Készüljünk a tavaszi betakarítási szezonra II.

A fehérje a szó szoros értelmében a lábunk előtt hever, és kizárólag rajtunk múlik, hogy lehajolunk-e érte! A szója kétségkívül az egyik legértékesebb és egyben a legdrágább fehérjehordozó – de csak egy komponens az adagban. Miközben a lucernafehérjét évtizedek óta pazaroljuk… A silókukorica a tömegtakarmányok királya, míg a lucerna a királynője. Nem érdemtelenül! Ennek ellenére a silókukoricára és lucernára alapozott tömegtakarmány-bázis már a múlté.

Ahogy korábban írtuk, a kétlábon állás most már nem elég sem a klíma, sem a biztonság, sem a nagy termelésű tehén szempontjából. Mégis, paradox módon, pont az alternatív takarmányokkal lehet a silókukorica és a lucerna termőterületét és jelentőségét fenntartani! A „sokszínűséggel” lehet biztosítani ugyanis, hogy a legfőbb és a takarmányozási szempontból leghatékonyabb tömegtakarmányainkat mindig a legfontosabb termelő csoportokkal etethessük, méghozzá nagy mennyiségben! A természet „okosan” megosztotta a feladatot a tömegtakarmányok között: a silókukorica a bendőben könnyen lebomló keményítő legfőbb forrása, a lucerna szolgáltatja a legtöbb fehérjét, míg a tavaszi betakarítású gabona- és keverékszilázsok adják a bendőben jól fermentálható rostot, a takarmányadag tömegtakarmány-hányadán belül. Szerencsések vagyunk, hogy a Kárpát-medencében mindezen takarmányok megteremnek, és nem kell egyoldalúan takarmányoznunk.

Tennivalóink sora

1. Őszi gabonafélék korai betakarítása (április utolsó két hete)

Az őszi gabonafélék nagyon korai betakarításakor (a kalász még hasban van, április végén) az alacsony keményítőtartalmat kompenzálja a kedvező emészthetőség és a bendőben jól lebomló rostból származó energia. Az április végén betakarított rozsszilázsok laktációs nettó energiatartalmának üzemi átlaga 5,44 MJ/kg sza. volt 2014-ben, míg a hagyományosan, a rozs kora viaszérésében történő betakarításakor a laktációs nettó energiatartalom 4,59 MJ/kg sza.!

A különbség 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetésekor 1 kg tej/nap energia alapon számolva. Amennyiben a fehérjetartalmat vesszük alapul, úgy napi 300 g fehérjét veszítünk el 10 kg/nap/tehén „öreg” rozsszilázs etetésekor, ami kb. 0,6 kg extrahált szójának és 3-4 kg tejnek felel meg (1. ábra).

A várható hozam és a rendelettel korlátozott nitrogén-utánpótlás miatt elsősorban a rozs tekinthető potenciális alapanyagnak e korai időszakban. A búza-, az árpa- és a tritikálé-szilázsok önköltségét jelentősen emelheti a fenológiai állapotból adódó és a rozshoz képest gyengébb hozam. A búza és az árpa is betakarítható tehát korán, de hozamuk gyengébb lesz, mint a rozsé.

Áttekintés rozsszilázsaink/szenázsaink minőségéről üzemi minták alapján

A 1. táblázatban üzemi rozsszilázsaink táplálóanyag-tartalma látható a 2013-2014. folyamán beérkezett mintákra vonatkozóan.

1.táblázat Az üzemi rozsszilázs/szenázs minták táplálóanyag-tartalma (ÁT Kft., Gödöllő, 2013-2014.)

A gabonaszilázsok közül a szeptemberi vetésű és nagyon kora tavaszi (április 20-25.) betakarítású, speciális vetőmagot igénylő rozsszilázs kiváló eredményeket adott az elmúlt években. A növény potenciálisan 15-20 tonna/ha hozamra képes (szilázsra vetítve) megfelelő időjárási viszonyok mellett.

A rozs „öregedésével” nem csak nő a növény rosttartalma, de a lignifikáció révén megváltozik rostösszetétele is. A beépülő lignin miatt a sejtfal ellenállóbb lesz a külső hatásokkal szemben, ami csökkenti a táplálóanyagok emészthetőségét (sejtfalhatás), végső soron jelentős mértékben csökkenti a növény táplálóértékét (energiatartalmát). A tejtermelés szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy milyen a tömegtakarmányok emészthetősége és energiatartalma. Nagyobb energiatartalmú tömegtakarmányt etetve csökkenthető az abrak részaránya az adagban, a bendőműködés számára kedvezőbb abrak: tömegtakarmány alakítható ki. Ennek hosszú távú kedvező hatását valamennyien ismerjük (hosszú hasznos élettartam, ellenállóképesség: javuló láb- és tőgyállapot, kedvezőbb szaporodásbiológiai státusz). A tömegtakarmány részarányának növelése ily módon csökkentheti a napi adag költségét. Mérlegelni kell azonban azt is, hogy a betakarítandó tömegtakarmány önköltsége hogyan alakul a várható hozam függvényében. A táplálóanyagok közül az öregedési folyamatot jelző egyik legfontosabb táplálóanyag a nyersfehérje, továbbá a rost, ezen belül a lignin. Ehhez kívánunk adatainkkal segítséget nyújtani, bemutatjuk a zöld rozs fehérjetartalmának változását egy-egy hét eltolással történt betakarítás mellett (április 29., május 7. és május 13.). Az eredmények alapján megállapítható, hogy a nyersfehérje-tartalom a két hét alatt közel a felére esett vissza. A lignintartalom majdnem megduplázódott, tehát a lignifikáció rövid időszakon belül rendkívül erőteljes volt. A változás mértéke azonban már 7 nap elteltével jelentősnek ítélhető! A nyersfehérje-tartalom átlagosan 7,7-9.1% sza. értékkel csökkent 14 nap alatt, ami 10 kg/nap/tehén rozsszilázs etetése esetében legalább 0,6 kg/nap/tehén extrahát szójadarával egyenértékű (500 tehén esetében 1 év alatt ez legalább 9m Ft többletköltséget jelent).

1. ábra

Megállapítható, hogy a különböző rozsfajták és hibridek közötti különbség kisebb, mint a fenológiai fázis hatása betakarításkor! Hiába van kiváló fajtánk/hibridünk, ha későn takarítjuk be.

• A rozs nyersfehérje-tartalma két hét alatt közel a felére eshet vissza:

1. 7 nap elteltével 20%, míg
2. 14 nap alatt akár 40-50% is lehet a csökkenés mértéke a kiindulási nyersfehérje-tartalomhoz képest, amikor a kalász még hasban van.

• A lignintartalom növekedésének mértéke

1. 7 nap elteltével +30-50%, míg
2. 14 nap alatt +50-70% is lehet ahhoz képest, amikor a kalász még hasban van.

• A laktációs nettó energia (a Magyar Takarmánykódex alapján számítva) átlagosan

1. 7 nap elteltével 6,0 MJ/kg sza. értékről 5,5 MJ/kg sza. értékre esik vissza, majd stagnál, később tovább csökken.

2. kép A rozs kalásza még hasban: 2013. május 1.

A rozs betakarítása ebben a fenofázisban kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás), mert a fiatal növény kiindulási szárazanyag-tartalma kb. 20%, amivel nem célszerű silózni. A szársértés és a rendterítés okozhat nehézségeket a betakarításkor, de a megfelelő minőségű erjedés miatt a 30% szárazanyag-tartalom betartása fontos tényező lenne. A gyakorlati tapasztalatok szerint azonban már 25-28% elérésekor etethető minőségben fog lezajlani az erjedés. A vizes rozs azonban a magas fehérjetartalom következtében vajsavasan erjedhet! A szársértéshez ütőujjas szársértő berendezésre vagy speciális kondícionáló berendezésre lenne szükség. A kondícionáló berendezés vontatott kivitelű, külön munkagép húzza a kasza után. Széles rendet hagy maga után. A fém pálcáshenger nyomai jól láthatóak a száron, és jelentősen növeli a fonnyadás intenzitását. A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes. Ha a rendterítő műszaki állapota nem engedi a rendterítést, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után, és forgatni kell. A fonnyadás – időjárástól függően – kb. 24-72 óra legyen áprilisban (ha ettől hosszabb ideig van a renden, akkor az jelentősen rontja az alapanyag mikrobiológiai állapotát). Tehát a gyors, de intenzív fonnyasztás a cél, amit segít a szársértő alkalmazása, az azonnali rendterítés és a forgatás. Sajnos e műveletek velejárója a talajszennyeződés. A 28-30% szárazanyag-tartalmat elérve szűk rendet képezünk, és járvaszecskázóval vagy bálázóval felszedjük a növényanyagot. A nagy kiindulási cukortartalmú (korán betakarított) rozs az erjedés minőségére kevésbé érzékeny, mint a lucerna, de a csurgaléklé és a vajsavas erjedés megelőzése ebben az esetben is indokolt. A szecskaméret 2-3 cm között változhat, ami még strukturális rostnak tekinthető, de a jól tömöríthető kategóriába tartozik. Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm. Így a talajszennyeződés veszélye jelentősen csökkenthető (csapadékos tavaszi időjárás és nedves talajállapot esetében kisebb a fertőzésveszély).

A rozs kikalászolva: 2013. május 7.

Amikor minden összefog ellenünk, esős az idő, nedves a talaj és vizes a növény, akkor keverhetjük a zöld alapanyagot higroszkópos (vízmegkötő hatású) anyagokkal (10-20% gabonadara vagy 10-20% szárazkeverék: szalmaapríték és gabonadara). Általában 100 kg gabonadara elegendő 900 kg vizes zuzalékhoz az elfogadható minőségű erjedés eléréséhez. A gabonadara növeli a keverék energatartalmát és jelentős a vízmegkötő képessége (1 kg árpadara 6 kg vizet köt meg)! Hozzá kell tenni, hogy a szalmaapríték csak kényszermegoldás, mert csökkenti az emészthetőséget és az energiatartalmat. Továbbá nehéz 2-5 cm közötti szecskaméretet kialakítani, így a hosszabb szecskaméretű szalma „fellevegősíti” a szilázst (csökkenti a tömörséget, növeli a porozitást). A keverő-kiosztó kocsiban a fonnyasztott és szecskázott rozs egy kisebb adagjából és a száraz keverékből előkeveréket készíthetünk, annak érdekében, hogy a gabonadara feltapadjon a vizes rozsra. Ezt követően rakodógéppel egyenletesen összekeverjük a szecskázott rozst az előnedvesített előkeverékkel. A savkeverékkel történő kezelés eredményes lehet (3-5 liter savkeverék/tonna zöld anyag), de a savkeverék kiadagolása veszélyes, az anyag korrozív, továbbá jelentős többletköltséggel jár. A járvaszecskázó felszerelhető olyan berendezéssel, mely a savat még a szántóföldön egyenletesen kiadagolja. A silódepóban történő kijuttatás azonban rendkívül veszélyes a dolgozókra! A keverékben a hangyasav Clostridium-gátló hatása fontos tényező, mert gátolja a vajsavas erjedést. A propionsavnak erősebb a penészölő hatása. A biológiai adalékanyagok többszörös dózisban adagolva hatékonyan segíthetik a gyors tejsavas erjedést, de nem tekinthetők biztos megoldásnak 20% körüli nedvességtartalom esetében. Külön felhívjuk a figyelmet a földszennyeződésre, ami komoly kockázatot jelenthet, és tovább növeli a káros erjedés, a romlási folyamatok és az instabilitás kockázatát. Ezért sáros, vizes felületre ne tegyük le a rendet!

2. Az olaszperje és az egyéb fűfélék betakarítása (április utolsó hete)

Áttekintés a hazai olaszperje-szilázsok/szenázsok és hagyományos fűszilázsok/szenázsok minőségéről üzemi minták alapján

A 2. táblázatban hazai üzemi olaszperje-szilázsok/szenázsok és hagyományos fűszilázsok/szenázsok táplálóanyag-tartalma látható a 2013-2014. folyamán beérkezett mintákra vonatkozóan.

2. táblázat: Üzemi olaszperjeszilázs/szenázs és a hagyományos fűszilázs/szenázs minták táplálóanyag-tartalma

(ÁT Kft., Gödöllő, 2013-2014.)

Etetésének élettani előnyeit (cukor, karotin, fehérje, emészthető rost, étvágyra gyakorolt hatás) és növénytermesztési korlátait (csapadék és nitrogén-pótlás, önköltség) a termelők már jól ismerik. Betakarítása kétmenetes (kaszálás és fonnyasztás). Kaszálását akkor kezdjük meg, amikor a kalász még hasban van. Szársértő alkalmazása javasolt. A rendet teríteni kellene, ami nagy termésmennyiség esetében nehézkes. Ha a rendterítést nem végezzük el, akkor a lehető legszélesebb rendet kell hagyni a kasza után, majd érdemes forgatni. Ajánlott tarlómagasság: 7-10 cm. A fonnyadás – időjárástól függően – kb. 24-48 óra áprilisban. Tartsuk szem előtt a min. 30% szárazanyag-tartalom elérését. A nagyobb szárazanyag-tartalmú szenázsban több cukor őrizhető meg (kisebb az erjedési veszteség). Silózása falközi silóban, fóliatömlőben, bálaszilázsként egyaránt lehetséges. Könnyebben tömöríthető, mint a lucerna. Erjedése kevésbé kockázatos, mint a lucernáé. A silózási adalékanyag alkalmazása felgyorsítja az erjedés folyamatát az első napokban, csökkentve ezzel a táplálóanyag-veszteséget és a káros erjedés kockázatát. Az április végén-május elején történő betakarítást követően újra silókukoricát lehet vetni a területen (rövidebb FAO-számmal). Lazább talajokon lehetséges egy második kaszálás is, ami (megfelelő csapadékellátás esetében) nagyjából 3 hét múlva követi az elsőt, ezután pedig lehet rövidebb tenyészidejű, korszerű cirokfajtákat vetni. Az olaszperje „meghálálja” a gondoskodást, de szigorúan gyengébb eredményekkel reagál az agrotechnikai/technológiai hiányosságokra (elkésett betakarítás!).

3. A lucerna betakarítása (május első hete)

Áttekintés a lucernaszilázsaink/szenázsaink minőségéről üzemi minták alapján

A 3. táblázatban az erjesztett lucerna táplálóanyag-tartalma látható a 2013-2014. folyamán beérkezett mintákra vonatkozóan.

A lucernaszilázsok átlagos nyersfehérje-tartalma az ÁT Kft. adatai szerint 2013. március és 2014. december között 190-194 g/kg sza. volt. A Magyar Takarmánykódex (2004) szerint a jó minőségű lucernaszilázs/szenázs legalább 223-229 g/kg sza. nyersfehérjét tartalmaz. A mért átlagérték (528 db minta, 2013 március- 2014. december) a közepes minőségnek felel meg.

Az USA szabvány figyelmen kívül hagyja a fehérejtartalmat, csak a rostalkotókat veszi figyelembe. Az RFV (relative feed value) a lucerna NDF- és ADF-tartalma alapján értékeli a minőséget. Ez a két adat egyértelműen utal a betakarítás fenológiai fázisára, meghatározza a táplálóanyagok emészthetőségét és a lucerna energiatartalmát. Ez az adat az alapja a tőzsdén a lucernaszéna kereskedelmi árának.

A képlet az alábbi: RFV = ((88,9-(0,779*ADF))*120/NDF)/1,29

Az RFV-értékek besorolása a 4. táblázatban látható.

A hazai lucernaszénák és lucernaszilázsok/szenázsok RFV érték alapján történő minősítése a 5. táblázatban látható. Tehát a nemzetközi szabvány szerint a hazai átlagos minőségű lucernaszénát termelő tehenekkel nem is lenne szabad etetni, legfeljebb növendékekkel!

Hazai lucernaszénáink nem hivatalos (rostalapú) értékelése a 6. táblázatban látható. Az adatok alapján lucernaszénáink minősége erősen kifogásolható. A nemzetközi szabvány szerint a minták 73%-a gyenge minőségű, mindössze 21% éri el a közepes minőséget és összességében 6% javasolt etetésre tejelő tehenekkel.

Lucernaszilázsaink/szenázsaink minősége kedvezőbb, mint a szénáé. A minősítés a 7. táblázatban látható. A nemzetközi szabvány szerint a minták 43%-a gyenge minőségű, 34% éri el a közepes minőséget és összességében 21% javasolt etetésre tejelő tehenekkel.

Ezúton köszönjük Ádám Jenő úrnak a segítséget, aki a szabványt és a képletet rendelkezésünkre bocsátotta.

Összességében tehát megállapítható, hogy lucernaszilázsaink/szenázsaink jobb minőségűek, mint lucernaszénáink! Amerikai kutatási eredmények szerint ugyanabból a (kora bimbózásban lévő) lucernából készült lucernaszilázsból több tej termelhető, mint az ugyanazon alapanyagból készült lucernaszénából, azonos szárazanyag-mennyiséget etetve (Nelson és Satter, 1992). Ezért érdemes átgondolni, hogy minden kaszálásból megoldható-e a szilázs/szenázskészítés.

A lucernaszéna (részbeni) helyettesítéséről azonban gondoskodni kell. A széna ebben az esetben megfelelő higiéniai állapotú réti széna kellene, hogy legyen, amit csak kis mennyiségben etetünk (1-3 kg/nap/tehén), a strukturális rost biztosítása és a kérődzés fenntartása érdekében. A réti széna fehérjetartalomban nem versenyezhet a lucernaszénával, de nem is ez a cél. A jó minőségű réti széna értékes strukturális rostforrás a tejelő tehén számára, a kérődzést erőteljesebben serkenti, mint a pillangós szénák, rostja könnyebben lebontható a bendőben, és kevésbé kiválogatható az adagból az etetőasztalon. Ideális esetben a réti széna 80%-ban szálfüveket és 20%-ban pillangósokat, elsősorban hereféléket tartalmaz, a vezérnövény virágzása előtti állapotban betakarítva (természet- és környezetvédelmi szempontok érvényesítésekor sajnos a kései kaszálás következménye a gyenge minőség). A felülvetés, a tápanyagpótlás, a tisztító kaszálások és a megfelelő időpontban történő kaszálás segítenek a réti széna minőségének javításában. Sajnos azonban a réti szénáink is gyenge minőségűek. A mai gazdasági helyzetben naivitás lenne hinni abban, hogy a sok évtizedes rossz üzemi gyakorlatot követően, majd ebben az évben sikerül javítani a minőségen. A támogatási rendszer azonban előnyben fogja részesíteni a gyepterületeket. Ezért ne hagyjuk figyelmen kívül ezt a szempontot sem!

A lucernabetakarítás időpontjának megválasztását alapvetően három tényező határozza meg:

• a minőség
• a mennyiség (a takarmányozni kívánt állomány létszáma és termelési szintje), továbbá
• a telepítés élettartama.

A szakirodalom adatai szerint az optimális táplálóanyag-tartalom a növények zöldbimbós állapotában áll elő. A nagy fehérjetartalmat (>22%) és kis rosttartalmat (20-25 %) jelentő jó minőséget a technológiai veszteség miatt közvetlenül bimbózás előtti vagy a kora bimbózás állapotában lehet elérni (amikor a lábon álló lucernának kb.18-20% a szárazanyag-tartalma), ekkor azonban megközelítően csak fele termésmennyiséggel tudunk számolni (2-3 tonna sza/ha). A korai kaszálással együtt járó kisebb termésmennyiség a későbbi kaszálások során megtérülhet.

5. kép Lucerna korai és érett bimbós állapota: várható nyersfehérje-tartalom 20-22% és 18-20%.

Ajánlott tarlómagasság: 8-10 cm (talajszennyeződés és fertőzésveszély csökkentése). A fonnyasztás időtartamát ezt követően úgy érdemes megválasztani (májusban 24-48 óra, nyáron 4-8 óra az időjárástól függően)), hogy a végső szárazanyag-tartalom 30-40% közé essen (35%). Ebben az esetben viszont javasolható valamilyen biológiai silózási adalékanyag használata, mert a fiatal növénynek nagyobb a pufferkapacitása (lúgosító hatás). A lucernát a harmat felszáradása után kaszáljuk, mivel a lábon álló anyag könnyebben kiszellőzik, továbbá a renden fekvő anyagból a felületi víz nehezen távozik, befülledést okozhat. A kaszálás során feltétlenül javasolt gumihengeres szársértőt is alkalmazni az egyenletesebb és gyorsabb fonnyadás érdekében. A szársértős rotációs kaszák után visszamaradt lucernarendeket el kell teríteni. Az 5-10 cm vastag laza szőnyegrenden könnyen átszellőzik a lucerna. A rendterítés viszont bizonyos mennyiségű fehérjeveszteséget okoz, még a nedves lucerna esetében is. Jó időben a lucernát a lehető legkevesebbet mozgatjuk, mivel a mozgatás fehérjeveszteséget okoz, még nedvesen is, tehát 65% nedvességtartalom eléréséig bolygatatlanul hagyjuk a rendet. A 65% nedvességtartalom (35 % szárazanyag-tartalom) elérésekor szűkített rendet kell készíteni, vezérelt ujjas rendképzővel. Összességében, még megfelelő technika alkalmazásakor is minimálisan 2-3 % fehérjeveszteséget jelent a nagyüzemi betakarítás.

E rövid áttekintés után nem marad más hátra, mint jó munkát, de mindenekelőtt kedvező időjárást kívánni Önöknek a tavaszi betakarítási szezonra!

Dr. Orosz Szilvia, Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.

Dr. Hoffmann Richárd, Kaposvári Egyetem

Molnár József, Hajdúböszörményi Mg. Zrt.