Európa felmelegedése már nem elméleti klímakérdés, hanem nagyon is gyakorlati kockázat a mezőgazdaságban. A kontinens az 1980-as évek óta nagyjából kétszer gyorsabban melegszik, mint a globális átlag, és a friss uniós értékelések szerint a globális átlaghőmérséklet már mintegy 1,4 Celsius-fokkal haladja meg az iparosodás előtti szintet, miközben Európában ez az eltérés már 2,4 fok körül jár. Ez a gazdák számára azt jelenti, hogy a megszokott termesztési, öntözési és talajművelési rend egyre kevésbé lesz tartható.
Közép- és Dél-Európa az egyik legkitettebb térség
Az Európai Éghajlatváltozási Tudományos Tanácsadó Testület friss jelentését Másfélfok.hu tette közzé. Agrometeorológiai szempontból a legfontosabb üzenet az, hogy nemcsak melegebb lesz az idő, hanem szélsőségesebb is. A hőhullámok gyakoribbá és tartósabbá válnak, a csapadék pedig egyre inkább szétesik időben és térben: hosszabb száraz periódusokat hirtelen lezúduló, nagy intenzitású esők szakítanak meg. Ez azért különösen veszélyes, mert a kiszáradt, tömörödött talaj kevésbé fogadja be a vizet, így a csapadék nagyobb része lefolyik, miközben a talaj vízkészlete alig töltődik vissza. Vagyis az aszály és a villámárvíz ugyanannak a folyamatnak a két oldala lehet.
A magyar és dél-európai gazdaságok számára különösen rossz hír, hogy a kontinensen nem egyenletesen oszlanak el a terhek: Közép- és Dél-Európa a hőség és az aszály szempontjából az egyik legkitettebb térség. A szántóföldi növénytermesztésben ez a virágzáskori hőstressz, a lerövidülő szemképződési időszak, a gyorsuló talajnedvesség-vesztés és a termésbiztonság romlása felől közelítve értelmezhető. Kertészetben és gyümölcstermesztésben ehhez társul a napégés, az öntözési csúcsigény és a minőségi romlás kockázata is.
Nem lehet tovább halogatni az alkalmazkodást
A friss kutatások szerint ráadásul maga a globális melegedés üteme is gyorsul. Egy új elemzés öt független, a természetes ingadozásoktól megtisztított adatsor alapján 98 százalékos bizonyossággal mutatta ki, hogy 2014 után meredekebbé vált a felmelegedés trendje. Az utóbbi bő egy évtizedben a globális melegedés üteme már 0,34–0,42 Celsius-fok évtizedenként, szemben a korábbi, nagyjából 0,2 fokos tempóval. A gazdálkodók nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a klimatikus átmenet nem lassú háttérfolyamat, hanem a vetésszerkezetet, a fajtaválasztást és a vízgazdálkodási beruházásokat most érintő kényszer.
A legfontosabb termelői következtetés az, hogy az alkalmazkodást nem lehet tovább halogatni. A talaj vízmegtartó képességének javítása, a szervesanyag-visszapótlás, a forgatás csökkentése, a mulcshagyás, a vízvisszatartó üzemi megoldások és az öntözés hatékonyságának javítása már nem versenyelőny, hanem sok helyen a termelés feltétele. Ugyanígy felértékelődik a stressztűrő hibridek és fajták szerepe, valamint az a döntésképesség, hogy a gazda mikor vessen, mikor végezze a növényvédelmet, és mikor érdemes inkább a nedvességmegőrzést előtérbe helyezni a hagyományos műveletekkel szemben.
Egybillió forint felett az éves veszteség
A gazdasági oldal sem mellékes: az uniós mezőgazdaság jelenleg évente átlagosan 28 milliárd euró veszteséget szenved el a klímaváltozás miatt, és ez az összeg a következő évtizedekben tovább nőhet. Ez a biztosítási díjaktól az öntözési költségeken át a termésingadozásig mindenre hat. A klímakockázat tehát már nem pusztán meteorológiai kategória, hanem jövedelmezőségi kérdés is.
Összességében a mostani üzenet egyértelmű: Európában a 3 Celsius-fok feletti melegedés hatásaira kell felkészülni, és ebből a mezőgazdaság sem tud kimaradni. Aki a következő években a víz, a talaj és a hőstressz kezelésére épít stratégiát, az nem divatot követ, hanem a termelés jövőjét védi.
Szerkesztőség (Forrás: Az Európai Éghajlatváltozási Tudományos Tanácsadó Testület legfrissebb jelentése alapján Szabó Péter és Pongrácz Rita, az ELTE Meteorológiai Tanszékének munkatársai)
Agrárágazat Tudástár: klímakockázat – a mezőgazdasági termelést érintő, felmelegedésből eredő kockázati összesség, amely a hőhullámok, aszályok, szélsőséges csapadékeloszlás, talajnedvesség-csökkenés és termésingadozás révén befolyásolja a növénytermesztés, a vízgazdálkodás és az üzemi jövedelmezőség stabilitását.
