Alternatív gabonanövények 1. rész
Az előzetes várakozások és az elmúlt évek kedvezőtlen tapasztalatai nyomán érthetően visszaesett a kukoricatermesztési kedv, ami a termőterület csökkenésében is jól látszik. Az elmúlt öt évben a korábban nagyjából stabil 1 millió hektár alá süllyedt a vetésterület, idén pedig várhatóan már csak 700 ezer hektár körül alakul. Jogosan merül fel a kérdés: mi kerülhet az így „felszabaduló” 300–350 ezer hektárra? A napraforgó ugyan látványosan terjeszkedik, és már a 700 ezer hektárhoz közelít, de ezzel szakmailag indokolható határához is érkezik, hiszen a beszűkült vetésforgó növényvédelmi kockázatokat hordoz. Éppen ezért érdemes az alternatív gabonafélék felé fordulni, különösen azokon a gyengébb adottságú területeken, ahol kisebb ráfordítással is biztonságosabban termeszthetők. Ezek közül mutatunk be néhányat a következő lapszámokban.
Honnan jött, és mit örökölt a szülőktől?
A tritikálé a pázsitfűfélék családjába tartozó, nemesítéssel létrehozott, szaporodóképes fajhibrid. Az őszi búza és a rozs (Triticum aestivum × Secale cereale; tudományos neve: Triticosecale) keresztezéséből alakult ki. Az első, még meddő hibrideket Angliában hozták létre 1875-ben, 15 évvel később viszont már egy német nemesítő (Rimpan) termékeny növényeket is előállított. A 20. század 30-as éveiben pedig már a poliploidizációt felhasználva oktoploid, az 50-es években hexaploid, 10 évvel később pedig már a szekunder hexaploid termesztésbe vonása is megkezdődött, ami Kiss Árpád nevéhez kötődik. A mai tritikálék kétszeres keresztezésből kerülnek ki, az alábbi módon: (Triticum aestivum x Secale cereale) × (Triticum turgidum x Secale cereale).
A keresztezés eredményeként a tritikálé mind a búza, mind a rozs kedvező tulajdonságait örökölte. Kalásza erőteljesebb, ezerszemtömege pedig mindkét szülőéhez képest nagyobb lehet. Termés átlaga jellemzően a búza és a rozs között helyezkedik el. A rozstól örökölt gyökérrendszere erőteljes, vízhasznosító- és tápanyagfeltáró-képessége kiváló, ezért gyengébb talajokon is biztonságosabban termeszthető. Stressztűrésében inkább a rozshoz, szemtermésének beltartalmi paramétereiben inkább a búzához hasonlít. Bokrosodó-képessége jobb a búzáénál, ugyanakkor szára magasabb és gyengébb, így megdőlésre érzékenyebb lehet.
Hol termesztik, és mekkora a jelentősége?
A világon megközelítőleg 4 millió hektáron termesztik, hazánkban 60–65 ezer hektár körül mozog termőterülete az elmúlt 5 évben. Európában Németország, Lengyelország, Franciaország és Ukrajna jelentős termelője.
Mire használható a tritikálé?
A gyengébb talajok növénye, ahol a búza már nem érzi olyan jól magát, ott van létjogosultsága. Elsősorban abraktakarmányként használják kiváló takarmányértéke miatt, de egyre több fajta születik, amelyek beltartalmi paraméterei már a kenyér előállításához is megfelelőek. Ukrajna és Oroszország olyan fajtákat termeszt, amelyek – nagy zöldtömegük következtében – zöldtakarmányozásra használhatók.
Szemtermésének fehérjetartalma 14–16% közötti, sikértartalma is van, de mennyisége a búzafajtákétól elmarad, aminosavai közül kiemelhető a lizin. Ezenkívül tartalmaz még káliumot, kalciumot, foszfort, ként, magnéziumot, mangánt, vasat és cinket is.
Miért érzi jól magát gyengébb termőhelyen is?
Télállósága kiváló: hótakaró nélkül a -18 és -22 °C közötti hideget, hótakaró alatt pedig akár a -27 °C-ot is elviseli. Talajigénye mérsékelt, a gabonafélék közül a rozs után az egyik legigénytelenebb növénynek számít. Sótűrése kiváló, nem érzékeny a talaj pH-ra sem.
Milyen elővetemény után kerüljön?
A rozstól öröklődően kevésbé érzékeny az előveteményre, akár 2–3 évig is termeszthető önmaga után, de természetesen jobb, ha ezt elkerüljük. A legjobb előveteményei a hüvelyesek, lencse, szója, bab, csillagfürt, bükkönyfélék, valamint a repce, a burgonya, a len és a mák. Az a lényeg, hogy korán lekerülő legyen. Elfogadható előveteményei még a kukoricafélék (silókukorica, takarmánykukorica, másodvetésű csemegekukorica), a napraforgó és a kalászosok. Rossz előveteményei a több évig visszavetett kalászosok, cukorrépa és a későn aratott kukorica is.
Tápanyagellátás: mire reagál jól?
Tápanyagigénye hasonló az őszi búzáéhoz, azonban néhány tulajdonságot érdemes mérlegelni:
– a nagy termések eléréséhez a nagyobb tápanyagdózisok indokoltak lehetnek, viszont gyökerének igen jó tápanyaghasznosító képessége következtében a tápanyagdózisok mérséklése is eredményes lehet.
– A jobb minőségű talajokon növelhető a tápanyag, hiszen betegségre kevésbé fogékony, azonban magasabb és gyengébb szára inkább a csökkentés mellett szól.
– Gyenge talajokon a megfelelő termés elérése érdekében a dózisok emelése megfontolandó. Az őszi nitrogénadag meghatározásakor érdemes figyelembe venni, hogy az enyhébb teleken a növényállomány fejlődése elhúzódhat, így tavaszra az ősszel kijuttatott nitrogén jelentős részét felhasználhatja.
Hasonlóan a búzához, a foszfor és kálium műtrágyákat, valamint a nitrogén 30–40%-át ősszel juttassuk ki, a talajmunkák előtt, a fennmaradó nitrogént vagy teljes egészében tél végén, vagy egy kis részét még visszatartva szárbaindulás kezdetén kell kijuttatni.
Talajművelésben a búzához áll közel
Alapvetően ez is nagyon hasonló az őszi búzáéhoz. Korán lekerülő, kevés szármaradványt hagyó növények után a tarlóművelés ne maradjon el, egyrészt a vízmegőrzés, másrészt a szármaradványok kezelése, bedolgozása, harmadrészt pedig a tarlón történő gyomirtás (tarlóhántással elvetjük, tarlóápolás alkalmával elpusztítjuk a kikelt gyomokat, árvakelést) miatt. Ha az elővetemény későn kerül le, és sok szármaradványt hagy maga után, akkor szárzúzás és talajba keverés után – a választott vetéstechnológiától függően – középmély lazítás vagy szántás is indokolt lehet. Fontos, hogy az egyes talajművelési munkák után hengerezzünk, zárjuk a talajfelszínt, őrizzük meg a vizet a talajban.
Vetésidő, vetőmagnorma, állománysűrűség
Optimális vetésideje korábban van, mint a búzáé, szeptember végétől október elejéig tart. A kellő őszi bokrosodáshoz a vetésidőre (a korai vetés kedvezőbb) érdemes figyelni, hiszen így a későbbiekben sűrűbb állomány alakulhat ki, ami a megdőlés veszélyét is csökkenti. Vetőmagnorma: 150–190 kg/ha, ami 3,5–4,5 millió csírának felel meg. Vetésmélység: 4–6 cm.
Növényvédelem: jó ellenállóság, kisebb kockázat
Gyomnövényei – őszi vetésű lévén – az őszi búzáéval azonosak, természetesen termőhelytől függően alakulnak. Általánosságban az ősszel, vagy kora tavasszal csírázó, tavasszal magot hozó (T1), a kora tavasszal csírázó tavasz végén magot hozó (T2), a tavasszal kelő, nyár elején termő (T3), egyévesek a legjellemzőbbek, valamint az évelő egy- és kétszikűek (G1–G3) gyomok ellen kell védekezni. Azonban a tápanyaggal jól ellátott, kellő időben és csíraszámmal vetett állomány gyomelnyomó-képessége igen jó, így érdemes ezt az adottságát kihasználni. Ha mégis vegyszereket kell alkalmaznunk, a búzában használatosak itt is megfelelőek. Kórokozói közül a vírusokat, a kő-, por- és a törpeüszögöt, a fuzáriumot, a fekete és vörösrozsdát, a lisztharmatot kell megemlíteni. A növénynek azonban mindkét szülőfajt felülmúló ellenállósága van, nagyon jó a betegségellenálló-képessége, így leginkább a fuzárium okozhat nagyobb károkat, valamint rozsdabetegségek egyes rasszai ellen kell védekezni az őszi búzában is használatos szerekkel. A csávázás a csíranövény betegségeinek visszaszorításában is fontos szerepet játszik, különösen a fuzáriumos fertőzések megelőzésében.
(fotó: shutterstock.com)
Állati kártevői lényegében megegyeznek az őszi búzában is előforduló fajokkal, ugyanakkor ellenük is viszonylag ritkán kell beavatkozni. Egyéb növényápolási munkák között a felfagyás, a kipállás, illetve a megdőlés említhető. Előbbi kettő kezelésére a hengerezés a megoldás, míg a megdőlés szárszilárdító szerek alkalmazásával előzhető meg, mivel viszont gyengébb talajokon termesztjük, így inkább nagy nitrogéndózis hatására következhet be.
Betakarításkor a gyorsaság sem mindegy
A tritikálét július közepe környékén takarítjuk be, teljes érésben. Szemtermése mindkét szülőétől törékenyebb, azonban a rozstól rövid csíranyugalmi időt örökölt, szinte azonnal képes csírázni, betakarítás után még a szemek lélegeznek, így ha nem forgatjuk a terményt, könnyen befülledhet.
Miért lehet fontos alternatíva a tritikálé?
A tritikálé kedvező alkalmazkodóképessége, jó stressztűrése és viszonylag szerény igényei miatt valós alternatívát kínálhat a gabonatermesztésben. Különösen a gyengébb adottságú termőhelyeken lehet értékes választás, ahol kisebb ráfordítás mellett is biztonságos termést adhat. Jó betegség-ellenállósága miatt az ökológiai termesztésben is figyelmet érdemel.
Dr. Dóka Lajos Fülöp, adjunktus
Dr. Csajbók József, egyetemi tanár
Dr. Szabó András, adjunktus
DE MÉK Növénytudományi Intézet
Agrárágazat Tudástár: vetésforgó – A vetésforgó a különböző növénykultúrák tudatos, több évre tervezett váltakozó termesztése ugyanazon a területen. Célja a talaj termőképességének megőrzése, a kórokozók és kártevők felszaporodásának mérséklése, valamint a termésbiztonság javítása. A tritikálé különösen értékes eleme lehet a vetésforgónak, mert gyengébb termőhelyeken is megbízhatóan termeszthető, és kisebb ráfordítás mellett is stabil hozamot adhat.
