fbpx

Ez a mezőgazdasági termelés legmagasabb szintje

Írta: Szerkesztőség - 2015 március 27.
A Búzakalász Mezőgazdasági Szövetkezet a Bács-Kiskun megye déli részén lévő Mélykúton termeszt minden évben rendszeresen napraforgót. Páncsics János növénytermesztési főágazat-vezető és a szövetkezet növényvédelmi munkáinak irányítója az elmúlt év termesztési folyamatainak ismertetése mellett az idei év terveiről is beszélt.
– A „Búzakalász” Mezőgazdasági Szövetkezet mintegy 1200 hektárnyi szántón gazdálkodik, melynél 2011 ősze óta látom el növénytermesztési- és növényvédelmi feladatok tervezését és irányítását. Hatáskörömbe tartozik a vetőmagok kiválasztása, a tápanyag-utánpótlás és a növényvédelem minden megoldása. A napraforgót, vetésváltástól függően, minden évben mintegy 100-200 hektár között termesztjük, 2015-ben 102 hektárt készülünk bevetni. Ezek hagyományos olajsavas (linolsavas) hibridek, melyek gyomszabályozása szükség esetén az állományban is elvégezhető.

Mennyire széles a termékpaletta?

– Nálunk két-három standard hibrid van, ez adja a termőterület mintegy 70%-át, a maradék 30%-ban pedig újabbakat szoktam tesztelni, hogy a saját területünkön és a mi technológiánkkal derüljön ki, mire képes. Üzemi szinten tesztelünk, és ha az új hibrid évről évre bizonyít, akkor szakaszosan növeljük a vetésterültét. Ha ez alatt is a legtöbb termést adja, akkor az lesz a standard, a régebbi, már gyengébb termést adó pedig kikerül a termesztésből. Ha nem találunk ilyet, akkor tovább keressük a legjobbat.

Mennyire alkalmasak az adottságok a jó terméseredmények eléréséhez?

– Alapvetően megfelelőek, de az utóbbi években mindig volt valamilyen extrém körülmény. 2012-ben a nagy aszály és légköri forróság, de a 2014-es csapadékos év is próbára tette az állományokat. Nagy rekordterméseink nincsenek, tábla szinten 3,5-4 tonna közötti az átlag, amikor kicsivel 3 tonna fölött vagyunk, nálunk jó eredménynek számít. Idén is dolgozunk a terméseredményünk javításán, mindig van hova fejlődni.

Mennyire egybefüggő a termesztés a területen?

– A szövetkezet szántóterületeire jellemző a széttagoltság, ezért a területeinket tábla szinten használjuk. Adott táblában több parcella a jellemző, amikbe mindig ugyanaz a növény kerül, és csak táblánként változik, hogy az 1-2-3-as táblában épp mi lesz. A termesztést mindig a vetésváltási szabályok betartása mellett próbálom összehangolni, ezáltal könnyebben kezelhetők a szántóterületek.

Mennyire alkalmasak a talaj adottságai a napraforgó termesztéséhez? Milyen tápanyag-utánpótlásra van szükség az itteni területeken?

– Szántóterületeink elég változatos kötöttségűek és típusúak, errefelé a középkötött csernozjom és csernozjom jellegű homoktalajok is előfordulnak, 26 átlag aranykorona értékkel rendelkeznek. Talajaink termőrétege a területünk egy részén elég sekély, illetve előfordulnak olyan dombvonulatok is, melyeken a termesztett növények a csapadékosabb években is alig tudnak termést hozni. Ezeken az „eres” részeken teljesen kisülnek vagy visszamaradottan fejlődnek a növények. A tápanyag-utánpótlás tervezésénél a talajvizsgálati eredményekből indulunk ki. Főként műtrágyázunk, a kisebb részeken szervestrágyázásra is van lehetőség. Alaptrágyázásra káli túlsúlyt tartalmazó kompaktált NPK műtrágyákat használunk, illetve nitrogénféleségeket juttatunk ki a vetésnél 135-140 kiló, kultivátorozásnál pedig még 100 kiló nitrogén kerül a talajba. Vetőgépeink mikrogranulátum-szóró tartállyal is felszereltek, a betiltott rovarölőszeres csávázószerek hiánya miatt a tartályokat a talajlakó kártevők elleni talajfertőtlenítő szerekkel töltjük fel. További tápanyagpótlás még a növényvédelmi kezelésekkel egy menetben történik, lombtrágyázás formájában, növényspecifikus termékekkel.

Milyen vetésmódot alkalmaznak?

– Hatsoros vetőgépeink vannak, 76 centis sortávolsággal, a vetésmélység többnyire 4-6 centi között változik, de ezt mindig a talaj állapota, nedvessége, hőmérséklete határozza meg pontosan. A tőszám vonatkozásában a hibrid igényeinek megfelelő beállítással próbálunk vetni, kerülve a túlsűrítést. A vetés nálunk április első felében a napraforgóval kezdődik, csak utána szoktuk a kukoricát, de nem naptári dátumhoz ragaszkodva, hanem a talajhőmérséklet és az időjárás-előrejelzés figyelembevételével.

Kártevők-kórokozók terén tapasztalt rendkívüli jelenségeket az elmúlt évi termesztés során?

– A 2014-ben felhasznált talajfertőtlenítő szer a talajlakó kártevők ellen jó eredményt mutatott, de már a korai fejlődésnél (szikleveles – 2 valódi leveles állapotnál) tapasztaltunk barkó kártételt, ami annyira nem volt jelentős, hogy védekezni kellett volna ellene. A mezeipocok-populáció felszaporodása a napraforgóban is megjelent, de jelentős kárt nem okozott. A sok eső miatt a fehérpenészes (Sclerotinia sclerotiorum) szár- és tányér-megbetegedés volt szembetűnő, és az aratás idejére a szürkepenész is láthatóvá vált. A betakarítást nehezítette az esős időjárás, szinte „lopva” kellett elvégezni, a tányérbetegségekből adódóan pedig mintegy 5%-os termésveszteségünk volt. A gombás megbetegedésekből többféle is támadt, azt a laborvizsgálatok tudnák pontosan megmondani, hogy melyik milyen mértékben volt jelen. A gombabetegségek ellen – az átlagos vagy csapadékosabb években – két menetben szoktunk védekezni: egyszer, amikor még a szántóföldi géppel bele tudunk menni az állományba, majd virágzás elején hidas traktorral gombaölőszeres és lombtrágyás kezelést adunk, hogy egészségesebb és nagyobb termésünk legyen.

Eddigi tapasztalatai alapján hogy látja, vannak a napraforgó-termesztésnek speciális nehézségei?

– Ezt a munkát sablonszerűen nem lehet végezni, mert minden évben más kihívásokkal találkozunk. A vetésidő változásától kezdve a vetés utáni hőmérsékleteken át a vetésváltás miatt változó gyomviszonyokig minden táblánál más kihívások jelentkezhetnek. Alappillérek lehetnek arra vonatkozóan, hogy mire szükséges odafigyelni, de a termesztés folyamatában a megfelelő pillanatban kell dönteni arról, hogy mi az indokolt lépés. Az állományok rendszeres figyelésével, bejárásával, a folyamatos gondviseléssel lehet eredményesen termeszteni, de nem csak a napraforgót, mert ez szinte valamennyi növényre egyaránt igaz. A terület gyomösszetételének ismerete meghatározza a gyomszabályozást, az ahhoz megfelelő hibrid választása pedig a termelés sikerességét.

A napraforgó mennyire igényel napi szintű törődést?

– Vannak olyan időszakok, amikor intenzívebben kell vele foglalkozni, ez a vetéstől számított 6-12 nap, amikor szinte napi rendszerességgel kell járni a táblákat, figyelve a kelő állományt és a kártevőket. A vetés után és a kelés előtt végzett alapgyomirtásnál figyelni kell a bemosó csapadékra és annak hatékonyságára. Ha a kipermetezett gyomirtószer 10 napon belül nem ázik meg, hibridje válogatja, hogy marad-e lehetőség további hatékony kémiai gyomirtásra, avagy vészmegoldásként marad a kultivátorozás a sorban megmaradó gyomokkal, és biztos terméskieséssel. A nemesítői munkák eredményeként elterjedtek az állományban szabályozható, poszt gyomirtású hibridek, ezek jelentősen megkönnyítik a táblák gyommentesen tartását, és a sokféle kórokozó elleni kémiai védekezésekkel is nagyban megmenthető a termés. Az elvégzendő munkák időpontját is szemlézéssel állapítom meg, hiszen a napraforgó tavaszi növekedése – optimális időjárás esetén – naponta szemmel látható, így gyorsan kinőhet a kultivátor alól. Virágzás kezdetén a gombaölőszeres kezelés elvégzése esedékes. A tervezhetőbb betakarítás érdekében deszikkálást (állományszárítás) szoktunk végezni, nem várva meg, hogy a termény a szántóföldön száradjon meg. A 2012-es nagy aszályban elhagytuk, a terméseredményünk viszont elmaradt az elvárttól. Ha általánosabbá válik a szárazabb jellegű időjárás, lehet hogy felhagyunk vele, és megvárjuk míg lábon szárad ki a kaszat termés. Tavaly azonban jó döntésnek bizonyult a deszikkálás, hiszen a terményünk hamarabb került a szárítóüzembe.

Mi lesz a betakarított napraforgó sorsa?

– Olajipari célra értékesítjük, ezért több felvásárló kereskedővel is kapcsolatban állunk. A terménykereskedelem szintén nagyon fontos eleme a nyereséges termesztésnek, ezért folyamatosan figyelem a terménypiaci mozgásokat, s rendszeresen kérdezem a felvásárlókat. Általában egy-másféltonnás mennyiségre szoktunk előszerződni, a többit pedig már a betakarítás után értékesítjük, amikor már látjuk az összeredményt. Aki a legjobb felvásárlási árat kínálja, azzal kötjük meg a szerződést.

Mennyire foglalják le a szövetkezeti teendők, az otthoni gazdálkodásra is jut idő?

– Ezzel foglalkozom a legtöbbet, de édesapámnak is van saját szántóterülete a bácsalmási határban, melyen szántóföldi növénytermesztést folytatunk, és természetesen annak a felügyeletét és növényvédelmi koordinációját is én szoktam ellátni. Szezonban minden időm a termelésre fordítom, rengeteget vagyok a határban, szeretek vele foglalkozni, a családom pedig mindenben támogat.

Mióta irányítja a szövetkezet növénytermesztési feladatait?

– Én 2008 nyarán végeztem a gödöllői Szent István Egyetemen, növényvédelmi szakirányon szerzett, okleveles agrármérnök diplomával rendelkezem. A termelésben 2008 őszétől vagyok, három évig Kisszálláson dolgoztam, 3 éve pedig itt vagyok, Mélykúton.

A mezőgazdaságnak mindig is a növénytermesztési oldala érdekelte?

– Édesapám hivatásos vadász, gyerekként gyakran jártam vele a határt, csodálva a természet szépségét, így már középiskolásként tudtam, hogy ennek közelében szeretnék maradni, és a szülői földtulajdonunk is arra serkentett, hogy a mezőgazdaságban tanuljak tovább. Az egyetem alatt rájöttem, hogy a műszaki vénám sajnos – finoman fogalmazva is – gyenge, az állattenyésztésről azt látom, hogy fontos szegmense a mezőgazdaságnak, de Magyarországon elég nehézkesen működő ágazat, rengeteg munkával jár, és ehhez mérten a jövedelmezősége elég kicsi. A növénytermesztésben mindig van lehetőség jobb termésszintet elérni, amihez a növények genetikai potenciáljának minél magasabb szintű kiaknázására kell törekedni. Tetszik benne a ciklikusság, hogy az ember télen kicsit meg tud pihenni, kielemezheti az előző évet, tervezheti az újat, és tavasztól újult erővel tud nekivágni a feladatoknak. Igaz, ez azt jelenti, hogy a növénytermesztő márciustól decemberig kora reggeltől késő estig, éjszakáig is dolgozik. Az igazán nagy kihívást pedig a növényvédelemben látom: úgy gondolom, hogy a mezőgazdasági termelésnek ez a legmagasabb szintje.

Ki is tudja bontakoztatni a szakmai elképzeléseit?

– Munkahelyemen mindent megtesznek az elképzelések valóra váltásáért. A pénzügyi keret jelent némi befolyásoló tényezőt, mert ha az szűkebb, akkor visszafogottabb tápanyag-utánpótlással dolgozunk, mert a növényvédelmen nem spórolhatunk. Azt a terméket vásárolhatom, amelyiket a tudásom szerint a legjobbnak gondolom, és abban az időpontban védekezünk, amit a legjobbnak gondolok. Azzal, hogy én döntök, leginkább rajtam múlik, hogy a termelésben a lehető legeredményesebbek legyünk. A 2014-es év speciális volt, az előző év átlagos, de inkább aszályra hajló. A 2012-es év volt az első, amit már itt, Mélykúton dolgoztam, akkor drasztikus mértékű volt az aszály, és hiába volt tiszta például a kukoricatábla, ha megsült, és még csövet sem hozott, egyszerűen nem volt termésátlag. A tavalyi év ennek épp az ellentéte volt, rengeteg eső esett, szövetkezeti szinten rekord kukoricatermést eredményezett, de ez nem csak miattam alakult így, hanem az időjárásnak köszönhetően is. Úgy gondolom, hogy a növényvédelmet elég jól össze tudom fogni és jól működik, nincsenek fölösleges pazarlások, kiadások. A számok is ezt mutatják. Az elmúlt évek során sikerült új munkagépet vásárolnunk, a szárazabb években – amikor a szántásnak elég lehetetlen feltételei voltak – kultivátoros művelésre váltottunk, így ha nem optimális az idő, az őszi növények vetéséhez sokkal jobb magágyat tudunk létrehozni.

A növénytermesztés mellett mivel foglalkozik még a Búzakalász Mezőgazdasági Szövetkezet?

– Cégünk fő profilja a sertéstenyésztés, 500 kocás telepen folyik a hízlalás. A takarmányellátás kielégítésére saját takarmánykeverővel is rendelkezünk. A másik fő vonal a növénytermesztés, a hozzátartozó gépesítéssel és gépműhellyel, valamint szárítónk és terményraktárunk is van. Reméljük, hogy ez a jövőben továbbra is fenntartható lesz, továbbá a fejlesztésekre is minél több juthat a saját erőnkből.
Csomós Éva