Vizet a tájba!
A klímaváltozás következtében fellépő új kihívások miatt ma már kiemelt szerepet kap a csökkenő vízkészletek pótlása, vizeink jobb visszatartása különböző területek elárasztásával. A lehetőség a gazdák számára is előnyös, hiszen az elárasztott területen lévő víz szivárgással táplálja a talajvízkészleteket, párolgással pedig hozzájárul a helyi klíma javításához. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy ezzel a módszerrel kezelhető-e regionális léptékben is a vízhiány.
A víz megtartásához a kormányzat, a vízügyi szakmai szervezetek és a gazdák széles összefogására van szükség. Ennek egyik első komolyabb lépése volt a 2025-ben indult „Vizet a tájba!” program, amely a víz elvezetése helyett annak megtartását célozza. A program a rendelkezésre álló vízkészletek hatékonyabb hasznosításával erősíti a mezőgazdaság alkalmazkodó-képességét és a táj vízmegtartó-képességét. A gazdálkodók önkéntesen, az Országos Vízügyi Főigazgatóság online felületén (terkeptar.vizugy.hu/vizetatajba/) ajánlhatják fel területeiket időszakos elárasztásra. A cikk megírásáig eddig már 969 gazda ajánlott fel földterületet a programban, ez összesen már több mint 29 ezer hektárnyi területet jelent.
A kezdeményezés célja túlmutat az egyszeri beavatkozásokon: hosszabb távon a táj vízmegtartó-képességének javítása, a mezőgazdasági területek ellenállóbbá tétele és a mikroklíma kedvezőbbé alakítása áll a középpontban. A visszatartott víz nemcsak az aszályos időszakok hatásait mérsékelheti, hanem hozzájárulhat a talaj vízháztartásának stabilizálásához és az ökológiai egyensúly erősítéséhez is.
Volt, ahol 1,5 millió köbméter vizet is sikerült megtartani
A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (Kötivizig) áprilisban több bejegyzést is közzétett közösségi oldalán, arról, hogy Hortobágyon és Karcagon 20, illetve 15 hektárnyi területet árasztottak el csatornákon keresztül, de az egyik legnagyobb teljesítményt a Hanyi-Tiszasülyi árvízcsúcscsökkentő tározó környezetében kialakult egykori agyaggödrökben sikerült elérniük a szakembereknek. Itt 164 hektárnyi területen „fogtak meg” másfél millió köbméter vizet.
Az igazgatóság arról tájékoztatott, hogy a Hanyi-Tiszasülyi árvízi tározó létesítése során a töltések megépítéséhez nyitottak meg több anyagnyerőhelyet, melyeknek egy része rendelkezett csatornahálózati összeköttetéssel, így a Jászsági rendszerből vizet lehet ide kormányozni.
– A tavalyi évi Aszályvédelmi Akcióterv végrehajtására biztosított forrás felhasználásával, a Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság a meglévő árokrendszer rekonstrukciójával, kismértékű átalakításával, helyreállította a vízleadó útvonalat, így a további anyagnyerőhelyek vízpótlásának feltételeit megteremtette – emelte ki a Kötivizig.
A vízleadás teljes mértékben gravitációs, a Tisza-tóból kiinduló Jászsági-főcsatorna mellékágaiból történik, pusztán zsilipek kezelésével, földmedrű csatornákon keresztül. Ez a vízmegtartás pedig a gazdálkodóknál, a földeken hasznosul majd, hiszen a csatornából beszivárgó víz a talajvíz szintjét emeli, amely a csatornáktól távolabb is érezteti hatását.
Akár 150 centivel is emelkedett a talajvíz szintje
Az eredményeket értékelve az igazgatóság kiemelte, hogy a tavalyi évben több mint 4 millió köbméter vizet vezettek be a tározóba és a tározó mellett nyitott 11 anyagnyerőhelybe. Ezáltal a tározó területén, és azon kívül is érezhetően nőtt a talajnedvesség, és a talajvízszint is, a teljes hatásterület mintegy 160 km2. A tározó területén 60–150 cm-es, azon kívül pedig 10–20 cm-es növekedés volt tapasztalható. A talajvíz szintjének emelésén túl a felületi párolgás révén a mikroklímát is javítja az elárasztás. Ráadásul a területi elöntések nyomán vizes élőhelyek is létrejöttek, elősegítve a környezet biológiai sokféleségét.
A Kötivizigtől megtudtuk, hogy a vízkészletek sekély tározókban történő helyben tartása és lehetőség szerinti vízpótlása nagyban segíti az aszály több elemének csökkentését: légkör hűtése, légköri aszály, talajnedvesség növelése, mezőgazdasági aszály, termelés feltételeinek javítása, gazdasági aszály. A legfontosabb kérdés mégis az, hogy mi kell ahhoz, hogy az ország legtöbb területén kiépüljenek ilyen rendszerek, van-e lehetőség arra, hogy hosszú távon is elérhető legyen ez a vízmegtartás?
Az Alföldön, sok helyen lehetne alkalmazni ezt a vízpótlási rendszert
– Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések térségi szinten nem tudják kezelni az aszály globális hatásait, viszont ha figyelembe vesszük a csatornákban, vízfolyásokban, holtágakban, tározóterekben, halastavakban, rizstelepeken visszatartható vízmennyiséget, és foglalkozunk ezek fejlesztésével – az Alföldön ezek a létesítmények kellően sűrűn helyezkednek el, és bővíthetők –, akkor a hatás térségi szintűvé fog válni – szögezte le a Kötivizig, hozzátéve, hogy a vízmegtartás szempontjából jelentős az itt elért eredmény, de önmagában csak lokális hatással bír.
Magyarország területén, kiemelten az Alföldön sok helyen kialakítható ilyen vízpótlásra alkalmas terület – holtágak, anyagnyerőhelyek, digógödrök –, de egy dolgot nagyon fontos megjegyezni: a rendszer akkor működtethető önfenntartó módon, ha a terület gravitációsan látható el vízzel. Ennek alapfeltétele egy emelt szintű víztérből való kivezetés, jelen esetben a Tisza-tó, de hasonló elárasztások valósultak meg a Tiszalöki rendszerben is.
– Ezt akkor lehet tovább bővíteni, ha kiterjesztjük a vízmegtartást arra a közel 38 ezer hektár mélyfekvésű, belvízjárta, gyenge termőhelyi adottságú területre, amit az Országos Vízügyi Főigazgatóság, az AKI Agrárközgazdasági Intézet és az Agrárminisztérium közös vizsgálatában mutattak ki – hangsúlyozta a Kötivizig. Az Igazgatóság szerint a rendszer kialakítását országos stratégiába kell illeszteni, ahol minden szempontot – vízügyi, agrár, környezetvédelmi, természetvédelmi – figyelembe kell venni.
Fotók: Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság
Dobó Csaba
