Biológiai silótartósítók kukoricához

Az idei év tavaszi tömegtakarmányainak hozamai a szélsőséges időjárás miatt nem mindenhol tudták teljesíteni a velük szemben támasztott elvárásokat. Éppen ezért kulcsfontosságú már most megtervezni a kukoricaszezon befolyásolható részét, ugyanis ilyen körülmények között minden kilogramm kukoricaszilázs jelentősége különösen felértékelődik.

 

 

A nagy mennyiségű epifita mikroorganizmusnak és a megfelelő mennyiségű erjeszthető szénhidrátnak köszönhetően a kukorica erjedése az esetek többségében problémamentesen megy végbe. Ami több problémát és nagyobb táplálóanyag-veszteséget okoz, az a silóbontás és az ezután bekövetkező aerob folyamatok.

A siló lezárása után a kukorica – a technológiai előírások betartása mellett – könnyen és biztonsággal erjed. Hamar eléri azt a kritikus pH-értéket, ami a problémamentes tartósításhoz szükséges. Ha a betakarítási és silózási technológiát szigorúan be is tartjuk, a siló megbontása után mindenképpen jelentkeznek olyan folyamatok, amik csökkentik a kukoricaszilázs táplálóértékét. A silófal oxigénnel való érintkezése miatt az aerob szervezetek anyagcsere-folyamatai beindulnak, újból elkezdődik a táplálóanyagok lebontása; nemkívánatos anyagok termelése mellett. Ezek a folyamatok elkerülhetetlenek, azonban van lehetőség a káros hatások minimalizálására.

 

 

Egyike ezeknek – a megfelelő silóbontás mellett – a silózási adalékok alkalmazása. Kémiai és biológiai tartósítókat is alkalmazhatunk, utóbbi esetben tejsavtermelő baktériumokat juttatunk az alapanyagba. Egy baktériumtörzs egyedül nem tud eleget tenni minden kritériumnak, ami a megfelelő erjedéshez szükséges. A korszerű készítmények általában heterofermentatív törzset/törzseket tartalmaznak, melyek egymással együttműködésben tudják biztosítani az erjedés megfelelő alakulását.

Az erjedési folyamatok során elsőként azok a baktériumok kapnak szerepet, amelyek nagy mennyiségű savtermeléssel lecsökkentik a pH-t olyan szintre, ahol a káros mikroorganizmusok (pl. Clostridiumok) már nem tudnak szaporodni. Ezt tejsav/ecetsav termelésével lehet elérni.

Léteznek olyan silótartósítók (Lactobacillus buchneri), amelyek az erjedés utolsó fázisában termelnek ecetsavat, ami gombaellenes hatásának köszönhetően az aerob stabilitás növelésében kap szerepet. A kései fázisban történő ecetsavtermelés további előnye, hogy a keletkező ecetsav nem bomlik további anyagokká, így tartósan képes a szilázst az oxigén negatív hatásaival szemben ellenállóvá tenni.

X silózási adalék hozzáadott értéke 1% propilén-glikol termelés esetén (a gyakorlatban ennél magasabb értékek is tapasztalhatók) 100 t kukoricaszilázsra vonatkoztatva: 100 t kukoricaszilázs 35%-os szárazanyag-tartalommal számolva 35 t szárazanyag, 35 t 1%-a 350 kg propilén-glikol, 495 Ft/kg-os áron számolva ez 173.250 Ft hozzáadott értéket jelent 100 t szilázsban.

A kukoricaszilázsok értéknövelésére másik lehetőség a propilén-glikol termeltetése. Bizonyos heterofermentatív tejsavtermelő baktériumok propilén-glikolt is termelnek. Ilyen törzs a Lactobacillus buchneri, amivel akár 1,0% propilén-glikol is termelhető 1 t szárazanyagból, melynek a tehenek kondíciójára gyakorolt pozitív hatása vitathatatlan.

 

 

Lehetőség van az aerob stabilitás biztosítására rövid silózási idő (akár két hét után) is. Ennek feltétele, hogy gyorsan és megfelelő mennyiségben képződjön ecetsav. Itt érdemes szót ejteni az újabb kutatási eredményekről, és némileg módosítani az ecetsav megítélését. A silótartósítóként használt heterofermentatív baktériumok anyagcseréje során keletkező ecetsav mennyisége általában nem éri el a kritikus mértéket. A gyakorlatban megfigyelhető az emelkedett ecetsavtartalom melletti takarmányfelvétel csökkenése is, érdemes azonban figyelembe venni, milyen erjedési folyamat során keletkezett az ecetsav. A káros erjedési folyamatokból származó egyéb feltűnő szagú vegyületek nagyobb valószínűséggel felelősek a csökkent felvételért, mint az ecetsav. Amerikai eredmények szerint az 5% sza. ecetsavat tartalmazó, Lactobacillus buchnerivel kezelt szilázsok esetén sem tapasztaltak csökkenést a takarmányfelvételben, jelen kutatási eredmények alapján nem igazolt tehát a heterofermentatív tejsavtermelő baktériumok által termelt ecetsavtól való félelem.

 

Minden kilogramm kukoricaszilázs számít. Silózási adalékok alkalmazásával biztosítható a jó minőségű, ízletes kukoricaszilázs. Érdemes szétnézni a piacon, hogy melyik silótartósító alkalmas a telep igényeinek kielégítésére, és érdemes a hozzáadott többletérték alapján olyan terméket választani, amelyik segít növelni a takarmányellátás biztonságát és a takarmány megfelelő minőségét is!

Sáfrány Júlia
Wilhelm Schaumann Állattakarmányozási Kft.

aerob agrár biológiai silótartósító erjedés kukorica kukoricaszilázs Lactobacillus mezőgazdaság mikroorganizmus pH-érték siló takarmány takarmánytermesztés tejsavtermelő baktérium tömegtakarmány