 45 százalék feletti betakarítási arányt és 20 kilogramm feletti óránkénti teljesítményt ért el robotonként. A belgiumi teszteken négy egység nagyjából egy hektár ellátására lehet elegendő. Ez még nem teljes emberkiváltás, de már nagyon is kézzelfogható munkaerő-tehermentesítés.
Óránként bő 1 tonnát is leszed
A bogyósgyümölcsök esetében szintén látványos az előrelépés. A FineField gépei a frisspiaci áfonya betakarítására készültek, és a csúcsidőszakban óránként akár 1–1,4 tonna termést is képesek leszedni. Ezek a rendszerek ugyan még jelentős utóválogatást igényelnek, mert a gép zöldebb vagy puhább szemeket is leszedhet, de a folyamatos teljesítmény, a többműszakos használhatóság és a gyors megtérülés miatt egyre több termelő számol velük. A gépi szedés itt már nem jövőidő, hanem egy gyorsan terjedő üzemi gyakorlat.
Digitális-lézeres „gyomkapálás”
A kertészetben azonban nemcsak a betakarítás robotosodik. A precíziós gyomirtás ma az egyik leggyorsabban terjedő terület. A norvég Kilter AX-1 robotja például mesterséges intelligenciával azonosítja a gyomokat, és mikroadagokban, rendkívüli pontossággal juttatja ki a gyomirtó szert, amivel a vegyszerfelhasználás jelentősen csökkenthető. Más fejlesztések nem permeteznek, hanem mechanikailag vagy lézerrel avatkoznak be. A Carbon Robotics LaserWeeder rendszere kamerákkal és mesterséges intelligenciával ismeri fel a gyomokat, majd lézerrel semmisíti meg őket, akár több százezer gyomnövényt kezelve egyetlen nap alatt. Ez különösen ott lehet fontos, ahol a kézi kapálás munkaerőigénye már nem finanszírozható.
Minden át fog alakítani
Ez a trend hosszabb távon a termesztéstechnológiát is alakítani fogja. Azok a kultúrák és termesztőberendezések kerülnek előnybe, amelyek jobban alkalmazkodnak a gépi munkához. Az üvegházi és fóliás paradicsom, a rendezettebb állományú bogyósok vagy az egységesebb sorstruktúrájú ültetvények előrébb járhatnak ebben, mint a bonyolult lombkoronájú, változó terméselhelyezkedésű gyümölcsösök. A szüretelő robotnak ugyanis nem elég „látni” a termést: változó fényviszonyok között kell felismernie az érettséget, meg kell határoznia a fogási pontot, és sérülés nélkül kell leválasztania a gyümölcsöt. Ez a technológia gyorsan fejlődik, de még nem minden kultúrában jutott el az általános gyakorlati használatig.
A munkaszervezést is megváltoztatja
A magyar kertészet számára ebből az következik, hogy a gépesítés és az automatizálás nem egy távoli, látványos technológiai divat, hanem mindennapi gazdasági kényszer. Ahol nincs ember, ott a technológia már nem tartalék opció, hanem a működés feltétele. Aki ma képes fejleszteni, annak nemcsak új gépben kell gondolkodnia. Új munkaszervezésben, adatalapú üzemirányításban, sőt olyan fajtaválasztásban és termesztésszervezésben is, amely később jobban összeegyeztethető a robotizációval. A kérdés tehát nem az, jönnek-e a robotok a kertészetbe, hanem az, hogy a gazdaságok milyen gyorsan tudnak hozzájuk alkalmazkodni.
Agrárágazat Tudástár: Precíziós gyomirtó robot – Olyan szenzorokkal, kamerákkal és mesterséges intelligenciával működő autonóm vagy félautonóm gép, amely a kultúrnövényt és a gyomot külön felismerve célzottan, mikroadagokban, mechanikusan vagy akár lézerrel avatkozik be, így csökkentheti a munkaerőigényt és a növényvédőszer-felhasználást a kertészeti termesztésben.
