A kukorica globális piaca

Mára a kukorica termelése, felhasználása több iparágat is eltart, a termény elterjedt a világ minden tájékán. A világ kukoricatermelése és a piaci résztvevők nagysága évről évre változik. Míg néhány évvel ezelőtt itt, az Agrárágazatban szóló elemzésben arról írtunk, hogy az Egyesült Államok adja a világ kereskedelmének 60%-át, addig mára ez az adat lényegesen csökkent. Az USA szerepe természetesen továbbra is számottevő, hiszen jelentős termeléssel és kivitellel bír, de termesztés szempontjából Kína folyamatosan erősödik, és mára megszerezte a világon a második legnagyobb termelő és fogyasztó címét az USA mögött. Az export tekintetében a dél-amerikai országok, Brazília és Argentína folyamatosan fejlődnek, és egyre nagyobb és nagyobb szeleteket harapnak ki a képzeletbeli kereskedelmi tortából. Mindezek tudatában időszerű újfent áttekinteni, hogy kik a világ legnagyobb termelői, értékesítői, vásárlói és fogyasztói, és vajon hazánk – ahol minden évben exportfelesleg van e terményből – játszik-e bárminemű szerepet a világ kereskedelme szempontjából.

A világ legnagyobb termelői listáját természetesen továbbra is az Egyesült Államok vezeti. Az utóbbi két év kifejezetten kedvező volt az USA termelési adatai szempontjából, hiszen amíg a 2012/13-as évben csupán 273 millió tonna tengerit termelt, addigra a tavalyi évben már több mint 350 millió tonnát. Az idei, 2014/15-ös évben aratási eredményei pedig meghaladták a 361 millió tonnát. Amerika így a világ idei termelésének a közel 36,43%-át adta, tudván azt, hogy globálisan összesen 991,29 millió tonna volt a termés az USA Mezőgazdasági Hivatalának februári jelentése szerint. A rangsorban a második ország, mint már a fentiekben kiderült: Kína a maga 215,5 millió tonnás eredményével. Ez kisebb csökkenést jelent a tavalyi 218,49 millió tonnához képest, de az egy évvel korábbi 205,61 millióhoz vagy az ezredfordulóhoz képest feltétlenül emelkedést mutat. Kína így 21,7%-át jelenti a világ tengeripiacának. A rangsor harmadik helyezettje Brazília. Itt az az érdekes szituáció állt elő az elmúlt három év távlatában, hogy nem nőtt, hanem folyamatosan csökkent a kibocsátás. Három éve még 81,5 millió tonnát termelt, majd tavaly már csupán 79,5 milliót, majd az idei évben 75 millió tonnát. Ezzel idén közel 7,6%-os részesedése volt az összes kukoricatermesztésből. Brazília után a sorrend az Európai Unióval folytatódik, majd Ukrajna, Mexikó és Argentína következik. Az Unióval kapcsolatban az USDA idén 74,16 millió tonnával számol, míg Ukrajna esetében 28,45 millióval, Mexikó és Argentína esetében pedig 23,2, illetve 23 millió tonnával. Idén így Mexikó megelőzte Argentínát, de egyébként Argentína az elmúlt néhány év távlatában nagyobb termeléssel rendelkezik, mint észak-amerikai vetélytársa. Mi több, két évvel ezelőtt Argentína jobb adatokkat szolgáltatott, mint Ukrajna. Az első öt helyezett erősorrendje egyébként az ezredforduló óta is változott. Igaz, akkor is az USA és Kína voltak az élen, előbbi akkor még több mint 40%-át termelte az összes kibocsátásnak, utóbbi pedig még nem érte el a 19%-ot. A harmadik helyezett akkor még az Európai Unió (7%) volt annak ellenére, hogy kevesebb tagja volt, mint most, mi több: még hazánk sem volt az unió tagja. Az EU-t Brazília (6%) és Mexikó (3%) követte a sorban.

A termelési eredményekkel természetesen nem egyező a felhasználási adatok alapján felállított sorrend. Ugyan az élen nincs változás, az Egyesült Államok önmaga több mint 300 millió tonnát használ fel különböző ágazatokban az idei évben. Legalább is a legfrissebb USDA-jelentés alapján 302,15 millió tonna az idénre számított keresleti adat. A kérdés majd az lesz, hogy az alacsony olaj- és etanol-árak mellett mennyivel csökkenhet az etanol-üzemek termelése, amelyek már most 4-5%-os kieséssel kalkulálnak, de akárhogy is alakul: a legnagyobb felhasználó címet akkor sem tudják majd az USA-tól elvenni, mert a második helyen álló Kína – idei éves adatok alapján – 216 millió tonnát használ majd fel. A harmadik a sorrendben a 28 tagú EU, ahol nagyobb a felhasználás mértéke, mint a termelésé. Ez azt jelenti, hogy az unió minden évben importra szorul, mely áru elsősorban Ukrajna felől érkezik. A képzeletbeli dobogóról leszorulva Brazília áll a negyedik helyen a maga 56, 5 millió tonnás igényével. Ebből az adatból látható, hogy ők meg jelentős export-felesleggel rendelkeznek, hiszen 13,5 millió tonna különbség van a kínálati és keresleti oldalak között. Az országok közül Mexikó a következő felhasználó több mint 33 milliós mennyiséggel, majd Japán következik 15 millió tonna feletti igényével. Japán után van még néhány, tíz millió tonna körüli igényt jelentő ország, mint Egyiptom, Dél-Afrikai Köztársaság, Kanada, Dél-Korea, Oroszország, Ukrajna vagy Argentína, melyek végső sorrendje évről évre változhat kicsit az adott évre vonatkozó valós számok tükrében.

A várható globális adatok alapján egyébként kevesebb lesz az idei felhasználás, mint a termelés volt, így nőni fog az átmenő készlet nagysága a tavalyi évhez képest közel 16 millió tonnával. Érdemes itt megemlíteni, hogy van egy ország, amely hatalmas kukoricakészleteket halmozott már eddig is fel, és ezt folyamatosan teszi is. Igen, Kínáról van szó, ahol az összes átmenő készlet több mint 40%-a megtalálható. Ehhez képest az USA csak 24,48%-át tudhatja majd év végén a raktáraiban a világ összes készletéből. Jelentősebb készlettel, legalább is termeléséhez képest is jelentősebb készletnagysággal Brazília rendelkezik majd az idei szezon végén, ahol a számítások szerint a globális tartalék 9,36%-a található majd. A készletmaradványok természetesen befolyásoló tényezői lehetnek a következő éves kínálatnak, ami a kereslet függvényében az árakat is befolyásolja, kialakítja. Az 1. ábra megmutatja, hogy miként alakult az elmúlt években a globális átmenő készlet nagysága az adott évi felhasználási adatok függvényében. Ez alapján látható, hogy az elmúlt 10 évben gyakorlatilag a legnagyobb kukoricakészletekkel rendelkezik most a világ, mely készlet nagysága megközelíti a 20%-ot, azaz egy ötödét az adott év keresletéből. E szám fölé menni már megkérdőjelezi a kukorica árának versenyképességét, azaz egy amerikai farmer kiszámolja, hogy megéri-e neki kukoricát vetni, vagy esetleg szójababot vessen inkább a földbe. Amikor ez átbillen a szójabab irányába, akkor csökken majd a termelés és ezzel egy ütemben az átmenő készlet nagysága is, ami utána emelkedő árakat hozhat. Egyelőre azonban ez a grafikon jól tükrözi a globális áralakulási trendeket is, hiszen hazánkban is érezhető volt, hogy az elmúlt két évben csökkent a tengeri ára.

A legnagyobb importőrök listáját az ezredfordulón Japán vezette a maga 22%-ával. A második helyen Dél-Korea foglalt helyet 12%-os eredményével, majd Egyiptom állt a dobogó harmadik fokán 7%-kal. Egyiptomot Tajvan követte 6%-os eredménnyel, majd Kanada és Mexikó osztoztak az ötödik helyen egyaránt 5-5%-kal. Az importőrök sorrendjében következő az EU volt, a kereskedelmi mennyiség 4%-os felvásárlásával, majd Malajzia, Kolumbia, Algéria és Szaúd-Arábia volt a sorrend. Az idei évben az élen továbbra is Japán áll. Köztudott, hogy Japánnak nincsenek nagy erőforrásai, szinte minden nyersanyagot importál, gazdasága erős, úgyhogy feltehetően nehéz lesz az első helytől a továbbiakban is megfosztani. Igaz ugyan, hogy az Európai Uniónak ez a tavalyi évben sikerült, amikor is közel 16 millió tonnás behozatallal átvette a vezető helyet Japán 15 millió tonnás adatával szemben, de ez csak kárászéletű volt, idén csupán 7-8 millió tonna uniós importtal számol a piac. A japán gazdaságra egyébként jellemző, hogy nincsenek ilyen nagy kiugrások, szinte minden évben 15 millió tonnával lehet kalkulálni, félmillió tonnás átmenő készlet mellett. Idén a sorban Japánt Mexikó követi a maga közel 11 millió tonnás beszerzésével, melyet természetesen az USA-tól vásárol meg. Dél-Korea idén a tavalyi negyedik hely után a harmadik helyet foglalja el, majd az EU és Egyiptom következnek. Az első három sorrendje véglegesnek tűnhet, míg Egyiptom és az unió még akár sorrendet is cserélhetnek az év előre haladtával. Mindketten nagyjából 7-8 millió tonnás importtal kalkulálnak.

A legnagyobb exportőrök listájának élén szintén nincs változás az ezredfordulóhoz képest, de mértékében mindenképpen hatalmas változás történt az elmúlt 15 évben. Az Egyesült Államok 63%-os világpiaci részesedésről mára „csupán” 38,6%-kal rendelkezik. Kína az idei évben nagyjából 100.000 tonnát értékesít külföldre. Ez gyakorlatilag egyenlő a nullával. Nem mindig volt ez így. Az ezredfordulón ugyanez az ország még a világ második-harmadik legnagyobb kukorica exportőre volt. Argentína és Kína is külön-külön 12%-os részesedést birtokoltak a kereskedelem értékesítői oldalából. Annak ellenére, hogy Kína hatalmas készlettel rendelkezik, a legújabb számítások szerint 2024-re 41%-kal nőni fog a már most sem csekély felhasználása. Ezzel gyakorlatilag vagy átveszi – vagy igen közel lesz ahhoz, hogy átvegye – a legnagyobb felhasználó címet az USA-tól.

Részben a mostani átlagtermésének javításával, részben pedig feltehetően importtal. Az elemzések alapján 10 éven belül 20 millió tonnás bevitelre lesz az országnak szüksége. Ez meg is magyarázza, hogy miért is készletezik ilyen erősen az ázsiai ország. Visszatérve az ezredfordulós sorrendre: a világ negyedik legnagyobb kukorica exportőre 2001-ben nem volt más, mint hazánk, Magyarország a maga 4%-os piaci részesedésével. Mint ismeretes, hazánk 2004-ben csatlakozott az unióhoz, és addig külön országként fel tudtunk kerülni a világ kukoricakereskedelmi ranglétrájára. Mára azonban, miután az unió összes exportja 2,5 millió tonna, gyakorlatilag a magyar árut beszívja az európai gazdaság, így világszintre nem kerül ki a hazai áru. Árkérdés szempontjából nem feltétlenül jelent ez problémát, hiszen a közeli országokba, a kisebb szállítási költségek miatt kedvezőbben lehet a hazai tengerit értékesíteni. 15 évvel ezelőtt hazánkat a sorrendben Dél-Afrika követte 2% körüli részesedéssel. Mára a kereskedelem érezhetően átalakult. Ez érezhető volt az Egyesült Államok adatai alapján is, de a sorrend többi része is változott. Kína és hazánk is eltünt a legnagyobb exportőr országok közül, azonban felkerült Brazília, Ukrajna és Argentína. Az USA után mára a második legnagyobb értékesítő ország Brazília lett a maga közel 17%-val (19,5 millió tonna). A harmadik Ukrajna 15,6%-kal (18 millió tonna), majd Argentína következik 13,5 millió tonnás várható értékesítéssel, ami 11,7%-nak felel meg a piacon eladói oldalán. Az érdekessége a dolognak, hogy az ötödik helyen sem történt változás, azaz továbbra is Dél-Afrika áll 2,5 millió tonnás exporttal az ötödik helyen.

A fentiek alapján elmondható, hogy a kukoricapiac rendkívül nagy mértékben változott meg 15 év alatt. Az USA világpiaci dominanciája jelentősen csökkent, míg Kína elveszítette értékesítői pozícióját. A következő 15 évben tovább folytatódhat a változás, az erőviszonyok alakulása. Feltehetően Dél-Amerika még fontosabb szerepet játszik majd, illetve amennyiben Ukrajna politikai válságát kiheveri, szintén tovább erősítheti pozícióját a globális kukoricakereskedelemben. Hazánk mára elveszítette ugyan a pozícióját, hiszen beleolvadt az EU-ba, de ha a Dél-Afrikai adatokkal összehasonlítjuk a hazai számokat, akkor azért továbbra is figyelemre méltóan szerepelnénk egy országonkénti lebontásban.