Sokmilliárdos károkozó a PRRS

2014 januárjában megkezdődött a hazai sertésállományunk PRRS, vagyis a sertések reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájának visszaszorítása, illetve végső célként a teljes állomány mentesítése. Első körben hét, majd ez év decemberétől újabb megyék kerültek mentesítés alá. Hosszú út vezetett el idáig, érdemes visszatekinteni a főbb szakaszokra.

A betegség aránylag rövid múlttal rendelkezik. Az Egyesült Államokban és Kanadában az 1980-as évek végén figyelték meg a kocáknál e szaporodási zavarokkal, vetéléssel és koraelléssel, növendék állatoknál légzőszervi tünetekkel járó kórformát, amelyet nem tudtak semmilyen addig ismert sertésbetegséggel azonosítani. Erre utal a kórforma akkori elnevezése: X disease, misztikus sertésbetegség, kék fülbetegség, stb.

A PRRS következményeként, a kék fül megjelenését viszonylag ritkán látni. (Fotó: internet)

Villámgyors vírus

1990-ben a megbetegedést már Németországban is megállapították, majd innen terjed át Hollandiára, Belgiumra, Franciaországra, Angliára és Dániára, később Spanyolországra és innen Európa szinte teljes területére. Napjainkra már csaknem a világ minden jelentős sertéstartó országában megtalálható.

A kezdeti tanácstalanságot, amely a betegség kórokozójának felderítésére irányult, végül a hollandiai Állategészségügyi Intézet szakemberei oldották meg. A beteg sertések szerveiből sikeresen izolálták a burkos RNS vírust, amelyet az Arterivírus családba soroltak, és az intézet otthonául szolgáló város nevéről Lelystad vírusnak nevezték el.

A viharos gyorsasággal terjedő betegség nagy gazdasági károkat okozott, és jelentősen hátráltatta a nemzetközi tenyészállat-forgalmat.

Megválaszolatlan kérdések

1995-ben már a hazai állományokban is megállapították az első eseteket, ami arra kényszerítette az állategészségügyi szakvezetést, hogy a PRRS-t a bejelentési kötetezettség alá tartozó betegségek közé sorolja. Az 1997-ben végzett országos felmérő vizsgálat, amely elsősorban a tenyész-állományokat érintette, 15%-os fertőzöttséget mutatott ki, köztük több Nyugat-Európából származó import állományt is megtalálhattunk. Figyelembe véve a felmérésből kimaradó árutermelő üzemeket és az akkoriban még pontatlan laboratóriumi vizsgálati módszereket, az ország sertésállományának kevesebb, mint 5%-a mutatkozott fertőzöttnek. Az alacsony fertőzöttségi szint, valamint az eddig tisztázatlan okból a nyugat-európai eseteknél gyengébb terjedési hajlam kedvező alapokat biztosított már akkor egy országos mentesítési program végrehajtásához.

Miért nem kezdtük meg a mentesítést akkor, amikor még a jelenlegi állapotoknál kisebb költséggel tudtuk volna elvégezni, és az uniós csatlakozás előtt jóval kevesebb adminisztrációval (brüsszeli jóváhagyás nélkül) megoldhattuk volna?

Ezzel szemben az országgyűlés 2001 májusában az uniós jogharmonizáció jegyében még a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek listájáról is törölte. Bár számos ország esetében az uniós jog lehetőséget ad az uniós előírásoknál szigorúbb követelmények megtartására.

2005 decemberétől a PRRS ismét visszakerült az őt megillető helyére, a bejelentési kötelezettség alá tartozó betegségek listájára. Magyarország egyértelmű gazdasági érdeke a minél kevesebb sertésbetegség megléte a tenyész- és árutermelő-üzemeknél. A számunkra kínálkozó tenyészállatpiacok közül egyértelműen csak azokat fogadhatjuk el, amelyek igazoltan mentesek az Aujeszky-, Brucellózis-, Leptóspirózis- és PRRS-féle betegségektől.

A kórokozó

A betegség kórokozója a már említett Lelystad vírus, ami elsődlegesen a tüdő makrofág sejtjeiben szaporodik. A megtámadott makrofágok szétesnek, és az eredeti feladatukat, a tüdő védelmét nem tudják ellátni. Így a megfertőzött állat fokozottan fogékonnyá válik más kórokozókkal szemben is. Ezzel magyarázható más fertőzések gyakori fellépése.

A vírus cseppfertőzéssel, a sperma, a szállítás, az istállóban használt eszközök és személyek közvetítésével terjed. Tünetmentes, de fertőzött állatok szintén tovább terjeszthetik a vírust.

A terjedésénél figyelembe kell venni, hogy sok hazai sertéstelep úgy fertőződött meg, hogy a szomszédságba fertőzött hízó alapanyag került hízlalásra, vagy ott csak pár napig tartó átrakásra.

Ez elegendő volt családok hosszú évtizedek alatt felépített kiváló törzstenyészetének egy pillanat alatti tönkretételéhez. Légvonalban kb. 10-15 km az a távolság, ahol az elfertőzés kialakulhat.

Olcsó malacnak?

A PRRS fertőzöttséggel az 1990 es évek közepén, a Herceghalmi Tesztállomáson találkoztam először, amikor a Németországból származó import állomány ivadékait hozták vizsgálatra. A beérkezett ivadékok egy hónap alatt alig 2-3 kilót gyarapodtak az elvárható 25-30 kg-mal szemben. Végül is selejtezésre kerültek, és hamarosan a szülőállomány is kivágásra került, súlyos veszteséget okozva vásárlójának.

2. kép PRRS magzat károsodás (Dr Molnár Tamás)

Azóta számtalan jelentős gazdasági kárt okozott ez a betegség. A Dunántúlon több, kétezer kocás sertéstelepet fertőzött meg úgy, hogy a telep körzetébe, import holland, német „olcsó” malac hízlalásába kezdtek, ami a nagy telepet is elfertőzte. Ha egy ilyen méretű telep esetében drasztikusan 30-40%-kal visszaesik a vemhesülés, megnő a visszaivarzások, vetélések és a halvaszületések száma, a hizlaldában lecsökken a tömeggyarapodás: az okozott gazdasági kár sok százmilliós veszteség. Sok esetben még a hízlalásba fogott gazdának sem érte meg a malachizlalás, hiszen az importhízó alapanyagból is magas volt az elhullás. Sajnos arra is volt több példa, hogy külföldi hibrid tenyészkanjai fertőztek meg mentes telepeket, holott a forgalmazók tudták, hogy vírushordozó állatokat kínálnak. Egyetlen ilyen típusú büntető eljárásról sem hallottam, holott nagyon sokat lehetett volna már indítani?

A gyanú

A kocaállományban PRRS fertőzés gyanújára gondolhatunk, ha egy hónap átlagában:

• csökken a született almok száma,
• megnő a halva született malacok aránya,
• 15%-ot meghaladja a születéstől választásig kiesett malacok száma,
• 15%-nál is gyakoribbá válik a 113. vemhességi nap előtt született malacok aránya,
• hirtelen megnő a kocák visszaivarzásának aránya.

Hízlaldában a teljesítménycsökkenés az alábbiakban mutatkozhat meg:

• csökkenő takarmányfogyasztásban,
• három hétnél hosszabban tartó megbetegedések megjelenésében,
• erősen kipirult szemek megjelenésében az állomány több mint 5%-ban,
• szórványos köhögési rohamok, illetve száraz köhögés megjelenése,
• a súlygyarapodás 20%-nál is nagyobb hirtelen csökkenése.

Ezeknek a tüneteknek a megjelenésekor csak gyanakodhatunk a fertőzés megjelenésére, hiszen csak a vérvizsgálat alapján diagnosztizált megbetegedés után tudunk védekezni.

3. kép PRRS-ben legyengült malac

Ha baj van, mentesíteni kell

Ma már több PRRS-vakcina kapható, amelyek alkalmazásával csökkenthetők a PRRS által okozott kártételek.

Magyarországon a 3/2014. (I. 16.) VM rendelet írta először elő a hazai sertésállományoknak a sertés reprodukciós zavarokkal és légzőszervi tünetekkel járó szindrómájától való mentesítését az

ország hét megyéjében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Heves, Nógrád, Zala, Somogy és Vas).

Általános forgalmazási alapelvként meghosszabbította a tenyészsüldők karanténozási idejét 60 napra, és a karanténozás ideje alatt minden kanból, tenyészkocából és tenyészkocasüldőből szerológiai vizsgálat céljára vért kell venni. Tenyészkanok esetében az ondó egyedi PCR-vizsgálatát is el kell végezni. Értelemszerűen célszerű az ondóvizsgálatot minden import sperma vásárlásakor elvégezni, hiszen a fertőzést úgy is megkaphatjuk, hogy a szállító üzemek még tünetmentesek, de az ondóval már megfertőzhetjük mentes állományunkat. Sajnos már erre is volt példa hazánkban.

2014. december 10-től újabb területek kerültek mentesítés alá az eddigi 7 megye után: Baranya, Fejér, Pest, Tolna, Komárom-Esztergom és Hajdú-Bihar megyéknél is elindult a mentesítés. A kormány tervei szerint 2018- 2020-ig szeretnék Magyarországot teljes mértékben mentesíteni.

Bár azt minden felelősséggel gondolkozó szakember elismeri, hogy a PRRS komoly gazdasági károkat okoz, egyes becslések szerint egy 100 kocás telepen évi 12 milliós veszteséget tud okozni, ahol saját hízó-előállítás és hízlalás is van. Ez alapján, ha a magyar állomány 30%-át tekintjük fertőzöttnek, akkor az éves kártétele a hazai sertésállományban 72.000.000.000, vagyis 72 milliárd forint plusz költség évente. A mentesítés ellenzői elsősorban a nagy nyugat-európai hibrid cégek hazai képviselői, akiknek köszönhetjük magát a betegség elterjedését. A vakcinázás költsége is kedvező az eladóknak, nyilvánvaló, hogy csak a pillanatnyi előnyüket helyezik szembe az egész ország jól felfogott érdekével.

Állomány csere

A hazai mentesítési terv benyújtása után több európai ország is bejelentette hasonló szándékát, így Hollandia, Dánia is. Az eddig kijelölt régiókban a mentesítés állami kártalanítással fog történni, így csökkentve a mentesítendő üzem veszteségét. A fertőzött sertésállománytól legbiztosabban állománycserével lehet megszabadulni. Ez azt is jelenti, hogy az üzem számára kiváló alkalom nyílik az eddigi rosszabb genetikájú állományát új, jó minőségű állományra cserélni, ami biztosíthatja a hosszú távú megtérülést is. A szomorú tény, hogy a hazai tenyészelőállító üzemek magas genetikájú kocasüldői gyakorta a vágóhidakon kötnek ki, és nem tenyészállatként kerülnek továbbtenyésztésre. Itt a kiváló, vissza nem térő alkalom az állománycserére. Jó lenne, ha a döntéshozók is a hazai genetikai alapokat részesítenék előnybe, és mind állategészségügyi, mind hosszú hasznos élettartam alapján ezt ajánlanák a mentesítési program megoldásaként.

Nyíri András

Szent István Egyetem

Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar,

Állattenyésztés- tudományi Intézet

NAIK ÁTHK Herceghalom