A tavaszi döntések most a termést és a minőséget is meghatározzák
Magyarország vetésszerkezete az idei évben is az őszi kalászos növények túlsúlyát mutatja. Az őszi vetésű sörárpa esetében a vetések döntő többsége optimális időben történt: az őszi genetikák vetése jellemzően október első dekádjára esett, míg a tavaszi típusú fajták vetése október második felétől folyamatosan zajlott.
(fotó: shutterstock.com)
Keléstől a télállóságig
A vetésmélység tekintetében a szakmailag javasolt ~3,5 cm bizonyult optimálisnak a sörárpa számára. Ugyanakkor a gyakorlatban több esetben ettől sekélyebb vetés valósult meg, amely kedvezőtlen hatással volt a kezdeti fejlődésre. Az ilyen állományokban gyengébb növekedés és egyenetlen, nem homogén kelés volt megfigyelhető.
Az októberi csapadékmennyiség a sokéves átlag alatt alakult, ami a kelés ütemének lassulását eredményezte. A novemberi csapadék megérkezését követően azonban az állományok fejlődése felgyorsult, és a növények intenzív növekedésnek indultak. A gyomirtási technológia tekintetében megfigyelhető, hogy a termelők túlnyomó többsége már ősszel elvégzi a sörárpa állományok herbicides kezelését, elsősorban az egyre jelentősebb problémát okozó egyszikű gyomnövények visszaszorítása érdekében.
Az állományok megfelelő fenológiai állapotban mentek a télbe, így az őszi időszakban további beavatkozást nem igényeltek. A téli időjárás változékonyan alakult: szárazabb és csapadékosabb periódusok váltották egymást. December kifejezetten száraz volt, míg januárban – elsősorban a havazás következtében – a lehullott csapadék mennyisége a sokéves átlag mintegy másfélszeresét érte el.
A kialakult, tartós hótakaró kedvezően hatott az állományokra, az ősszel vetett tavaszi sörárpák sem szenvedtek fagykárt. Mindemellett a téli alacsony hőmérsékletek összességében hozzájárultak a kártevő- és kórokozó-populációk természetes gyérüléséhez. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a hóréteg nemcsak a növények számára biztosított védelmet, hanem bizonyos kártevők és kórokozók áttelelő alakjai számára is.
Fejtrágyázási technológia sörárpában
A jelenleg köztermesztésben lévő sörárpa fajták terméspotenciálja jelentősen meghaladja a korábbi genetikákét, amely a tápanyag-gazdálkodás tervezésében is új megközelítést igényel. A nitrogén-utánpótlás megtervezése során reálisan számolhatunk akár 8 t/ha körüli hozamcéllal, amelyhez igazított, okszerű tápanyagellátás szükséges.
A tavaszi nitrogén-utánpótlás időzítése és mennyisége kulcsfontosságú a sörárpa termésmennyiségének és minőségének alakulása szempontjából. A hatékony tápanyag-gazdálkodás érdekében a nitrogén kijuttatását célszerű megosztva, az állomány fejlettségéhez igazítva elvégezni. A gyakorlatban a fejtrágyázás két menetben történő kivitelezése javasolt, különös tekintettel arra, hogy a második kezelés legkésőbb az első nódusz megjelenéséig megtörténjen.
A kijuttatandó nitrogén hatóanyag mennyiségének meghatározásakor minden esetben figyelembe kell venni a talaj tápanyagszolgáltató képességét, valamint az adott évjárat időjárási és állományfejlődési sajátosságait. Üzemi körülmények között a teljes fejtrágya dózis jellemzően 60–110 kg/ha nitrogén között alakul.
Tavaszi indító fejtrágya
A vegetáció indulásakor, amint a talajállapot lehetővé teszi a gépi munkavégzést, célszerű elvégezni az első tavaszi fejtrágyázást. Ennek elsődleges célja az állomány gyors regenerációja és az intenzív bokrosodás elősegítése. Ebben az időszakban általában 60–70 kg/ha nitrogén kijuttatása indokolt, amely megfelelő lendületet ad a kezdeti fejlődéshez.
Állományra alapozott második fejtrágyázás
A második fejtrágya kijuttatása a bokrosodás végén, legkésőbb az első nódusz megjelenéséig történik. Ebben a fenológiai fázisban kiemelt jelentősége van az állomány aktuális állapotának felmérésének. A döntést elsősorban az oldalhajtások száma, a bokrosodás mértéke, valamint a várható kalászszám alapján célszerű meghozni.
Jól fejlett, erősen bokrosodott állomány esetén – ahol a terméspotenciál magas – indokolt lehet a nagyobb nitrogénadag alkalmazása (40–50 kg/ha N), amely támogatja a hozam maximalizálását. Ezzel szemben gyengébb, ritkább állományoknál célszerű mérsékeltebb dózist (30–40 kg/ha N) alkalmazni. Ez különösen fontos a sörárpa esetében, ahol a túlzott nitrogénellátás kedvezőtlenül befolyásolhatja a minőségi paramétereket, elsősorban a szemek fehérjetartalmát.
Növekedésszabályozás
A sörárpa termesztéstechnológiájában a növekedésszabályozás kiemelt jelentőségű elem, amely elsősorban a megdőlés megelőzését, az állomány stabilitásának növelését, valamint a termésbiztonság javítását szolgálja. A megfelelően időzített és megválasztott regulátor-kezelés hozzájárul az optimális szárszilárdság kialakulásához és az egyenletes állományszerkezethez. Korai kijuttatás esetén a bokrosodás végén végrehajtott növekedésszabályozás elsősorban az oldalhajtások megerősödését segíti elő, ezáltal hozzájárul egy kiegyenlítettebb, kompaktabb állományszerkezet kialakulásához.
Ezzel szemben a későbbi állapotban elvégzett kezelés főként a szár megnyúlásának mérséklésére irányul, amelynek eredményeként növekszik az állomány szárszilárdsága, és jelentősen javul a megdőléssel szembeni ellenálló képesség.
Tavaszi gyomszabályozás
Abban az esetben, ha ősszel nem végeztünk gyomirtást, a tavaszi kezelést minden esetben gyomfelvételezésre kell alapozni. A gyakorlatban egy jól időzített, egyszeri herbicides kezelés általában elegendő a gyomkonkurencia hatékony visszaszorítására. A kezelés sikerességének kulcsa a megfelelő időzítés, amely során a gyomnövények érzékeny fenológiai állapotban vannak.
Optimális esetben a kezelést akkor célszerű elvégezni, amikor a kétszikű gyomnövények 2–4 leveles, az egyszikűek 1–3 leveles fejlettségi állapotban vannak, míg a ragadós galaj 1–3 levélörvös stádiumban található. Különös figyelmet kell fordítani a ragadós galaj elleni védekezésre, mivel már 0,5 növény/m2 fertőzöttség esetén is indokolt a beavatkozás, elsősorban a betakarítás megnehezítése miatt.
A herbicid kiválasztásakor alapvető szempont, hogy a készítmény hatásspektruma lefedje az adott területen előforduló gyomfajokat. Sörárpában kerüljük hormonhatású herbicidek alkalmazását. Ennek oka, hogy a hormonhatású herbicidek növelhetik a szemek fehérjetartalmát, ami rontja a söripari felhasználhatóságot. A gyomfésűzés a mechanikai gyomszabályozás egyik hatékony eszköze, amely sörárpában különösen jól alkalmazható a korai fejlődési szakaszokban. A technológia jelentősége napjainkban növekszik, különösen a csökkentett vegyszerhasználat és a fenntartható gazdálkodási rendszerek térnyerésével. A gyomfésűzés nemcsak a gyomszabályozás egyik eszköze, de az állományokra is pozitív hatással van.
Kártevők helyzete
A tavaszi időszakban több térségben indokolttá vált a védekezés a veresnyakú árpabogár ellen. Az állományokban már megfigyelhetők az imágók, valamint a levelekre lerakott tojások is. A kártevő jelenlétére jellemző hámozgatásos kártétel tünetei szintén egyre több helyen megjelennek, ami a védekezések időbeni elvégzésének fontosságára hívja fel a figyelmet.
Kórokozók megjelenése
A száraz tavaszi időjárás következtében eddig nem alakult ki jelentős kórtani nyomás, azonban egyes betegségek tünetei már megjelentek az állományokban. Elsősorban az alsóbb levélemeleteken észlelhető az árpa hálózatos levélfoltosság jelenléte, emellett lisztharmat fertőzés is megfigyelhető, amely jellegzetes penészgyep formájában jelentkezik. A fogékonyabb fajták esetében a rhynchosporiumos levélfoltosság tünetei is előfordulnak.
A termelők többsége időben elvégezte az első fungicides kezeléseket, amelynek köszönhetően a fertőzések terjedése a fiatalabb levélemeletek irányába egyelőre megállt, így a felső, termésképzés szempontjából meghatározó levelek védelme biztosított.
Állományfejlettség és kilátások
Az őszi vetésű sörárpa állományok jelenleg jellemzően 2–3 nóduszos fejlettségi állapotban vannak. A növények jól bokrosodtak, egészségesek, azonban nagyon nagy szükségük van az esőre.
Kovács Boglárka
Axereal Hungary Kft.
Agrárágazat Tudástár: fejtrágyázás – A fejtrágyázás a növényállomány fejlődése közben végzett tápanyag-utánpótlás, amelynek célja a termésmennyiség és a minőség javítása. A sörárpa esetében különösen fontos a nitrogén megfelelő időzítése és mennyisége, mert a túlzott nitrogénellátás növelheti a szemek fehérjetartalmát, ami ronthatja a malátázási és söripari felhasználhatóságot. Ezért a sörárpa termesztésében nemcsak a hozam, hanem a minőségi paraméterek elérése is meghatározza a tápanyag-gazdálkodást.
