Környezetbarát növényvédelem kezdő biogazdáknak

Az elmúlt évszázadok paraszt-kertjeiben a biológiai gazdálkodás alapjai már ismertek voltak: komposzt, szerves trágya, vegyes kultúrák és a természetes növényvédelem formájában. A mai biokertekben is alapvető a hasznos élőlények védelme, a csapdák és az ártalmatlan, nem mérgező anyagok kiszórása a kártevők elleni védekezés részeként. Ezen kívül természetes alapanyagokból, vagyis vad- és kerti növényekből permetezőszer is készíthető.

Növényvédelem mint kihívás a biokertben

A vegyszermentes gazdálkodás világszerte egyre inkább előtérbe kerül, így hazánkban is. Nem csak a zöldségeskertben, hanem a dísznövényeink gondozásakor is alkalmazhatjuk e szelíd taktikákat. Ezek a módszerek környezetkímélők, és bár hatásuk bizonyított, nem számíthatunk olyan látványos eredményekre, mint vegyszerek alkalmazásával – de az egészségünknek csak jót teszünk ezzel. A biotermesztés során a legtöbben a növényvédelmet tartják a legnehezebben megvalósítható feladatnak. Ugyanis itt nem elegendő az X vagy Y szert megvásárolni a boltban, és azt kijuttatni a területre. A biokertészetnek a természet kínálta alternatív megoldásokat kell használnia, és folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a növényi kultúra reagálását a „beavatkozásra”. A növényvédelemmel kapcsolatos tevékenységeket négy nagy csoportba sorolhatjuk.

1. Mechanikai védekezés. Célja a kártevők bázisául szolgáló helyek felszámolása. Sok rovar számára a fák szolgálnak telelő helyként. Ezek téli megtisztítása, az elhalt részek eltávolítása tavasszal, nyáron meghálálja magát.
2. Együttműködés a kertész számára hasznos állatokkal. A kertben garázdálkodó kártevőknek – legyenek levéltetvek, lepkehernyók vagy bogarak – mind-mind léteznek a természetes ellenségeik.
3. Védőnövények használata. A kertész úgy válogatja meg az egymás közelébe ültetett növények fajösszetételét, hogy azok pozitív hatást gyakoroljanak a másik fejlődésére, például riasztóan hassanak a szomszédos növények kártevőire, kórokozóira.
4. Növényi levek és a biogazdálkodás számára engedélyezett szerek. Bizony, a biokertész is permetezik. Sőt, többet, mint a „hagyományos” termelő. Többet, mert nem használ felszívódó, hosszabb hatású kémiai szereket, hanem esetről esetre gyakran permeteznie, trágyaleveznie, öntöznie kell. A kertészek házilag elkészíthető leveket éppen úgy használnak, mint a biogazdálkodás számára engedélyezett „bolti készítményeket”.

A fentiek közül a mechanikai védekezés nem igényel különösebb kiegészítést, de a másik hárommal érdemes kicsit részletesebben is foglalkozni.

Rovarok és gerincesek a kertész „szolgálatában”

Egy kertben rendre számos olyan rovar is megjelenik, amelyek jelenléte sok bosszúságot jelent a gazdáknak. Mit tehet ellenük a kertész? Egyszerű és hatékony megoldásnak tűnik vásárolni valamelyik specifikus rovarölő szerből, és így „rövidre zárni” a problémát. De mit tehet az, aki a jövő iránt felelősen gondolkodva a természetre hagyná a feladat megoldását. Jó hír, hogy a kertben garázdálkodó kártevőknek – legyenek levéltetvek, lepkehernyók vagy bogarak – mind-mind léteznek a természetes ellenségeik. Ez utóbbiak életmódjuk (és hatásuk) szerint három nagy csoportba sorolhatóak, mégpedig: a paraziták, a parazitoidok és a predátorok csoportjára. A témánk vonatkozásában az utóbbi kettő bír jelentőséggel, így ezekkel foglalkozunk. A parazitoidok fő jellemzője az, hogy a gazdaállatban fejlődnek ki, és végül elpusztítják azt. Ilyen értelemben a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a hozzájuk hasonló rovarok mind parazitoidok. A harmadik csoportba tartozó természetes ellenségeket predátoroknak vagy ragadozóknak nevezzük. A ragadozó a zsákmányát azonnal, illetve rövid időn belül elpusztítja. Ragadozók például a katicabogarak, a futóbogarak és a fátyolkák is.

A rovarok mellett a kisebb-nagyobb testű, gerinces állatok is a kertész segítségére lehetnek. A rovarkártevők gyérítésében nagy hasznos lehet a gazdának a békák, gyíkok, énekesmadarak, sünök jelenléte. Ha szeretnénk élni a természet kínálta lehetőséggel, és ezzel egyúttal mellőzni tudjuk a kémiai védekezést, akkor valahogyan a kertünkbe kell invitálnunk az „ingyen munkásokat”, vagyis a számunkra hasznos, fenn felsorolt rovarokat és gerinceseket. Érdekes tény, hogy a parazitoidok és predátorok sem csupán állati eredetű táplálékot fogyasztanak, néhány illatos virággal a kedvükre lehet tenni. Ahhoz, hogy a hasznos rovarok energiát gyűjtsenek a létfenntartásukhoz és a szaporodásukhoz, maguk is megkívánnak némi szénhidrátban gazdag virágnektárt és pollent (amelyek értékes fehérjéket tartalmaznak számukra). Nem mindegy persze, hogy mit ültetünk: egyes növények sokkal jobb nektár-, illetve pollenforrásnak bizonyulnak társaiknál.

A kert szegélyére ültetett dísznövények kellő csábítóerővel rendelkeznek a rovarok számára ahhoz, hogy a kertbe költözve a „szolgálatunkba” álljanak. A leghasznosabb szegélynek ültethető dísznövényeket közzé tartozik többek között a:

– Kék búzavirág (Centaurea Cyanus) – a nektárjának igen magas a cukortartalma, ezért mágnesként vonzza a katicabogarakat, a fátyolkákat és a fürkészdarazsakat;

– Fülesternye (Lobularia Maritima) – főként a fürkészdarazsak kedvelt növénye;

– Kerti borágó (Borago Officinalis) – a levéltetvek irtásában élenjáró zöld fányolkák által leginkább kedvelt növény; a rovar előszeretettel helyezi a petéit a növény szőrös leveleire;

– Óriás szilfium (Silphium Perfoliatum);

– Festő pipitér (Anthemis Tinctoria).

A gerincesek kedvében pedig megfelelő búvóhelyek kialakításával járhatunk.

A fentieken túl még számtalan, jól bevált ötlet meríthető a különféle szakkönyvekből, illetve internetes kertészeti fórumokból.

Védőnövények, növénytársítások használata

A bio-növényvédelmi módszerek egyike a növénytársítás. Egymáshoz illő növények csoportba ültetésével olyan növényközösségeket hozhatunk létre a kertben, amelyek segítik, védik, támogatják egymást. A kártevők, kórokozók távoltartásán túl odacsalogatják a hasznos, beporzó rovarokat. Más fajok pedig összegyűjtik, ezáltal megkönnyítik a növekedéshez szükséges tápanyagok felvételét.

Először is nem árt tudnunk, hogy a társítandó növények önvédő hatása akkor a legjobb, ha már a kezdetektől fogva együtt fejlődnek, azaz együtt ültettük/vetettük őket. Egy kert nem csak akkor lehet szép, ha távoli területek nálunk tájidegen fajaival telepítjük be, hanem a hazánkban élő vadvirágok is díszei lehetnek házunk tájának. Ezek a fajok már hosszú ideje a Kárpát-medence lakói, így volt idejük alkalmazkodni az itteni környezeti viszonyokhoz, és többségük a kártevők, kórokozók rohamát is sokkal jobban állja, mint messziről érkezett társaik. A bio-védőnövényként használható fajok is hasonló erényekkel bírnak. Ha pedig az igényesebb, az itteni környezethez kevésbé alkalmazkodott fajok közelében kapnak helyet, akkor jelentősen hozzájárulhatnak azok optimális fejlődéséhez azzal, hogy némelyek elűznek bizonyos kártevőket. A társításnál alkalmazott védőnövények egyike-másika fűszer- vagy éppen zöldségnövény. Nem kell idegenkednünk azonban ezek díszkerti alkalmazásától sem, hiszen ha jól megtaláljuk az arányokat, akkor nemhogy rontják, hanem éppen ellenkezőleg, akár javíthatják, változatosabbá tehetik a kert összképét.

A cickafarkkal (Achillea collina) növelhető a társnövények életereje, mivel a cickafark összegyűjti a foszfort, kalciumot, szilíciumot, amelyek a növényi részek fejlődéséhez nélkülözhetetlenek. Ezen kívül mutatós virágaival hasznos rovarok tömkelegét vonzza a virágoskertbe. A körömvirágból (Calendula officinalis) áradó erős illat távol tartja a levéltetveket a paradicsompalántáktól. A nálunk egynyáriként tartott, mérgező magvú ricinust (Ricinus communis) a házilegyek elkerülik, ezért a komposzttároló vagy a háziállatok óljainak környékén lehet segítségünkre a légyűzésben. A sarkantyúka (Tropaeolum majus) és a bársonyvirágok (Tagetes patula, T. erecta) fajtái a fonálférgeket tartják távol, amellett, hogy díszítenek is. A borágó (Borago officinalis) elsősorban gyógynövényként ismert, ám a biokertben más haszna is van: szőrös levelei miatt elkerülik a csigák. A dolgunk csak annyi, hogy körbeültetjük vele azokat a fajokat, amelyeket előnyben részesítenek étkezéseikkor ezek a puhatestű állatok. A csiga a száraz faszénporon sem szívesen megy át, így csigainváziókor érdemes körbeszórni ezzel a védelemre szoruló növényeket. A liliomok és rózsatövek közelében érdemes fokhagymát (Allium sativum) ültetni, ami riasztja az egereket, a fonálférgeket és a szürkepenésztől is véd. A szürkepenész ellen egyébként minden hagymafaj alkalmazható, így a fokhagymánál dekoratívabb, kompakt növekedésű, lilásrózsaszín virágú metélőhagyma (Allium schoenoprasum), mely egyáltalán nem fest kirívóan a dísznövények között. A társnövényként vetett kaporral (Anethum graveolens L.) olyan ragadozó rovarok csalogathatók a kertbe, amelyek a levéltetveket fogyasztják.

A lisztharmat-megbetegedésekre érzékeny növények köré érdemes a fűszerként jól ismert bazsalikom (Ocimum basilicum) ültetni néhány tövet. Ez a félméteres termetű növény gátolja a lisztharmat fertőzés terjedését, de a méheket magához csalogatja. Így ideális a lisztharmat-érzékeny almafajták, és az egynyári virágok – például petúniák – társaságába ültetni.

Házilag előállítható növényi levek „minden célra”

A permetezés és a vegyszerek használata nem az egyetlen alkalmazható módszer, ha kiskerti betegségekről vagy kártevőkről van szó, és nem is minden esetben a legegyszerűbb, leghatékonyabb.

Sokan az erős és széles spektrumú vegyszerek bevetése helyett azért szívesebben próbálkoznak kíméletes, természetes alapanyagú szerekkel a kártevők és kórokozók elpusztítására. A biotermesztés nemcsak azt jelenti, hogy a kertész nem permetezi a növényeit, hanem azt is, hogy a természet egyensúlyára törekedve, a természet által felkínált lehetőségeket igyekszik kihasználni. A természet törvényeit betartva, azt tisztelve, kárt nem okozva termeszti meg a szükséges terményeit.

A csalánlé elkészítése egyszerű, egy-két kilónyi felaprított csalánt kell 10 liter vízben áztatni, felhasználás függvényében különböző ideig. A 12 órát ázott csalánlevet hígítás nélkül szokták felhasználni levéltetvek és atkák ellen. A néhány napig, egy hétig erjesztett csalánlevet tízszeresére felhígítva kell használni, mint levéltrágyát, fejlődést elősegítő, általános növényerősítő szert.

Levéltetvek ellen kiválóan használható a kamilla-permetszer is, ami száz gramm szétmorzsolt kamillavirág 12 órás, esővízben történő áztatásával készíthető. Az oldatot 1:4 arányban hígítjuk, és 40 gramm káliszappant adunk hozzá (forrás: dr. Bálint György: Biológiai növényvédelem). A paradicsomlevél-ázat is hatékony szer, ha levéltetvekről van szó, de káposztalepke távoltartására is használható. Kétmaréknyi felaprított paradicsomlevelet két liter vízben kell 10-12 órát áztatni, és leszűrés után hígítás nélkül használható. Ha levéltetvek ellen permetezünk, akkor hozzákeverhető egy-két csepp folyékony konyhai mosogatószer is. A permetszer csak akkor hat, ha rákerül a levéltetvek testére, ezért főleg a megtámadott részeket és a levelek hátulját kell permetezni vele. A káposztalepke esetében nem mint pusztító, hanem mint kellemetlen szagú riasztószer hat. Ha ez a cél, akkor ne tegyünk hozzá mosogatószert, és alaposan permetezzük le vele a káposztafejeket és a talajt a káposztaágyások környékén. A vegyszermentes kertek elmaradhatatlan rovarölő szere a fokhagymaolaj. Elkészítéséhez négy-öt cikk fokhagymát apróra kell vágni, vagy szétnyomni és beleáztatni egy evőkanálnyi ásványi olajba (pl. folyékony parafin). Egy napi ázás után a fokhagymadarabkákat le kell szűrni, majd az olajat felhígítani fél liter vízzel, és hozzákeverni egy teáskanálnyi folyékony mosogatószert, és kész is van a fokhagymás kivonat. A keveréket hígítva kell felhasználni, fél deci kivonatot feloldva egy liter vízben. Ez egy szélesebb körben felhasználható rovarölő szer, a páncélos vagy keményebb testű rovarokat is elpusztítja, ugyanakkor a fokhagymának enyhe fertőtlenítő, gombaölő hatása is van. A parafin olaj túl gyakran vagy nem megfelelően hígított formában használva a növényre is rossz hatással lehet. Ugyan nem pusztítja el a növényt, vagy nem teszi elfogyaszthatatlanná, de levélsárgulást, fejlődés-visszaesést okozhat. A gombás megbetegedések megelőzésére a mezei zsurlóból készített lé a legnépszerűbb. Egy kilónyi friss mezei zsurlót 10 liter vízben kell egy napig áztatni, majd ezután fél órán keresztül főzni. A leszűrt „teát” ötszörösére hígítva kell kipermetezni a haszonnövényekre. Az oldatnak magas a szilíciumtartalma, ennek köszönhetően alakul ki egy védőréteg a lepermetezett részeken. A málnának folyékony trágyaként kitűnő a bodzából, zsúrlóból és varádicsból erjesztett és hígított trágyalé. Először alkalmazzuk rügypattanás után, majd amikor már letermett. Ezzel gondoskodhatunk a következő évi bőséges termésről. Baktériumos betegségekre egyes gyomokat is a szolgálatunkba állíthatunk. 30 gramm gilisztaűző varádicsot egy liter vízben 3-4 napig áztatunk. Ezt két liter vízzel tovább hígítjuk, és permetszerként már használhatjuk is. A diólevél-főzet kipermetezve elűzi a hangyákat, levéltetveket a fáról és bizonyos gombabetegségek esetén is hatásosnak bizonyul. A bordóilé egy régi, de mégis hatékony gombaölő szer. Manapság már üzletekben is árulják félkész állapotban, de házilag is elkészíthető. Ahhoz, hogy 1%-os oldatot készítsünk, oldjunk fel 100 g rézgálicot 5 liter langyos vízben. Külön egy másik, nagyobb edényben 5 liter vízben feloldunk 150 g oltott meszet, majd ezután, folyamatos kevergetés mellett hozzátöltjük az előzőleg elkészített rézgálicoldatot. Az eredmény 10 liter 1%-os töménységű bordóilé lesz, amit az elkészítés napján el kell használni.

Elődeink kertet óvó módszereit még hosszan sorolhatnánk. Mivel növényeink érzékenysége fajonként, fajtánként változó, ezért mielőtt mindent lepermetezünk a fenti „csodaszerekkel”, előbb kisebb felületen végezzünk permetezési próbát. Így megismerhetjük a hatást: az éppen kezelt növény és az adott kártevő reakcióját is. Ha mindez várakozásainknak megfelel, csak akkor kezeljük a teljes állományt!

A biokertészkedés szellemisége

A kertjeinkben számtalan sokszor láthatatlan élőlény él egymással szoros kapcsolatban. Egyesek hasznosak, mások károsak a mi megítélésünk szerint. De egymásra többnyire szükségük van. A parazita nem élhet meg tápláléka nélkül, amely a mi számunkra kártevő. Az alapos kártevőirtással nemcsak közvetlenül pusztítjuk őket, hiszen érzékenyebbek a növényvédő szerekre, hanem mert elpusztítjuk táplálékukat, utódaik bölcsőjét és eleségét. Egy gondos gazda sohasem feledkezik meg arról, hogy mi csupán ennek az élő rendszernek töredékét látjuk.

A fenn említettekből fakadóan a biogazdálkodás melletti döntés alapos megfontolást igényel: ez sokkal több egyszerű mezőgazdasági munkavégzésnél, valódi elhivatottságot követel. Feltételezi többek között a természetben előforduló, ható összefüggések ismeretét. Nem elegendő az egyes eljárásokat ismerete, tisztában kell lenni az ok okozat összefüggésekkel, a hatásláncolatokkal. Aki csak divatból kezd neki a biokertészkedésnek, és a vegyszerek használatával egyik napról a másikra felhagy a mögöttes – a természetben lezajló folyamatokra vonatkozó – ismeretek nélkül, annak nagy valószínűséggel kudarcba fullad a tevékenysége. Kultúránként a kártevők egész sora fog elszaporodni és a kórokozók tömegesen jelennek meg.

Czékus Mihály