Biológiai tarlókezelés – szalmatrágyázás

A jó talajban hektáronként több tonna talajbaktériumnak kell lennie. Minél több a talajbaktérium, annál több humusz képződik. Az érett humusz a talaj tápanyagraktára, ahol a tápelemek szerves kötésben vannak, s minél nagyobb ez a raktár, annál több tápanyaghoz jutnak a növények.

Talajbaktérium-készítmények alkalmazásának kezdésére legjobb időszak a nyár, a tarlóhántás időszaka. Ha a talajlezárás, vagyis a tarlóhántás műveletében kijuttatjuk, 40-60 nap alatt megtörténik a szerves anyagok lebomlása. Nem következik be pentozánhatás, azaz nitrogénsüllyedés, nem romlik a talaj pufferkapacitása, és savanyodás sem következik be. Az integrált termelés lényege, hogy egyre nagyobb arányt képviseljenek a biológiai anyagok, így alakul ki a harmonikus folyamat, hiszen ha pl. van elég talajbaktérium, megkötődnek a tápanyagok, és a műtrágyák veszteségei is kisebbek.

Tarlóhántás céljai:

• a tarló, növényi maradványok talajba keverése, bomlásuk segítése;
• a talaj hőgazdálkodásának és hőforgalmának szabályozása;
• a következő művelési módok segítése;
• a terület gyommentesítése;
• a kártevők, kórokozók élettevékenységének csökkentése;
• a talaj nedvességtartalmának megőrzése, az evaporáció csökkentése;
• a talajban élő mikroorganizmusok tevékenységének fokozása.

A hántást a betakarítás után azonnal el kell végezni, különben a talaj az evaporáció következtében kiszárad, így már sokkal energiaigényesebb lesz a beavatkozás. A hántást gyakran késlelteti a szalma betakarítása. El kell halasztani, ha a talaj víztartalma a holtvíz értékénél vagy ez alatt van. A tarlóhántást sekélyen kell végezni, majd ezzel egyidejűleg le is kell zárni (gyűrűs-/sima henger). A lezárást a csapadékban gazdag talajokon és a lejtős területeken, a párologtatás elősegítése érdekében el is lehet hagyni.

A talajbaktérium-készítményeket lehetőség szerint a talajmunkával egy menetben (a munkagépre szerelt kijuttatóval) a szármaradványokkal együtt kell a talajba juttatni. Azzal a talajművelettel célszerű elvégezni, amelyen a szármaradványok legalább 60-70%-át dolgozzuk be. A munkaművelet elvégzésének és a kijuttatás időpontjának meghatározásához a talaj állapotát vegyük figyelembe, amennyiben a talajmunkát jó minőségben el tudjuk végezni a készítmény hatása is érvényesülni fog.

Amikor a kalászos gabonák vagy a repce betakarítása után beforgatásra, ill. bekeverésre kerül a hektáronkénti mintegy 5-10 tonna szalma, illetve szár, akkor a talajban hirtelen új állapot keletkezik. Az elszáradt növényi részekben ugyanis a bennük lévő értékes tápelemek mellett a talaj szempontjából fontos szén:nitrogén-arány 80-120:1-re változik. A talaj számára az lenne az optimális, ha ez az érték 10-15:1 lenne. Fontos megjegyezni, hogy a pillangósok és a hüvelyesek esetében 15-30:1 az arány, és ez az oka annak, hogy ezek a növények különösen jó előveteménynek számítanak.

A szalma eladása a termelő számára egyértelműen gazdaságtalan, mivel a szalmáért kapott összeg csak töredékét fedezi annak az értéknek, amely a szalmában lévő tápanyagok pótlásához szükséges. Másrészt a szalma elégetése rendkívül környezetszennyező, és nem szolgálja a fenntartható mezőgazdaság céljait.