Rugalmas takarmány a jövőre
Az Egyesült Államokban a kettős termesztést alkalmazó gazdaságok 83%-a tritikálét, 47%-a pedig rozst vetett. Ennek több oka is van, de a legnagyobb kihívást az jelentette, hogy a silókukorica vetése előtt időben elvégezzék a talaj-előkészítést, a magágykészítést és a vetést. A tritikálé másik múltbéli problémája a lucerna vagy a fű egy időben történő betakarításával járó munkacsúcs volt. Az ország déli területein azonban a lucerna és a silókukorica egyre kevésbé jelent gátat a tritikálénak. Nézzük meg, hogyan segíthet újra a tritikálé az új klímastratégia megvalósításában!
Kiváló emészthetőség, rugalmas betakarítás, stabil hozam
A többfunkciós tritikálé lassabban öregszik és később érik, mint a rozs. Miért fontos ez a három megállapítás?
1. Funkcionalitás: fiatalon betakarítva kiválóan emészthető rosttartalmú alapanyagot szolgáltat a tejelő tehenek számára (kétmenetes betakarítással, fonnyasztva), tejesérésben pedig a növendék üszők takarmányaként is jól hasznosítható (klasszikus, egymenetes betakarítással). Szemesterményként eladható, vagy a tejelő tehenek adagjába is beépíthető gabonaféle. Ez nagyobb rugalmasságot ad a termelőknek: a terület jobban alkalmazkodik az időjárás okozta kihívásokhoz. Nemcsak egy lehetőségünk van, és nem kell kényszerből, kármentő céllal döntéseket hoznunk.
2. Lassú öregedés: nem 3–5, hanem 7–10 napunk van egy fajta betakarítására. A tritikálé betakarítása kényelmesebb és kevésbé kockázatos, mint a rozsé. Nagyobb eséllyel tudjuk jó emészthetőséggel betakarítani, még változékony időjárás mellett is.
3. Később lesz kaszaérett: a tritikálé a rozshoz képest 5–10 nappal később takarítható be, amikor már melegebb az időjárás. Ilyenkor az alapanyag 30–35%-os szárazanyag-tartalomig rövidebb idő alatt és kevesebb mozgatással fonnyasztható a renden, így az erjedése biztonságosabb és egyenletesebb. Egy hét tavasszal sokat számít. A kihívást az jelenti, hogy a tritikálé betakarítása gyakran egybeeshet a lucerna vágási idejével, és utána rövidebb tenyészidejű kukoricát kell vetnünk. Ezek az akadályok azonban fokozatosan háttérbe szorulnak: az ország déli, nagy kiterjedésű termőterületein a lucerna termesztése lassan visszaszorul, a silókukorica pedig válaszút elé került. Így a tritikálé előtt új lehetőségek nyílhatnak.
A következő kérdés, hogy ez a gabonaféle a korai betakarítás során versenyképes lehet-e hozamában és önköltségében a rozzsal?
1. Hozampotenciál: április végén-május elején a tritikálé hozamában és táplálóértékében vetekszik a rozséval. Szarvason (MATE) és Iregszemcsén (Kaposvári Egyetem) vizsgáltunk két hazai fajtát 2016. és 2017. folyamán. A Hungaro és Dimenzió tritikálé kiváló hozamokat biztosított. Mindkét termőhelyen elértük a 20 tonna/ha szilázshozamot, 70%-os rostemészthetőség (NDFd48) és 400 g/kg szárazanyag feletti emészthetőrost-tartalom (dNDF48) mellett (1., 2. grafikon).
– május 3-án, kalászhányás elején: 7,0–7,7 tonna sza./ha volt a hozam Iregszemcsén,
– május 3-án, kalászhányás elején: 7,5–7,8 tonna sza./ha eredményt adott Szarvason.
Mit mutatnak a kísérletek?
A Kaposvári Egyetem Takarmánytermesztési Kutató Intézetében (Iregszemcsén) 2015. őszén végzett kísérlet során a tritikálé öregedési modelljét vizsgáltuk (betakarítás: 2016. április 21., április 27. és május 6.). A kalászolás előtti állapotban – amikor a kalász még a hasban volt, és 5–6 cm hosszúságot ért el – a terméshozam 6,0 tonna sza./ha (Hungaro) és 5,9 tonna sza./ha (Dimenzió) volt. Ez a szárazanyaghozam 15–20 tonna/ha szilázshozamnak felelt meg, 30–40%-os szárazanyag-tartalom mellett. Egy héttel később, amikor már a rosttartalom és az emészthetőség kevésbé volt kedvező, de még mindig jónak ítéltük, a kalász pedig hasban volt (9–10 cm hosszú, a szálkák már kibújtak, jól láthatóvá váltak), az elért hozam 7,9 tonna sza./ha és 7,7 tonna sza./ha volt. Ez 20–25 tonna/ha szilázshozamnak felelt meg, 30–40%-os szárazanyag-tartalom mellett.
A rost az energia kulcsa – miért számít az iNDF240?
A bendőben lebontható NDF adja a tehén energiaszükségletének 50–60%át, biztosítja a tej zsírtartalmát, emellett a tömegtakarmányból származó emészthető struktúrrost is hozzájárul a kérődzés fenntartásához és a bendő kémhatásának stabilizálásához. Fontos, hogy gyorsabban ürül, mint a nem lebontható rost, ezért jótékony hatással van az étvágyra. A nem lebontható rost hosszabb ideig tartózkodik a bendőben, mint a lebontható, ezáltal lassítja a passzázst. Ez terápiás céllal lehet kedvező hatású, ha a bendőacidózis megelőzése a cél, ám általában kedvezőtlen hatással jár. Így a lebontható és a nem lebontható rost aránya fontos tényező. A lucernában sok a nem lebontható rost és kevés a lebontható, ezért nem optimális rostforrás. A kukoricaszilázsban kevés a lebontható rost, de kevés az emészthetetlen is. A rozs- és a tritikálészilázs fiatalon betakarítva a lebontható rost gazdag forrása lehet, kevés emészthetetlen rosttal párosulva (1. táblázat).
(NIR-adatbázis, ÁT Kft.)
A takarmányadag összeállításakor az iNDF240 értéke a jövőben az egyik legfontosabb tényezővé válik, ezért érdemes kiemelt figyelmet fordítani rá a különböző tömegtakarmány-típusok esetében.
A jövő tömegtakarmánya: rugalmas, biztonságos, emészthető
A tritikálé nem egy új divat, hanem egy reális megoldás a rozs, a fű és a keverékek mellett a forró és száraz nyár kikerülésére. Sok helyen gondot okoz a lucerna és a silókukorica termesztése, de a tehén napi takarmányigénye változatlan marad.
Dr. Hoffmann Richárd
MATE Kaposvári Campus
Dr. Futó Zoltán
MATE Szarvasi Képzési Hely, Környezettudományi Intézet
Dr. Kruppa József
Kruppa Mag Kft., Kisvárda
Dr. Orosz Szilvia
ÁT Kft. és ÁTE, Takarmányozástani és Klinikai Dietetikai Tanszék
Agrárágazat Tudástár: tritikálé szilázs – A tritikálé szilázs fiatalon betakarítva kiemelkedő rostemészthetőséget és stabil hozamot biztosít, rugalmas tömegtakarmány-alapként alkalmazkodva a változó termesztési és időjárási feltételekhez.
