A kukoricában a toxinkockázat lett a fő tét
A 2026-os növényvédelmi szezonban a kukorica és a napraforgó termesztésében is felértékelődik a kártevők korai felismerése és az időben végrehajtott védekezés. A szélsőséges időjárás, a rovarkártételhez kapcsolódó mikotoxin-kockázat, valamint a virágzáskori méhkímélő technológia egyaránt meghatározó tényezővé válik.
Aszály, toxin, piac: szigorodnak az elvárások
Hazánkban a kukorica hagyományosan meghatározó szántóföldi kultúra, bár vetésterülete az elmúlt években jelentősen ingadozott. A szélsőségesen meleg és csapadékhiányos szezonok azonban egyre nagyobb kihívások elé állítják a termelőket (1. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
Bár 2025 őszén több régió is megfelelő mennyiségű csapadékot kapott, a téli hónapokat ismét aszály jellemezte, amit a globális időjárási anomáliák hatásai is súlyosbíthattak. Ennek következtében számos mezőgazdasági szereplő a takarmánykukorica termesztésének visszaszorítása mellett döntött. Ezzel párhuzamosan a mesterséges vízutánpótlással nevelt csemegekukorica termesztése jelentős sikertörténetté vált az öntözhető parcellákon mutatkozó stabil kereslet miatt. Bár a 2025-ös év betakarítási eredményei mennyiségileg megközelítették a sokévi átlagot, az értékesítést drasztikusan megnehezítették a kiugró mikotoxinszintek. A jelenlegi piaci környezetben a legfőbb elvárás a kifogástalan, egészséges termény, és a méreganyagoktól mentes áru eddig sosem látott felárral bír.
A rovarkártétel nyit kaput a mikotoxinoknak
A kukoricában felhalmozódó gombatoxinokat elsősorban a növényen sebeket ejtő rovarok hatása váltja ki. A lárvák által a csöveken és a szemekben okozott rágások nyitott utat biztosítanak a toxikus anyagokat termelő penészgombák – mint az Aspergillus, a Fusarium vagy a Penicillium fajok – előtt (2. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
Ezek a mikotoxinok rendkívül veszélyesek mind a melegvérű állatokra, mind az emberre, súlyos szervi elváltozásokat okozva. További óriási probléma, hogy a gombamérgek rendkívül ellenállók a magas hőmérséklettel szemben, és a betakarítás után semmilyen mechanikai vagy vegyi eljárással nem tisztíthatók le. Sőt, ha a magtárakban vagy silókban a körülmények kedvezőek, a gombák a betárolt terményen tovább folytatják a méreganyagok kiválasztását. Emiatt a kártevők elleni célzott agrotechnikai és kémiai beavatkozás kritikus pontjává vált a termesztésnek.
Kiemelt rovarkártevők a kukoricatáblákon
A hazai (őshonos) és a behurcolt (invazív) rovarfajok egyaránt hatalmas fenyegetést jelentenek, ráadásul a felborult csapadékrendszer és az emelkedő hőmérséklet kedvez a rovarinvázióknak.
Kukoricamoly: a felmelegedés miatt kedvező évjáratokban akár több nemzedéke is kifejlődhet Magyarországon. Az imágók május közepe és szeptember dereka között aktívak, rajzásuk egyre korábbra tolódik. A peterakás a kukorica 5–7 leveles állapotában történik, a nőstény a petecsomókat a levelek fonákjára ragasztja. A hernyók kilyuggatják a leveleket, majd berágnak a szárba, gátolva a fotoszintézist és csökkentve a növekedési erélyt (3. kép). Több mint kétszázféle gazdanövényen (pl. vadkomló) is megélnek.
(fotó: a szerző felvétele)
Gyapottok-bagolylepke: ez az invazív, Dél-Európából származó faj rendkívül széles gazdanövénykörrel rendelkezik, a paradicsomtól a dohányig mindent elfogyaszt. A melegedő telek miatt immár a Kárpát-medencében is áttelel, imágói akár már március végén repülhetnek (4. kép). A hernyók a csövek belsejébe fúrják magukat, így a kezelésekkel szemben szinte teljesen védetté válnak.
Amerikai kukoricabogár: szezononként egy generációt nevel, tojás formájában telel át a talajban. A lárvák a gyökérzetet (hajszálgyökereket és támasztógyökereket) pusztítják, emiatt
az állomány stabilitása elvész, a szárak könnyen dőlnek. Az imágók érési táplálkozásuk során a pollent és a bibét (bajuszt) rágják (5. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
Levéltetvek: kifejezetten a magas páratartalmat, a nedves esztendőket és az öntözött parcellákat igénylik. A zselnicemeggy-, fekete répa- vagy zöld kukorica-levéltetű megszámlálhatatlan nemzedéket hoz létre egy szezon alatt. Veszélyes vírusvektorok (pl. árpa sárga törpülés vírusa, csíkos mozaikvírus), ráadásul mézharmatuk vonzza a hangyákat.
Kétfoltos takácsatka: tartósan csapadékmentes, forró, alacsony páratartalmú időszakokban szaporodik fel robbanásszerűen. Évente akár 15 nemzedéke is lehet, ami miatt villámgyorsan képes rezisztenciát kialakítani az atkaölő szerekkel szemben.
(forrás: a szerző összeállítása)
Talajlakó és korai kártevők: a gyökér-fonálférgek, drótférgek, áldrótférgek és cserebogárpajorok már a magvakat és a csírákat elpusztíthatják. A kelő állományra a kukoricabarkó, sároshátú bogár, lótücsök, fekete tücsök, valamint a fritlégy és a gabonafutrinka lárvája is veszélyt jelent.
Védekezési irányelvek és engedélyezett hatóanyagok a kukoricában
A hatékony védelem alfája a precíz monitorozás (fény- és feromoncsapdák). A kukoricamoly esetében a permetezést a tömeges rajzást követő tizedik napon célszerű elvégezni, mielőtt a lárvák a szárba húzódnak. Az agrotechnika is perdöntő: az őszi száraprítás és mély tarlóhántás a telelő kukoricamoly-populációk gyérítésének alapja. A talajfertőtlenítő szerek lárvaölő hatása kb. négy hétig tart, így a túl korai vetés kockázatos lehet az amerikai kukoricabogár lárvái ellen. A rezisztencia megelőzése érdekében elengedhetetlen a tudatos szerrotáció.
A napraforgó kártevői és növényvédelmi előrejelzése 2026-ra
Termesztési alapok és a tavaszi indulás feltételei
A napraforgó Magyarország legfontosabb olajnövénye, melynek termőterülete 2025-ben jelentősen növekedett, és megközelítette a 675 ezer hektárt. A 2026-os szezon kiváló alapokkal indulhat, amennyiben a csapadékos tél feltöltötte a mélyebb talajrétegeket nedvességgel. Ez az előny kritikus a kezdeti, mélyre hatoló gyökérfejlődés szempontjából. A növény vízigénye a tányérkezdemények kialakulásától a virágzás kezdetéig 40–45%-kal megnő, majd az olajképződés során ismét csökken. Bár a Kárpát-medence éghajlata kedvező (megfelelő fény és hő), a polifág kártevők, mint a gyapottok-bagolylepke vagy a takácsatka sokszor csak későn észlelhetők, amikor a kártétel már jelentős.
Csírakori és talajlakó kártevők
A növény megóvását már a vetés előtt, a talaj-előkészítéskor meg kell kezdeni. A vetés gépi beállítása is döntő: a megfelelő térállás biztosítja a kompenzációs képességet.
Drótférgek és áldrótférgek: a pattanóbogarak és gyászbogarak lárvái a szik alatti szárba rágnak, aminek nyomán a szár kiodvasodik és a csíranövény elpusztul. Kártételük foltszerű, de akár 100%-os veszteséget is okozhat. A kipusztult foltokon felszaporodó gyomok menedéket adnak nekik. Több évig fejlődnek a talajban.
Cserebogárpajorok: a lárvák az első vedlésig humusszal táplálkoznak, de a második vedléstől a haszonnövények gyökereit rágják, az idősebb állományok főgyökerét is kiodvasítják. Teleléskor és erős aszályban a mélyebb rétegekbe húzódnak. Jelenlétükre a lankadó (turgornyomást vesztett) növények utalnak.
Küszöbértékek: talajfertőtlenítés akkor indokolt, ha négyzetméterenként 2–3 fiatal (L1-L2) pajort, vagy 1 fejlett (L3) pajort, illetve 1–2 drótférget találunk a térfogati talajvizsgálat során.
Levél-, hajtás- és szívókártevők
A szikleveleket kora tavasszal a fekete tücsök, hegyesfarú barkó, sároshátú bogár, valamint a meztelencsigák (köztük az inváziós spanyol meztelencsiga) rágják. A tücsök 12–13 °C talajhőmérsékletnél válik aktívvá, de amint a napraforgó szára eléri a 30–40 cm-t, a kártétel már elhanyagolhatóvá válik.
A nedvszívogató rovarok közül kiemelendők:
Mezei poloskák (pl. molyhos mezei poloska): a 4–6 leveles stádiumtól egészen a virágzásig települnek be. A nőstények a levélnyélbe süllyesztik petéiket, emiatt a szár felszakad és torzul, a sebzések pedig utat nyitnak a szürkepenészes rothadásnak (6. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
Levéltetvek: (pl. fekete répalevéltetű): a párás időszakokban robbanásszerűen, évente 10–15 nemzedékkel szaporodnak. A levelek besodródnak, a fészekpikkelyeken megtelepedve pedig a virágok sterilitását okozzák (7. kép).
Kétfoltos takácsatka: a száraz, meleg környezetet (20 °C felett) igényli. A levelek fonákján szövedéket képezve szívogat, ami csökkenti az asszimilációt és a kaszatok olajtartalmát. Egy nyári generáció 14–28 nap alatt fejlődik, évente 8–10 nemzedékkel. A terület gyomossága és a helytelen rovarölőszer-használat (különösen a piretroidok indokolatlan bevetése) elpusztítja a természetes ellenségeiket, ami tömeges felszaporodáshoz vezet. Ellenük speciális akaricidek kellenek.
Virágzás után már közvetlenül a termés sérül
A virágzás és magképződés során a kártevők a termést közvetlenül fenyegetik:
Gyapottok- és gamma-bagolylepke: az utóbbi években már hazánkban is képesek áttelelni (8. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
A gamma-bagolylepke inkább a lombleveleket, míg a gyapottok-bagolylepke hernyója szinte kizárólag a generatív részeket (a tányért) fogyasztja. Rágásuk kaput nyit a gyengültségi kórokozóknak (pl. Rhizopus).
Napraforgómoly: a kishernyók a virágokat és magkezdeményeket rágják, közben szövedékükkel és ürülékükkel szennyezik a tányért, ami nedves időben könnyen berohad. Évente általában 2 nemzedéke van.
Inváziós poloskák (zöld vándorpoloska, ázsiai márványospoloska): a lárvák (nimfák) szívogatása az érő kaszatokban minőségi és mennyiségi romlást okoz.
Gerincesek: rágcsálók (kószapocok, egerek) a földről, míg a madarak (vadgerle, balkáni gerle, parlagi galamb, verebek) felülről támadják a tányért, sok magot kiverve abból (9. kép).
(fotó: a szerző felvétele)
Virágzáskor a méhkímélő technológia döntő
Kiemelten fontos, hogy a napraforgó virágzása idején kötelező a méhkímélő technológia alkalmazása! Méhekre mérsékelten veszélyes (vagy kockázatos) szerek kijuttatása kizárólag a méhek napi aktív repülésének befejezését követően, legkorábban a csillagászati naplemente előtt egy órával kezdhető meg, és legkésőbb 23 óráig tarthat.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
Agrárágazat Tudástár: növényvédelem 2026-ban – A 2026-os növényvédelemben a kukorica mikotoxin-kockázata és a napraforgó kártevőnyomása kiemelt tényező: a rovarkártétel sebzései fertőzési kaput nyitnak toxinogén gombáknak, ezért a monitorozás, csapdázás, időzített beavatkozás, szerrotáció és virágzáskor a méhkímélő technológia alapfeltétel.
