A 2026-os aszály miatt Magyarország számos térségében drámai a szálastakarmány-hiány, miközben sok helyen még mindig a földeken állnak a felbálázott szénabálák. A jelenség heves vitát váltott ki a gazdák között: egyesek felelőtlenséget emlegetnek, mások szerint a támogatási rendszer és a munkaerőhiány okozza a látszólag érthetetlen helyzetet. Egy azonban biztos: a széna idén aranyat ér a mezőgazdaságban.
Regionális válság: harmadára esett a termés
Bár országos szénahiányról hivatalosan nem beszélhetünk, az Alföldön és a középső országrészben súlyos regionális hiány alakult ki. A rendkívüli tavaszi és kora nyári aszály miatt több helyen a lucerna és a réti széna termése a megszokottnak csupán harmadát érte el, az Alföld egyes térségeiben pedig a korábbi 8–12 körbála helyett hektáronként mindössze 1–3 bála került a tábláról. A jó minőségű széna ára emiatt rövid idő alatt megduplázódott, sok helyen már 20–30 ezer forintot is elkérnek egy körbáláért.
A probléma azért különösen súlyos, mert a széna nem olyan termék, amelyet egyszerűen importból lehetne pótolni. Nagy térfogata miatt a szállítás költsége rendkívül magas, ezért a hiány elsősorban belföldön oldható meg – ha van mit elszállítani.
(Fotó: Horizont Média/archív)
„Ott rohad a széna a földön”
A kialakult helyzetet jól mutatják a közösségi médiában nagy visszhangot kiváltó gazdakommentek. „Szénahiány van. Az óriási aszály miatt sokkal kevesebb szálas takarmány termett, mint korábban. Mégis sok helyen ott rohad meg a felbálázott széna, ahol a bálázóból kigurult. Horror áron is könnyedén gazdára lelhetne, mégis veri az eső és szívja a nap.”
A hozzászóló szerint országszerte látni olyan táblákat, ahol a bálák hónapokig érintetlenül maradnak, miközben az állattartók egyre nehezebben jutnak takarmányhoz. Véleménye szerint felmerül a kérdés, hogy a támogatási rendszer kellően ösztönzi-e a termény tényleges hasznosítását.
A vita azonban gyorsan árnyaltabbá vált.
Nem lustaság, hanem rendszerhiba?
Az egyik legtöbbet támogatott válasz szerint sok esetben nem a gazdák hibája, hogy a bálák nem kerülnek időben fedél alá.
„A támogatások szétválasztják a növénytermesztőt és az állattenyésztőt. Van, aki lucernát termeszt, de nincs saját gépsora, ezért vár a vállalkozóra. Közben kezdődik az aratás, mindenki túlterhelt, a széna pedig ott marad a földön.”
A hozzászóló szerint a jelenlegi támogatási konstrukciók nem ösztönzik megfelelően a növénytermesztők és az állattartók együttműködését. Előfordul, hogy a lucernát megtermelik, de nincs elegendő kapacitás a gyors kaszálásra, bálázásra és elszállításra, miközben az aratás elsőbbséget élvez. A legtöbb egyetértést kiváltó vélemény ennél is tovább ment:
„Át kell gondolni az agrártámogatások rendszerét. A területalapú támogatásban nincs ösztönző perspektíva.” Ez egyébként már közel áll az Európai Unió tervezett KAP-reformjához. Bár erről még nincs végleges döntés, az új KAP várhatóan már nem a kvázi alanyi jogon járó földalapú támogatásokat preferálja (akár ki is futtatná ezeket), hanem projektalapú, versenyképességet, fejlesztést ösztönző projektalapú támogatási rendszert.
Miért ennyire nagy a tét?
A széna nem egyszerűen egy mezőgazdasági termék, hanem a kérődző állatok téli takarmányozásának alapja. A tejelő és húsmarhák, a juhok, a kecskék, valamint a lovak megfelelő mennyiségű rostos takarmány nélkül nem tarthatók gazdaságosan. Abrakkal ugyan kiegészíthető az étrendjük, de teljes értékűen nem helyettesíthető a jó minőségű széna.
A mostani hiány ezért nem csupán magasabb takarmányárakat jelent. Már nyáron megkezdődött a téli készletek felélése, ami őszre további áremelkedést, télen pedig akár állománycsökkentést is eredményezhet. A kisebb állattartó gazdaságok számára ez komoly jövedelmezőségi kockázatot jelent, különösen úgy, hogy a hőség önmagában is visszaveti a tejtermelést és a súlygyarapodást.
A közösségi médiában kibontakozott vita így túlmutat néhány ottfelejtett bálán. Valójában arról szól, hogy az egyre gyakoribb aszályok korában elegendő-e a jelenlegi termelési és támogatási rendszer, vagy ideje lenne újragondolni a szálastakarmány-termelés és az állattenyésztés kapcsolatát.
Agrárágazat Tudástár: szénahiány – A szénahiány a kérődző állatok takarmányozásához szükséges szálastakarmány elégtelen rendelkezésre állását jelenti, amelyet leggyakrabban az aszály, az alacsony terméshozam, valamint logisztikai és piaci tényezők idéznek elő. Következménye a takarmányárak emelkedése, az állattartás költségeinek növekedése és szélsőséges esetben az állatállomány csökkentése lehet.
